Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-27 / 22. szám

sztotu: s^srktMtöíég: Dfíih Ferenc ucca Telefon: ÍJ ^Kladólilvalol, «.mcsaokSnyvtár és Jegylrodn: Aradi ucca 8. Telefon : 306. - Nyomda: löw Upó> ucca 19- Telefon: 16- 34.« » « » « » Péntek, 1928 Január 27 ® B IV. ÉVFOLYAM 22. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Urt ucca ©. Telefon: 151. szém.« » « » « „ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY s Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 23. Telefon: 49. szóm. «» « j> « >> „ » m ESOtlzetesi óra »avanla 3-2». vldénen é» a fővórosban 3-ÓO, Uillföldto *»-40 pengő. Egyes szóm le, va»ór- és Ünnepnap 24 fillér A szegedi boszorkányok. Könyves Kálmán királyunk ugyan — állí­tólag — már a sötét középkor egyik világos percében azt mondotta volna, hogy nincse­nek boszorkányok, dc bizony azér! még jóegy­nchány század múlva is vigan máglyára hur­colták és elégették őket. Szeged szabad királyi városát illeti az el nem muló dicsőség, hogy utoljára itt gyújtottak tüzet a strggák alá, még­pedig az Ur 1728-ik esztendejében. Az idén tehát nagy ünnepe lesz a mi tiszaparti met­ropolisunknak, kerek kétszáz esztendős jubi­leumát tartja ennek a nevezetes kullurhistó­riai eseménynek, amelynek aktáit nagy gond­dal őrzi a nemes város titkos levéltára. Ma már megállapította a történeti oknyo­mozás, hogy a kétszáz esztendő előtt a boszor­kányszigeti erdő tisztásán megégetett boszor­kányok, akik között férfiak is voltak feles számban, egy idegen kurzus áldozatai. Ez az idegen és ellenséges kurzus a habsburgházi katonai és papi uralom jövevényei és települői révén szakadt az ősi város kuruc benszülöt­teinek nyakába és egy külföldi kánoni tör­vénykönyv alapján adta a hóhér kezére a szerencsétlen szegedi áldozatokat. Dc ez régen volt. kétszáz év óta nagyot ha­ladt a világ, különösen Szegeden, hol előre, hol hátra. Ma már a Boszorkányszigetnek ne­vezett erdőt is kiirtották és a kétszáz eszten­dős Justizmord kegyetlen és keserves emléke megenyhülve és elbájolva olvadt át a múlt század nyolcvanas éveiben annak a fülbe­mászó nótának dallamába, amelyet Pósa La­jos versére Daukó Pisla szerzett és amelynek alapján a boszorkányok hamarosan főkötő alá irtottak és a boldogság révébe eveztek. Tcmpi passali: mondja a jámbor szegedi adófizető polgár, ha a régi aktákat újra elő­szedik és a régi történet megint napvilágra kerül. De mintha a szegedi história hason­latos lenne a világ közönséges históriájához, amely szerint semmi uj sincsen a nap alatt és minden megismétlődik a maga módján. Mintha nem egészen tűntek volna el ámult komor ködébe, mintha nem teljesen enyész­iek volna belé a máglya füstjébe azok a szegedi boszorkányok! Mi ugv érezzük, hogy a torony alatt még mindig meg lehet találni és üdvözölni őket. Mégis, a helyzet ma lénye­gesen megváltozott. Mindjárt sietünk hozzá­tenni, hogy a boszorkányok javára. Ma ők ott az urak és ők a parancsolok. Az egész város körülbelül arra szolgál, hogy az ő sza­vukat lesse és kövesse, hogy az ő intésüknek engedelmeskedjék, az ő akaratukat teljesítse. Ezek a bűbájosok egyáltalában nem olyan ijesztő jelenségek, mint ahogy a régi boszor­kánypörök adataiból ismerjük őket. Sőt ezek a bűbájosok néha egészen bűbájosok, akiknek daliás termetén jól áll a díszmagyar, vagy egyéb pompa. Ezek a boszorkányos ügyességű és praktikáju varázslók meg tudják állítani az időt, sőt vissza tudják fordítani, ha kell, ezek a tündéri bábák egyszerűen ráolvasnak a tör­vénykönyvre és abból azt olvassák ki, amit akarnak, ezek ugy eltüntetik a deficitet, hogy helyébe színházi díszletek erdejét bűvölik és Hipp van Winkle lengerenluli legendáját cso­dálatos hűséggel és természetességgel isméte­lik meg a közgyűlés ragyogó csillárai alatt. Az uj szegedi boszorkányok nem félnek se tűztől, se viztől, ők csak a kritikától félnek, , . v OÍ.,,r.••]'••.;•:* 1 Ti'•'"::••') M'lhrmÜ'cis öndicsérő készülékeik vannak, amelyeket há­zilag kezelnek. A mi uj szegedi boszorkányain­kat nem a máglya fogadja, hanem az egysé­gesen szervezett ünneplés fáklvászenés szere­nádja. Igaz, hogy idővel minden bűvölet el­száll, minden varázs megtörik, minden ron­tás megszűnik és minden lidércnyomás el­múlik, de egyelőre még nem érkezett el az uj szegedi boszorkányok farsangjának böjtje. A torony alatt még vidáman és hangosan tart a boszorkányszombat, áll a valpurgisbál, a denevérek gondtalanul suhognak, a baglyok boldogan huhognak, a kétszáz esztendős em­lék varázsa alatt megilletődve ós önérzetesen vezényeli tovább a haláltáncot az érdemes és rokonszenves boszorkánymester. Titulescu római uífa Hözeleáést @osz$ai léire Magyarország és Mománia Között? magyer—román ellentétek bizonyos mérték­ben letompuljanak. Ha Titulescu római utjá­nak más eredménye nem is lenne, mint az olasz—jugoszláv viszony, valamint Olasz­országnak a kisántánthoz való viszonyának megjavulása, ugy cz Is mér igen nagy ered­ménynek tekinthető. (Budapesti tudósítónk telefonjelcntésc.) Párisból Jelentik: A Temps érdekes kommen­tárokat iüz Titulescu római útiéhoz és azt irja, hogy az olasz—román Jóviszony kimélyi­tése elé messzemenő reménységekkel lehet tekinteni Az otasz—román barátság közele­dést hozhat létre Magvarország és Románia közölt, legalább is abban, hogy a fennálló wwwwwiitiB m A romboló román diákok 60.000 leiért el akarták adni az elrabolt toratekercset. Holnap kezdődik a Welszloviís-pör. (Budapesti tudósítónk tele fon jelen­té se,) Kolozsvárról jelentik: A kolozsvári rend­őrség ma őrizetbe vett három kolozsvári román diákot, közlük a nacionalista diákság lapjának szerkesztőjét is, akik néhány nappal ezelőtt meg­jelentek a kolozsvári zsidó hitközségnél és 69.U0U írtért a zavargások idejön esíy kolozsvári zsina­gógából elrablott tóratekercset kínáltak megvé­telre. Az elöljáróság feljelentésérc a rendőrség a 1 három diákot letartóztatta és az egyiknél meg is találták az eladásra kínált tóratekercset. Ma délután Bukarestből katonai fedezettel Ko­lozsvárra szállítottak két román diákot, akik az erdélyi zavargások alkalmával különféle büncse­Iekményeket követtek el. Mindkettő felett a kolozs­vári haditörvényszék Ítélkezik, amely holnap kezdi meg egyébkent Weiszlovits nagyváradi szállodás merénylőinek a tárgyaiásót. „Unokáinknak bosszú szakálla foy kinőni, amire sió lesz a hastskölosönök valorizálásáról Az ellenzék tovább folytatja a harcot a „valorizációs" javaslat ellen. Hudapes!, január 2G. A képviselőház mai ülésén Zs'tvav Tibor elnök a következő cnunciációt telte: — Á mai napon a nemzet tisztelgő figyelme a budai királyi várpalota felé fordul, ahol most teszi le alkotmányos esküjét a kormányzó ur őfőméltósága kezébe Serédi Jusztinián bíboros her­cegérsek ur, Magyarország hetvenötödik primása. — Serédi hercegprímás ur a ma letett esküvel nemcsak a közjogi kiváltságok ragyogó palástját öltötte fel, hanem erős vállára vette a történelmi felelősség láncát és az ártatlanul megkínzott ma­gyarság sulvos keresztjét is. Napjainkban a magyar hercegprímás közjogi tisztje is aposlo'i hivatás. Rendkívüli időkben jött, rendkívüli módon kül­detett, rendkívüli volt a fogadtatása. Apostoli szel­lemmel, magyar szívvel köszöntött be a trianoni batáron és minden szava, amely hazatérő utján elhangzott, a szeretet galambszárnyán szállt a gyűlölet viharaiban mcítépdesett magyar lelkek­be. Igazságot cs békét hirdet: a lelkek békéjét és a magyar igazság békjjét. — A bíboros hercegprímás urat mai eskülétele alkalmából boldogságos tisztelettel köszönti a ma­gyar országgyűlés képviselőháza, amidőn elfog­lalja helyét a magyar zászlósurak élén, ho;:y át­vegye elődei örökéi és legyen — mint a hagyo­mányok előírják — a magyar közjog rendületlen örc fel- és lefelé, ki- es befelé egyarán! és legyen, I inint bizalommal várjuk: az erkölcs, az igazság, ' l*!i--.i!l::in»i rs- tV'.'kr;'"'ü l'c';~ cs a/, e/.fkrn fel­épült ezeréves alkotmány felett virrasztó élő lelki­ismeret. Ezután folytatták a valorizációs törvényjavaslat tárgyalását. Jánossy Gábor megállapítja, Iiogy minden szempontot megért ennek a javaslatnak a tárgyalá­sánál, csak a pártszempontot nem érti meg. Mi köze van ennek a javaslatnak az általános választói joghoz? Erre a kijelentésre nagy zaj támad a baloldalon. Felkiáltások: Mindennek köze van a választás­hoz! Jánossy Gábor: Én is jegyeztem hadikölcsönt és propagáltam a jegyzést. Az árvaszékek köteles­ségüket teljesítették és biztosították, hogy a zsi­vány uralom alatt, — mert én csak így nevezem a kommunizmust — nem ment tönkre az allam vagyona. Idézem az élet könyvéből, a Bibliából azt a mondatot, amely igy szól: »Keressétek meg az ajtón, zörgessetek es meg­találjátok « Én is megkerestem a pénzugymimsz­ter szivét, zörgettem rajta és megtaláltam. A pénz­ügyminiszter ur lehetőséget adott az ösjegyzok kártalanítására. Sándor Pál: De mikor? Ezzel nein lakaak Jóit Jánossy Gábor: Majd eljön annak az ideje is boldog neslieknsk igazán nem lehet okuk Pa­naszra. amikor Szilveszterkor huszmüliárdo Utak, ettek és dőzsöltek el! (óriási zaj a baloldalon.) _ »ofcat« .Tózsr'- \ fíil«ir ftt fifcröt sütnek i-*rvszerre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom