Délmagyarország, 1926. december (2. évfolyam, 277-301. szám)

1926-12-17 / 291. szám

1920 december 17. DÉLMAGYARORSZAG 3 A. Eaipárí szegedi vezetősége küldöttségileg üdvözölte dr. Gerlét. „A város és a tanyák közöli most megleremleit kap­csolatai erősíteni és ápolni kell." (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi választásnak egyik igen érdekes és sok tanulságot nyújtó epilógusa játszódott le csütörtökön. Az egyesült ellenzéki balpárt sze­gedi vezetősége ugyanis Ottovay Károllyal az élén felkereste dr. Gerle Imrét, hogy a győ­zelem alkalmából üdvözölje és -hogy ezzel a figyelmességével is szorosabbra fűzze a vele és a mögötte fölsorakozott táborral való fegy­verbarátságot. Dr. Eisner Manó üdvözölte Ger­lét, aki rövid, de sokatmondó beszéddel vá­laszolt. Ez a beszéd erőteljes cáfolata mind­azoknak a híreknek, amelyeket Gerle alkalmi ellenzékiségéről terjesztettek, azonkivül tömör programot ad arról, hogy a tanya népével most megteremtett kapcsolatot miként kell ápolni és kimélyíteni. Hisszük, hogy ennek a választásnak tanulságai nem enyésznek el nyomtalanul és hogy már a legközelebbi jö­vőben érezletni fogják hatásukat a közélet egész vonalán. Eisner ezzel a beszéddel üd­vözölte Gerlét: Méltóságos Kormányfőtauácsos Ur! Mélyen tisz­telt Barátuuk! Szeged szabad királyi város lakos­sága a most lezajlott országos választás alkalmával képviselői mandátummal tisztelte meg azt a pár­tot, amely a nagynevű és szeretett vezérünkkel, Rassay Károllyal és Méltóságoddal az élén a ma­gyar politikai mult legtisztább és legszebb ellen­zéki hagyományaival történelmi eszmékért és drá­ga nemzeti javakért indult a nehéz küzdelembe. Tisztán tudjuk, hogy ezt a zászlót városunk­ban nagy mértékben Méltóságod neve, Méltósá­god inkarnátus magyar személyiségének kristályos határozottsága vitte diadalra, aki iránt a politikai bizalom ezer, meg ezer aranyszála szövődött ma­gas ivelésü hiddá, egyetlen erős egységbe fog­lalva a Kossuth Lajos történelmi levegőjét visz­szaálmodók nyakas akaratát és buzgó szívverését. Méltóságod higgadt bölcsessége és vezetésre hi­vatott a karatereje nem hátrált meg a bajkeverők­nek és rágalomhintőknek, akik a hatalom szolgá­latában minden fegyvert jónak találtak a tiszta meggyőződés, úr. igaz elvek, az önjogu és férfias ellenzékiség meggyanusitására és bemocskolására. Méltóságod látta és szolgálni akarta a nemzeti ős­erőt, amely van olyan hatalmas, hogy kibírja a szíljarita nemzedékek egész sorozatát is, de amely sokatszenvedettségében méltó és tudatosságában érett arra, hogy a maga sorsának intézését a maga választottjai utján maga vegye a kezébe és fogadatlan és erőszakoskodó gyámjainak odaki­áltsa: teljeskoruságomban nincs szükségem hízelgő cirógatásokra, de nem is tűrök el házi fenyítése­ket! Méltóságod akadályozta meg azt, hogy a kon­fcolyhintők sikeresen játszák ki a nemzeti, a vá­rosi társadalom egyik dolgozó rétegét a másik­kal szemben, holott az időknek oly végzetesen megnehezült járásában mindegyiknek egy a hite és közös az érdeke. Méltóságod tárta a politikai tisztánlátás tükrét alföldi magyarjainak tisztes és komor arculata elé, hogy az eszmék és hitek mai nagy hiuságvásárában eligazodhassanak és meg­indulhassanak a hegyi lejtőn felfelé. Méltóságod személye volt az a kőgát, amely útját állotta an­nak, hogy a mesterségesen melengetett, elvakító szenvedélyek áradata elmossa válságos időkben a nyugodt tekintetek biztos szemhatárait. Amikor ma eljöttünk Méltóságodhoz, hogy megköszönjük Méltóságodnak azt a nagyszabású felderítő munkát, amelyet az egyetlen magyar ellenzéki polgári párt po­litikai érvényesülése érdekében elhatáro­zott lélekkel kifejtett, mindenekelőtt biztositani akarjuk arról a feltét­len tiszteletről és odaadásról, amellyel Méltóságod iránt viseltetünk és arról a mélyen érzett háláról, amelyről Méltóságoddal szemben soha nem fo­gunk megfeledkezni. Reméljük és hisszük, hogy tiszta igazainknak a nemzet nagy parlamentjében mielőbb közvetlenül szószólója és pajzsvivője lesz és kérjük, hogy le­gyen támasza eszméinknek az életben is min­denütt és mindenkor, mert mi érezzük, hogy nem a véletlen szeszélye, nem a választási intrikák eset­legessége egyesitett bennünket egy táborban, a melyben mi, közkatonák hódolattal engedelmes­kedünk vezéreinknek, hanem a politikai tisztán­látás fölénye. Adja Isten, hogy Méltóságod töretlen testi és lelki egészségben vezethessen a küzdelemben ben­nünket mindannyiunk, városunk, nemzetünk, or­szágunk javára! Dr. Gerle a következő igen érdekes és meg­szívlelésre nagyon ajánlatos beszéddel vála­szolt : Kedves Barátaim! Hálásan köszönöm a;okat a szép szavakat, amelyekkel, ugy érzem, jóval érdememen felül elhalmoztatok. Bevallom, hogy baráti kézszoritásotok nekem igen jól esik, mert a közös célért együtt folytatott küz­delemben nekem csak részem volt, de a munka oroszlánrészét ti végeztétek el. Hit­tel és meggyőződéssel szállottam sikra én is a siker érdekében, mert veletek együtt azt hiszem, hogy az ellenzéki harc. a nemzet ko­moly érdekéért folyik, de figyelmeztetni akar­lak benneteket arra, hogy ez még csak a kezdet, hogy a város és a tanyák világa kö­zött most megteremtett kapcsolatot erősíteni és ápolni kell és munkánk csak akkor les: sikeres, ha ezt a kap­csolatot kiépíteni és elmélyíteni si­keriil, amiben szintén lelkes munka­társatok leszek. A tanya emberei bizalommal liallgaták meg a ti szavaitokat és hajoltak reájuk, most azon a sor, hogy bevigyétek igazságaik ér­vényesülését a törvényhatóságba, a közigaz­gatásba is, amit a tanyai választóink elsősor­ban várnak el tőlünk. Nekik nem szabad a vállalt feladatok megalkuvástalan szolgá­latában csalódniok és látniok kell, hogy nem feledkeztek meg róluk és nem csak akkor kö­zelitetek hozzájuk, amikor ritka alkalmak azt érdekké teszik. Erre az intenzív közös munkára hívlak fel igaz barátsággal benneteket. Lábszőnyegek, karosszékek, oblakpánák nélkül nem kezdi meg az adófelszólamlási bizottság a működését (A Délmagyarország munkatársától.) Az adófelszólamlási bizottságnak csütörtökön kel­lett volna megkezdenie a működését a város által nemrégen megvásárolt Tóth Péter-féle ház első emeletén a Lloyd egykori helyiségé­ben. De nem kezdte meg a munkát, amineTc nagyon érdekes és egészen eredeti okai van­nak. Mikszáth Kálmán ezekben az okokban bizonyára nagyszerű karcolattémákal látna. A dolog ugy történt, hogy a város hatósága üresen, bútor nélkül vette át ezeket a tágas helyiségeket a régi tulajdonosoktól. Amikor elhatározta, hogy itt csinál helyet az adófel­szólamlási bizottságoknak, ugy ahogy, sze­dett-vedett bittorokkal bebulorozta. A kényel­mes klubfotőjök helyett egyszerű kertiszé­keket állítottak a gyalulatlan asztalok mellé. Perzsaszőnyeggel nem borították be a sikálal­lan padlót, az ablakokra nem akasztottak brüsszeli csipkéből szőtt függönyöket. De kályha volt a szobákban és ha fűtöttek tenne, akkor egészen kellemessé vált a levegő. A bizottság tagjai azonban ugy találták* J bogy ez az irodahelyiség nem felel meg társa­dalmi pozíciójuknak. Beadványt intéztek a tanácshoz és bejelentették, hogy mindaddig nem kezdik meg működésüket, amig az iroda­helyiségek berendezésére vonatkozó kívánsá­gaik nem teljesülnek. Ezek a kívánságok a következők: A kertiszékek puhább ülőalkal­matosságokkal cserélendők ki, mert a bizottság hetekig tárgyal és naponta nagyon sok órát kellene ezeken a kényelmetlen székeken a bizottság tagjainak eltölteni. Az elnökök ki­mondottan karosszéket kívánnak, de kíván­nak lábszőnyeget is, ami távol tartja a reumát. Ragaszkodnak továbbá az ablakpárnákhoz és az ablakszőnyegekhez is, mert félős, hogy a hideg levegő belopakodik az ablakok ereszté­kein és offenzívát intéz a bizottság egész­sége ellen. Iratszekrényt, rendes asztalokat követelnek ezeken kivül a felszólamlást bi­zoltságok. A város tanácsa csütörtökön foglalkozott ezekkel a kívánságokkal és elhatározta, hogy amit lehet, teljesít, mert az adófelszólamlási bizottságok elnöki tisztségeinek betöltésére nyugalmazott magasállásu közalkalmazottak vállalkoztak, akik hozzászoktak aktív szolgá­latuk idején a kényelmes hivatalokhoz. A költségek fedezetére nyolcmillió koronát utalt ki a tanács. MMMMMAMHMNMNNIMW tMMMMMMMMMÉW A magyar zsidóság tekintélyes része akciót indított £öiv Immánuel felsö&ázi tagsága érdekében. (A Délmagyarország munkatársától.) A képviselőválasztások lezajlása után a nyilvá­nosság figyelme a felsőházi tagválasztások felé fordul. Mint mindegyik testületnek, igy a zsidóság elektorainak is január hatodikán meg kell választaniok azokat a személyeket, akik ezt a vallásfelekezetet a felsőházban képviselni fogják. A választási kampány tehát megindult és különböző kombinációk merül­tek fel ugy a sajtóban, mint az ille ékes kö­rökben. A küzdelem azonban a jelek szerint nem lesz izgalmas és erős, meri valószinüleg egyhangúlag fognak dönteni az elektorok a felsőházi tagok kérdésében. A szempont min­denesetre az, hogy a legkiválóbb és arra igazán rátermett egyéniség nyerje el a felső­házi tagságot. A legutolsó időben azután konkrét formá­ban olyan hirek terjedtek el, hogy a magyar neolog zsidóságot Lőw Immánuelnek, az európai hirü tudós főrabbinak kell képvisel­nie. Legutóbb olyan hirek terjedtek el, hogy néhány tekintélyes vidéki hitközség mozgal­mat indított abban az irányban, hogy Lőw Immánuel egyhangúlag nyerje el a zsidóság felsőházi képviseletét. Újpest, Kecskemét, Nagykanizsa és természetesen Szeged hit­községei csatlakozlak elsőnek az akcióhoz és hangoztatják, hogy Lőw Immánuel nemcsak a legidősebb főpapja a magyarországi zsidó­ságnak, hanem kitűnő hitszónok és elismert tudós is. Ebben a kérdésben megkérdeztük dr. Biedl Samui, a szegedi zsidó hitközség elnökéi, aki a következőket mondotta: — Én természelesen nagyon örülnék, ha az elektorok Lőw Immánuelt választanák meg. Egyebei azonban ebben az ügyben nem tudok, mert a most lefolyt választások miatt nem volt eddig alkalmam orientálódni a kér­désben. Az csak természetes, hogy én is a szegedi főrabbi ur melleit foglalok állás). — Hogy Lőw Immánuel elfogadná-e a felsőházi tagságot, arra csak azt mondhatom, hogy abban az esetben, ha komoly formában felkínálják neki és mellőzik az úgynevezett zajos válaszfást, nem hiszem, hogy kitérne a megtiszteltetés elől. Hangsúlyozom azonban, hogy erről a kérdésről még nem beszéltem a főrabbi urrai. A zsidóság felsőházi képviselői között em­legetik Lőw Immánuelen kivül Fischer Gyula és Hevesi Simon budapesti főrabbikat is. Zaclravetz — Jeruzsálemben. Budapestről je­lentik: Beavatott körökben ugy tudják, hogy Zad­ravetz István tábori püspök ez idő szerint Jeru­zsálemben tartózkodik, ahonnan rövidesen vissza­tér Magyarországra. gyárosnál Szeged ind! icea 4. Telefon 419. MiatonensS kötéláru, ssíneg, zsák, ponyva, jsfiiőkStöső fonalak éi háló m iSf ifi iron kapható,

Next

/
Oldalképek
Tartalom