Délmagyarország, 1926. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1926-04-28 / 97. szám

s ÖBLMAGTAROKSZA© I92i április 18 Miklósnak. Ez a két zsidő Krisztus szenvedéseit mutatja be faluról-falura és ez a két zsidó prelegál a Passiójátékokboz. (Zajos derültség a Ház minden oldalán.) Szolgabirák, pipok és jegyzők állnak az akció rendelkezésére. Drózdy Győző ezután felolvas egy levelet, amelyet a Falnszöretség a mult héten küldött szét a falu bíráinak a szövetség levélpapírjain. Ebben a levé bsn a falu bíráinak battafíságára és értékes munkásságára való hivatkozással ki akarják zárat a közvetítő kereskedelmet a főidőivel nép gabonájának értékesítésiből. Zsirkay János: Csak a Strasaer és König cégnek szabad keresni a magyar gabonán? Drózdy Gjőző megállapítja, bogy rendszeres aknamunkát folytat a Falaszivetsig a legitim adófizető kereskedők ellen. (Ugy van I Ugy van I Ellentmondások a Jobboldalon.) Et a társad2lom védelmet érdemel a kormány részéről, nem pedig altaposást. (Nagy zaj a jobboldalon.) Amit a Faluszövetség elvett a kiszsidótól, azt odaadta a nagyzsidónak, hogy esetleg választási kasszára gyűjtsön a nép ellen. Felkiáltások az egységes pártom Eit bizonyítani is kellene. Ztlrkay János: Ne forszírozzátok, hogy bizonyítson. Jobb, hn nem bizonyít. (Zajos derültség a baloldalon.) Ezután az elnök az ülést egy órára felfüggeszti. Három órakor nyitja meg újból az ülést Zsimy Tibor alelnök. Drózdy Győző folytatja beszédét, a titkos társaságokról szólott. A kormánynak rendet kell csinálni azok közOtt a társaságok között is, amelyek tudtával működnek. A vitézi szék, amely nem titkos társaság, olyan működést fejt ki, amelyről nem tud a közvélemény. Felolvassa vitéz Szentkirályi Gyula zalavármegyei vitésl székkapitány kör- j levelét, amelyben arra hívja fel a vitézeket, I hogy a Magyar Ugar cimü lapot ne támogassák, hanem ha azoknak szervezkedéséről valamit megtudnak, Jelentsék azonnal a hatóságnak. A közigazgatást meg kell szabadítani a titkos társaságok befolyásától. A titkos társaságok kapcsán élesen támadja a fajvédőket, akiket felelőssé (esz a frankhamisításért. Sürgeti az emigráció likvidálását, melyet Lovászy Márton hazajövetele amúgy is megindított. Sürgeti a hadiköicsönök valorizálását, vagy legalább is az árvapénzek átértékelését. Sürgeti a hitbizományok reformjára vonatkozó törvényjavaslat beterjesztését. A franküggyel kapcsolatban kifogásolja, bogy a miniszterelnök még nem válaszolt Briand legutóbbi beszédére. A költségvelést nem fogadja el. Görgey, István a közgazdasági bizottság jelenteiét terjeszti elő a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés tárgyában. Halász Móric indítványa felett dönt ezután a Ház, hogy az ülísek napi 12 érában állapíttassanak meg. A nemzetgyűlés többsége az indítványt elfogadja és igy szerdától kezdve az ülések délelőtt 10 órától este 10 óráig tartanak. Meskó Zoltán szemé yes kérdésben szólal fel. Reflektál D/ózdy Győző beszédére, aki éles támadást intézett a Fatuszövetség ellen. A leghatározottabban kijelenti, hogy a szövetség vezetőségének tudtával senki üzlettel nem foglalkozott. Vtczián István szintén személyes kérdésben szólal fel. A szociáldemokrata párt részéről Becker Bébivel kapcso'atban már többször intéztek feléje közbekiáltást. Kérdi, mi a céljuk ezzel? Ha a közbekiáltásokkal az illető nőt az ő személyével akarják kompromittálni, ugy ezt példátlan eljárásnak tartja, visszautasítja és ugy tesz magának elégtételt érte, ahogy tud. Az ülés egynegyed 7 órakor ért véget. A csődök száma nagy volt, a tőzsde lanyha, állapítja meg Smlth főbiztos márciusi jelentése. (Budapesti tudósaink telefonfelenlése.) Szerdán reggel jelenik meg Smlth népszövetségi főt sizlos XXIII. jelentése március hónapról. A főbiztos eiaőaorbati megállapítja, hogy állandóan nivekedsek az egyenes adók, mig állandóan csökken a forgalmi adó. Ez ugy állott elő, hogy az egyenes adíkat helyesebb uton hajtják be, mig két százalékra szállították le a forgalmi adót. Az áprilisi költségvetés bárom és félmillió aranykorona bevételi többletet tüntet fel. A főbiztos megállapít]!, bogy at aranykiszlelek fokozatos gyüjlise továbbhaladt 100 milliárd koronával. A fedezet igy 22 százalékos. Megálbpi ja a jelentés, hogy tulmagas a kamatláb. A csődök száma nagy volt, a tőzsde lanyha. A forgat ai adá ia azt igazolja, hogy csökkeni a fogyasztás. A helyzet azonban nem lehet rossz, mondja, a munkanélküliség 20 százalék* kai csökkent. A behozatalnál lényeges emelkedés állapitható meg, ugyanígy a kivitelnél is. A takarékbetétek it emelkedtek, igy a kilátások kedvezők, — állapítja meg a főbiztos. Biztosítás a munkanélküliség esetére A népjóléti minisztérium körülbelül két esztendőre! ezelőtt, a bategsegélyezés és balesetbiztosítás reformjának tervével efyidejüleg kilátásba helyezte, hogy külföldi mintára Magyarországon ii megcsinálja a munkanélküliség esetére való biatositási. A tervezet Vass József miniszter approbálásával most került nyilvánosságra. Először a miniszter a munkaadók és munkások érdekképviseletei! kívánja meghallgatni és május 3-ra ankitra hívta össze őket. Ezután karül a törvénytervezet a parlamenti bizottságok éa a nemzetgyűlés elé. A törvénytervezetet, amely rendkívül fontos az egész gazdasági életre, lényeges rendelkezéseiben az alábbiakban ismertetjak. A tervezet mindenekelőtt megállapítja, hogy munkanélküliség, illetve saját kifejezése szerint munkahiány esetire biztosítási kötelezettség alá tartoznak mindazok, akik az 1907. évi XIX. t.-c. értelmében beiegségi biztosításra kötelezetlek. Ki vannak ví>e a biztosítási kötelezettség alól az állam ét állami üzemek nyugdíjas alkalmazottai, továbbá a háztartási alkalmazottak. Az alapja a biatositási kötelezettségnek az, hogy minden biztosításra köteleset! után járulikol kell fizetni. A Járulékot a munkaadó tartozik fizetni, de fele összegét a biztosításra kötelezettől levonhctja. E célból ai egyes szakmákban trdnyadi napihírek állapitandók meg. A járuléknak oly nagynak kell lenni, hogy benne az egész biztosítás költsége fedeseiel találjon. Fellő batár gyanánt az irányadó napibér négy százalika van megállapítva Befizetés, szavatosság stb. tekintetében a betegségi biztosításra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók. Kárialaniiásra, illetve segélyre Iginyfoiosul• tak munkanélküliség cselén mindazok a biztosítottak, akik ai igény bejelentését megelőző két éren belül legalább ötvenkét héten át biztosításra kötelezettek voltak és munkanélküliségűk vétlenségéi az előirí módon igazolni tudjtk. Idénymunkísoknál a bejelentési megelőző két esztendőben legalább buszonhat heti biatositási kötelezettség van msgálltpitva. Ebbe az ötvenkét, illetőleg huszonhat heli időtartamba azonban nem száraiiható be az as idö, melynek tariama alatt a biztosított táppénzben vagy gyermekágyi segélyben részesült. A munkahiányt vétlennek kell tekinteni, ha a bizíositott kereseti foglalkozását önhibálán kivül hagyta el és nem tud oly megfelelően díjazott munkát kapni, me'y testi és szellemi képességeinek megfelel és tanult mesterségéhez való visszatérésében lényegesen nem gátolja. Ha valaki nigy hiten di kapott munkanélküliségi segeiyt. köteles bármely megfelelően di/azoti munkát elfogadni, mely testi és sseilemi képességeit nem haladja meg. A munkát idegen helyen is el kell fogadni, ha az a biztosítottat családja eltartásában nem gátolja. ^ Nem megfelelően díjazottnak tekintendő az olyan munkt, mely nem éri el a kollektív szerződések béreinek, illetőleg as egyes szakmák egyes helyeken szokásos állagbéreinek mértékét. Nincs helye a munkanélküli segélynek sztrájk, vagy bojkott esetében. Rövidebb ideig tarló alkalmi munkánál azonban a munkanélküli segély kifizetendő. A kártalanítás, illetőleg munkanélkűl segély az igény bejelentésétől számitva legfeljebb tizenhárom hűre jár. A segély összege az irányadó napibér negyvsn százaléka. Családfentartóknál a segély hatvan százalékig emelkedik. A tizenhirom hét után a biztosítottnak további segélyre csak abban as esetben van igénye, ha as előbbi kártalanítás elsO napját kOvető időben Ötvenkét héten át biztosításra kötelezett volt. Idénymunkásoknál itt is a fele idő számítandó. Idénymunkás nem igényelhet kártalanítást arra az időre, mikor munkája rendszerint szünetel. Tanoncok, gyakornokok és hasonlók munkanélküli segélyt nem igényelhetnek. A munkanélküliség esetére való biztosítás adminisztrációját az Országos Munkásbiztositó Pénztár látja eL Az uj biztosítási ágat a Pénztár adminisztrációs összköltségeinek megfelelő hányadával terheli meg. A vétlen munkanélküliség ellenőrzése szempontjából a törvénytervezet a hatósági munkaközvetítő intézményét kívánja teljesen kiépitezii. A nem hatósági Jrilegü munkaközvetítők evégből a rendőrhatósági felügyelet melielt az állami munkakösvetitő hivatal szakfelügyelete alá helyeztetnek. Iparszerü munka* és foglalkozásközvetítésre több engedély ki rtem adható és a minisztériua felhatalmazást nyer, hogy a még meglévő ilyen munkaközvetitöket megszüntesse. Minden kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyin hasonló területi illetékesléggel biró hatósági munkaközvetítő állítandó tel. Ezek a hatósági munkaközvetítők tartoznak előjegyzési lappal is biztosítást igazolvánnyal tanúsítani, hogy valaki őnhibá]án kivül nem tudott megfelelő munkához Jutni. Az igazolás egyéb szabályait a népjóléti miniszter rendeletileg állapitja meg. Abban a tekintetben, hogy mety munkát köteles a biztosított jogvesztés terbe mellett elfogadni, a hatósági munkaközvetítő melleit szervezeti választmány határoz. A törvénytervezet további részei a büntető rendelkezéseket és átmeneti intézkedéseket tartalmazzák. Ez a terjedelmes törvénytervezet, amelynek gyökeres áttanulmányozására a május 3-ig terjedő idö nem nagyon mutatkozik elégségesnek, ké ségtelenül nagyon erős vitáknak lesz a kútforrása a következő hetek és hónapok folyamán. Mi egyelőre csak három megjegyzést fűzünk a javaslathoz. Az egyik a költségek megosztására vonatkoiik. A munkanélküliség a legtöbb esetben kivűi esvén ugy a munkaadók, mtht munkavállalók hatalmi körén, teljes mértékben indokolt volna, ha külföldimintára a kormány a járulékoknál hármas megosztást alkalmazna és a járulék egyharmadát magára vállalná. A másik megjegyzésünk a munkásbiztositás általános reformjára vonatkozik. Az egész érdekeltséget aggodalommal fog|a eltölteni az a körülmény, hogy ez a törvénytervezet még mindig nem tesz le arról a perhorreskált ideáról, hogy a különböző állami munkásbiztositási szerveket bevonja az Országos Munkásbiztositó Pénz'ár keretébe és a viszonosság alapján a munkaadók és munkások által lentartott kerületi pénztárakat arra akarja kényszeríteni, hogy az állami biztosítók (posta, vasút, hajózás, dohánygyári pénztárak stbj terheit is viseljék s emellett a hatóságilag függő egyének majorizálásának legyenek kitéve. A harmadik megjegyzésünk pedig az, hogy sem a munkanélküliség esetére való biztositásnak, sem pedig a munkásbiztositás reformjának megnyugtató módon való megoldása mindaddig el nem képzelhető, amig a miniszter a pénztáraknál miniszteri biztosokkal operál, az autonómiái pedig, amely iltető eleme minden ilyen tniizménynek, nem hajlandó visszaállítani. A pénztárak elleni országszerte jelentkező ellenszenvnek legfőbb oka a mostani abszolutisztikus rendszer, amely leheletlenné teszi, hogy az intézmény fenlariói az intézmény ügyeibe betekintést is nyerjenek. Ha a miniszter komolyan akarja szociális törvényhozásunknak egy ujabb intézménnyel való kiépítését, a mai ellenszenvet erre az ujabb biztosítási ágra nem szabad átvinni. Végeredményben ugyanis a munkásbiztositásnak bármely ága nem lehet hatalmi kérdés, hanem a közös akarattal megoldandó szociális feladatok közé tartozik.