Délmagyarország, 1926. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1926-02-24 / 45. szám

Mbfh 208)0 k«f»9iia. DEtMAGYARORSZAG IMA ftrenc-a. S. Telelőn IS-3Í, KladúhtraUJ, SSmCakUrrttt te Hgyiradai Dneonlci-tö 11. Yiletoa 108. - raMai FattU Stadar-sagánit I. náa TaMmxága 15-14. Ami a legszomorúbb. A frankbiiotliág na terjeszti jelentéseit a nemzetgyűlés elé és csütörtökön megindul törvényei, legalizált és talán parlamentéiig keretek közöli a frankvita. A jelentéire azért alkalmaztunk többel izámot, mert írsz belőle bárom is. Lesz egy többségi je'enlés Rubinek István szerkesztésében, lesz egy kisebbségi vélemény, amely Vássonyi Vilmos tolla alól kerül ki, söt ások számára, akik egyikkel sincsenek megelégedve, Farkas Tibor még egy harmadik, egyéni jellegű különvélemény szerkesztésére is vállalkozott. Hogy a vita talán parlamentáris keretek között fog lefolyni, ezt a feltevésünket izéit kelleti megkockáztatni, nett ami mostanában a nemzetgyűlésen történik, a legenyhébb birálat szerint sem üti meg mindig a parlamentáris mértéket. Előre természetszerűleg nem tudbitjnk, hogy mi leis a bankügyre vonatkozólag a nemzetgyűlés elé terjesztett három jelentésnek a tartalma. Mindabból azonban, ami két hónap óta apró dózisokban a nyilvánosság elé került, már as átlagos ujságolvnA ii megalkothatta véleményét. Igaz, bogy ezt a véleményt nagyon sok cselben célszerű volt a véka alá rejteni, nehogy elgondolója összeütközésbe kerüljön a büntető törvénykönyv különböző paragrafusaival. Ha például valaki január elsején az angol és francia lapok nyomán nyíltan merte volna mondani, hogy az orizágoi főkapitány volt a bamii frankok értékesítésének megszervezője, alkalmasint hűvösre kerüli volna. Néhány nap múlva már mindenki által tudott valóság leit, amit aielőtt csak halkan meriek egyes beavato.tak rebesgetni és ugyanezen a módon sodródott bele egyre több név a frankügy ingoványába, mig végül a piszkos eset, amint még a velünk rokonszenvező angol lapok is a bankügyet elkeresztelték, egész meztelenségében tárult Isi ország-világ előtt. Többet, mint amennyit már tudunk, a frankbizottság jelentései is aligha fognak elárulni. Amit nem tudunk ugyanis — pedig azt volna igaián érdemes tudni—, arra a frankbizottság jelentései sem fognak kiterjeszkedni. Hogy mi volt az a hazafias cél, amely majdnem komoly veszedelembe döntötte az országot, e tekiotstben továbbra is találgatásra leszünk utalva. A tettesek hallgatnak. Nem mondják el, hogy miért hamisítottak, bogy miért kereitek ösiaekötteléseket Németországgal és hogy mire kellett a tábori püspöknek kivenni a hallgatás esküjét. Legu|abb fordulati a dolognik csupán az, hogy maga Zadravecz sem tudta, hogy mire eiksti fel báránykáit. Legalább is ezt mondj* egy inkirnátus síidó lap, a bícsi Neue Fteie Presse számára idolt nyilitkoziUbaa. Egyet mindenesetre meg kell állapitanunk. Pénzt hamisítani, vagy más bünfényt elkövetni semmiféle indokból sem szabad. Mert ha valaki gazságra vetemedik, akkor nincsen megállás. Ha a hazafias felháborodásból e követett gyilkosság a készpénz és aranyóra elszedésével is komplikálódik, nagyon nehéz megvonni a batárt közte és a közönséges rabiégyilkosság között. Mégis mostan, mikor a frankham sitás esetéről van szó, magunk mondjuk, hogy azt, amit Nádosy elkövetett, de méginkább azt, amit a térképészeti intézet megtévesztett kis tisztviselői csináltak, nem lehet teljesen egy kalap alá vonni Takács Zoltán bankóhamisitásával, vagy az njpesti hamis hatosok gyártóinak közgazdasági tevékenységével. Akármennyire őrületes és képtelen volt is, amit kieszeltek, mégis van valami, ami megvonja a határvonalat köiötiük. Ez a határvonal az elein' e tagadott, de az utóbbi napok folyamán mentőkörülménnyé előléptetett politikum. A polntka, akármennyire is kívánatos VOIHB, nem az erkölcs mestersége 0 száz esztendeje már, bogy egy Macchiavelil nesü csavannene Szeged, 1926 február 24, SZERDA tes észjárású olasz megállapította a politika mesterségének törvényeit és leszegezte, hogy a politikában nagyon sok mindenre meg lehet találni az utólagos igazolás', ha siker il. Politikát olyan eszközökkel is lehet csinálni, amelyek egyébként nem ütik meg a polgári erkölcs mértékét. Politikában csak egyre nincs mentség, ha valaki olyan os'obaságokat követ el, amelyek eleve kompromittálják a szerzőt és magukban hordják a fiaskónak, söt megszégyenítésnek minden előfeltételét. Lehet, hogy sokan lesznek, akik megütköznek azon a megállapításunkén, hogy az egész frankbotrányban ez a legszomorúbb. Magyarország történetében nem volt talán még eset, amelyben a káprázatos ostobaságoknak olyan hilmizata torlódott volna egymásra, mint ebben az áldatlan frankbamisítási tragikomédiában. Ha nem volna olyan szomorú, szatirát kellene róla írni, hogy miként hurcolták a hamis frankokat egyik lakásból a másikba, bogy mi yen hihetetlenül kezdetleges medon kísérleti ék meg a nem sikerült gyártmányok értékesítését és miként képzelhették, hogy stkerfilni fog az az akció, melyre az ulolsö kereskedelmi iskolás ElCtiietési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor., Budapesten te vidíksn 45.000 kor. Egye; szám ára hétköznap 2000 kor Miáf- te flnnepnap 3C0U korona. It. évfolyam, 45. szám. növendéknek meg kellett volna mosdani, hogy csakis botránybafulladás lehet a vége. De nehogy azt higyje valaki, hogy mi a frsnkbotrány kipattanását tartjuk szomorúnak. Minél előbb történt, annál jobb, mert annál kevesebbet ártott az országnak. A szomorú az, bogy akik a dologba bele vannak keveive és akik tudtak róla, herceg, gréf, báró, országos főkapitány, pospök, katona és civil, magas állású hivatalnok és technikai szakértő, mind abba az osztályba tartoznak, amely hivatva van, vagy legalább is hivatottnak érzi magát, hogy intézze és irányítsa az ország ügyeit, áz a borzalmas, hogy ezekben az emberekben nem volt annyi judiciutn, hegy meg tudják Ítélni tervük képtelenségét és a borzalmas az, hogy ilyen emberek mint tényezők visznek szerepet Magyarország sorsának irányításában. Lezüllöttünk, balkánizálód unk. Akármennyire nincsen az országnak köze a frankhamisításhoz, mégis a frankhamisítás irtózatos szegénységi bizonyítvány az egész ország terhére. Ez az, ami nem lesz benne a frankbizot ság jelentéseiben, pedig ez az; ami az egész esetben a legszomorúbb. Briand hozzájárult a rajnai megszálló csapatok csökkentéséhez Et megpendítette a francia-német kompromisszum eszméjét. London, február 23. A Daily Telegraph diplomáciai indósi.ója irja: Hir szerint Briand miniszterelnök hozzájárult ahhoz, hogy a Rajna-vidéki szövetsége* haderők létszámát 60.000 főre csökkentsék. Ezt a hozzájárulást véglegesnek lehet tekinteni, habár a francia hadseregnek e líp's taná&os volta felöl megoszlik a véleménye. A tudósító megjegyzi, hogy ez a körülmény határozatlan formában megpendiíi a francia és német kompromisszum eszméjét, amelynek értelmében a Németország hozzájárul abhoz, hogy Lengyelország állandó mandátumot kapjon a Népszövetségben, Franciaország hozzájárul, hogy a Rajna vidékét még ez évben teljesen kiüritt. A parlamenti frankbizottság teljesen befejezte munkáját. Csütörtökön kezdik a bizott ág jelsntésének 1 árgválását a nemzetgyűlésen. Négy jelentést tárgyalnak: többsági határozatot, Vázsonyi kisebbségi véleményét, Farkas és Rassay különvéleményeit. Délután őt órától éjfélig tartott az utolsó ülés. (Budapesti tudósítónk tebfoojeleniése.) A fr > nkhamisiás politikai vena kozásrfnak megviisgá lására kiküldött parlamenti bizottság ma délután 5 órától éjfélig tarló illésével befejezte működését A p rlameni bizottság a nemzetgyűlés január 19 iki viharos ülésén történtek hatása alatt január 23 án al kult meg és első érdemleges ülését január 25 én tarlo.ta. Az ülések folyamán gyors egymásuánban kihallgatták a politikai életnek azon szerep'őit, akik bármely vonatkozásban iudtmással bírtak, vagf bírhattok a frankhamisítás ügyiről. A kihallgatások és fn nkbamisitás büaügyi aktáinak áttanulmányozása uán teljes egyhónapi munka befejezését jelenti az az előadói elaboratu n, amelyet Rubinek Is ván, a frankbizoltiág előadója a mai zárt ü ésen terjesztett a bisot ság elé. Az ülés tulajdonkénen ma délben 12 órakor kezdődőit. . Vázsonyi Vilmcs, aki bárom nap óla dolgozik a k sebbségi vélemény megszerkesztésén, későn érkezeit a bizottság ölérére. A délutáni ülés bárom óráig tartolt, majd öt órakor ists-ét összeüli és folytatta tanácskozásait. A ta nácskozások során politikai körökben elierjedt véle néryík szerint teljes részlet sséggel letárgyalták az előadói jelen óst, a Vá sonyi Vilmos által előterjesztőt! kisebbségi véleményt és azt a két különvéleményt, amelyet Farkas Tibor és Rassay Károly terjesztett be. A Dilmagyarország tegnapi számában közöltük, hogy az előadói jelentés lényege, hogy a bizottság a produkált adatok alapján nem találta megállapíthatónak a kormány politikai felelősségét és azt az indítványt terjeszti a nemzett yülés elé, hogy tirfen az ügy felett napitendre. Az e őtdónsk ezt a javaslatát a parlamenti bizottság többsége ma megszavazta, igy az eftben a formában kerül holnap a nemzetgyűlés elé. A kisebbségi vélemény azt domboriMa ki, hogy a frankhamisítás ügyében a kormányt súlyos politikai felelősség terheli, amelynek konzekvenciáit tartozik levonni. Ehbez a k bebbségi véleményhez tartozik lényegében Forkus Ttborkilön véleménye is, aki főleg azt hangsúlyozza, begy a parlamenti bizottságnak nem állt módjában a bizonyítás teljes és tökéletes lefolytatása. Rassay Károly különvéleménye a politikai körökben elterjedt hirek szerint ugyancsak megállapítja a kormány politikai felelősségéi, de hangsúlyozza, hogy a kormányi a frankhamisítás Mgyiben sem okiiv, tem passzív szerep nem terheli, igy büntetőjogilag semmiféle formában sem vonható fele ősségre. Ezi a négy jelentést szerdán terjesztik a nemzetg^alés elé, amely ki fegja mondani a