Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-06 / 4. szám

1926 Január 6. DELMAQYARORSZAQ 3 Tisztulás. Ma a frankhimísílái as a szomorú botrány, amely i veszedelmes egyéb skandalumok sorozata után a magyar közvéleményt a legizgalmasabban foglalkoztatja. Az Cgy, sa]no», valóban politikai, nemzetközi Jelentőségű és tagadhatatlanul káros az országra. Ezt legelőször Apponyi állapította meg szavának súlyos tekintélyével, ö mondotta, bogy a „pénzhamisitási kaland" a magyar állam jőhirét sújtja és 0 azt komolyabbnak farija a nagy árvízkatasztrófánál is. Amig Apponyi ezt a mrgszivlelni való kijelentését meg nem tette, az egyik ébredó fővezér, a megszokott nag) hangon, perrel fenyegette azokat a destruktív újságokat, amelyek a botránynak politikai vonatkozásaira céloitak. Holott kétségtelen, bogy a Hollandiában letartóztatott bűnösök ismert -ébredő agitá orok. Jankovich és két társa, akiket Higában rajtakaptak és lefogtak, aszal védekeztek, hogy nem haszonlesésből, hanem honf ui irredenta céllal követték el a frankhamisítást. De az igazságot semmiféle fenyegetéssel, terrorral elhallgattatni most már nem lebM. Volt eredménye Apponji nyomós szavának. Ó mondotta : „Nem szabad ebben az esetben is megismétlődnie annak a jelenségnek — ami bizony nem befolyásolta előnyösen hazánk jó hírnevét", — hogy vannak nyomozások, amelyeket bár a legnagyobb apparátussal folytatnak, szinte rendszeresen eredménytelenek maradnak. A nyomozás komolyan megindult. Az ország és a külföld élőit remélhetően nemsokára teljesen tisztázódik, hogy vájjon miféle nyereségvágy, személyes ambíció, vagy talán csakugyan fantasztikus és örült poli ikai cél vezette a tettesek kis csoportját. Tisztázódik majd, hogy szimpla, vagy komplikált gazemberek-e a külföldön elfogott vállalkozó szellemű ébredők. Kiviláglik, hogy mit akart Jankovichék állítólagos Irredenta és fajvédő bazafísága a francta pénz tömeges hamisításával és az ilyen módon megszerezni szándékolt magyar milliárdokkal. Kiderül, hogy épelméjűek, vagy bolondok-e a cselekvő személyek. Nyilvánossá válik leplezetlenül, hogy mi köze pontosan a letarlózta'ott Windiachgrae z herceg őlőmagasságának a Jankó vichék bandájához. Megtudjuk, hogy micsoda szándékai voltak a hercegnek és hü komornyikján s titkárán kivül egyéb előkelőségeknek. Kitudódik, hogy vájjon valóban esik balul járt kedves szolgáihoz áll e közel Windischgraetz szive, de ó maga meiszire van a botránytól, mint ahogy távol állt miniszter korábin a krumplipanamától. Nádosy főkapitány ur, a herceg jóembere pihenni ment. Öriendetes, hogy a nagy ügy teljes tisztázódásának most már nincsen semmiféle akadálya. Valóban hisszük, hogy ehhez nem kelleti a hatalommal visszaélő francia beavatkozás. Mert az ország nyilvánvaló érdeke, hogy minden kivilágosodjék. Hisz ez a csonka ország a világ legszerencsétlenebb, legelhagyatottabb országa, körülvéve a gyűlölet mérhetetlen tengerétől. Még az állítólag testféri Auizfiiábin is kárörömmel irnak a lapok a pénzhamisítás világraszóló bolrányáról. Azok kürtölik a messzeharsogó költeményeket, hogy milyen puccitervre kellett Windiscbgraetzéknck a tossz pénzen szerzendö sok milliárd jó pénz. Termétzeles, bogy még tokkal ellenségesebb indulattal ragadják meg as alkalmat az ellenünk való támadásokra az éppen nem testvéries többi jő szomszédok. Feltétlenül szükséges léhát a frankhamisitási ügy tökéletes tisztázása. Eddig csak bizonyíték nélkül állithaiták a magyar hírlapok, hogy ha a világbotrány ban bűnös társaságnak volt is politikai célja a külföldi pénz hamisításával, az a cél távol állott minden komoly párttól. Legutáltabb távolságban állt volna Magyarország népének lelkétől, hacsak sej elme is lett volna róla. De most egészen bizonyosnak hisszük, hogy a bűn tisztázásából még a rosszakarat előtt is kiderül, milyen jelen! , 25J1' ha veszedelmes is, a pénzhamisító fajvédőknek és szabad királyválasztóknak az a kis csoporja, amelyről mosl annyi szó esik, még ha valóban pártolóinak bizonyulnának is az előkelő és befolyásos Windischgraetz és Albrecht királypárti társai. A bonyodalmas világeseménnyé vili hamiiitás nagymértékben balkáni jellegű, pedig ha a balkanizmus a háború óta egész Európábán elterjedi is, mi már nem kérhetünk belőle. Nekünk más szellem kellene. Mert hisz jól van, ha rouszáj, hát hadd forogjon es a nyomom föld keserű levében 1 De szinlc sajnálni való, hogy »ár az ultrakonzervatív Windischgraelzék is belewdflinek a nigy forgásba I Linzben letartóztatták Erzberger gyilkosát? Egy váltóhamisltáii nyomozás közben ismét ték fel Schultz Henriket. Llnr, január 5. Mint a Tagespost jelenti, Aussee fürdőben tegnap délután a csendörök egy váltóhamisitó kutatása közben letartóitatldk Schultz Henrikel, Erzberger gyilkosát. Schultz azt állilja, hogy Ty lessen bajtársé, mint Pachmann Edgár müncheni kereskedő álnéven lakolt Aussee fQrdőben egy Berger nevü kereskedőnél. A német hatóságokat a letartóztatásról értesítették. A Bécti Távirali Ircda megjegyzése szerint ezt a hírt más oldalról még nem erösi'ették meg. ib n- n- is* •«• n n n is -n -afc n i« Petrovics Milorád és Czopják Milos véres harea a kórházi ágyak között. Kedden délután késekkel támadt egymásra a közkórházban két beteg katonaszökevény. A közkórház első emeleti kórtermében kedden délután nem mindennapi jelenet játszódott le. Az egyik kórteremben, ahol a lábadozó betegek voltak elhelyezve, kii katonaszökevény ápolt összeveszett és késharcot vivtak egymással. Czopják Milos bosnyák és Petrovics Milorád szerb katonaszökevények már régen ismerték egymás'. Együtt szöktek meg a hadseregből, együtt vergődtek át a batáron éi együtt adták meg magukat a magyar határőröknek. Amikor Szegedre kerültek, hosszú ideig a rendőrségi fogda lakói voltak, ahol favágásra használták fet őket. Petroiics Milorád közben kikerült a tanyák közé, ahol egy tekintélyes gazda gazdaságábin alkalmaztak. Közvetlen Siilveszter előtt azonban házimunka közben megsebesült, ugy hogy beszállították a közkórházba. Czoplák Milos sem sokáig maradt a rendőriégi fogdában, mert itt visszataszító betegség Jelei mutatkoztak rajta és igy ő ivjkörházba került. A két jóbarát katonaszökevény itt ismét összetalálkozott. Az ágyak egymás mellett volt a kórteremben; amikor lecsendesült a kórház zaja, sokszor beszélgettek egymással, azonban ez a jő viszony nem sokáig tartolt. A közöl sorsú jóbarát ellenség leit. Czopják Milos ugyanis azt irigyelte Petrov icatói, hogy jó ruhát tudott magának szerezni a tanyai tartózkodása alatt, mig 0, aki a rendőrségi fogdából nem tudoU Jó állásba kerülni, teljesen lerongyolódva, egyeílen fillér nélkül tengette kétségbeesett életét. As apró saócsatározásokat végül is komoly összeveszitek követték, amikor a hirtelen természetű Petrovics Milorád rárontott sorstársára és fojtogatni kezdte. A kórházi ágyak közölt birkózni keidtek elvörösödve és Petrovics a verekedés közben hirtelen előrántotta zsebkéséi és ugy akarta leszúrni Czopják Milost. De Czopják sem hagyta magát. Barátjának szorongató öleléséből kiszabadult és ő is kési rántott elő, motl már ő is nekirontoit Petrovlcsnak. A két kórházi ápolt kOzOtt most formáUs harc kezdődött meg. A késszurások csak a kezüket és karjukat érték, azonban a nemesebb testrészeket nem találták, mivel a két ember igen ügyesen védte ki a veszélyesebb simátokat. A párviadalra, valamint a kiáltozásokra figyelmesek lettek motl már az ápolók is, mivel a többi beteg is segítségért kiáltozott. Az ápolók berohantak a kórterembe és hosszas küzdelem után sikerült lefegyverezni a kit szerencsétlen sorsú beteget. A lefegyverzés után külön kórteremben helyezték el őket, majd azonnal értesítették a rendőrsége!, ahonnan bizottság szállott ki a kórházba és azonnal kihallgatta a két emberi. Egyelőre a kórházban hagyták a két beteget, a vizsgálat azonban megindult ellenük és felgyógyulásuk után lefolytatják ellenük a bűnvádi eljárást is. Egyébként teljes felgyógyulásuk és bünteésük kitöltése után azonnal kitoloncolják őket az országból, mint alkalmatlan idegeneket. Ijy most talán visszakerülnek szerencsétlen össztveszésük miatt a szerb katonaiághoz, ahonnan elmenekültek. Amikor meghallottáV, hogy kiutasítják őket, kitsigbeesetien kezdtek rimánkodni, hogy ezt ne tegyél meg velük, inkább azonnal kibékülnek. Kezet fogtak, kibéküllek, de a kiutasítás nem marad el. Szándékos emberölés kísérlete miatt öthónapi fogházra Ítélték Klár Zoltánt. Mellékbüntetés három évi hivatalvesztés. — Délután öt órakor hirdették ki az ítéletit. Budapest, jatuár 5. A Windischgraetz és Nádosy üggyé is egyben szomorú országos üggyé nőtt frank-botrány köz pet e mi délelőtt folyatták a budapesti törvényszék Pukliktanácsa előtt az iemeretes Ulaln—Dánér-pert, ahol tudvalevőleg a koronatanú — Marsovszky Qyörgy. A Jegyzőkönyv felolvasásánál kisebb vita játszódott le a védelem és a vád között, majd elsőnek a fajvédő pfrt szolgáját, Szabó Józsefet hal gatták ki. Tanúvallomása során elmondja Klár is Dáiér verekedésének lefolyását és közben rendőrségi val omásával ellenkező kijelentéseket tett, mire az elnök többiJ ben figyelmeztette. A tanúhoz eiután Klár Zoltán intéz kérdéseke! s közben tiltakozik az ellen, hogy Dánér állandóan gesztikulál és sugdos. — Olyan jól játszik, színészkedik itt — mondja Klár mint egy hágai színészi Dánér erre magából kikelve kiált Klárra: — Te piszkos, büdös zsidói Az elnök székéből felemelkedve akadályozta meg a tettlegességet és egymásután osztogatta a rendreutasitásoka*. Izgalmat j'lenetek következtek ezután, amelynek során Baracs védő és az elnök közOtt többízben szóváltás fejlődött ki. Még mindig viharos volt a helyzet a tárgyalóteremben, amikor Boronkiy ügyész a teremörrel fogházőröket rendeltetett fel a rend helyreállítására. Pinke Mihályt, a fajvédő klub főpincérét hallgatják ki, aki elmondja a dulakodás részleteit. Az elnök: A klubban nem próbálták el, nem játszották le ezt a verekedést? A klubszolgák nem beszélgettek erről? A tanú: De igen, beszélgettünk erről, de csak amikor a rendőrségről visszajöttünk. Publik elnök ezután felolvassa a tanúnak a rendőrség előtt tett első vallomását, amelyben azt vallotta, hogy látta Dánért, amint olyan erővel ütőit Klár arcába, hogy az rögtön a fotelba esett. Ezután a lanu második vallomását ismerteti az elnök, amely szerint Klár ülőhelyzetben lőtt Dinérra. A tanú: Félig ülő, félig álló helyzetben. Az elnök torább olvassa a vállomásf, amely szerint Ktár másodszor is lőtt, de a revolver csütörtököt mondott. Az elnök: Honnan tudja ezt ? Látta ? A tana: Nem láttam. Boronkay ügyész most felemeli a széket és odaszól a tanúnak: mutassa meg a székkel, hogyan játszódott le a pofozkodás is a lövőidózis. A lanu megmutatja. Szünet után Publik tanácselnök folytatja az iratok olvasását, ismerteti A Nip cikkét, majd Marsovszkynak a rendőrségen tett vallomását olvassa fel, — mert mint az elnök mondja — Marsovszky előállítása rendkívüli nehézségekbe ütköiik. Baracs vídő: Kérem Jegyzőkönyvbe venni, hogy Marsovszky ayeriszkedisi célból elkövetett bűncselek miny miatt vlztgáiat alatt áll. Az elnök: Ezt nem vehetem Jegyzőkönyvbe, mert nincs róla hivatalosan tudomásom. Marsovszky GyOrgy vallomását ismerteti ezután az elnök. Marsovszky vallomásában természetesen kijelentene, hogy ros zakaratot látott Ktár tevékenységéin, Klftr ls akarta lőni Diáért. Maraovstky vallomásának felolvasása u'án Publik elnök a következő kérdéssel fordult Boronkay ügyészhez: