Délmagyarország, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-06 / 4. szám

1926 Január 6. DELMAQYARORSZAQ 3 Tisztulás. Ma a frankhimísílái as a szomorú botrány, amely i veszedelmes egyéb skandalumok soro­zata után a magyar közvéleményt a legizgalma­sabban foglalkoztatja. Az Cgy, sa]no», valóban politikai, nemzetközi Jelentőségű és tagadhatat­lanul káros az országra. Ezt legelőször Apponyi állapította meg szavának súlyos tekintélyével, ö mondotta, bogy a „pénzhamisitási kaland" a magyar állam jőhirét sújtja és 0 azt komo­lyabbnak farija a nagy árvízkatasztrófánál is. Amig Apponyi ezt a mrgszivlelni való kijelen­tését meg nem tette, az egyik ébredó fővezér, a megszokott nag) hangon, perrel fenyegette azokat a destruktív újságokat, amelyek a bot­ránynak politikai vonatkozásaira céloitak. Holott kétségtelen, bogy a Hollandiában letartóztatott bűnösök ismert -ébredő agitá orok. Jankovich és két társa, akiket Higában rajtakaptak és le­fogtak, aszal védekeztek, hogy nem haszon­lesésből, hanem honf ui irredenta céllal követték el a frankhamisítást. De az igazságot semmiféle fenyegetéssel, terrorral elhallgattatni most már nem lebM. Volt eredménye Apponji nyomós szavának. Ó mon­dotta : „Nem szabad ebben az esetben is meg­ismétlődnie annak a jelenségnek — ami bizony nem befolyásolta előnyösen hazánk jó hírnevét", — hogy vannak nyomozások, amelyeket bár a legnagyobb apparátussal folytatnak, szinte rend­szeresen eredménytelenek maradnak. A nyomo­zás komolyan megindult. Az ország és a külföld élőit remélhetően nemsokára teljesen tisztázódik, hogy vájjon miféle nyereségvágy, személyes ambíció, vagy talán csakugyan fantasztikus és örült poli ikai cél vezette a tettesek kis csoport­ját. Tisztázódik majd, hogy szimpla, vagy komp­likált gazemberek-e a külföldön elfogott vállal­kozó szellemű ébredők. Kiviláglik, hogy mit akart Jankovichék állítólagos Irredenta és fajvédő bazafísága a francta pénz tömeges hamisításával és az ilyen módon megszerezni szándékolt magyar milliárdokkal. Kiderül, hogy épelméjűek, vagy bolondok-e a cselekvő személyek. Nyilvá­nossá válik leplezetlenül, hogy mi köze pontosan a letarlózta'ott Windiachgrae z herceg őlőmagas­ságának a Jankó vichék bandájához. Megtudjuk, hogy micsoda szándékai voltak a hercegnek és hü komornyikján s titkárán kivül egyéb előkelő­ségeknek. Kitudódik, hogy vájjon valóban esik balul járt kedves szolgáihoz áll e közel Windisch­graetz szive, de ó maga meiszire van a bot­ránytól, mint ahogy távol állt miniszter korábin a krumplipanamától. Nádosy főkapitány ur, a herceg jóembere pihenni ment. Öriendetes, hogy a nagy ügy teljes tisztázódásának most már nincsen semmi­féle akadálya. Valóban hisszük, hogy ehhez nem kelleti a hatalommal visszaélő francia beavat­kozás. Mert az ország nyilvánvaló érdeke, hogy minden kivilágosodjék. Hisz ez a csonka ország a világ legszerencsétlenebb, legelhagyatottabb országa, körülvéve a gyűlölet mérhetetlen ten­gerétől. Még az állítólag testféri Auizfiiábin is kárörömmel irnak a lapok a pénzhamisítás világraszóló bolrányáról. Azok kürtölik a messze­harsogó költeményeket, hogy milyen puccitervre kellett Windiscbgraetzéknck a tossz pénzen szerzendö sok milliárd jó pénz. Termétzeles, bogy még tokkal ellenségesebb indulattal ragad­ják meg as alkalmat az ellenünk való támadá­sokra az éppen nem testvéries többi jő szom­szédok. Feltétlenül szükséges léhát a frank­hamisitási ügy tökéletes tisztázása. Eddig csak bizonyíték nélkül állithaiták a magyar hírlapok, hogy ha a világbotrány ban bűnös társaságnak volt is politikai célja a kül­földi pénz hamisításával, az a cél távol állott minden komoly párttól. Legutáltabb távolságban állt volna Magyarország népének lelkétől, hacsak sej elme is lett volna róla. De most egészen bizonyosnak hisszük, hogy a bűn tisztázásából még a rosszakarat előtt is kiderül, milyen jelen­! , 25J1' ha veszedelmes is, a pénzhamisító fajvédőknek és szabad királyválasztóknak az a kis csoporja, amelyről mosl annyi szó esik, még ha valóban pártolóinak bizonyulnának is az előkelő és befolyásos Windischgraetz és Albrecht királypárti társai. A bonyodalmas világeseménnyé vili hamiiitás nagymértékben balkáni jellegű, pedig ha a balkanizmus a háború óta egész Európábán el­terjedi is, mi már nem kérhetünk belőle. Nekünk más szellem kellene. Mert hisz jól van, ha rouszáj, hát hadd forogjon es a nyomom föld keserű levében 1 De szinlc sajnálni való, hogy »ár az ultrakonzervatív Windischgraelzék is bele­wdflinek a nigy forgásba I Linzben letartóztatták Erzberger gyilkosát? Egy váltóhamisltáii nyomozás közben ismét ték fel Schultz Henriket. Llnr, január 5. Mint a Tagespost jelenti, Aussee fürdőben tegnap délután a csendörök egy váltóhamisitó kutatása közben letartóitatldk Schultz Henrikel, Erzberger gyilkosát. Schultz azt állilja, hogy Ty lessen bajtársé, mint Pachmann Edgár müncheni kereskedő álnéven lakolt Aussee fQrdőben egy Berger nevü kereskedőnél. A német hatóságokat a letartóztatásról értesítették. A Bécti Távirali Ircda megjegyzése szerint ezt a hírt más oldalról még nem erösi'ették meg. ib n- n- is* •«• n n n is -n -afc n i« Petrovics Milorád és Czopják Milos véres harea a kórházi ágyak között. Kedden délután késekkel támadt egymásra a közkórházban két beteg katonaszökevény. A közkórház első emeleti kórtermében ked­den délután nem mindennapi jelenet játszódott le. Az egyik kórteremben, ahol a lábadozó be­tegek voltak elhelyezve, kii katonaszökevény ápolt összeveszett és késharcot vivtak egymással. Czopják Milos bosnyák és Petrovics Milo­rád szerb katonaszökevények már régen ismer­ték egymás'. Együtt szöktek meg a hadsereg­ből, együtt vergődtek át a batáron éi együtt adták meg magukat a magyar határőröknek. Amikor Szegedre kerültek, hosszú ideig a rendőrségi fogda lakói voltak, ahol favágásra használták fet őket. Petroiics Milorád közben kikerült a tanyák közé, ahol egy tekintélyes gazda gazdaságábin alkalmaztak. Közvetlen Siilveszter előtt azonban házimunka közben megsebesült, ugy hogy beszállították a közkór­házba. Czoplák Milos sem sokáig maradt a rendőriégi fogdában, mert itt visszataszító be­tegség Jelei mutatkoztak rajta és igy ő ivjkör­házba került. A két jóbarát katonaszökevény itt ismét összetalálkozott. Az ágyak egymás mellett volt a kórteremben; amikor lecsendesült a kórház zaja, sokszor beszélgettek egymással, azonban ez a jő viszony nem sokáig tartolt. A közöl sorsú jóbarát ellenség leit. Czopják Milos ugyanis azt irigyelte Petro­v icatói, hogy jó ruhát tudott magának sze­rezni a tanyai tartózkodása alatt, mig 0, aki a rendőrségi fogdából nem tudoU Jó állásba kerülni, teljesen lerongyolódva, egyeílen fillér nélkül tengette kétségbeesett életét. As apró saócsatározásokat végül is komoly összeveszitek követték, amikor a hirtelen ter­mészetű Petrovics Milorád rárontott sorstársára és fojtogatni kezdte. A kórházi ágyak közölt birkózni keidtek elvörösödve és Petrovics a verekedés közben hirtelen előrántotta zsebkéséi és ugy akarta leszúrni Czopják Milost. De Czopják sem hagyta magát. Barátjának szoron­gató öleléséből kiszabadult és ő is kési rántott elő, motl már ő is nekirontoit Petrovlcsnak. A két kórházi ápolt kOzOtt most formáUs harc kezdődött meg. A késszurások csak a ke­züket és karjukat érték, azonban a nemesebb testrészeket nem találták, mivel a két ember igen ügyesen védte ki a veszélyesebb simáto­kat. A párviadalra, valamint a kiáltozásokra figyelmesek lettek motl már az ápolók is, mi­vel a többi beteg is segítségért kiáltozott. Az ápolók berohantak a kórterembe és hosszas küzdelem után sikerült lefegyverezni a kit sze­rencsétlen sorsú beteget. A lefegyverzés után külön kórteremben he­lyezték el őket, majd azonnal értesítették a rendőrsége!, ahonnan bizottság szállott ki a kórházba és azonnal kihallgatta a két emberi. Egyelőre a kórházban hagyták a két beteget, a vizsgálat azonban megindult ellenük és felgyó­gyulásuk után lefolytatják ellenük a bűnvádi eljárást is. Egyébként teljes felgyógyulásuk és bünteésük kitöltése után azonnal kitoloncolják őket az országból, mint alkalmatlan idegeneket. Ijy most talán visszakerülnek szerencsétlen össztveszésük miatt a szerb katonaiághoz, ahonnan elmenekültek. Amikor meghallottáV, hogy kiutasítják őket, kitsigbeesetien kezdtek rimánkodni, hogy ezt ne tegyél meg velük, inkább azonnal kibékülnek. Kezet fogtak, kibéküllek, de a kiutasítás nem marad el. Szándékos emberölés kísérlete miatt öthónapi fogházra Ítélték Klár Zoltánt. Mellékbüntetés három évi hivatalvesztés. — Délután öt órakor hirdették ki az ítéletit. Budapest, jatuár 5. A Windischgraetz és Nádosy üggyé is egyben szomorú országos üggyé nőtt frank-botrány köz pet e mi délelőtt folyatták a budapesti törvényszék Puklik­tanácsa előtt az iemeretes Ulaln—Dánér-pert, ahol tudvalevőleg a koronatanú — Marsovszky Qyörgy. A Jegyzőkönyv felolvasásánál kisebb vita ját­szódott le a védelem és a vád között, majd elsőnek a fajvédő pfrt szolgáját, Szabó Józse­fet hal gatták ki. Tanúvallomása során el­mondja Klár is Dáiér verekedésének lefolyását és közben rendőrségi val omásával ellenkező kijelentéseket tett, mire az elnök többiJ ben figyelmeztette. A tanúhoz eiután Klár Zoltán intéz kérdéseke! s közben tiltakozik az ellen, hogy Dánér állandóan gesztikulál és sugdos. — Olyan jól játszik, színészkedik itt — mondja Klár mint egy hágai színészi Dánér erre magából kikelve kiált Klárra: — Te piszkos, büdös zsidói Az elnök székéből felemelkedve akadályozta meg a tettlegességet és egymásután osztogatta a rendreutasitásoka*. Izgalmat j'lenetek következtek ezután, amely­nek során Baracs védő és az elnök közOtt több­ízben szóváltás fejlődött ki. Még mindig viharos volt a helyzet a tárgyalóteremben, amikor Boronkiy ügyész a teremörrel fogházőröket rendeltetett fel a rend helyreállítására. Pinke Mihályt, a fajvédő klub főpincérét hallgatják ki, aki elmondja a dulakodás rész­leteit. Az elnök: A klubban nem próbálták el, nem játszották le ezt a verekedést? A klubszolgák nem beszélgettek erről? A tanú: De igen, beszélgettünk erről, de csak amikor a rendőrségről visszajöttünk. Publik elnök ezután felolvassa a tanúnak a rendőrség előtt tett első vallomását, amelyben azt vallotta, hogy látta Dánért, amint olyan erővel ütőit Klár arcába, hogy az rögtön a fo­telba esett. Ezután a lanu második vallomását ismerteti az elnök, amely szerint Klár ülőhelyzetben lőtt Dinérra. A tanú: Félig ülő, félig álló helyzetben. Az elnök torább olvassa a vállomásf, amely szerint Ktár másodszor is lőtt, de a revolver csütörtököt mondott. Az elnök: Honnan tudja ezt ? Látta ? A tana: Nem láttam. Boronkay ügyész most felemeli a széket és odaszól a tanúnak: mutassa meg a székkel, hogyan játszódott le a pofozkodás is a lövői­dózis. A lanu megmutatja. Szünet után Publik tanácselnök folytatja az iratok olvasását, ismerteti A Nip cikkét, majd Marsovszkynak a rendőrségen tett vallomását olvassa fel, — mert mint az elnök mondja — Marsovszky előállítása rendkívüli nehézségekbe ütköiik. Baracs vídő: Kérem Jegyzőkönyvbe venni, hogy Marsovszky ayeriszkedisi célból elkövetett bűncselek miny miatt vlztgáiat alatt áll. Az elnök: Ezt nem vehetem Jegyzőkönyvbe, mert nincs róla hivatalosan tudomásom. Marsovszky GyOrgy vallomását ismerteti ezután az elnök. Marsovszky vallomásában természetesen ki­jelentene, hogy ros zakaratot látott Ktár tevé­kenységéin, Klftr ls akarta lőni Diáért. Maraovstky vallomásának felolvasása u'án Publik elnök a következő kérdéssel fordult Boronkay ügyészhez:

Next

/
Oldalképek
Tartalom