Délmagyarország, 1925. október (1. évfolyam, 107-131. szám)

1925-10-01 / 107. szám

Itt* október 1. DBLMAQYARORSZAQ 5 A Délmagyarország minden előfizetője díjtalanul megkapja a 300 oldalas karácsonyi ajándékkönyvet ajtó és a kapu elé állított hivatalszolga lélek­szakadva jelentette, hogy kocsi bukkant lel a lát­határon. — Ha jól láttam, a Gerle méltóságos ur kocsija — mondotta. Néhány ur az ablakhoz futott és konstatálta, hogy a jelentés megfelel a valóságnak. Dr. Oerle Itnie abban a pillanatban szállt le sárga homok­futójáról és néhány perc múlva már benyitott a terembe. Harsány éljenzésiel fogadták. Csodálkozva haj­totta meg magát, mert fogalma sem volt, hogy hirtelen mivel érdemelte ki ezt a hangos ovációt. — Most meg a polgármester tűnt el — állapí­totta meg kétségbeesve az elnök, de időközben valaki érte futott és hozta is már vissza. Dr. Gaál Endre gyorsan elfoglalta az elnöki széket és megnyitva az ülést, konstatálta annak választóképességét is, majd fölkérte Gombkötő Antal tanfelügyelőt, mint a közigazgatási bizottság megbízottját, a választás lefolytatására. A tanfelügyelő elsősorban megállapította, hogy a kötelező tormaságok megtörténtek, a pályázatot rendes időben közölte a „Néptanítók Lapja" és a pályázat feltételei között az a paragrafus is sze­repelt, amelyet a kormány kívánságára vettek fel és amely szerint egyenlő minősités esetén a vég­elbánás alá vont, vagy menekült állami tanítók előnyben részesülnek. Bejelentette ezután a tan­felügyelő, hogy három tanttót és négy tanítónői állás kerül betöltésre. A szavazás névszerinti tit­kos, ha csak három iskolaszéki tag nem kéri a nyilt szavazás elrendelését. Senkisem kérte, Így megkezdődött az aktus. A tanfelügyelő felolvasta a jelöltek névsorát és közölte, hogy először a három tanítói állás betöl­tésére kerül a sor. Kérte a választókat, hogy egy cédulán szavazzanak mind a három jalöltre. Megkezdődött a szavazás. A tanfelügyelő fel­olvasta a tagok névsorát és a választók szavazó­céduláikat sorba bedobták az urnába. Huszonhat szavazatot adtak le. A szavazatok szortírozása után a tanítónők megválasztására került a sor, majd összeszámlál­ták a voksokat és a tanfelügyelő kihirdette az eredményt. A tanítói állásokai Schilltnger József 25, Laczkovics László 21, Lakatos László 14 szavazattal, a tanítónői állásokat pedig Nagy Anna 25, Veszelovszkyné 18, Dadás Adrienne 13 és Siha Margit 12 szavazattal nyerték el. A választás eredményét természetesen a kihir­detés pillanatában — vagy talán még aiőbb, a szavazatok összeszámításakor — megtudták az ajtó elé tömörült érdekeltek és vegyes érzelmek­kel tárgyalták. Arcok derültek fel és arcok söté­tedtek el, reménységek születtek és foszlottak szét, ujjongó öröm született és kétségbeesett bánat Az érzékenyebb szivü hölgyek szemét könnyek — öröm és bánat könnyek — homályosították el. Egy fiatal jelölt, aki egyetlen szavazatot kapott, sorba szólitotta meg az összes távozó iskola­székieket. — Miért nem szavazott rám — kérdezte köny­nyes szemmel, — csak egy szavazatot kaptam. Es mindenkinek ez volt a válasza. — Drága fiam, az az egy én voltam. Ez is a titkos választási rendszer mellett szól, meri ha nyilt lett volna a szavazás, talán szem­kikaparások is történtek volna. Magyar László. A város a városok kongresszuséhoz fordul panaszával a nyolcmilliárdos betegápolási teher miatt Az a pénzügyminiszteri rendelet, amely a törvényhatóságok közölt osztotta fel az országos betegápolás és nyilvános gyermekvédelem évi 2B0 milliárdos költségét és amely Szeged vároB háztartását ezen a elmen majd nyolcmilliárd koronával terhelte meg, az egész országban nagy megütközést keltett. A törvény halóságok, ugy a megyék, mint a városok, sorban emelik fel tiltakozó szavukat a horribilis terhek rájuk hárítása miatt. A lörvénybstősági joggal felruházott városok közölt Szeged városra rótta a kormány a leg­nagyobb terhel, amely ötven százalékkal meg­haladja a leggazdagabb városra, Debrccenre kirótt összeget. Ez a nyolcmilliárd korona — mint arra a Dilmagyarország már többször rá­mutatott — alapjaiban ingatja meg a város jövő évi költségvetését, amelynek tervezete csütörtö­kön kerül a pénzügyi bizottság elé. A nyolc­milliárd koronát ugyanis csak kétféle módon i!leszth:(i bs a város a költségvetésbe. Vagy az ötven százalékosra tervezett pótidő helyett százötven százalékos pótadót ró ki a város a közönségre, vagy pedig lefaragja az előirányzott kiadásokat. Mindkét megoldás olyan súlyos ne­hézségekbe ütközik, hogy alkalmuhaláiuk tel­jesen reménytelen. A súlyos probléma állandóan foglalkoztatja a város hitóságát. Olyan harmadik megoldási lehetőség utin kutatnak, amely valahogy áthi­dalhatná a nehézségeket és e háritaná a ren­delet kalasztrófális következményeit. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester érdek­lődésünkre a következőket mondotta: — Megkerestük a városok kongresszutát, hogy szervezze meg a törvényhatóságok közös akcióját a rendelet módosítása érdekében. Jól tudjuk azt, hogy a betegápolás és a gyermek­védelem költségeiből valamit a törvényható­ságoknak is magukra kell vállalniuk, azonban olyan nagy teher-rész átvállalására, mint ami­lyent a rendelet megállapít, a szó teljes értel­mében, képtelenek. Szegednek a közkórház föntartása alig két és félmilliárd koronájába kerül, harmadrészébe annak, mint amennyit most a városra hárított át különböző népjóléti terhek cisaén a kormány. Ebbs a teherbe minden törvényhatóság belepusztul. Szegeden kívül — értesülésünk szerint — majd minden törvényhatóság hasonló célú ak­. ciót indított, igy az általános megmotdulás 1 eredmény nélkül nem igen maradhat. Fizessen elő a Délmagyarországra! •fc. Ifa- 1U. 1U ifa. 1U lb. Ifc, Ifc. 1U 1U Ibi 1b -1Ü. -n. -It -II. II Tanitéválasztás izgalmas korteskedések és könnyek között. Betöltötte az iskolasiék a hét megüresedett tanitói állást. A községi iskolaszék dr. Gaái Endre kultur­tanácsos elnökletével szerda délután ült össze, hogy tanitókat és tanítónőket válasszon. A válasz­tás — a hagyományos szokás szerint — rendkí­vül izgalmas volt. Hónapokig tartó kórteshadjárat előzte meg és a korteskedé3 még az ülésterein ajtajánál sem szűnt meg, mert az élelmesebb, vagy elkeseredettebb pályázók még a terembe is behatoltak, hogy még egy utolsó szóval kapacitál­ják az iskolaszék tagjait. A pályázók egyébként — ugy a nők, mint a férfiak — korleseikkel együtt már a kora ebédutáni órákban ott gyülekeztek a városháza emeleti fo­lyosóján, vagy őrt álltak lenn, a nagy kapu előtt, izgatottan lesték a szórványosan érkező iskola­széki tagokat, akik jóleső érzéssel, mosolyogva fogadták a hölgyek és a férfiak heves udvarlását és mindenkinek megígérték az áhitott voksot. Való­ságos udvar képződött minden iskolaszéki tag kö­rül, udvar, amely elkisérte őket a városháza kapu­jától a bizottsági terem ajtajáig. A kortesek nyomtatott, gépírásos, vagy irott szavazólapokat osztogattak nagy bőkezűséggel. A szavazólapok elsorolták a pályázók minden érde­meit. Az egyik arra hivatkozott, hogy negyedszá­zad óta tanítója a szegedkörnyéki tanyavilágnak, a másik szerényen felsorolta, hogy „kántor, tanító és énekkarnagy, magyar, német, francia, angol és orosz nyelvismerettel, zene- és énekkar vezető, ok­tató képzettséggel, tizenhárom évi működéssel" pályázik a szegedi községi tanitói állásra. A höl­gyek szavazólapja sem különbözött a férfiakétól. Ó3zintén elárulta mindegyikük, hogy hány eszten­dőt töltött már el eddig a városi elemi népoktatás szolgálatában, önfiatalitásról, néhány esztendő le­tagadásáról szó sem lehetett. A legagilisabb egy vidéki pályázó volt, aki az iskolaszék választmányi tagjaihoz gépírásos kör­levelet intézett. A körlevélben a bokros érdemek fel­sorolása után kötelező nyilatkozatot tett, hogy amennyiben elnyeri az egyik tanitói állást, fel­ajánlja szolgálatait a római katolikus egyház ének­és zenekaárban való működésre is — annak elle­nére, hogy a református vallás hive. A bizottsági terem hatalmas T alakú asztala szinte roskadozott a szavazólapok tömkelege alatt. Négy óra után néhány perccel már sokan voltak a teremben, az iskolaszék választott és hivatalból való tagjai. Ott voltak az iskolaigazgatók, a szer­zetesrendek házfőnökei, a plébánosok, a protes­táns lelkészek, a közigazgatás polgári delegátusai, a polgármester, a kulturszenátor és a tanfelügyelő. A kulturszenátor, mint az iskolaszék elnöke, már meg is nyitotta volna a választógyülést, azonban kiderült, hogy az iskolaszék még nem választóké­pes, amennyiben az eljárási szabályzatban előirt tagszám még nem volt együtt. Egy hiányzott belőle. — Hát ki hiányzik ? Elő kell valakit kerileni — mondta valaki türelmetlenül. — Nincs itt Back Bernát, Dobay Gyula, Gerle Imre — állapította meg az elnök, — majd össze­telefonáljuk őket. Gaál Endre el is távozott a teremből, hogy telefonáljon. Jó félóra múlva érkezett csak vissza — eredmény nélkül. — Dobay nincs Szegeden, Back Bernátot nem találják sehol, pedig a malom minden zugát át­keresték már utána, Gerle Imre telefonján senki­sem jelentkezik — jelentette reménytelenül. — Hát akkor mit csinálunk? — kérdezték. — Várunk, hátha előkerül valaki, — mondotta a polgármester és ő is eltávozott a teremből. Néhány meddő perc múlva felpattant a terem­Belvárosban levő modern 6 szobás lakásomat felcserélném ugyanilyen 4 szobás lakásra. Cim a kiadóhivatalban. AMMMMMMWMMMfMMMMWWMMIfWMWtdMMWMMlMMMMAMAMMMMAM WMIMMMIIMMMMMMMI^^ Telelőn: irodai 2-58. BELVÁROSI MOZI Teleion: pénztári 5-82. Október 1, 2, 3 és 4-én, csütörtöktől-vasárnapig: CONRAD VEIDT ^ történelmi motívumok alapján 9 felvo­násban, mindkét lésze egyszerre 111 I. rész: aranjuezi szép napok. II. rész: az inkvizíció. Főszereplők: CONRAD VEIDT és DAGNY SERVAES Ezt megelőzi: STRUCPOLITIKA amerikai burleszk 2 felv. és a FOX JOURNAL. Don Carlos Telefon: 11-85. KORZÓ mozi Telefon: 11-85. Möghivó I Adatik tudtára Szöged város érdemös pfigárságának, hogy caflt&rt&kfiu Martsa lyjányom lakodalmát melyre möghijjuk az érdemös lakosságot. Mindön épkézláb ögyéniség ott lögyön, mer ottan bétyár vígság lösz, amilyen nem vöt, de nem is lösz ebbe a keserves velágba. Mink is édös minyjájan ott löszünk. Göre Gábor és egész késérlate. ElőadAsok kezdete 5, 7, 9 órakor. Előadások kezdete: Hétköznapokon 5, 7, 9 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom