Délmagyarország, 1925. szeptember (1. évfolyam, 82-106. szám)

1925-09-19 / 97. szám

4 DBLMAGYARORSZAQ 1925 szeptember 19. ... azonban az ajánlat visszautasítását sem merem ajánlani 1 E.utin a Vörös-fálc milliárdos követeiéiről tartja meg előterjesztését a törvényszék kiren­delt szakértője. A szakértő részletesen ismer­teti az fiz'et minden részletét. A banknak 904 millióra külön kieléglíé&l joga van a Kereske­delmi is Gazdasági Rl.-gal szemben. Az összes követelés pedig 1.500,000 milliót tesz ki. Véle­ménye szerint az összeget csak nagyon hossza idő múlva tudja majd behajtani a bank, éppen ezért ugy látja, bogy a banknak Vörö­sékkel egyezkednie kell majd. Félmilliárdnál több azonban nem Igen vehető figyelembe. Mennyit áldoznak az igazgatók. Dr. Komis Béla a bank képviseletében kije­lent ezután, bogy a Bach család ötszázmilliós, Kroó Ferenc heivenmilliós, Gannle Arnold hetven, Ridet Győzővé pedig 170 milliós áldo­zatot kiván hozni, amit 1926 május 1 ig fizet­nének be, ha a kinyszeregyezséget megsza­vazzák. A tantelél ekkor ismét kiujul, nagy zaj van a teremben, éles kifakadások bangianak el. A biró ezután maga elé szólitja Kroó Feren­cet és Qannie Arnoldot. Felelősségre vonja őket, bogy miért nem terjesztették be a pontos vagyonkimutatás*. Negyedóra szünetet ad ennek pótlására. Szünet után a tömeg még jobban előrenyo­mul a birfi emelvény elé. A biró a bemutatott kimutatásban hibát talál. — Miért nem főtt el a többi igazgatósági tag ? — kérdi ezután a biró. Hol van Bach Artúr! Dr. Eisner Manó: Egy Bécs melletti szana­tóriumban van. Orvosi bizonyítványt mutat be, amely szerint Bach Mar elmebeteg. — Hol van Réderné ? — kérdezte tovább a biró. — Ö csak formailag volt bejegyezve firje helyett, —jelenti dr. Komis. — Hát Széchenyi hol van ? — A DMKE-pörben van elfoglalva. — Mindkettőnek itt kellett volna lennie l Kulir biró ekkor a köve kexö kérdést intézi a bank képviselőihez: — Fölemelik-e a felaiánlottt 40 százalé­kos kvótát? — Nem, — feleli határozottan dr. Kornis. Nem áll módunkban. Az egyezségi ajánlat így marad. Uj ajánlatott Ezután uj indiiványt tesznek, hogy a tár­gyalást nyolc napra halasszák el, mert a bank ajánlata és az igazgatók áldozutkészsége érthe­tetlen, valt mint az cjánlat végre sem hajtható. Dr. Sebők Ferenc, a hitelezők egyik képvi­selője kijelenti, hogy adjanak uj ajánlatot, amit meglehet irteni, vigre lehet hajtani is az igazgatósági tagok ne támasszanak az áldoza­tok lefizetéséhez annyi feltételt. Dr. Schwarcz József: Értsék meg egymást az igazgatóaági tigok, akkor majd meg lehet kötni az egyezséget. Ismét dr. Sebők szólal fel és kijelenti, hogy oz Igazgatósági tagoknak nem szabadna sza­badon játniok, amikor a kriminális cselekmi­nyek égisz halmazát kövttíik el. Erre iimét óriási zaj kezdődik, fenyegetések és kifsksdátok hangzanak el. Dr. Eisner vinz? uta.it ja a támadást és ki­jelenti, hogy Bach Artúrnak már rigen súlyos betegsége volt. Oigyilkos akart lenni, arakor megtudta az összeomlást. Zárt intézetbe kellett szállítani, hogy megmentsék tz életnek. A nagy zsj lecsillapodása után a biró kihir­deti a végzést, amely szerint a tárgyalást félbe­szakítja. Nyolc n;p alatt pontoi vagyoni kimu­tatást kell benyújtani, hi ezt nem teuik meg, az eljáráit meg fogja szüntetni. A 40 százalékos, egy éves ajánlatból pe­dig nem látja az egyenlő elbánás elvét, a mai ajánlatot igy nem hagyhatja jóvá é6 ezért fölhívja az Igazgatóságot uj ajánlattételre, amelynek az egyenlő ki­elégítés elvén kell alapulnia. A kezességi ryilaüozatok pedig kételyt hagy­nak és ezért precíz ajánlatot nyújtsanak be nyolc nap alatt. Az uj tárgyalásról * nyolc na­pot határidő leteltével fog intézkedni. A tárgyalást félegy órakor befejezd, a tö­meg pedig még egyre zajongott és c<ak jóidő múlva ürült ki a nagyterem. Automobilos rablók a zentai országúton. Zentárói jelentik, hogy tegnap a város közelé­ben az országúton rablókaland játszódott le. Az országúton két zentai vendéglős és sörnagy­kereskedő, a Vass-testvérek igyekeztek autójukon, amikor gyanutlanut közeledett egy szembejövő ha­talmas fekete Ford-autó. Amikor a fekete autó a közelükbe ért, előttük hirtelen keresztbe fordult és a benne ülők több revolverlövést adtak le a Vass­testvérek autójára. A Vass-testvérek az ijedtség első pillanatai után szintén előrántották revolvereiket és tüzelést kezd­tek a támadókra. Heves revolverharc fejlődött ki, miközben a fekete autó négy utasa közQI kettő hirtelen kiugrott az autóból és az országút melletti kukoricásba menekült. Erre a támadó autó másik két utasa gyorsan menetirányba fordította a gépet és vad Iramban igyekeztek elmenekülni. A Vass­testvérek szerencsés lélekjelenléttel feljegyezték a támadó autó számát és sietve berobogtak a leg­közelebbi községbe, Adára, ahonnan telefonon je­lentést tettek a zentai rendőrségnek, hrj»y a B/858. Subotica 101. jelzésű autóban, amely Zenta felé rohant, fegyveres banditák ülnek és kérték, hogy az autót tartóztassák fel. Rövid idő múlva csakugyan befutott Zentára a jelzett autó, amelyet azonnal el is fogtak. Az autóban Steinhardt és Pavlai szabadkai lakosokat találták. A zentai rend­őrség mindkét merénylőt letartóztatta és szándékos emberölés és rablás kísérlete miatt az eljárást meg­indította ellenük. „Négyszeres vizsgálat állapította meg, hogy hajsza folyt ellenem" — jelenti ki Gallovich Jenő. Az alábbi sorokat a DMKE fő­titkárjától kaptuk, akinek ügyében vasárnap dönt az egyesület ismétel­ten összehívott közgyűlése. Huszonkét esztendő alatt, amióta a Délmagyar­országi Magyar Közművelődési Egyesület fennáll, egyetlen egyszer sem vettem igenybe a sajtót a célból, hogy ügyemmel untassam a közönséget és hogy most ezt megteszem, erre is az egyesület kényszerit rá, amikor a bírósághoz benyújtott pa­naszomra válaszol és e válaszában olyant állit, amelyet a közönség iránt való tiszteletből köteles­ségem a tényeknek megfelelően helyreigazítani. Ugyanis egész életen át szerzett mély meggyőző­désem az, hogy minden harcot csakis az igazság nagy és tiszta fegyvereivel szabad és lehet meg­küzdeni. A belügyminiszter ellenem sohasem rendelt el semmiféle vizsgálatot, ellenkezőleg, a kezeim kö­zö't fekvő leirat ugy szól, hogy a be'ügyminíszter akként határozott, hogy mielőtt ügyemben hozzá felierjesztett felebbezésben döntene, szükségesnek találta azt, hogy az egyesület ellen vizsgálatot foly­tasson le. Amikor pedig ez megtörtént, arra kérte fel az egyesületet, hogy most már záros határidő alatt intézze el ügyemet. Ekkor űlt össze e célból egy bizottság, amely kimondotta, hogy fegyelmi vétség nem forog fenn, ennek alapján engem fel­mentett és ellenem minden további eljárást meg­szüntetett. Az igazgatóság ekkor hozta azt a ha­tározatot, hogy nem fogadja el a fegyelmi bizott ság határozatát, hanem elbocsát, hogy lejárt és esedékes, oz egyesület igazgatósága és közgyűlése által többszörösen birtokon kivül kiutalt és tör­vénytelenül visszatartott fizetésemet ne követelhes­sem az egyesülettől. A határozatot még közgyűléssel is jóváhagyatta, de ve'em azt, bár állandóan kértem, sohasem közölte, nehogy módomban legyen az ellen jog­orvoslattal élni. Negyedfél esztendő után az egyesü­let maga kényszeritett arra, hogy pör utján sze rezzem be ezt a határozatot, amelyről nyomban kimutattam, hogy szabálytalan. Ezt belátta maga az egyesület is es azért hivott most össze rend­kívüli közgyűlést, hogy negyedfél év atán határo­zatát megkísérelje korrigálni. Személyesen meg­jelentem ezen a közgyűlésen, amely azonban meg­tartható nem volt, mert az egyesület hivásáraazon ' csupán hat tag Jelent meg. A határozat engem csak annyiban érint, mivel rólam esik szó. egyéb­ként szabálytalan és semmiféle Joghatálya nin­csen, ezért is éltem én az ellen csupán panasszal, de nem feiebbezéssel. Pedig ez a közgyűlés megtartása sürgős volt, ugyanis az egyesület ellen folyamatban Tevő pör­ben e hó 19-re volt kitűzve a folytatólagos tár­gyalás és az egyesül;! oly nagy súlyt helyezett arra, hogy addig elbocsátó határozatot erőszakol­jon ki, hogy már intézkedett oly irányban is, hogy határozatképtelenség esetén már másnap, e hÖ 14-én megtartsa uj gyűlését. A biróság azonban a hét folyamán elhalasztotta tárgyalását, erre az egyesületnek nem volt már annyira sürgős a köz­gyűlés, hanem igazodott a tárgyaláshoz és el­halasztotta azt az utolsó napon egy héttel ké­sőbbre. Az állítja az egyesület, hogy én vagyok az, aki támadja az egyesületet, holott nem teszek mást, mint azokkal az orvtámadásokkal szemben véde­kezem, amelyek a múltban önzetlen és legneme­sebb munkámban értek. Dolgoztam éjjel-nappal, az egyesület, amelyet én alapítottam, azt kívánta tőlem már 22 évvel ezelőtt, hogy egyedül és kizá­rólag az egyesületnek éljek — hagyjak fal minden más, nekem megélhetést, kenyeret nyújtó foglal­kozással és hogy ezt nyugodtan tehessem, állá­somban véglegesített is. És amikor én egész éle­tem munkájával téglát téglára hordtam, vagyont teremtettem, a semmibői verejtékes munkám nyo­mán a földből nőttek ki a paloták és az egyesület egyéb alkotásai, a vagyonba, a megépített alko­tásokba mások ültek bele és minden elképzelhető emberi kínszenvedésen keresztül hajtottak, csak­hogy keserves munkám eredményétől öregségemre engemet és ártatlan családomat megrabolják. Tép­desték a tisztességem, csatornába akartak bele­fojtani és csakis igaz, tiszta és mély vallásossá­gom mentett meg attól, hogy meg nem őrültem, vagy öngyilkos mm lettem. És amikor már győzött az igazság és az egye­dr. Zadravecz István püspök, dr. Kószó Ist­államtllkár, Várhelyi Józsel prépost, dr. Lippay György, dr. Somogyi Szilveszter polgármester és sülét egész vezetősége mint egy ember állott mel­lém, dr. Zadravecz István ván :r pólgá Dobay Gyula kormánybiztos indítványára állásomba visszahelyeztettem, fizetésem folyósítása birtokon kivül is közgyűlési határozatokkal njra és újra elrendelteti, sőt 1918 évben érdemeim elismeréseül az egyesület tiszteletbeli alelnökévé választattam, legújabban, amikor azóta ujabb és ujabb elégtételt nyertem, kiakarja mondatni az egyesület uj, enge­met és munkámat egyáltalán nem ismerő tagjaival azt, hogy állásomból elbocsájt, hogy ne követel­hessem a fizetésemet. Ilyen erkölcstelen határoza­tot nem hozhat egyesület, mert az bepiszkítja nemcsak azokat, akik ilyen határozatot hoznak, hanem az egyesületet is és azonkívül erkölcsi kárt okoz nekem, aki abba belenyugodni soha, soha nem fog és ott fog és ugy fog magának elégtételt szerezni, ahol és ahogy tud. És azonkívül ez jog­talan elbocsájtás esete is lenne, a lejárt és ese­dékes fizetést pedig úgyis feltétlenül meg kell fizetnie az egyesületnek, amely állásomért folyta­tott eszközökben nem válogatós hajszáival erősza­kosan akadályozta meg biztató Jövőm egész ki­alakulását. Atról pedig beszélni sem szabad, hogy én az egyesület vagyonát követelem, nagyon cse­kély morzsáját kérem annak, amit egy egész éle­ten át nagyon nehéz munkával én szereztem és ami nekem az egyesület által megállapított és számtalan közgyűlési határozattal, sőt polgármes­teri végzéssel is kiutalt, de a mai napig nem fo­lyósított fizetésem fejében a törvény szerint feltét­lenül jár és ami jövőre, amikor minden munkám eredményét mások foglalják le maguknak, az egyesület szolgálatában szerzett betegségemre és öregségemre megélhetésemnek egyetlen alapja. Gallovich Jenő. t Norma Talmadge i |Törvényen belül) | hétfőtől a Belvárosiban. | SÁRCIPŐT mielőtt vásárol, tekintse meg a 261 „HH-HH" Cípőáruhizban, Kelemen ucca12. | Csak felnőttek nézhetik meg a | | Korunk leányait | | hétfőn és kedden a Korzó Moziban. jJackie Cooganj iCharlie Chaplin} I nagy filmje • A kölyök I | vasárnap a Széchenyi Moziban. |

Next

/
Oldalképek
Tartalom