Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-20 / 41. szám

1 SZEQBD 1925 február 366. ügyminisztériumban nyert beosztást államtitkári rangban, mint csoportfőnök. Minden olyan bir azonban, amely Álgya Papp miniszteri beosz­tásának azon látszatot szeretné adni, mintba a tábornok ki lenne szemelve Csáky Károly gróf utódjául, légből kapott koholmány. Jókai emléke a nemzetgyűlésen. Államköltségen kiadják képviselői beszédeit. Budapest, február 19. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén ugy határozott, hogy a mai ülés kezdetét Jókai emlékének szentelik. Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, a mai ülést a következő szavakkal nyitotta meg: — A nagy nemzeti centennáriumok sorozatá­ban, amelyek a mult századbeli nemzeti reneszán­szunk vezércsillagainak fényét vetítik szomorú je­lenünkre, tegnap ránk köszöntött Jókai születés­napjának 100 ik évfordulója. Az 1825 ik év pla­nétájának sugarát a színmagyar komáromi nemes hajlékára hinti, amelyben fajunk géniuszának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása indult világ­hódító körútjára. A három százados letargiából felébredt nemzeti életünknek egymást követő fel­lángolásai teszik határjelzővé ezt az időt nemze­tünk történelmében. Jókai Mór majdnem 6 évtize­den keresztül egy pillanatra sem szűnt meg ra­gyogtatni tollát és része volt azon politikai küz­delmekben, amelyek nemzeti alkotmányunk rom­jain az uj Magyarországot megteremtették és Mátyás kora óta nem ismert virágzásra emelte. — Az 1861 -iki országgyűléstől kezdődőleg több, mint 4 évtizeden át minden országgyűlésnek tagja volt és egyik legszívesebben hallgatott képviselője volt a Haznak. Alig merült fel fontosabb kérdés, amelyben fel ne emelte volna szavát, hogy meg­védelmezze az annyi vér és vihar után mégis kisarjadt termését a magvető munkának, amelyben neki olyan nagy része volt. Minden szónoklatából bőségesen áradt költői lelkének melege, olykor képzeletének pazar ragyogása. Hangját mindig a lelkesedés hatja át, amely ifjúságának álmát váltja valóra. 0 megtette a magáét. — Jókai akkor még nem is sejtette, hogy milyen nagy megpróbáltatás vár nemzetére, hogy halála után 16 évre még az ő bálványozott szülővárosát is elszakítják a világtörténelem legkegyetlenebb és iegigazságtalanabb véritéletével hazája testéről. Az ö szép, paradicsomos korából magával vitte jeltelen sírjába ragyogó álmait a nemzet jövőjéről és nekünk szomorú napjaink vigaszául csak nagy emlékét hagyta itt. — Lángoiu hazaszeretetének intelmeiből hitet meríthetünk a jövőre és ezen évfordulónál ez legyen a legméltóbb hódolatunk Jókai hatalmas és hal­hatatlan szelleme előtt. Végül rámutat arra, hogy Jókai megbecsülhetet­len szolgálatokat tett a nemzetnek a nemzeti nyelv tökéletesítése terén és a szép prózai nyelvet olyan tökélyre emelte, mint azt senki, sem előtte, sem utána. Azért nem haladhatunk el közönyösen emellett a véletlen összetalálkozásból kínálkozó alkalom mellett, amely éppen ezen napokban tette lehetővé, hogy az egyik legrégibb magyar nyelvű és Londonban őrzött Ehrenfeld kódex idegen föld­ről visszakerült hozzánk. — Azért első indítványom odairányul, határozza el a nemzetgyűlés, hogy Jókai emlékének a nem­zetnek ezen kincsét megszerzi és Jókai—Ehrenfeld kódex néven a Széchenyi-Muzeumban örök nemzeti kincsként helyezi el; egyúttal utasítja a nemzet­gyűlés a kormányt a költségek fedezésére való gondoskodásról. Második javaslatában kéri, határozza el a nem­zetgyűlés, hogy a nagy költő több, mint félszáza­dos törvényhozási pályájának emlékére parlamenti beszédeit egy kötetben összefoglalva kiadja. Te­kintettel a nagy költő népszerűségére, egészen bizonyos, hogy ezen kiadás költségei meg fognak térülni. A nemzetgyűlés a javaslatokat elfogadja. Ezután Klebelsberg Kunó kultuszminiszter szólal fel: Jókai a magyar nemzet érzelmi világának nagy pedagógusa volt. Megtanított bennünket ne­mesebben lelkesedni a nagy eszmékért ts a maga hatalmas lendületével magával tudott ragadni olya­nokat is, akiknek az emelkedés a magas régiókba talán nem volt megadva. Jókai nagyságához ( mérten kevés az, amit az ország a mai helyzeté- • ben emlékének áldozhat. Emlékbélyegek, emlék­érmek kibocsájtása elenyészőek Jókai nagyságához képest; az pedig, hogy csak most fogunk hozzá síremlékének felállításához, az talán inkább a mostoha viszonyoknak tulajdonitható. — A reformkornak, amely a második Magyar­országot megteremtette, ^ndkivüli óriásai a centennáriumos ünnepségeken feltámadnak; igy támadt fel Petőfi Sándor, Madách, Jókai és Széchenyi. Miután egyszer már felépítették a má­sodik Magyarországot, most újból ideállnak so­rainkba a megpróbáltatás éveiben, hogy emeljék bizalmunkat a jövő iránt s hogy tanulságot tegye­nek a külföld előtt Magyarország igazáról. (Ügy van, ugy van!) — Itt állnak ezen nagyok soraink közt és küz­denek egy nagyobb és boldogabb Magyarország felépítéséért. Mi az ő emléküket csak azzal ünne­pelhetjük igazán, ha minden erőnket megfeszítjük, hogy ne legyünk méltatlanok hozzájuk. Ezen fo­gadalmat ünnepeljük az ő centennáriumával kap­csolatban is. ( ltalános helyeslés.) Ezután Pékár Gyula szólal fel: A nemzet vá­lasztott politikai egyeteme pártkülömbség nélkül ünnepel ma, amikor hódolva áldoz egy nagy költő lángelme emlékének. Nálunk a költészet keveset köszönhet a politikának, de a politika annál töb­világitó csillagai. Petőfire 49^előtt volt szükség, Jókaira pedig 49 után. Petőfi a szilaj forradalmi­ság, Jókai a mélázó ábrándosság. Petőfi egy for­radalomban égő nemzet élén rohant a nagyszerű halálba, Jókai a végzetes roham után a mese­mondó simogató kezével emelte fel a beteg nem­zetet és vezette vissza az életbe. Egyek ők. Mind­ketten a magyar örökifjuság jellegzetes Janus arcát tüntetik fel. Egyszer már éltek, mert szük­ség volt reájuk, most centennáriumuk dicsőségé­vel ismét itt vannak, mert ismét nagybeteg a nem­zet és ismét szükség van reájuk. Hódolattal hajol meg Petőfi lelki testvére, a nagy mesemondó előtt, aki 60 éven át oly bőven ontotta remekeit. Az egész magyar irodalom nevében köszönti őt és a magyar politika nevében is. Most, mikor végre a mindig hű és virrasztó Hamupipőkét, a magyar költészetet ünnepelhetjük, az egységes párt, a kormányt támogató pártok és az ellenzék nevé­ben hódolattal teszi le ezt az igénytelen szavak­bet köszönhet a költészetnek. Nálunk a büszkébb, . előkelőbb politikával szemben a költészet az a bi- • nál vont koszorút a százesztendős Jókai Mór em­zonyos szerény Hamupipőke marad. Nálunk az j lékére. (Élénk helyeslés és taps.) irodalmi aranykorok készítették elő a politikát és az ország sorsdöntő eseményeit. Petőfi és Jókai a magyar nemzeti örökifjuság örökké éltető, örökké A nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadja az elnök indítványait, majd a napirend tárgyalásaira tér­nek át. A népjóléti költségvetést részleteiben is elfogadták. Megkezdték a kultusztárca költségvetésének tárgyalását. Budapest, február 19. A nemzetgyűlés a mai ülés elején Jókai emlékével foglalkozott. (Erről külön cikkben lapunk más helyén számolunk be. Szerk.) Azután folytatta a nemzetgyűlés a népjó­léti költségvetés tárgyalását. Bozsik Pál a tüdővész elleni küzdelemre hivja fel a kormány figyelmét. Szabó József a munkásbiztositás terén külön­böző sérelmeket sorol fel. Vass József azt válaszolja Bozsiknak, hogy a kormány a zalaegerszegi internálót tüdőbetegek kórházává alakítja át és még többet is kiván tenni. Szabónak azt feleli, hogy a munkásbiztosi­tásról szóló javaslat a nemzetgyűlés előtt van és intézkedés történik benne a tisztviselők államosí­tásáról. Cáfolja Petrovácnak azt az állítását, mintha a Zita kórház barakkjait csak zsidó vállalkozók építették volna. Ami a tisztviselők biztosítását illeti betegség esetére, az állam most egy évig is folyó­sítja a beteg tisztviselők fizetését. Honorálni ki­vánja Szabó indítványát, hogy a felekezeti tanítók és vármegyei alkalmazottak is hozzájuthassanak a munkásbiztositáshoz. Ami a lelkészeket illeti, a katholikus és protestáns egyházak főhatóságai nem nézik jó szemmel lelkészeik bekapcsolódását a biztosítási intézménybe. Kiss Menyhért szólalt fel ezután a rokkant­illetményekről. Vass miniszter válasza után a népjóléti költség­vetést részleteiben is elfogadták. Ezután áttértek a kultusztárca költségvetésének tárgyalására. Egri Nagy János előadó: Nálunk a kultusztárca büdzséjéből az egyetemekre 19 százalékot fordít­hatunk. Ausztriában ezzel szemben több mint 30 százalékot. Nálunk á^alában sokalják az egyete­meket, holott Németország a háború után három uj egyetemet létesített, Ausztriában pedig a bécsi egyetem kivül hét főiskola működik. Két és fél­ezerrel kevesebb hallgató van most, mint volt az 1914—15 ös tanévben. A népjóléti miniszter ha­tásköréhez tartozó kórházakban 24.000 ágy van csupán. A klinikák már mind készen vannak. A középiskolák reformja már megtörtént. Most van 3 klasszikus főgimnázium, 28 reálgimnázium, 14 reáliskola és 5 leánygimnázium az országban. A középiskolák szaporítása nem eminens érdeke az országnak, sőt többlet van. Ezután a népnevelés kérdésével foglalkozik. A költségvetést elfogadásra ajánlja. Az első felszólaló Kiss Menyhért. A miniszter iránt bizalommal nem viseltetik. A költségvetést nem fogadja el. Utána Karaffiáth Jenő szólal fel. Javasolja, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a magyar gyüjteményegyetem céljaira szolgáló ki­adások összegét 90.000 aranykoronáról 200.000 aranykoronára emelje fel. Második javaslata az, hogy kiindulva abból, hogy a hazaáruló Károlyi Mihály ügyében a Kúria már közbeszóló ítéletet adott, javasolja, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy mihelyt a Kúria Ítéletét meg­hozza, haladéktalanul terjesszen olyan értelmű törvényjavaslatot a Ház elé, amely szerint az ál­lam kezébe kerülő Károlyi-vagyonból származó jövedelmek része kulturcélra fordittatik. Eckhardt Tibor szóváteszi Beregi Oszkár buda­pesti szereplését. Elitéi minden rendzavarást és izgatást, de helyteleníti a keresztény társadalom provokálását. Kéri a kultuszminisztert és a bel­ügyminisztert, hogy a közrend érdekében ne ad­janak módot arra, hogy a bolsevizmusban kom­promittált egyének a magyar néprétegekben újból érvényesül hessenek. Utána Kaas Albert báró, Janka Károly és Csön­gödy Gyula szólalt fel. Az ülés hat órakor ért véget. Megindult a falazás! munka a város építkezéseinél. Szeged, február 19. (Saját ;tuáósitónktól.) Be­számolt a Szeged arról a szomorú körülményről, hogy a jelek szerint ebben az évben még annyi magánépitkezés sem lesz Szegeden, mint amennyi a mult évben volt, pedig a mult év sem produkált sokkal többet a semminél ezen a téren. A magá­nosokban a jelenlegi gazdasági kilátástalanság egyáltalában nem kelt építkezési hajlandóságot, pedig építkezésre sohasem volt olyan nagy szük­ség, mint most, a katasztrófálissá váló munka­nélküliség és a nem enyhülő lakásínség idején. Szegeden egyetlen érdekeltség épit, maga a vá­ros és ezt föltétlen elismeréssel kell konstatálni, mert hiszen a lakásépítés valóban nem városi fel­adat. Ezt hangsúlyozták ugyan a háztulajdonos városatyák is a legutóbbi városi közgyűlésen, mert azt szerették volna, ha a város nem épiti fel a tervbevett és már a mult évben megalapozott bér­házakat, de céljukat nem érték el, mert a bér­házak építéséhez nemcsak a lakók és a munka­nélküliek, hanem az iparosok érdeke is fűződik. A szokatlan korán bekövetkezett enyhe időjárás lehetővé tette a mult év végén félbehagyott épitési munkák újrafelvételét. Ugy a fogadalmi templom és a Templom téri bérház, mint a Gyerlyámos­utcai bérház körül megelevenedett már az élet. A fogadalmi templomnál a tornyok építését készítik elő, az egyik torony helyén már készen várja a falazást az állványszerkezet, a másik torony áll­ványszerkezete is elkészül a következő héten, a szükséges tégla, kő, homok, mész, cement és fa­anyag már ott van a helyszínen. Fenyő Lajos mű­szaki főtanácsostól, az épitési osztály vezetőjétől nyert értesülésünk szerint a templomtornyok áll­ványozása már annyira elkészült, hogy — ha az időjárás kedvező marad — március elsején meg­kezdik a torony falazását. A téglát, a habarcsot elekromos erőre berendezett liften és felvonógépen húzzák fel a torony falára, a köveket elektromos csigasorral. Elmondta Fenyő Lajos, hogy a Gyertyámos­utcai és a Templom-téri bérházak falazását már megkezdték. Ha az időjárás kedvező marad és az esetleges fagy hosszabb ideig nem szakítja meg a munkát, az uj bérházakra már áprilisban feltehe­tik a tetőt és augusztus elsején be is költözhetnek a lakók. A nyári hónapok alatt ugyanis a vako­lásra és a festésre nagyon kevés idő kell, mert a meleg gyorsan kiszárítja a falakat. A fogadalmi templom följáró lépcsőzetének ere­deti tervét minden valószínűség szerint megvál­toztatják, ugy, hogy közvetlenül a főbetárathoz mindkét oldalról kocsifeljáró vezessen. Ez a kér­dés egyébként akkor dől majd el véglegesen, ha Foerk Ernő legközelebb Szegedre jön, a terveket ugyanis csak ő változtathatja meg. földet, földbérletet, •p fiületet, lakást mindenkor előnyösen közvetít és alkalmi vételhez juthat MÁvon országos irodája álta 751 II1C&CI Bástya-Utca 19. ul(Kturpalotánál.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom