Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-15 / 263. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2. (Fö­reáliskolával szemben.) Tele­on 1S-33. A .Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy kúnaprahelyben 4CCC0, Buda­pesten és vidéken 45' 10 kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, 1 hasábon 1COO, másfél hasábon 15C0. Szöveg­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 7000, családi értesítés soronként 10000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 november 15, SZOMBAT. 263-ik szám. A Nobel-dij. Egy hir nyilallott a világon keresztül — egy röpke hírben annyi rejt:lem: az irodalmi Nobe'­dijat ebben az esztendőben Reymond Uászló lengyel iró kapta. Raymond Ulászló — van-e ki e nevet nem ismeri? Mi n?m ismerjük Raymond Ulászlót, de reméljük, hogy honfitár­sai, a lengyelek e tekintetben jobban vannak tájékozva Raymond Ulászló tehetsége, műkö­dése és sikerei felöl. Ami a sikereket ilieti, a Nobel-dij elnyerése minden sikerek koronája, amely eddig igazán csak a választottaknak és hivatottaknak, Európa legjobb és legnagyobb neveinek Jutott ki végső elismerés, egy dicső ségben és eredményben gazdag pálya meg­koszorúzása, söt megkoronázása gyanánt. Tud­juk, hogy az irodalmi Nobel-dijat megkapta Oerhart Hauplmann, a legelső német drámai költő, Maurice Maeterlinck, a legkűlömb belga álmodó, Anatole Francé, a legjelesebb franci iró, Rabindranat Tagore, a legnevesebb hindu poéta és Thomas Mann, a legfinomabb német epikus. Mindezeket addig is igen jói ismertük é* becsültük, szerettok és olvastuk, amig a Nobel­dij aranyainak fénye rájuk nem sütött és azóta is szeretjük és olvassuk őket. De be keli vallanunk, Raymond Ulászló len gyei iró neve és működése eddig teljesen és tökéletesen terra incognita volt előttünk, magyar olvasók és irók előtt, nem volt soha szeren­csénk Raymond Ulászló ur lángesze, vagy tehet­sége előtt meghajolni, ez a név olyan ismeret­ien volt eddig előttünk, mint az ellenforrada­lom előtt akár Héjjas Iránnak, vagy Piroska Jánosnak a neve, bogy a mai magyar közélet két jelesét említsük, minden különösebb meg­gondolás és megfontolás nélkül. Hisszük és reméljük, hogy az eddig eiőttünk ismeretlen Rsymond Ulászló külömb és érdemesebb jelen­ség ezeknél a hazai nagyoknál, de minden­esetre meg kell állanunk egy percre a stock­holmi Nobel-akadémia világraszóló döntése előtt és kénytelenek vagyunk megállapitani, hogy azt a 3600 millió m*gyar koronát, amely svéd ko­ronában is 180.000 koronát jelent, efy kissé irigyeljük a szerencsés, bár eddig előttünk egé­szen ismeretlen lengyel költőt, aki bizonyosan nem minden érdem nélkül nyerte el a vi'ág többi szegény és szerencsétlen költői elöl ezt a a valóban nem teljesen jelentéktelen és meg­vetendő összeget. Mindenesetre meg kell már végre kereken és keményen mondanunk, hogy itt jóideje nagy igazságtalanság, méltánytalanság, söt, hogy magyarán fejezzük ki magunkat, nagy disznóság történik a magyarság kárára, a ma­gyarság rovására és a magyarság szégyenére 1 Fajvédelem ide, kultúrfölény oda, de az már csakugyan nem járja, hogy még soha egyetlen egy alkalommal se történt, hogy a magyar hivatalos te választott testületek egy magyar jelöltet ajánlottak volna arra a bizonyos iro­dalmi Nobel-díjra, amelyet most egy ismeret­len lengyel vitt el az összes irodalmi orrok elöl. A magyar tudós-társaság, Síéchenyi Aka­démiája, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság soha­sem jutott még eddig arra a gondolatra, hogy valakit, magyart jetöljön a Nobel-dijra, amely nemzetközi dij, amelyre jogot tarthat akár­milyen kis náció jelese, akár német, akár argol, akár balkáni, akár hindu, akár tatár, akar zulukafferl Mi folyton arról hallunk sza­valatokat népgyűléseken és akadémiai ülése­ken, egyetemi katedrákon és bordók tetején, hogy kulíutfölényünk magasan fölötfe áll a bennünket környékező és elnyomó nárfók szín­vonalának, de arra még soha álmában se gon­dolt se Berzevicry Albert akadémiája, se leges­iegifjabb Szász Károly, se Pékár Qyula iro­dalmi társasága, hogy a magyar ugaron, vagy mondjuk, televényen talán mégis csak akadna olyan érdemes és kiváló koponya, olyan szír és elmr, olyan Tart és toll, amelyiket külö­nösebb szégyenkezés, vagy buzódozás nélkül a;ánUni lehelne arra a Nobel dijra, amelyet most Raymond Ulászló lengyel iróntk Ítéltek minden erkölcsi és arysgi fcövelkezméryeivel együtt. Mintha nekünk nem volnának olysn tudósaink, költőink, Íróink, művészeink, akik érrek annyit és jelenfenek annyit, nem csupán szánunkra, de az egész müveit világ, a nagy emberiség számára is, mint ez a furcsa nevü lengyel és mint nem egy más jelessfg, aki játszva elnyerte a legnagyobb jutalmat, ami e földön na, hivatalosan a legérdemesebbeknek kijut, ha észre veszik és észre vétetik őket. Nfgyon rrös a gyanúnk, bogy kuituifölény ide és ffjvldelem oda, a hivatalos Irigység és rosszhiszeműség, a tudatlanság és korlóttltság, a reakciós érzés és gondolkozás a legfőbb ét egyetlen oka annak, bogy eddig még sohasem gondollak a magyar fórumok arra, hogy a Nobel-dijra ajánljanak veit kit és nagy a gyanúnk, hogy ezek a döntő fiklorok és ille­tékes tényezők elsőserban mrgulra gondolnak akkor, amikor értékről és érdemről van szó és ezért feledkezhetik meg a mgyvüág rólunk akkor, amikor például, hogy csak iz Irodalom­nál és művészetnél maradjunk, a mai magyar lira és a mai magyar piktúra európai viszony­latban is a legelt ők között vezet, amikor a zenében egy Bartók és Kodály lángesze tün­dCLöl, a drámairodalom legnagyobb világ­sikerei pedig éppen magyar szenők neveihez fűzfdnek. Itt valami ragy mulasztás történik már hcsszu évek ófa a hivatalos körök részé­től ít ennek a nagy írulasztásnak ódiumát mi nem sokáig leszűrk hajlandók és nem vagyunk kötelesek miattuk elviselni. Ady Endre például egészen bizonyosan meg­érdemelte volna annak idején a Nobel-dijat, legalálb Is ennyira, mint akármelyik európai és ázsiai kortársa, de a Nobel-dij helyett neki jó magyar faivédelmi szokás szerint csak gáncs, üldözés, guny, szitok, átok jutott és Móricz Zsigmondo', rceg B?bits Mihályt — mai irodalmunk két világraszóló díszét — kicsap­ták a Pékár Oyula társaságából. Nehéz dolog voina itt szatírát nem irni, de rzatira helyett jotb Itnre, ha végre komoly és sikeres akció indulna meg abból a céltól, hogy a Nobel­afcsdémia figyelmét föihijjík arra, hogy van rgy Magyi rország, amely a tudomány, iroda­lom, művészet ttrén eglsz sereg zsenit és ta­lentumot ternul, sőt mondhatni tulproduketót ad a világnak és hogy éppen ezért nekünk is jogunk van aira, bogyam nden nemzetek szel­lemi Olimposzán legalább is benevezzük ma­gunkat. Mert a kulturfölényt nem elég hangoz­tatni, azt gyakorolni is kell, még akkor is, ha e gyakorlat során kiderül, hrgy a Danton és a Nikoláj szerzőin kivül is aktdnat még nagy­ságok és kiválóságok a boni téreken. Csehország nem csökkenti katonai kiadásait Prága, november 14. A képviselőház költ­ségvetési bizottsága ma az 1925. évi költség­vetést elfogadta. Mint a költségvetés utolsó fe­| jeze'e, ma még a honvédelmi minisztérium ja­1 vasiata kerüli tárgyalás alá. Bradacs előadó í kijelentette, hogy Csehország nem tenné jól, ha • különösen amíg a szomszéd országokban nincs nyugalom és béke, túlságos mértékben cökken­tené a honvédelem kiadásait. Több szónok után Udrzal honvédelmi miniszter beszélt és a tiszti­kar helyzetéről szólva kijelentette, hogy az tel­jességgel tai ihatatlan. A latom tisztek egészségi állapotában fizikai nélkülözések és az elégfelen táplálkozás folytán már jelentkeznek az áldat­lan következmények és különösen feltűnő a tuberkulózis terjedése. A legénység egészségi állapota kielégítő. Csehország nagy hálával tar­tozik a francia katonai misszióknak. Az ország érdet e, hogy ez a misszió a közeli jövőben még betöltse hivatását. Francia tábornok lett a cseh vezérkari főnök. Prága, november 14. Nozai francia tábor- ; rökben nagy izgalmat keltett. A kinevezés francia noknak helyettes vezérkari főnökké való kine- ] nyomásra történt, vezése, mint a Bohémla irja, cseh katonai kö- I Mussolini hadihajókkal védekezik a franciaországi olasz kommunisták ellen. San Remo, november 14. A francia-olasz batáron megerősítették az olasz örséget. A part mentén k/lenc olasz hadihajó cirkál. Ennek a nagy készültségnek oka a>, hogy a hatósá­gok hirt vetlek a franciaországi olasz kommu­nisták készülődéséről, akik állítólag cslnyszerü expedíciót akarnak megkísérelni a tasetsta­kormány megbuktatására. A határvonalon végig erős örségek állanak. Mayer János az uj földmivelésügyi miniszter. Budapest,nov. 14 (Tudósítónk telefonjelentése.) A földmivelésügyi miniszteri lárca betöltésére Bethlen István gróf miniszterelnök rövidesen megteszi előterjesztését és a jövő hét folyamán előreláthatóan megjelenik a kormányzó kézirata a hivatalos lapban Mayer János kinevezéséről. A kisgazd«képvi8elök megbízásából péntek dél­e'őtt Mayer János hosszabb tanácskozást foly­tatott Bethlen István gróf miniszterelnökkel. A tanácskozáson szóbakerüllek mindazok a kér­dések, amelyek a kizgazdákat a tizenhat pont végrehajtása tekintetében foglalkoztatják. Qaál Qaszton érdekes kérdése a házszabályrevizió tárgyalásában. A hásszabá'yrevizió ietárgyalására kiküldött bizottság péntek dé előtt fo'yialta a fegyelmi jogot szabályozó 258. szakasz tárgyalását. A szál asz harmadik beke:dése a szómegvonás eseteit sorolja fel. Gaál Gaszton arra vonat­kozólag kért felvilágosítást, hogy a szakasznak az a rendelkezése, amely szerint nakl az egyes hitfelekezetek ellen gyűlöletre Izgat", azt az el­nök a menteimi bizottság elé utasíthatja, ho­gyan értelmezendő, mert a szószerinti értelme­zés esetén a fajvédőket állandóan a mentelmi bizottság elé lehetne utasítani, mert állandóan izgatnak a zsidók ellen. A miniszterelnök ma­gyarázatában kijelentette, hogy „a mindennapi életben használatos kifejezésekért" a képviselőket nem lehet a mentelmi bizottság elé utasítani. A bizottság többek felszólalása után ugy mó­dosította ezt a szakaszt, hogy csak az a kép­viselő utasítható a mentelmi bizottság eié, 9aki a nemzetközi illemet, vagy szokásokat sérti." Fajvédők és legitimisták szövetsége. Hir szerint a keresztény plsttformra helyez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom