Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-12 / 235. szám

4 SZE QED 1924 november 21. cselédségen kivül más, mint Frohreich nem volt a lakásban. Frohreich a cselédeket Egyedi szobájából kitiltotta. Frohreich volt a család­tagok közül a legrosszabb viszonyban az apó­sával. Frohreich kezein karcolások vannak, amelyek dulakodás következményei lehetnek. Frohreich lakásán szombaton nyomozást tar­tottak, amelyen azt a ruháját keresték, amelyet apósa halálakor hordott. A ruhán esetleg vér­csöppek maradhattak. Frohreieh után Berta Erzsébet szobaleányt hallgatta ki a rendőrség. Gyanúsítottként hall­gatták ki a rendőrségen és legnagyobb meg­lepetésre Berta Erzsibet szobaleány, mint ko­ronatanú súlyos terhelő vallomást tett. Elmon­dotta, hogy nem ö fedezte fel az öngyikosságo', de ö is besietett abba a szobába, ahol fel­akasztva találták Egyedi Arihurt. Gugioló hely* zetben volt a holttest, vastag törülköző volt a nyakán. Azonnal levet!ék a törülközőt a holt­testről és az ágyba fektet'ék a halottat. Azt a vallomást mondja jegyzőkönyvbe Berta Erzsébet, hogy nem természetes halállal halt meg Egyedi Artúr Látta az', hogy amikor bementek a szobába, az ágy előtt ujságpapiros hevert, véres nyomok voltak az újságon, csak most jut eszébe neki, hogy amikor Frohreich Erzsébet meglátta az újságokat, a nagy zavarban felkapta, össze­gyűrte és zsebrevágta. Elmondotta azután azt is a szobalány, hog/ amikor a halottat befek­tették az ágyba, mielőtt befektették volna, a lepedőn vércseppeket látott. Ezek a súlyos lé­nyek ame lett szóltak, hogy nem öngyilkosság, hanem valószínűleg gyilkosság történt. Vallo­mását te<ézte még Ber a Erzsébet azzal, hogy akkor, amikor az öreg ur az utolsó éjszakán visszavonult a szobájába, Frohreich Ernő ki­adta a cselédségségnek a parancsot arra, hogy Egyedi Artúrt az éjszaka senki se za­varja, még ha csenget is, senkinek se kell be­menni a szobába. Ezulán a súlyos va lomás után fejezte be a rendőrség Ber'a Erzsébet szobaleány tanúkihallgatását. Szombaton a kora délutáni órákban újra ki­hallgatták Berta Erzsébet komornál, akit dr. Frohreichhel együtt őrizetbe vettek. Elmondta, hogy Frohreich szerdán reggel 10 óra tájban a verandán ült és mikor Egyedi kétségbe­esetten sikoltozol', kijött gazdája hálószobájá­ból és a halálesett elmondta Frohreichnek, ez nyomban elájult és alig tudták fellocsolni. Frohreich ezulán is állandóan idegesen visel­kedett, halotthalvány arccal járt-kelt és ez a viselkedése tette gyanússá a cselédség előtt. Oyarus körClmény még sz is, hogy Frohreich vasárnap érkezett meg Budapestre és az öreg ur halála már kedden reggel bekövetkezett. A fő­kapitányságon ma megállapították, hogy Froh­reich Ernő régebben nagyban játszott a tőzs­dén és egy 300 millió koronás differencia miatt három napig le is volt tartóztatva, azon­ban később megegyezés jött léire és Froh­reichet szabadlábra helyezték. Két csendőrőrmester jelentkezett Szrubián Dezső rendőrtanácsosnál, a sérülési ositály helyettes vezetőjénél. Felmutatták Írásaikat és Iegelsősorbsn aziránt érdeklődtek, hogy sike­rülje elfogni Frohreich dr-t. Alapos a gyanu­juk, hogy Frohreich Ernő követte el Egyedi rejtélyes gyilkosságál. Mindjárt kijelentették, hogy Berta Erzsébet szobaleánynak őrizetbe­vételél csak azért kérték táviratilag, nehogy a szobaleány eltűnjön és kihallgatható ne le­gyen. Berta Erzsébet koronatanuji az ügy­nek és ezért kérték az ő előállítását is. A csornsi csendőrök kijelentették, hogy ma­gukkal aka-ják vinni Frohreich Ernőt Egyedre helyszíni szemlére, szembesítésre és a nyomozás további lefolytatására. Röviden elő­adták mindazokat a gyanús do gokat, amely­nek alapján gyanúsítják. A csendőrök elmond­ták, hogy Frohreich Ernő a haláleset felfede­zése után átadott a cselédségnek egy törül­közőt, hogy mossák azt azonnal ki. Ez a tö­rülköző már egészen teljesen át volt nedve­sedve, vizes volt, amikor Frohreich Ernő mo­sásra adta ki. A csendőrök magút kai hozták ezt 8 törül­közőt. Ez volt az a törülköző, smelyet E.yedi Attur nyaka köré csavarva az egészen alacsony törülkOzőtarlóra kötve találtak meg. Kibontot­ták a törülközőt és azon körJlbelül 8—10 da­rab sárgásbarna, halvány foltot találtak. A csendőrség vé'eménye szerint ezek vérfoltok és miután már vizesen adták a cselédségnek oda a törülközőt, előzőleg ugy látszik kimosni pró­bálták. Előadták a csendőrök azt is, hogy Egyedi Arlur dr. holttestének ágybafektetéie előtt nemcsak a lepedőn talállak vérfoltokat, hanem a matrac is át volt vérezve. Ezekről a talált vérfoltokról sejtik azt, hogy erőszakosan végeztek a 69 éves dúsgazdag földbirtokossal. Egyedi Artúr holttestét a bonctani intézetbe szállították, ahol holnap délelőtt boncolják fel. A ma még teljesen homályos ügyre ez a bon­colás fog világosságot deríteni. A rendőrség véleménye szerint egyelőre nem lehet konkrét alapokra helyezkedni és nem lehet határozott véleményt mondani sem Frohreich mellett, sem el'etie, miulán a nyomozás még nagyon kez­detleges stádiumban van. Dr. Katona Reiső rendörfőtanácsos, a bűn­ügyi osztály vezetője, már érintkezésbe lépett az illetékes hatóságokkal és megállapodott ab­ban, hogy Egyedi Artúr holttestét Kenyeres Balázs fogja kolnap délelőtt felboncolni. Ez a boncolás fogja azután megállapítani, hogy külső erőszak vetett-e véget Egyedi életének, vagy pedig öngyilkosságot követett el. •MAMMAMMMMAMMMMMMMMMMMI A cseh-magyar kereskedelmi tárgyalások. Prága, október 11. Október 20 án újra meg­indulnak Magyarország és Csehország között a nemrég megszakadt tárgyalások, amelyek egy kereskedelmi szerződés megkötésére irá­nyultak. Akkoriban tudvalevően azért nem jö­hetett lé re megegyezés Magyarország és Cseh­ország között, mert a magyarok nem voltak hajlandók eleget tenni annsk a cseh kívánság­nak, hogy a Csehországból ir portált textiláruk vámját szállítsák le. ügy látszik ebbsn a te­kintetben a tárgyaló felek között közeledés történt, mert most jegyzékváltás indult meg a ke­reskedelmi szerződésekre] vonatkozóin. A jegy­zékeket legkésőbb október 15-ig ki fogják cserélni és ezután mind a két ország tisztában lesz azza', hogy a másik fél milyen előnyöket kiván ma­gának bizlositani az importban és exportban. Megemlítjük ezzel kapcsolatban, hogy a kit ország közötti áruforgalom az utóbbi időben egyre növekszik. Magyarország az 1924 ik évi első nyolc hónapja folyamán 600 millió cseh korona értékű árut vitt be Csehországba, ami majdnem 50 százalékkal több, mint a mult esztendő első nyolc hónipjának importja. Csak augusztusban 87 millió cseh koronára rúgott a magyar import és ugyanebben a hónapban Csehország 791 millió c?eh korona értékű árut hozott be Migyarországból. BRILIÁNS ékszerek. Ezüst evőszerek. Schafí­hausen, Omega, Doxa gyártmányú zseb­órák, készpénzéri, valamint igen előnyös részletfizetésre is nagy választékban Fischev* Testvérek 10. Telefon: órás, ékszerészek íoes és SZEGED, 1120. Kárász-utca Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. . (15) Ez havi húsz forint hiányt jelentett. Kapolcsy most elhatározta, hogy megfesti azt a képet, mely már régóta foglalkoztatta: egy erdő belsejét, melyben faunok, nimfák, szatírok élnek, rejtve profán szemektől, boldogan. Annyit és oly sokszor gondolt e témára, hogy a megfestendő képen minden fát, bokrot, virágot, indát tisztán és plasztikusan maga előtt látóit, faunok, szatírok ismerősként üd­vözölték, magukhoz méltónak elismerték, ba­rátságukba fogadiák. A nimfák, tündérek pedig lopva a szemébe kacsintottak és a hegedű­jére kacsintottak, kérték szemmel, kedves beszéddel... Ilyenkor előrántotta a hegegüjét és játszóit „nekik", húzta mosolyogva, szemét lehunyva... s táncra perdültek, csodás, fantasztikus táncra ... édes kacagás ... érzéki elbődü­lések ... egy-egy faun magasra szökkell... egy parányi fehér ujjacska integet, őt hívja, hívogatja ... s odarohan, repül... hej, ez a tánc az igazi tánc ... Meglátja magát egy tavacska tükrében ... kecskelábai vannak, szőrös, mezítelen az egész teste ... milyen szégyen, milyen gyönyörűség ... És a végén, álmodozásaiba belefáradva, nagyokat sóhajtott ... Ha vagyonom volna, ha a művészetnek élhetnék, ha nem kellene a mindennapi kenyérért küzdeni . . . Elhatározta, hogy ezután drágábban fizet­teti meg munkáját Pinkerttel. A derék sváb nem tudott .szólni a méllatlankodástól, csak a fejét rázta és e percben csodálatosan ha­sonlított a bősz oroszlánhoz, melyből immár a nyolcadik példány várt vevőre a kirakatban. Nagynehezen beleegyezett végre, hogy tizenöt forint helyett aztán harmincöt koronát fizes­sen és annak bizonyítására, hogy nem tart haragot, egy ujabb képet is rendelt. Egy polgárt, kövéret, aki félig kiivott sörös po­harából egy egeret húz ki a farkánál fogva. Egyelőre hat példányban. Oliva arcképe még nem kelt el. Pinkert ajánlatára „Tanulmányfej" helyett a „Kreol nő" elnevezést adták neki, később „Cser­keszleány" lett. De mindez nem használt. Zsiráf ajánlatára most Kapolcsy beküldte a „Tizenhármasok" művészcsoport tárlatára. Oliva legtöbb idejét Kruspérnénál töltötte, aki nap-nap után kárlyát vetett neki. Kivetette, hogy Olivára szerelemmel gondol egy katona­tiszt több civil, köztük egy báró, aki levelet fog irni. De különösen egy férfi gondol, ál­landó halálos szerelemmel a házra, szomorú, féltékeny, szőke és házasságra gondol szün­telen. Egy utcát mutat a kártya, mintha a Király-utca volna, egy bolt is áll, sok drága, finom csipke, egy szőke ifjú rőffel mér be­lőle. Egy fiatal, szép barna lány áll mellette, de nem közel, inkább messze . . . egy aka­dály van köztük, egy nagyorrú ember és ehol ni: egy gólya . . . Oliva ilyenkor sírásig elérzékenyült s ök­lével fenyegetődzve átkozta Kapolcsyt, — aki a festőáilvány előtt görnyedt vagy leckeórák után futkosott. Igy multak el hónapok és egy hajnalon megszületett a gyermek, egy barnabőrű kis fiu, aki sírt és enni kért, mint minden új­szülött. Láttára Kapolcsy nem tudott magá­• hoz térni a csodálkozástól. A gyereksírás a szivét tépte, önvádat érzett s a jövőtől való | félelmet. Kétségbe esik, ha Kruspérné nin­csen mellette. Ez az asszony akit lelketlen gonosznak hitt, éjjel-nappal ott sürgött-forgott körülöttük, etette s mindennel ellátta a kicsi­két, s az anyát is, aki egykedvűen feküdt az ágyában, éhségről, vagy almosságról panasz­kodott s a gyermekről egyáltalán nem vett tudomást. Csak akkor vidult fel, ha Krus­pérné fésülte, cicomázta. Kapolcsy egy ilyen pillanatot felhasználva, elébe tartotta a gyer­meket. Oliva hisztériásán felkiáltott: — Vigye innen, vigye, utálom! Kruspérné mentegette. Látott ő már ilyet. Majd ha erőre kap, egyszerre ki lesz cse­rélve, majd szereti akkor, hogy már jobban nem is lehet. Pár nap elteltével Kapolcsy, amint benyi­tott a szobába, Olivát a gyermek fölé hajolva találta, mélyen elgondolkozva. Jöttére össze­rezzent és ijedten nézett fel, de mér a kö­vetkező pillanatban rámosolygott a gyermekre és megcirógatta. — Kruspérnénak igaza volt, — gondolta s boldogan csókolgatta a leány kezeit. — Kis hercegnőm . . . Szive ujjongásig megtelt örömmel, szerette volna boldogságát az egész világnak kikiál­tani s most űzte a vágy, hogy Julcsa nénivel, a fiukkal. — az ő kis világával legalább — tudassa végre a nevezetes családi eseményt, Oda sietett. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom