Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-25 / 219. szám

SZEGED 1924 szeptember 25. m»»?aj, göndör szőke fiatalember volt. Termler Árpád és Zelller Jflzsef u'án a bíróság Szabolcs Ernő vallomását olvastatja fel, mivel Szabolcs — mint a jelentés mondja — ismeretlen helyre távozott. A bíróság ezután a fegyverszakértők véleményét ismerteti. Ezután Horváth rendőrtanácsos helyszíni szemléjének jegyzökönyvét olvastatja föl az elnök a mennyezeten tapasztalt falhiányok méreteiről. Végül még Sólyom Lajos detektívet hallgatta ki a biróság. Sólyom elmondja, hogy Szabolcs figyelmeztette Deák rendőrkapitányt valami készülő merényletre, de mivel Szabolcs nem mondta meg, hogy milyen forrásból hallotta a hirt, a rendőrkapitány nem intézkedett. A pörbeszédek. Rövid szünet ulán a pöibeszédekre került a sor. Mészner kir. ügyész a vád tárgyát ismerteti, majd ezt mondja: — A revolverek dördülése szerte az egész országban hallatta hangját, söt az országon kívül is, ami érthető, mert a közállapotoknak és közbiztonságunknak nem vált díszére az, hogy megtörténhetett ez az eset, hogy éretlen fiatalemberek csoportja megtámadjon egy színházat. A mai tárgyaláson mély fájdalommal, sőt erkölcsi undorral tapasztaltam, hogy intelligens emberek, akik hazafiaknak vallják rragukat, megrögzött gonosztevők, aljas bűnözök fogásaihoz menekülnek és ugy keresnek kibúvót, hogy mindent letagadnak. — A nyomozás során és a vizsgálóbíró elölt tett vallomások alapján kétség'e'enül megállapítható a bűncselekmény. Megállapítható, hogy a vádlottak fegyverekkel, ólmos- és gummibolokkal felszerelve erőszakos tüntetésre készültek. Jogilag tehát valamennyien, akik tagjai annak a csoportnak, amely a nyomozás szerint résztvett a tüntetésben, bűnösek az erőszakos tüntetés és magánosok elleni etöszak bűntettében. Ezután a felbujtókról beszél az ügyész. Mdrffy, Adorján és Okollcsányt voltak minden kétséget kizáróan a felbujtók. Kétségtelen, hogy az EME központi szervezete tervezte ezt a tüntetést és Igy kétséget kizáróan megállapítható az, hogy Márffy és Adorján, akkor a központ nemzetvédelmi osztályának vezetői, voltak lelbujtól ennek a bűntettnek. Bizik abban, hogy a biróság meg fog|a állapítani a vádlottak bűnösségét és az igazságos Ítélet méltó büntetést fog szabni a vádlottakra. Ezután dr. Sepsey Benedek védő állott fel majd szólásra. Dr. Balonyt Imre, Hozmec Ferenc védője beszélt. Dr. Klszely István, Márfjy és Adorján védője próbálja bizonyítani, bogy Mátffy és Adorján nem vetlek részt a színház elleni tüntetésben. Martos Olivér, az egyik fiatalkorú vádlott védője hivatkozik védencének fiatalságára, fejletlenségére. Kágyl Aladár ügyvéd szerint' az egész Fő Márffy: En az EME alkalmazottja voltam és a nemzetvédelmi osztály vezetését vállaltam, ezért hasznom nem volt. Az ügyész ur a kilencedik kerületi ébredőket említette. Hit kérem, itt nem lehet nagyhangú kijelentéseket tenni. Magamat hibásnak tartom, mert részt vettem bizonyos politikai mozgalmakban és sok ellenségem volt... Az elnök most már harmadszor szakítja meg Márffy! és figyelmezteti, hogy adja elő azt, amit védelmére tud. Márffy elfehéredett arcca', idegesen rángatódzó ajakkal folytatja: — Azért tartom magamat hibásnak, mert módot nyújtottam ellenségeimnek, hogy ellenem áskálódjanak. De eljön az idő, amikor felelősségre lesznek vonva azok, akik közokirathamisitástól kezdve minden eszközt Igénybe vettek hamis vádak koholásdra. Azt mondom ennek a népségnek... Az elnök most már nyomatékosan felszóntja, hogy beszéljen arról, miben érzi magát hibásnak, mert különben megvonja tőle a szót. Márffy a kezét fölemeli és patetikus hangon ezt mondja: — Eljön a leszámolás ideje, különben nem érzem magam bűnösnek. A többi vádlott nem szólalt fel. A biróság kiüríti a termet és Ítélethozatalra vonul vissza. Az itólet. Az ítéletet az elnök három órakor hirdeti ki. Eszerint Márffyt, Adorjánt, Okolicsányit fölmentette a biróság, Heffnert egy hónapi és tizenöt napi, Hozmetzet és Balkót egy hónapi fogházra, Pellét, Htmmer Györgyöt, Oltót, Neumayer II. Mátyást, Kovacsicsot, Blaseket, Böhmöt és Drexlert nyolc napi fogházbüntetésre itélte. A két fiatalkorúnak egy évi próbaidőre felfüggesztették az ítéletet és erről értesitetlék a fiatalkorúak bíróságát. Bernolákot és Verest szintén felmentette a bíróság a vád és annak következményei alól. A vádlottak büntetését, Dexlert kivéve, az előzetes letartóztatással kitöltöttnek vették. Az elitéltek és az ügyész felebbeztek. I TArtrtJlArirLa'LrtrLrLrLrtflJ I hirdetik ki az Ítéletet Kopornyik Mária gyilkossági ügyében. azt irta Tibrik, hogy rokona ötezer koronát adjon át Vozárnak. Vozar az ötös szám mellé egy nullát Szeged, szeptember 24. (Saját tudósítónktól.) Ötödször került szerdán délelőtt a biróság elé az a nagyarányú gyilkossági bűnügy, amelynek középpontjában Kopornyik Mária tekintélyes vásárhelyi birtokos asszony és Nagy Sándor földmives áll. Mint ismeretes, még 1922. év nyarán istállójában holtan találták Kovács Gáspár jómódú hírében álló hódmezővásárhelyi gazdálkodót. A rendőri nyomozás azonnal megállapította, hogy Kovácsot megfojtották és nem sokkal ezután letartóztatták Kopornyik Máriát és Nagy Sándort. Az ügyészség gyilkosság bűntettével vádolta őket és vádiratában azt fejtette ki, hogy Nagy Sándor Kopornyik Mária felbujtására fojtotta meg Kovácsot, akivel az asszony előbb közös háztartásban élt, de később összevesztek. A törvényszék ezután Kopornyik Máriát, mint jelbujtót tizenöt évi fegyházra, Nagyot pedig, mint tettest, nyolc évi fegyházra itélte. A Tábla azután Nagy Sándor büntetését is tizenöt évre emelte fel. A semmiségi okok folytán az ügy igy a Kúriához került, amely megsemmisítette az alsó bíróságok ítéletét és uj főtárgyalást rendelt el azzal az indokolással, hogy Kopornyik Mária felbujtói voltára egyáltalán nincsen megfelelő bizonyíték, mivel erről Nagy Sán«iu*r. „H,vU «„w..... — ..... ., dor csupán egyetlen egyszer beszélt a csendőrök városi Opere».zinházban lejátszódott Incidens ^J^^^^j^f^ legfeljebb kihágásnak minősíthető Ezután ez ügyész válaszolt a védöbeszédtkre. ő is tisztában van azzal, hogy a jelenlévő fiatalemberek csak rosszul értelmezett hazafiasságból cselekedtek. De nem volt fair eljárás a vádlottaktól, hogy igenis, megrögzött gonosztevőkhöz hasonló módon olyan hazugságokat találtak ki, hogy őket a rendörségen fenyegették. Egy olyan intelligens, harmincegy éves mérnöktől, mint Heffner, ezt nem várla volna. Ha a vádlottak hazafias szándékaikra hivatkoztak volna, ö lelt volna az e!sö, aki védelmükre kel. Végűi rámutat arra az ügyész, hogyha valaki rgy zsúfolásig lelt szinházban lövöldözget, az még sem nevezhető egyszerűen kihágásnak. Súlyt helyezek arra — végezte be felszólalását az ügyész —, hogy itt, a fővárosban, ebben az országban balkáni izü cselekedeteket ne lehessen elkövetni. Az elnök ezután megkérdezte az egyes vádlottakat, hogy kivánnak-e mentségükre valamit előadni. Elsőnek Adorján Géza szólalt fel s azt próbálta bizonyítani, hogy az Ébredők az esettől távol álltak. Márffy .leszámolással" fenyegetőzik. Utána Márffy lép a biróság elé és ideges hangon a következőket mondja: — Panaszom van és védelmet kérek az elnök úrtól... Az elnök: Arról van szó, kíván*e valamit előadni. Márffy: Az ügyész ur velem kapcsolatban korcsmázást emlegetett. Az elnök félbeszakítja Márffyt és azt mondja: Az ügyész ur ilyesmit nem mondott. Beszéljen röviden a tárgyról. visszavonta ezt a vallomást. Nagy Sándor ugyanis akkor kijelentette, hogy ő önvédelemből ölte meg Kovácsot és a gyilkosságról sohasem volt szó Kopornyik Máriával való beszélgetése alatt. A Kúria döntése értelmében a szegedi törvényszék Pókay-tanácsa négy héttel ezelőtt kezdte meg Vásárhelyen, a városháza nagytermében — mint a Szeged akkori tudósításából ismeretes — az uj főtárgyalást. A törvényszék ekkor a harmadik napon dr. Eisner Manó és dr. Reich Zoltán védők érveléseinek helyt adott, elrendelte a bizonyítás kiegészítését és a főtárgyalás elnapolását. A folytatólagos — ötödik — főtárgyalást azután szerdán délelőtt kezdte meg a szegedi törvényszéken a Pókay-tanács. A második emeleti tárgyalóterem szűknek bizonyult már a korai órákban. Még padokat kellett beállítani a terembe, olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg most már az ötödik tárgyalás iránt is. Kopornyik Mária most is fekete ruhában van, Nagy Sándor a fegyencek daróc köntösében. A főtárgyalás megnyitása után Pókay elnök először azokat a tanukat hallgatja ki, akik a Csillagbörtönben együtt voltak Nagy Sándorral. A fegyencek rabruháikban nyugodtan és értelmesen, meggyőző erővel teszik meg vallomásukat. Kovács József és Bába János egybehangzóan vallják, hogy Nagy Sándor Vozár Gyula rabtársuk előtt sohasem mondta azt, hogy ő Kopornyik felbujtására követte el a gyilkosságot. Nagy Sándor csöndes ember volt, aki mindig azt hangoztatta, amikor erről kérdezték, hogy őt először Kovács Gáspár ütötte meg. Dr. Eisner kérdez ezután. Tudnak-e arról a tanuk, hogy Vozár Gyula, aki azt állitja, hogy Nagy Sándor a felbujtást beismerte előtte, valami csalást követett el azután is, hogy a börtönből kiszabadult ? Bába János: Amikor Vozár kiszabadult, Tibrik Pál fogoly megbízta, hogy menjen el egy rokonához az Iskola-utcába. Levelet küldött, amelyben rajzolt és igy ötvenezer koronát vett fel. A következő tanu Tóth Pribék Tibor, aki ugyancsak együtt volt Naggyal a Csillagbörtönben. Ö előtte is ugy mondta el az esetet Nagy, hogy Kovács Gáspár támadt először őreá és Ő csak önvédelemből fojtotta meg Kovácsot. Nagy Sándor előtte is kijelentette, hogy a csendőrök előtt csak azért mondotta a Kopornyik Mária felbujtását, mert a csendőrök azt mondták, hogy igy könnyebb lesz neki. Tíz hónapig dolgozott együtt Nagy Sándorral és sohasem mondta el máskép az esetet. Vozár nagyhangon szólt rá ilyenkor a börtönben: — Ne beszéljen ilyet, hiszen az közönséges bérgyilkosság volt! Pribék kijelenti még ezután dr. Reich kérdésére, hogy nem mondott ez ellen akkor semmit Nagy Sándor, mert hiszen ebből veszekedés lett volna és a veszekedés után úgyis a „sötét" és a kurtavas következett a börtönben ... Ezután ő is elmondta Vozár Gyula hamisítását. Tibrik Pál lókereskedő vallja ezután, hogy a börtönben előtte sem emiitette soha Nagy Sándor a felbujtást, mindig az önvédelmet hangoztatta. Márton Sándor után özv. Forrai Istvánnét hallgatta ki a biróság, aki nem igen tud felvilágosítást adni Kopornyik és Kovács viszonyára vonatkozólag. Herczeg József Kopornyik Mária vagyoni viszonyairól tesz vallomást, kijelenti, hogy Kopornyiknak földje volt akkor, amikor összeköltözött Kováccsal. Szünet után Kreuzberger József, a Csorvási Takarékpénztár igazgatója tesz vallomást a vagyoni viszonyokról. Kovács földje tul volt terhelve, pénze nem volt. Ezután okiratokból részletesen ismerteti Kovács és Kopornyik Mária vagyoni viszonyait. Vallomása végén éles összeütközés támadt Pókay elnök és dr. Eisner védő között, amikor az igazgató iratait a védők felé mutatta. Pókay: Ne adja oda feljegyzéseit! Dr. Eisner: Nem kellenek azok nekem! Pókay. Most már nem! Dr. Eisner: Megvan kérem nekem az egész hiteles másolatban! Az incidens után Balog Lukácsnét hallgatták ki, akinek egyszer Kovács Gáspár ezt mondotta: — Mariskáé (Kopornyik Máriáé) minden, még én is az vagyok! Tompa ügyész ezután kéri Szabó egyetemi tanár kihallgatását, mert ellentétet lát véleményei között, amelyekben a fejbujtás elismeréséről is szó van. Dr. Eisner: Szabó professzor urat elmeállapotok megvizsgálásával bizták meg és nem azzal, hogy derítse ki, hogy felbujtották-e Nagy Sándort, vagy nem. Az ügyész ur rejtetten tanuként kivánja kihallgatni a szakértőt, ez pedig perrendellenes. A szakértőhöz nem tartozhat a tanúvallomás. Késem az ügyész ur indítványának mellőzését. Dr. Reich is elutasítani kivánja az indítványt. Ez nem más, mint burkoltan előterjesztett tanúkihallgatási indítvány. Tompa ügyész visszautasítja a támadást, öcsak a szakértőt kivánja kihallgatni. Kisebb vita után Pókay elnök kijelenti, hogy ugyan nincs ellentét a szakértő véleményében, de mégis meghallgatják a professzort. Dr. Szabó József ezután kijelenti, hogy mind a