Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-13 / 134. szám

SZEQED 1914 junins 13. Belgrád, junius 12. Podgoricából jelentik: i vívott utolsó harcokban a kormánycsapatok Szkutarii hírek szerint a Redzseb Salva ellen I vezére elesett. A trianoni uj országhatár jugoszláviai részének végleges átadása. Szeged, junius 12. (Saját tudósitónktól.) 1924 Junius hó 12., délután 6 óra 30 perc... Megint u|abb magyar történeti dátum. Verőfényes juniuii délután. A Kass szálló máskor oly fényei étterme a lebocsátott redőnyök mögött szinte hideg, szomorú. Zöld bársonnyal beborított asztal s mellette sötét székek önkéntelenül eszünkbe juttatták a magyar nemzet szomorú sorsát. Különböző hatalmak megbízottai ülték körül, hogy az uj térképek alapjin két-két példányban elkészített jegyzőkönyvet közösen aláírják s ezzel átadják az uj trianoni batárokat. Szeged városának a szabadkai határtól égisz a Tiszáig is Torontálvármegye törvényhatóságának a Tiszától Rábi községig. Az aláirt jegyzökönyvek egy-egy példánya elküldetett Párisba, mig a másik átadatott Szeged város és Torontál vármegye hatóságainak. A komoly percek résztvevői voltak: Dávid Cree angol ezredes, bizottsági elnök, M. Marmlnia francia ezredes, G Válvassori olasz ezredes, Vassel Károly giagyar tábornok és Boodor SánBőTíir. fímérnökT Szeged város képviseletében a polgármester megbízottja, dr. Szendrey Jsnő tanácsnok, Torontál vármegyéből az alispán megbízottja, dr. Szmolenszky és a főszolgabíró, dr. Kiszony Richárd vették át a közösen aláirt jegyző rönyv egy-egy példányát. A bizottság, mely még délelőtt Szabadkán és Horgoson volt s délután itt ülé3 keretében aláirta az okmányokat, reggel indul Rabéra, honnan délután a francia megbízott Jugoszlávián keresztül, mig az angol, olasz, magyar megbízottak Budapesten át utaznak Zágrábba. Beterjesztették az indemnitási javaslatot. a kisiparosság helyzetén. Örömmel üdvözli a javasBudapest, junius 12. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla j latot és azt elfogadja, házelnök. Az elnöki bejelentések után Temesváry Klárik Ferenc a következő felszólaló. Kifogásolja, Imre, — mint a pénzügyi bizottság előadója — hogy az Iparosok Országos Szövetsége vezetősébeterjeszti a bizottság jelentését az 1924—1925. gének többségét a kormány nevezi ki. Politikai évi költségvetési év első hat hónapjában viselendő szempontok érvényesülhetnek ilyenformán a szöközterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kéri a sürgősség kimondását. A Ház a sürgősséget kimondja. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadják a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. Majd áttér a nemzetgyűlés az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Az első felszólaló Láng János: A legfőbb ideje, hogy a nagyiparral szemben a kisipart is megfelelő támogatásban részesítse. Segítségben kell azonban azokat is részesíteni, akik háziiparszerüleg állítanak elö szebbnél-szebb ipari cikkeket. A javaslat megfeledkezik az ipari munkásság foglalkoztatásáról; arra kell törekedni, hogy a mezőgazdasági munkásokat téli foglalkozásokra használják fel. Kéri a kormányt, hogy elszórtan működő háziipari tanfolyamokat egy kézbe koncentrálja, valamint hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete a háziipari szövetkezet ügyosztályai felett is ellenőrzést gyakoroljon. A javaslatot elfogadja. Rupert Rezső: A Kossuth-párt nevében örömmel üdvözli a javaslatot, bár abban sok kivánni valót talál. Elsősorban kifogásolja a 22 milliárdot, amely szerinte igen csekély összeg arra, hogy a kisiparosságot segítsék vele. A kisiparosság elsősorban a súlyos terhektől kell hogy mentesüljön, ezért először adórendszerünket kell megreformálnunk. A javaslat különben is elkésett, mert ha idejekorán nyújtották volna be, akkor most az iparosságnak könnyebb volna a helyzete. Az Országos Központi Iparos Szövetkezet nem fogia tudni a hivatását teljesíteni, mert hiszen az állam kezében lesz a döntés. Meg kell adni neki az autonómiát, mert csak igy tud kötelezettségének megfelelni. Egy tisztán gazdasági szervezetnek feltétlen autonómnak kell lenni, ezért mint államintézmény nem működhet a szövetkezet. Minthogy azonban ez a javaslat mégis a kisiparosság érdekében van, elfogadja. Hegyeshalmy Lajos reflektál Rupert felszólalására. Rupert azt állította, hogy a 22 milliárd összeg nem elég. Lehetne több is, de azért ez is jelentékeny segítséget nyújt az iparosoknak. A kormány sokfélekép kísérletezett és ezt tartotta a legcélravezetőbbnek. Az a sajnálatos, hogy csak most jöttek a nemze kel ezelőtt készen vetkezetben. A javaslatot nem fogadja el. Peidl Gyula kijelenti, hogy ők nemcsak a munkásságot, hanem az összes dolgozókat is képviselik. Kifogásolja, hogy a javaslat megalkotánánál nem kérdezték meg a kisiparosságot. (Walkó Lajos közbeszól: Ismételten is kikérdeztük.) Azután azt fejtegeti, hogy nem a kisiparosok összességét fogja támogatni a javaslat, mert a kisiparosoknak csak egy része van benne a szövetkezetben. A kormány löntő befolyást akar magának biztosítani a szövetkezet irányításában. Ezt célozza az is, hogy az igazgatóságban a kormány kinevezettjei vannak többségben. A szövetkezet önállósága a kormány döntő befolyása esetén illuzoriussá válik és ilyenformán kiölik az emberekből a szövetkezeti gondolatot. Birálja a javaslat egyes alkatrészeit és arra a konklúzióra jut, hogy a javaslat nem fog sokat segíteni s ezért nem fogadja el. Szabó Imre emlékeztet arra, hogy a forradalmak idején Garami is azon fáradozott, hogy a szövetkezeti eszmét az iparosság körében is kiépítse. Csatlakozik Peidl Gyula elveihez. Lehetetlennek tartja, hogy a szövetségen kivül álló iparosságot kizárják az állam támogatásából. A javaslatot nem fogadja el. Több fölszólaló nem lévén, az elnök a vitát bezárja, majd a javaslatot a nemzetgyűlés általánosságban elfogadja. Láng János két határozati javaslatát a kereskedelmi miniszter hozzájárulása után szintén elfogadják. Reisinger Ferenc módosítást nyújt be, hogy a kontemplált összeget 30 milliárdra emeljék fel, továbbá a kormány ne avatkozzék a szövetkezet ügyeibe és a szövetkezet a szakiparosoknak megfelelő hitelt nyújthasson. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a szakelőadói szövegnek az elfogadását kéri. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy 22 milliárd koronával a kérdés megoldva nincs. Azonban alkalmazkodni kell azokhoz a lehetőségekhez, amelyek ezidő szerint rendelkezésre állanak. A Ház a szakaszt az eredeti szöveggel fogadja el. A második szakasznál Farkas István tesz módosítást a szakipar hitelről. A tárgyalást befejezik, a legközelebbi ülést a Ház holnap délelőtt tartja. Az ülés két órakor ért tgyülés elé a javaslattal, pedig ez már évekelőtt készen volt és ha annak ideién benyújtották volna, akkor lényegesen segítettek volna 1 véget. MMMMMMMM^^ A gázgyár és aZsótér-ház ügye a tanács előtt. Wimmer Fülöp álláspontja győzött a tanácsülésen. — A tanács ötszázezer aranykoronáért megvenné a Zsótér-házat. Szeged, junius 12. (Saját tudósitónktól.) A szegedi városházán ujabban két fontos kérdés körül forog a közigazgatás. Az egyik a gázgyár, a másik a Z<ólér ház megvételének ügye. A gázgyárral -- mint ismeretes — a polgármester kezdem inyejéíére egyezkedési tárgyalásokat kezdett a város hatósága. Az egyszkjdési tárgyalásoknak az a ciij4, hogy a város és a vállalat kőJÖtt valamilyen tormában békés megegyezés jöjjön létre, mert a pör, amelynek eredménye, a Kúria jogerős közben szóló ítélete után egyáltalában nem lehet kéiséges, ugy látszik, mindkét o'dálon kényelmetlenséget okoz. A csütörtösi tanácsülésen foglalkozol! a tanács a vegyesbizottság javaslataival. Hosszas vi a után ugy határozott, hogy a gázg/ár központi igazgatóságától az egyezkedeci ajlnlat els5 és harmadik pontjának részletes kidolgozását kéri. A tanács határozata nem mindenben egyezik a vegyesbizottság javaslatával, a vegyesbizottság többsége ugyanis csupán az egyezkedési ajánlat harmadik pontját tartotta alkalmasnak arra, hogy alapja legyen a békés megegyezésre irányuló további tárgyalásoknak. Ez a harmadik pont a helyi részvénytársaság tervét foglalja magában. A központi igazgatóság eszerint abban látja a békés megegyezés lehetőségét, ha a szegedi világítási telepeket egy helyi részvénytársaság venné át, amelyben a város és a társaság lenne a főrészvényes. A város részvénytöbbségének nagysága attól függne, bogy milyen alapítási értékeket vinne az uj részvénytársaságba. A vegyesbiiottság tagjai közül egyedül Wimmer Fülöp volt az, aki nem a harmadik, hjnem az első ajánlatterv mellett foglalt állást. Eszerint a társaság hajlandó a város által kívánt villamoshálózat kiterjesztésére, ha a város hozzájárul a szerződés meghosszabbításához. Wimmer Fülöp azt javasolta, hogy a város tiz évvel hosszabbítsa meg a gázgyár szerződését. Ebben az esetben a gázgyár 1945-ben jutna a város birtokába. A csütörtöki tanácsülésen Wimmer Fülöp állásponljának sok bive volt és ezért határozta el a tanács, hogy ugy az első, mint a harmadik ajánlattervezet részletes kidolgozására kéri fel a gázgyár központi igazgatóságát. Elhatározta a tanács azt is, hogy ezt a két ajánlattervezetet házilag is kidolgoztatja és azt a gázgyár központi igazgatóságának terveivel összevetve hozza majd meg határozatát. A tervezetek kidolgozását egy szakértői bizottságra bizta a tanács. Ez a szakértői bizottság, amelynek elnöke a polgármester, tagjai pedig dr. Turóczy Mihály főügyész, Scultéty Sindor főszámvevő és Buócz Károly műszaki tanácsos, a városi mérnökség gépészeli osztályának vezetője, a jövö héten ül össze, hogy elvégezze megbízatását. A polgármester véleménye szerint abban az esetben, ha a harmadik ajánlattervezet elfogadásáról lenne szó, a város által az uj részvénytársaságba viendő alapítási értékek között első helyen áll ax üzem monopóliuma és a város megváltási joga, vagyis az a joga, hogy a szerződési id5 lejártakor a gázgyárat minden ellenszolgáltatás nélkül birtokba veheti. A helyi részvénytársaság esetén ugyanis a város lemondana erről a két nagyon értékes jogáról. A csütörtöki tanácsülésen foglalkozott a tanács a Ziótér-ház megvételének ügyével is. Nagy vita támadt a vételár kérdésére, amennyiben a tanács többsége a Bach-örökösök ajánlatában szereplő egymillió aranykoronás vételárral szemben csupán 500 ezer aranykorona felajánlására hajlandó, a kisebbség pedig 600 ezer aranykoronát is megadott volna. A határozat természetesen a többség álláspontjának felel meg. Ezen az alapon folytatja a tanács majd a Zsótér-ház tulajdonosaival a tárgyalásokat, de még az 500 ezer aranykoronás vételár elfogadása esetén is ragaszkodik ahhoz, bogy annak az összegnek, amely körülbelül i kilencmilliárd papit koronának Jelel meg, csupán egynegyed részét fizesse kl készpénzben, a I többit pedig harminc évi öt is fél százalékos annuitással. Ha a juniusi közgyűlésig, amely 25 én lesz, nem sikerül a megegyezés, akkor < a házvételből nem lesz semmi. A vélelár negyedrészének a fedezete nem okoz nagy gondot a városházán, mert a befolyó földbéi\ többletből s a citekföldek eladási árából bőségesen kikerül az a 2250 millió. Bármennyire is szimpatikusnak látszik a Zsótér-ház megvételének gondolata, a város közönségének körében egyre szaporodik azoknak a száma, akik nem tartják feltétlenül szükségesnek a Zsóiér-ház azonnali megvételét, hanem arra az álláspontra helyezkednek, hogy a város a rendelkezésére álló milliárdok felhasználásával inkább uj bérpalotákat építsen. Aranykoronás annuilásos kölcsönöket bár* melyik nagyobb pénzintézet szivesen folyósit a városnak. A Devizaközpont közli, hogy takarékkorona árfolyama egyenlő I33 papirkoronával.