Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-24 / 94. szám

SZBQED vagy hogy más szakszervezetek bérmozgalmára bármily kihatással lenne, vagy hogy megindí­tója akarna lenni bármily más hasonló akció­id A főnökegyesület részéről is kaptunk felvilá­gosítást .* — Mi elmentünk a teljesítmények legvégső i határáig. Alig hisszük, hogy tovább engedhet­[ nénk a követeléseknek. Minden esetre holnap újból felvesszük a tárgyalások fonalát és nem rajtunk fog múlni, hogy a kényszer-szünet holnap is fennmaradjon, mert a magunk ré­széről mindent megtettünk már eddig is a békés elintézés érdekében. MMMNMMMMMMMMIMMMMMMMÍM $ ÍMMWMMMMUIMMAMMMMWHMM Románia háborús készülődése Besszarábiáért. a szökés, különösen Besszarábiában, ahol rabló­bandákká alakulnak a szökött katonák. Alig várják már a Dnyeszter apadását, hogy átszök­hessenek. Hiába ígértek a katonáknak földet Besszarábiában, semmi hatása sincs, mert az orosz ügynökök még többet ígérnek. Valóságos tűzfészek már hónapok óta Bessz­arábia. Sürün fordulnak elő merényletek is, melyeknek rendszerint „regátbeli" szokott áldo­zatul esni. Bukarestben és a nagyobb városokban rend­kívül súlyos a gazdasági helyzet is. Az építő­iparban beállott a teljes pangás; óriási a munka­nélküliség, az odacsábított munkások — sajnos, sok a magyar munkás — éheznek és fél munka­bérért is dolgoznak, csakhogy kenyeret vehes­senek. A drágaság ilyesziő mérveket ölt, mert már is megkezdődött az árurejtegetés és a tánco­lás. Még meg sem kezdődött a háború az oroszokkal, már is vesztett háborúk következ­ményei jelentkeznek előre. Budapest, április 23. Néhány hét előtt már híre járt a Romániában folyó háborús készü­lődéseknek. Akkor még csak 36 éves korig történtek a behívások, de mult héten már meg­jelentek BX oláh ét magyar nyelvű plakátok, melyek 42 éves korig készenlétbe állítanak minden embert. Szilágymegyében a plakátokon figyelmeztetnek minden hadkötelest 42 éves korig, hogy az általános mozgósításra készen­létben legyenek és mindenki tartozik a mozgó­sítás elrendelésekor 24 óra alatt bevonulni és két pár fehérneműt, két napi élelmet vinni magával — Szatmárral Tehát Szatmár lesz az Erdélyen tul elszakított megyerészek mozgósí­tási központja. Jellemző, hogy a tisztek külön felszólítást kaptak, hogy dupla fizetésért a Besszarábiában való szolgálatra jelentkezzenek, de nem jelent­kezett úgyszólván senki, még az erdélyi oláhok sem, mert ők sem lelkesednek a „regát" Bessz- • arábiáért és torkik vannak a regáttal is, annyira megunták a regátbeli oláhok uralmát. Temérdek 1924 április 164. Megkezdik az adókötelesek vagyoni helyzetének felülvizsgálását. Szeged, április 23. A pénzügyminiszter a jövedelem- és vagyonadó bevallások határidejét május 15-ig meghosszabbította. Néhány riap múlva várható a pénzügyminisz ernek egy ujabb rendelkezése, amely az összeíró bizottságok megalakítását fogja elrendelni. A szanálási javas­latok letárgyalása után most már rövidesen sor kerül az 1924. évi adókivetésekre, összeíró bizottságok fogják felülvizsgálni az adóalanyok vagyoni helyzetét és a beadott bevallásokat összehasonlítják az összeíró bizottságok által megállapított adatokkal s a két megállapítás alapján fogják kivetni az 1924. évi jövedelem­és vagyonadót. A kivetéseket bemutatják a kereskedelmi és ipari érdekeltségeknek, hogy az esetleg kifogásolható kivetések helyesbíthetők legyenek. A most bekivánt jövedelem- és vagyonadó bevallásokat papirkorenföan kellett ugyan meg­tenni, a pénzügyigazgatóságok azonban a be­vallott jövedelem- és vagyontételeket 1923 december 31-iki alapon át fogja számítani aranykoronára és aranykoronára átszámított összeg után veíik ki az 1924. évi jövedelem- és vagyonadót. Ezzel a rendszerrel azt akarják elérni, hogy késedelmes fizetés esetén se érhesse a kincstárt semmiféle veszteség. Az 1923. évi jövedelem- és vagyonadó bevallásokat majd akkor számítják át aranykoronára, ha az össze­író bizottságok munkájukat már befejezték. Az 1924. évre kivetendő adó hagyságáról még nem iehet bizonyosat tudni. Ezideig még csupán a vagyonadóra vonatkozólag van ren­delkezés. A vagyonadó progresszív, gytized százaléktól öttized százalékig emelkedik. A jöve­delemadóra vonatkozólag még nincs semmiféle adókulcs megállapítva. Magyar-szerb tárgyalások Budapesten. Budapest, április 23. A Magyarország és Szerbia között még függőben levő kérdések rendezésére tervezett közvetlen tárgyalások szer­dán Budapesten megkezdődtek. A Belgrádban meginduló párhuzamos tárgyalások technikai okokból május 1 -én kezdődnek meg. Az együt­tes ülés folyamán megalakították az albizott­ságokat, amelyek megalakulásuk után azonnal megkezdték az eléjük utalt kérdések tárgyalását. A cseh földbirtokreform angol állampolgárokat is megkárosított London, április 23. A Times írja: Cseh­országban nem rég törvényt hoztak, amely ki­mondja számos földbirtoknak az állam által történő kisajátítását. Ezen birtokok között van több kiterjedt és értékes földbirtok, amelyeknek a tulajdonosai angol állampolgárok. A kormány által történt kisajátítások olyan csekély árak mellett történnek,, hogy úgyszólván konfiskálá­soknsk vehetők. Angliában a földreform ilyen módon való keresztülvitele nagyon kedvezőtlen benyomást keltett. Híre jár, hogy xz angol kor­mány a megkárosított angol állampolgárok ne­vében a cseh kormánynál kifogásokat fog emelni. •AMtMtfMWMMMMWMVMftMMMMMVMM — KÜLFÖLDI HÍREK. Párisi jelentés szerint Poincaré miniszterelnök Csicserin orosz népbiztos­hoz táviratot intézett, amelyben kijelenti, hogy a francia kormánynak azzal, hogy nagyszámú fran­cia'tudós nevében kiméletességet kér az orosz állampolgárok számára, semmiképen sem volt az a szándéka, hogy Oroszország belső ügyeibe bele­avatkozzék. — Az uj dán kormány, kopenhágai jelentés szerint, a következőképen alakult meg: Miniszterelnök és ipari miniszter Staunin, hon­védelmi miniszter Rasmusse, belügyminiszter Hauge, vallásügyi miniszter Dáhl, a szociális ügyek minisztere Porgbjerg, kereskedelmi és ten­gerészetügyi nliniszter Moltge gróf, közmunkaügyi miniszter Friis-Skote, közoktatásügyi miniszter Bang, pénzügyminiszter Bramensen, igazságügy­miniszter és udvari miniszter Stineke, földmivelés­ügyi miniszter Bording. ^ Az első paleszünai beduin parlament tagjainak megválasztását, amely julius 1 -én ül- össze, kedden kezdték meg Transz­jordániában. — Az angol király Webleyben óriási néptömeg jelenlétében nyitotta meg a britt biro­dalmi kiállítást. A királyi párt megérkezésekor lelkesen fogadták. A megnyitó beszédet rádió utján terjesztették. — Athénben 10 évi időtartamra életbeléptetnek egy törvényt, amely szigorú bün­tetéseket ró ki a Köztársaságellenes üzelmekre. A törvényt jóváhagyás céljából az alkotmányos nem­zetgyűlés elé terjesztik. A harang, meg az ákác. Nagycsütörtökön, mikor a legenda szerint Rómába mennek a harangok, eszembe jutott egy apró gyerek, akit valamikor az anyja ho­zott Szegedre, hogy itt elveszítse. Rossz bestia volt, akit csak a szeretkezés után űzött a vére, a lobogó lángokat kereste, de íerhére vált a kócosan is szép fiu, bűnös gyümölcse vala­melyik elfeledett pillanatnak. A városban vásár volt, könnyen el lehetett tőle maradni. Ott etették szegénykét a rendőri őrszobán, keresték a kedvét. Akkoráig már annyit hallottam rendőrök brutalitásáról, hogy szinte káprázó szemmel bámultam a nagyok játékát. Hogyan csinálnak a fiucskának kóc­madzag-gyeplőt, botpuskát, hogyan kerül elő — szinte titokzatosan — egy garasos trombita s milyen boldogok azok az öreg arcok, mikor erre a félmsroknyi gyerekarcra rátéved a mo­solygás. Vigasztalták, hogy jó lesz minden, elviszik Újszegedre, ott van csak sok játék meg cukor I De az igazi kedvét nem tudták megteremteni. Nem sírt, de valami koraöregség borította el a homlokát, egész életek, életsorsok tűnődése, vérztvatara ült meg azon. Akkor megszólalt a városháza tornyában a harang. Lágyan zsongó, kedves hangja van ennek a harangnak, ugy tud az beszélni, örülni, sirni, ahogy megkívánja a rokonlélek. — Hallod-e, mondta egy csapzott bajuszu öreg, hallod e, milyen szép! Széles a világon nincsen ennek párja,olyan egyedülvaló szépséges. Jóságos arci, amit most különös lelki javak aranyoztak be, azt mutatta, hogy hiszi is, amit A gyerek pedig csak sóhajtott egy araszt­nyit. Büszke lett, dicsekedő, talán a bánatát is elfelejtette egy pillanatra. — A miénk sokkal, de sokkal szebb. Nem kell nekem a maguké. — Hovávalósi vagy? A fiu nem tudott rá felelai. — Minek hijják a faludat? Az arra is hallgatott, csak a vállát vonogatta. — Szép a templomotok? — Nincs neiünk templomunk, csodálkozott a gyerek. — Nincs ? Akkor hol a harang, az a szebbik? Ott van egy állványon a dombon. Igy derült ki, hogy csak harangláb van jelen, annak a szépségein merengett el az elvesztett fiúcska, az az övék volt. De az Istenke bizo­nyára elvitte nagycsütörtökön azt is Rómába. ... Aztán emlékszem még valamire, amikor sok-sok év előtt magam is jártam a harangok nagyheti útját. Minden kedv, életöröm hijján, fásultan, hajóról-hajóra, városról-városra, futva magam elő*. Csak messzire akartam lenni, mi­nél messzebb s ahol a művészi kincsekre szomjas lélek mohón issza az ősi kultura pompa-borát, engem fanyarabbá tett az utcasarkokon garma­dába hordott szemét. Csak a piszkot láttam mindenütt, minden emberben. Ciceró földjén garmondban szidtam a magam hangján, magyar kifejezéseimmel a koldus bandát,- amely túlzot­tam és tolakodva ajánlta fel a szolgálatait s ugyanakkor majd elgázolt az a három konflis, amely erőnek erejével engem akart szállítani, félóráig versenyt trappolt velem, ordítozott a fülembe s majd elgázolt. Az örök napsugár városában már annyirá be eg voltam, hogy egész nap a kávéház előtt ültem és néztem a felhőtlen eget, amin csak a tűzhányó gyenge füstje ült meg pántlikának. Szégyenkezzem? Én becsíilstesen vallok nagy­képűség, smokkság nélkül, — akinek fájt vda* mikor M lelke, az igazat ad nekem és megért. A halottas menettel Catániátan találkoztam, lefelé hozták a hegy szerpentin-utján, a kopor­sója nyitva volt, az arca mosolygott, fiatal éle­tét nagy sereg lány siratta egymásbakarolva. Kijök vol', mijök volt? — Isten tudja, de ugy képzeltem, hogy a halálban egymásra talált ellenségeskedő, vetélykedő sok női sziv. Néhány öreg as*zony is volt, de ezek nyilván magát a halalt tisztelték meg és az eljövendő saját te­metésükre gondoltak, amikor két tucat pap énekli lelkük üdvösségeért a z*oIozsmákat„ Annyi papot ugyanis együtt csak javadalomba való beiktatáson láttam, mint akkor azon a hegyi temetésen. Igazábul kíváncsi nem voltam én akkor erre sem. Rómában a vatikáni képtárban hirtelen nekem rontott egy ember. Egyszer, talán' tiz év előtt, valahol, valamerre már találkoztunk, szót is váltottunk, mert az emberi tömegben vannak babon iságok, amik a legellentétesebb lényeket bemutatkozásra kényszeritik, vagy érdeklődnek egymás után, vagy sem. — Hahó, hahó, ez aztán a pompás véletlen! — ordítozta felém a csodálatos bambinók ár­nyékában. Mit csinál itt ? Hát éppen azért voltam itt, hogy fölmele­gítsek olyan ismeretséget, amihez soha semmi közöm nem volt, amit untam már a megszüle­tése pillanatában! Sötét gazember, morogtam magamban, te is visszaélsz azzal, hogy a régi építkezés becsületesebb volt a Rabitz-rendszer­nél s bízol benne, hogy nem szakad rád a tető. — Kiván valamit? — fordultam feléje német szóval, de csodálkozó arccal. — Nem maga a... ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom