Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-24 / 94. szám

SZBQED vagy hogy más szakszervezetek bérmozgalmára bármily kihatással lenne, vagy hogy megindítója akarna lenni bármily más hasonló akcióid A főnökegyesület részéről is kaptunk felvilágosítást .* — Mi elmentünk a teljesítmények legvégső i határáig. Alig hisszük, hogy tovább engedhet[ nénk a követeléseknek. Minden esetre holnap újból felvesszük a tárgyalások fonalát és nem rajtunk fog múlni, hogy a kényszer-szünet holnap is fennmaradjon, mert a magunk részéről mindent megtettünk már eddig is a békés elintézés érdekében. MMMNMMMMMMMMIMMMMMMMÍM $ ÍMMWMMMMUIMMAMMMMWHMM Románia háborús készülődése Besszarábiáért. a szökés, különösen Besszarábiában, ahol rablóbandákká alakulnak a szökött katonák. Alig várják már a Dnyeszter apadását, hogy átszökhessenek. Hiába ígértek a katonáknak földet Besszarábiában, semmi hatása sincs, mert az orosz ügynökök még többet ígérnek. Valóságos tűzfészek már hónapok óta Besszarábia. Sürün fordulnak elő merényletek is, melyeknek rendszerint „regátbeli" szokott áldozatul esni. Bukarestben és a nagyobb városokban rendkívül súlyos a gazdasági helyzet is. Az építőiparban beállott a teljes pangás; óriási a munkanélküliség, az odacsábított munkások — sajnos, sok a magyar munkás — éheznek és fél munkabérért is dolgoznak, csakhogy kenyeret vehessenek. A drágaság ilyesziő mérveket ölt, mert már is megkezdődött az árurejtegetés és a táncolás. Még meg sem kezdődött a háború az oroszokkal, már is vesztett háborúk következményei jelentkeznek előre. Budapest, április 23. Néhány hét előtt már híre járt a Romániában folyó háborús készülődéseknek. Akkor még csak 36 éves korig történtek a behívások, de mult héten már megjelentek BX oláh ét magyar nyelvű plakátok, melyek 42 éves korig készenlétbe állítanak minden embert. Szilágymegyében a plakátokon figyelmeztetnek minden hadkötelest 42 éves korig, hogy az általános mozgósításra készenlétben legyenek és mindenki tartozik a mozgósítás elrendelésekor 24 óra alatt bevonulni és két pár fehérneműt, két napi élelmet vinni magával — Szatmárral Tehát Szatmár lesz az Erdélyen tul elszakított megyerészek mozgósítási központja. Jellemző, hogy a tisztek külön felszólítást kaptak, hogy dupla fizetésért a Besszarábiában való szolgálatra jelentkezzenek, de nem jelentkezett úgyszólván senki, még az erdélyi oláhok sem, mert ők sem lelkesednek a „regát" Bessz- • arábiáért és torkik vannak a regáttal is, annyira megunták a regátbeli oláhok uralmát. Temérdek 1924 április 164. Megkezdik az adókötelesek vagyoni helyzetének felülvizsgálását. Szeged, április 23. A pénzügyminiszter a jövedelem- és vagyonadó bevallások határidejét május 15-ig meghosszabbította. Néhány riap múlva várható a pénzügyminisz ernek egy ujabb rendelkezése, amely az összeíró bizottságok megalakítását fogja elrendelni. A szanálási javaslatok letárgyalása után most már rövidesen sor kerül az 1924. évi adókivetésekre, összeíró bizottságok fogják felülvizsgálni az adóalanyok vagyoni helyzetét és a beadott bevallásokat összehasonlítják az összeíró bizottságok által megállapított adatokkal s a két megállapítás alapján fogják kivetni az 1924. évi jövedelemés vagyonadót. A kivetéseket bemutatják a kereskedelmi és ipari érdekeltségeknek, hogy az esetleg kifogásolható kivetések helyesbíthetők legyenek. A most bekivánt jövedelem- és vagyonadó bevallásokat papirkorenföan kellett ugyan megtenni, a pénzügyigazgatóságok azonban a bevallott jövedelem- és vagyontételeket 1923 december 31-iki alapon át fogja számítani aranykoronára és aranykoronára átszámított összeg után veíik ki az 1924. évi jövedelem- és vagyonadót. Ezzel a rendszerrel azt akarják elérni, hogy késedelmes fizetés esetén se érhesse a kincstárt semmiféle veszteség. Az 1923. évi jövedelem- és vagyonadó bevallásokat majd akkor számítják át aranykoronára, ha az összeíró bizottságok munkájukat már befejezték. Az 1924. évre kivetendő adó hagyságáról még nem iehet bizonyosat tudni. Ezideig még csupán a vagyonadóra vonatkozólag van rendelkezés. A vagyonadó progresszív, gytized százaléktól öttized százalékig emelkedik. A jövedelemadóra vonatkozólag még nincs semmiféle adókulcs megállapítva. Magyar-szerb tárgyalások Budapesten. Budapest, április 23. A Magyarország és Szerbia között még függőben levő kérdések rendezésére tervezett közvetlen tárgyalások szerdán Budapesten megkezdődtek. A Belgrádban meginduló párhuzamos tárgyalások technikai okokból május 1 -én kezdődnek meg. Az együttes ülés folyamán megalakították az albizottságokat, amelyek megalakulásuk után azonnal megkezdték az eléjük utalt kérdések tárgyalását. A cseh földbirtokreform angol állampolgárokat is megkárosított London, április 23. A Times írja: Csehországban nem rég törvényt hoztak, amely kimondja számos földbirtoknak az állam által történő kisajátítását. Ezen birtokok között van több kiterjedt és értékes földbirtok, amelyeknek a tulajdonosai angol állampolgárok. A kormány által történt kisajátítások olyan csekély árak mellett történnek,, hogy úgyszólván konfiskálásoknsk vehetők. Angliában a földreform ilyen módon való keresztülvitele nagyon kedvezőtlen benyomást keltett. Híre jár, hogy xz angol kormány a megkárosított angol állampolgárok nevében a cseh kormánynál kifogásokat fog emelni. •AMtMtfMWMMMMWMVMftMMMMMVMM — KÜLFÖLDI HÍREK. Párisi jelentés szerint Poincaré miniszterelnök Csicserin orosz népbiztoshoz táviratot intézett, amelyben kijelenti, hogy a francia kormánynak azzal, hogy nagyszámú francia'tudós nevében kiméletességet kér az orosz állampolgárok számára, semmiképen sem volt az a szándéka, hogy Oroszország belső ügyeibe beleavatkozzék. — Az uj dán kormány, kopenhágai jelentés szerint, a következőképen alakult meg: Miniszterelnök és ipari miniszter Staunin, honvédelmi miniszter Rasmusse, belügyminiszter Hauge, vallásügyi miniszter Dáhl, a szociális ügyek minisztere Porgbjerg, kereskedelmi és tengerészetügyi nliniszter Moltge gróf, közmunkaügyi miniszter Friis-Skote, közoktatásügyi miniszter Bang, pénzügyminiszter Bramensen, igazságügyminiszter és udvari miniszter Stineke, földmivelésügyi miniszter Bording. ^ Az első paleszünai beduin parlament tagjainak megválasztását, amely julius 1 -én ül- össze, kedden kezdték meg Transzjordániában. — Az angol király Webleyben óriási néptömeg jelenlétében nyitotta meg a britt birodalmi kiállítást. A királyi párt megérkezésekor lelkesen fogadták. A megnyitó beszédet rádió utján terjesztették. — Athénben 10 évi időtartamra életbeléptetnek egy törvényt, amely szigorú büntetéseket ró ki a Köztársaságellenes üzelmekre. A törvényt jóváhagyás céljából az alkotmányos nemzetgyűlés elé terjesztik. A harang, meg az ákác. Nagycsütörtökön, mikor a legenda szerint Rómába mennek a harangok, eszembe jutott egy apró gyerek, akit valamikor az anyja hozott Szegedre, hogy itt elveszítse. Rossz bestia volt, akit csak a szeretkezés után űzött a vére, a lobogó lángokat kereste, de íerhére vált a kócosan is szép fiu, bűnös gyümölcse valamelyik elfeledett pillanatnak. A városban vásár volt, könnyen el lehetett tőle maradni. Ott etették szegénykét a rendőri őrszobán, keresték a kedvét. Akkoráig már annyit hallottam rendőrök brutalitásáról, hogy szinte káprázó szemmel bámultam a nagyok játékát. Hogyan csinálnak a fiucskának kócmadzag-gyeplőt, botpuskát, hogyan kerül elő — szinte titokzatosan — egy garasos trombita s milyen boldogok azok az öreg arcok, mikor erre a félmsroknyi gyerekarcra rátéved a mosolygás. Vigasztalták, hogy jó lesz minden, elviszik Újszegedre, ott van csak sok játék meg cukor I De az igazi kedvét nem tudták megteremteni. Nem sírt, de valami koraöregség borította el a homlokát, egész életek, életsorsok tűnődése, vérztvatara ült meg azon. Akkor megszólalt a városháza tornyában a harang. Lágyan zsongó, kedves hangja van ennek a harangnak, ugy tud az beszélni, örülni, sirni, ahogy megkívánja a rokonlélek. — Hallod-e, mondta egy csapzott bajuszu öreg, hallod e, milyen szép! Széles a világon nincsen ennek párja,olyan egyedülvaló szépséges. Jóságos arci, amit most különös lelki javak aranyoztak be, azt mutatta, hogy hiszi is, amit A gyerek pedig csak sóhajtott egy arasztnyit. Büszke lett, dicsekedő, talán a bánatát is elfelejtette egy pillanatra. — A miénk sokkal, de sokkal szebb. Nem kell nekem a maguké. — Hovávalósi vagy? A fiu nem tudott rá felelai. — Minek hijják a faludat? Az arra is hallgatott, csak a vállát vonogatta. — Szép a templomotok? — Nincs neiünk templomunk, csodálkozott a gyerek. — Nincs ? Akkor hol a harang, az a szebbik? Ott van egy állványon a dombon. Igy derült ki, hogy csak harangláb van jelen, annak a szépségein merengett el az elvesztett fiúcska, az az övék volt. De az Istenke bizonyára elvitte nagycsütörtökön azt is Rómába. ... Aztán emlékszem még valamire, amikor sok-sok év előtt magam is jártam a harangok nagyheti útját. Minden kedv, életöröm hijján, fásultan, hajóról-hajóra, városról-városra, futva magam elő*. Csak messzire akartam lenni, minél messzebb s ahol a művészi kincsekre szomjas lélek mohón issza az ősi kultura pompa-borát, engem fanyarabbá tett az utcasarkokon garmadába hordott szemét. Csak a piszkot láttam mindenütt, minden emberben. Ciceró földjén garmondban szidtam a magam hangján, magyar kifejezéseimmel a koldus bandát,- amely túlzottam és tolakodva ajánlta fel a szolgálatait s ugyanakkor majd elgázolt az a három konflis, amely erőnek erejével engem akart szállítani, félóráig versenyt trappolt velem, ordítozott a fülembe s majd elgázolt. Az örök napsugár városában már annyirá be eg voltam, hogy egész nap a kávéház előtt ültem és néztem a felhőtlen eget, amin csak a tűzhányó gyenge füstje ült meg pántlikának. Szégyenkezzem? Én becsíilstesen vallok nagyképűség, smokkság nélkül, — akinek fájt vda* mikor M lelke, az igazat ad nekem és megért. A halottas menettel Catániátan találkoztam, lefelé hozták a hegy szerpentin-utján, a koporsója nyitva volt, az arca mosolygott, fiatal életét nagy sereg lány siratta egymásbakarolva. Kijök vol', mijök volt? — Isten tudja, de ugy képzeltem, hogy a halálban egymásra talált ellenségeskedő, vetélykedő sok női sziv. Néhány öreg as*zony is volt, de ezek nyilván magát a halalt tisztelték meg és az eljövendő saját temetésükre gondoltak, amikor két tucat pap énekli lelkük üdvösségeért a z*oIozsmákat„ Annyi papot ugyanis együtt csak javadalomba való beiktatáson láttam, mint akkor azon a hegyi temetésen. Igazábul kíváncsi nem voltam én akkor erre sem. Rómában a vatikáni képtárban hirtelen nekem rontott egy ember. Egyszer, talán' tiz év előtt, valahol, valamerre már találkoztunk, szót is váltottunk, mert az emberi tömegben vannak babon iságok, amik a legellentétesebb lényeket bemutatkozásra kényszeritik, vagy érdeklődnek egymás után, vagy sem. — Hahó, hahó, ez aztán a pompás véletlen! — ordítozta felém a csodálatos bambinók árnyékában. Mit csinál itt ? Hát éppen azért voltam itt, hogy fölmelegítsek olyan ismeretséget, amihez soha semmi közöm nem volt, amit untam már a megszületése pillanatában! Sötét gazember, morogtam magamban, te is visszaélsz azzal, hogy a régi építkezés becsületesebb volt a Rabitz-rendszernél s bízol benne, hogy nem szakad rád a tető. — Kiván valamit? — fordultam feléje német szóval, de csodálkozó arccal. — Nem maga a... ?