Szeged, 1923. augusztus (4. évfolyam, 172-197. szám)

1923-08-14 / 184. szám

4 SZEGED Szeged, 1923 augusztus 14 Ezrei a pár szóval azután a tanács el is intézte az egész ügyet és szennai áttért a többi ügyek tárgyalására. A polgármester pedig eltávozott. A Szeged munkatársa azonban nem elégedve meg ennyivel, kérdést intézett dr. Somogyi Szilveszterhez, aki a következőket mondotta: — Budapesti utam után elmondhatom, hogy ha kérelmemet nem is honorálta teljes egészében a kormány, azonban sikerült elérnem azt, hogy az augusztusi fölemelt fizetéseknek 75 percentjét az állam előlegezi, hogy lehetővé tegye a tisztviselői fizetések kifizetését. Ezt az összeget azonban csak a szorosan vettek fizetésére hajlandó a kormány megadni és hangsúlyozottan csak előleg cimén. Ez azt jelenti tehát, hogy a tisztviselők mintegy felének adja ezt az előleget a kormány, de hogy mikor fogja folyósítani, az még a jövő Iitk9. Én azt hiszem, hogy ebbe napok fognak beletelni, hiszen ugy vagyok informálva, hogy az állami alkalmazottaknak egy nagyon jeleníékeny része sem kapta még meg az augusztusi fölemelt fizetéseket, ugy hogy csak ezek kielégítése után fog sor kerülni a városi előlegek kiadását a. Vannak olyan közalkalmazottak — a vasutat és a postát kivéve —, akik még alig kaptak kézhez valamit. Igy maga az adminisztráció jó néhány napig el fog tartani. Ha azután a közalkalmazottak teljesen ki lesznek elégítve, akkor kerül majd Hor a városiakta. A polgármester azonban nem mondotta meg világosan, hegy az állam minek a 75 százalékát fogja előlegezni. A teljes augusztusi fölemelt fizetének 75 százalékát, vagy csak a felemelésnek háromnegyed részét. Ugyan Balogh Károly, mikor erröt megkérdeztük a polgármestert, igy szólt hozzánk: — Az állam csupán 37 millió ötszázezer kokoronát előlegez a városnak. Ugyancsak nem szólt a polgármester arról sem, hogy mikorra várható a fölemelt fizetések kifizetese, csupán azt mondotta, hogy „majdu. Amikor ismét megkérdeztük, hogy az előleg tulajdonképen mire vonatkozik, azt mondotta, hogy csak a fölemelésnek 75 százalékát kapja a város előleg cimén. Ekkor még lelkes hangon igy kiáltott föl: — Azt mondhatom, hogy a városi tisztviselők sokkal különb helyzetben lesznek ezentúl, mint az államiak! — De természetesen — folytatta — fokozni kell alaposan a város bevételeit, mert csak igy tudjuk ezt elérni. . A Szeged munkatársa különben ugy értesül, hogy a kifizetés csupán néhány nap kérdése, amikor is azonnal ki fogják az illetékeket fizetni, még pedig ugy, hogy először a kisebb fizetésüek kapják meg és igy fokozatosan a többiek abban az drányban, ahogy a városnak pénz fog rendelkezésére állani. A kedélyek tehát a kérdéses néhány napig legyenek szépen türelemmel. Minden jó, ha a vége jó ... Vasárnapi razzia. (A Szeged tudósítójától.) A krónikás vasárnap egészen hajnali időben — alig mult el néhány félórával 10 éra — magához vette valamelyik irodai íróasztalról zsebrevágott plajbászát — amely ugyan nem volt meghegyezve, de irni még lehet vele, hiszen a fogakkal szépen cspikésre lehet harapni a széleit —, feltette a vesékbe látó okuláriumát és hatorozott léptekkel elirdult vasárnapi razziára. Ez alkalommal a razzi? egészen komoly formában ér tendő, tudniillik nem szorítkozott csupán az egyszerű utcai igazoltatásra, hanem vesékbe látó okuláriumával felnyársalt mindent, ami felnyársalható volt egy álmos vasárnapon és egy álmos városban. Miután a krónikás írásbeli lustaságairól ismeretes a felettes hatóságoknál, most csak szépen ideveti az u'cán járásközben teliirt jegyzett it és hogy mi van azokban, nem akarja még egyszer elolvasni, még kevésbé újra irni, mert hiszen meleg van, nyár van, a korona romlik, a Ganz-Danubius 14 millió stb A korzó. Hát igen, a korzó. Ez máskor vasárnap kirakat szokott lenni, — ne tessék félreér e i, nem olyan Rue de la Paix, vagy olyan Unter den Linden, vagy tegyük fel Mariahilfer-Strasse, vagy éppen Brodivay-ié\e, hanem csak egészen szerényen még a Váci-utca és a Dunapart fénye alatt szokott meghúzódni, de azért a nap itt is süt és a crepp de chine és crepp georgette ruhák itt is fel ünedeztek máskor, sőt a cipők ,á la francaise" gumitalpakkal itt is el szokiak suhanni hang'alanul a járdák felett. Most azon- i ban ez a szép kirakat — mintha betörött volna ! az ablaka — kihalt egy kicsit, sőt mondhatni, hogy a polcain alig-alig látszanak csillogó portékák, amelyek a szemnek-szájnak ingere. Mondom, ezt a féneys k' rzó-kirakat megtépett kissé ezen a vasárnapon, nem mondhatni arisztokraták és grófok korzóján ik, hanem ezen az augusztuson átváltozott egy kissé oly n — no mondjuk ki — proletár-korzóvá. Masamódok és varrólányok, géplakatosok és kárpitosok, borbélyok és t-ovácsok, cipészek és mechanikusok őgyelegnek sok szines nyakkendővel és laposra nyomott fehér nadrágokkal és a lányok nyári grenadin ruhában, amit a pár krajcárjukért vettek. És a gomlyukakban fehér rózsa, néha őszirózsa diszlik és a kezekben régen vett kinaezüst ridikül és a harisnyák cérnából vannak); nincs selyem és nincsen flór. Proletár-kcrzó ez igy vasárnap délelőtt éi olyan jó megállni Tisza Lajos-szobra körül és elnézni ők' t, milyen boldogok, hogy megszabadulhattak egy napra a soha el nem muló robottól. Nem is szabadna vasárnap mást a korzóra engedni, csak azokat, akik nem tudják mi a tőzsde, mi az Urikányi és a Nagybáttonyi, h-nem csak örök napjaikban két karukkal dolgoznak és hátuk meggörnyed a gép előtt. És a katonabandának is csk nekik szabadna játszani, ott a városháza előtti uton és azokat a nótákat, amelyek, felserkennek munk3közben az ajkakon. És a katonabanda csak fújja ott állva a régi nótákat, amelyeket már nagyon régen hallottunk, talán akkor, mikor télen a fehér jégen korcsolyáztunk és a banda dermedten fújta a*kor is az öltöző tetején a zenelyukban, magasan. És ekkor mindenki megáll, a masamódok és varrólányok és a cipészek és géplakatosok és igy, állva hallgatják a nótát, amíg szól. És a korzó elején is felfigyelnek, ahol szegedi cívisek tanyáznak, valami olyanfélét tartva, amit Debrecenben „köpé parlamentnek" keresztelt valaki. Ez a rész elszakídt a vasárnapi kor/ótól, hiszen ők nem proletárok és nem is arisztokraták — de földesurak, akik azért a szürke napokon nagyon is dolgoznak Jól van ez igy: a vasárnapi korzó — proletár-korzó. És tovább. Délután a Tis/aparton. Hogy játszik A strand. strandon. Végig a mindenki a lenge ruhákbsn és hogy repülneka csolnakok, kecses szkiffek és párevezősöx, hatalmas batár-dereglyék és ócska halászladikok. Minden strand teli, a munkásoké és a postásoké, a Torna Egyleté és a Partfürdőé. Micsoda tumultus, micsoda élet I Az egész part nevet és örül. Vasárnap van, egy kis megpihenés! És a strandon mindenki ott van: kereskedő és hivatalnok, bakfisok és burschok, munkások és iparosok, leányok és asszonyok, fiuk és meglett emberek. Mintha mindenkinek lenne csóntkjt. amivel el röpü ikicsit a Maros felé, hoi nagvok a füzek és magasak a jegenyék. Mindenki evez, aki tud és aki nem tud, aki versenyez és akinek két keze tele van „hólyaggsl". Es vitorlák is szállnak, mint a tenderen es a tavaKnak vizén a hegyek között. Hogy örülnek a szélnek, amint digad a vitorla és a gyeige kezek hogy engedik kifordulni a vitorlát, amint elkapja a szél. És néha fölborul egy csolnak, sebijl egy kis kacagás és egy kis fü dés. És itt a krónikás nem papírszeletet! sem, amelyre Nemsokára dél. Hosszú fü dő motoros csoimkját tflrelmeííen, mird nki már a Tiszában akar lenni. És amint kiköt a motoros, szép borjában lépnek át a csolrak peremére. Ekkor egy egészen fiatal „Bursch" kiugrik egészen hátulról a korlátok mögül és beleveti magát a motorosba. A kormányos kéri, hogy szálljon ki, mert sorba kell menni. A Bursch vissza szól: — Nem megyek kii engedheti el azt a a következődet irta: tömej várja a Parta stégen. Mindenki — De menjen I Mindenki vár — mondja a kormányos. — Maga részeg, hiszen beszeszelt, mit beszél velem, nincsen joga hozzá t Maga részeg t És a kormányos — a csaták tüzében százados volt és megrokkant — a keze reszket, arca fehér, szemei forognak, egy Bursch kiabál vele, amikor ő mindenki érdekében szól, hogy rendbe menjen minden. A Bursch még nevei is hozzá és nem mozdul. A beteg, megrokkant kormányos remeg egész testében, majd hogy ki nem fordul a vizbe. A Bursch nevet: — Maga részeg I... Velem mer igy beszélni 1... A közönség pisszeg, minden szem rajta van, (hogy nem pirul az arca) I Aztán megszólal valaki: — Utoljára jött... És egy másik: — Még ő mer szemtelenkedni... — Hogy kiabál... És a csónak már átért a másik parira, valaki « azt mondja: ; — Egy gyáros jia! • Az éjszaka. Ez egy augusztusi éjszaka. Ilyenkor régen a mezők közepén és az erdiknek szélén és a nagy városok szivén a csillagokat leste a krónikás, amint egymásután hullottak le, hosszú farkkal, mint egy üstökös. Ezen az éjszakán hiába leste az égi ócent és a csillag-rengeteget — csak nyugalom volt az égi lámpások kőzött, ahogy a tejút elszaladt a mezőben. Ugy látszik minden megváltozott, hiszen ezen a vasárnapon a szegedi éjszaka is csodálatosképen lihegni kezdett egy kissé. 11 óra. Polgárok és iparosok kettesben, feleséggel a Stefánián, a Tiszaparton és a kávéházakban mindenütt. Hallgatagon sétálnak és a márványasztalokról elkerültek már az újságok, egy kis sör, néha egy koccintásnyi bor. Nyugodtak, de kissé megélénkülnek olykor. Egy pillanatra azt hiszik, hogy benne vannak, benne élnek tz éjszakában. Éjfél. Diákok és agglegények. A cigány nótája mellett elő jönnek a lumpos-nóták: Éljen az egész lump kompánia ... És néhol még néhányan olt maradtak, kik már el-elkészülődtek: polgárok, kik egyszer egy héten ráérnek és .isznak". Az utca megélénkül, hazafelé rajzlk egy egész csapat, néhol megállnak, hiszen olyan nehéz elhagyni az éjszakát. Néhol még énekelnek is, ahol sötét van éa lehetőleg nem látni az arcokat. Cselédek és baka-vitézek. Lóbálják a kezüket — exotika, mint ahogy Molnár Ferenc mondta — és a szögletekben B egy C3Ók is cuppant és akkor már nem szólnak | semmit. Valahol egy kaput zártak. 3 óra. Költök és rendőrök. Újra kihalt az ulca. A kávéházak terraszain nincsen egy lámpa sem. A Virágh-cukrászda eiőtt egy széken egy leány ül, fehérben, mint egy galamb, és az utcaseprők söpörni kezdenek. A Vásárhelyiszobornál a Buchwald-széneken boros társaság ül és ott elfeküdve nóíáznak egymásután. És valaki messziről kurjant. Rendőrök jönnek. Kettesben. És a krónikásra néznek, mint régi ismerősre. akivel annyiszor találkoztak hajnali időkben, tavaszkezdetekor és egészen fagyos napokon, amikor nap-nap után nem volt ilyenkor senki az uícán, csak két rendőr a sétán, a vártán; a krónikás, aki végre letette a tollat és hazafelé bandukolt pipájával agyarán és fölhajtott gallérral; egy fekete kuty?, aminek nem veit otthona és a házmester, aki kinyitotta a kaput. Két ablak nyitva a magasban. Egy lámpa ég. Valaki olvas. És őszi rózsák a párkányon. <»• ÉT-) — Kószó államtitkár beszámolója Csengeién. Dr. Kószó István belügyi államiitkár, Szeged III. kerületének nemzetgyűlési képviselője, vasárnap délelőtt beszámolót tartott Csengelén Előzően a várostanyán misét mondott P. Bús Jakab, akinek szentbeszédéhez fűzte beszámolóját dr. Kószó István, a betű romboló és teremtő erejéről szólván. Ulóbbitól várja az uj Magyarország feltámadását. Majd helyi érdekekről beszélve, megígérte csengelei választóinak, bogy a legközelebb lejáró földbérleteik ügyében eljár, hogy azokat újból meghosszabbítsa s hogy a bérösszegek megállapításánál legyenek tekintettel a csengelei homok silány* ságára.