Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-17 / 86. szám

Szeged. 1928 április 17 SZEGED Tihanyi tanár ur kortörténeti megvilágításban Tihanyi tanár ur egy heti nekigyürkőzés után elkészült ujabb Írásbeli dolgozatával. „Hírnökök jöttek és pihegve szóltak*, hogy még az iskolában is buzgón tárgyalja a sajít külön „tudományos" esetét. Ezúttal „nem lesz irgalom, se földön, se égen". Ellóditja a nagy malomkövet. „Repül a nehéz kö, ki tudja hol áll meg ..." „Ilyen és ehhez hasonló kiírások" alapján (a szerző neve és idézőjel nélkül) egy tudományos értekezéssé előléptetett népszerűsítő újságcikkben, megállapítja kétségtelenül és végérvényesen a plágium vádját. A lényeget, hogy mi van a cikkben, gondosan kerüli, sőt még Chamberlainre se hivatkozik bibliai tekintély gyanánt, de látszatok keltésével, mondalok kiragadásával igyekszik a naiv és tájékozatlan olvasót, aki az eredeti cikket nem olvasta, tévedésbe ej'eni. ... A harmincéves háborúról írják (sajnálom nem tudom, hogy kicsoda, de Tihanyi tanár ur hihetőleg megállapítja), hogy vallásháborúnak indult, de a fölajzott szenvedélyek egészen más irányokba tolódtak el; katolikusok szövetkeztek protestánsokkal katolikusok ellen és viszont; udvarok és népek háborúja lett belőle és végül mindenki megfeledkezett a kiindulási pontról. Egészen máshova jutottak, mint ahonnét kiindultak. Körülbelül ez a mi esetünk is. Éppen azért hajlandó vagyok megtenni Tihanyi tanár urnák azt a szívességet, hogy a mi külön esetünket, amelynek a kiindulási pontját az olvasók talán már el is felejtették-, az ő szempontjukból érdekesebb és igazabb kortörténeti keretbe állítsam be. Furcsa időket élünk, kedves ianár ur. Ha valaha a historikus már meglevő könyvekből kiirja a mi korunk történetéi és hozzáfűzi a saját reflexióit, meg fogja állapítani, hogy ez volt a kényszerű elhal gatásoknak, a kikénys eritett véleményeknek, a lappangó insziunációknak és a nyilt vádaskodásoknak a korszaka. Chamberlainnél olvassuk — ő is kiírta Gobineau és mások könyve.bői — hogy a zsidók minden gonosz tulajdonságukat, még a brachykephal koponyát és görbe orrot is a hetitáktól örökölték s ugyanakkor egy lelkes magyar „tudós" megállapítja, hoijy a hetiták a magyarok ősei, mert a boghazköji domborműveken csizmát lehet felfedezni. A jemeni arab fölkelés alkalmával magyar lapok ünneplik a turáni testvérek önérzetének fellángolását. Irredenta újságokra és egyéb hazafias célokra gyűjtenek s a közönség csak akkor tudja meg, hogy becsapták, ha valakit sikkasztás miatt letartózta'nak. „Oberammergaui. Krisztus-filmet hirdetnek, amely sohasem látta Oberammergaut, ellenben rossz vidéki ripacsok profanizálják benne teátrális pózokkal az egyszerűségükben i megkapó biblikus időket. A főváros közgyűlésén ellenőriztetni akarják, hogy a városi alkalmazottak mit olvasnak. Aki pedig fel mer szólalni a tudománynak, a hazafiságnak, a kegyeletnek ilyen útszéli profanizálása ellen, aki bűnnek tartja, ha már a gyerekek lelkét is kezdik ilyen dolgokkal megmérgezni, aki tiltakozik az emberi méltóságnak lealacsonyitása ellen, az gyanús, enyhén szólva destruktív. Igy kerül a destruk'ivoic sorába Apponyi Albert és Rákosi Jenő; igy bizonyi'ják rá a halott Madáchra, hogy nem tragédiát, hanem kynodiát — kutyaéneket — irt. Ez történik a százados évfordulónak a nagyobb dicsőségére. Ez a lényeg, igen tisztelt tanár ur. Én nem mordom, hogy ön mindezt helyesli, sőt elhiszem, hogy még nem is vette észre ezeket a jelenségeket. Ha észrevette volna, mint az igazság fölkent bajnoka, bizonyára nem hagyta volna őket szó nélkül. De az a sora, amely az első dolgozatának a végefelé lapul meg a több ek között, — szó ól szóra, sajnos, kiirni nem tudom — hogy én más, kevésbé tiszteletreméltó célok szolgálatában írtam azt a bizonyos biblikus cikkemet, nagyon sokat elárul az ön ideológiájából, ön sejt valamit, ami kellemetlen az én személyemben. £n kétkedő vagyok. Kételkedem az ilyen vásári hazafiságnak és kegyeletnek az őszinteségében és nevelő értékében. A véleményemet meg is merem mondani, mert hiszem Goethe mondásának az igazságát, hogy több hit van a becsületes kételyben, mint az őszinteségnélküli hitvallásban. Ez természetesen nem veendő teoiogiai értelemben. Tudom nagyon jól, hogy ez sokaknak nem tetszhetik. Kényelmetlen az olyan ember, aki más véleményen „merészkedik lenni". Az ilyen ember ellen „tenni- kell valamit. Ha ott lettem volna Károlyi Mihály desperádóinak a táborában, eltávolítottam volna a hivatalomról a magyar címert, levétettem volna a falamról a király képét, beléptem volna a szakszervezetbe, leszavaztam volna a szovjet-választáson, ahogy nagyon sokan megtették, akik ma vigan fehérlenek, — nagyon egyszerű volna az eset. De hát én se akkor nem ismertem, se ma nem ismertem azt az etikát, hogy ravasznak kell lenni a magyarnak és fel kell ajánlani szolgálatait a kommünnek későbbi letagadás reményében. Minthogy pedig ezt a manapság divatos vádat még a legnagyobb jóakarattal se lehet ellenem megkonstruálni, tehát másutt kell kikezdeni a semper aliquid haeret magasztos elve alBpján. Akit elölről támadni nem lehet, hátulról kell leszúrni. Másoknak, akik ezt az elvet vallják s akik nála kevesebbet tudnak, de sokkal tudatosabbak és sokkal ravaszabbak, lett az eszköze Tihanyi tanár ur. Kicsiny emberek személyében igy sűrűsödik össze megfogható valósággá a nagy politikának köde s a piszkos, kicsinyes napi politika igy lesz része egyetemes társadalmi jelenségeknek. Hogy ki személyeskedik az országházban, hogy van-e numerus clausus, van-e antiszemitizmus, teljesen mellékes. Eszem ágában sincs keresni, hogy antiszemita-e Tihanyi tanár ur és mi ezekről a dolgokról a véleménye. Mindez csak burok. Á magja mindennek, ami történik, az, hogy a latin-germán kullurkör népeinek lelki egységét a keresztény morál és a gondolat szabadságáért vívott küzdelem teremtették meg. A keresztény morált megcsúfolta és sárba tiporta a világháború. Most azok is, akik a kereszténységet éB morált csak jelszónak használják, de annak mélységéről sejtelmük sincs, ennek a sárba tiport morálnak a nevében a gondolat szabadságát akarják kikezdeni. Ahogy valamikor a gondolat szabadságát egyformán tisztelték Kálvin és Bellarmin, e tekintetben mai is csak formai és mennyiségbeli, de minőségbeli különbség van Trotzkij, Poincaré és mások között. Igy ju'unk el a magunk esetéhez. Ezért kell a sülyeszlőből Tihanyi tanár urnák felemelkedni, ezért kell elbeszélő hangú újságcikkekkel szemben tudományos értekezések követelményeit felállítani, ezért kell hamisan együgyű és együgyüen ravasz plágium-vádakat kitalálni és naiv lelkek számára alkalmas formában feltálalni. Tihanyi tanár ur a bibliai Jákob. Ó adja a hangot. Mögötte a bibliai mese némi változata szerint a szőrös lelkű Ézsauk a markukba nevetnek. Ez Tihanyi tanár urnák és hátterének a kortörténeti fotográfiája. Tontlli Sándor. A rendőrség szétkergette az ébredők felvonulását (A Szeged budapesti tudósítójától.) Vasárnap délután — mint ismeretes — az ébredők „köztisztviselő-gyűlést" hirdettek a budapesti régi képviselőházban. A p'akátokon hirdetett gyűlésre azonban a főkapitányság nem adott engedélyt, sőt szombaton reggel eltávolíttatta az összes plakátokat a házak falairól. Az ÉYIE azonban nem akceptálva a rendőrség intézkedését, mégis megkísérelte a gyűlés megtartását, ugy hogy az ébredő köztisztviselők meg is jelentek vasárnap délu'áti 3 órakor a régi képviselőház előtt. Itt azonban erős rendőri készenlét megakadályozta őket abban, hogy bejussanak a képviselőház illéstermébe. Ekfcor kiadták a jelszót, hogy a gyűlést mégis meg fogják tartani, még pedig az ébredők székházában, a nem éppen kedves hirü Sörház-utca 3. számú ház nagytermében. A körülbelül négyszáz főnyi csoport természetesen azonnal a jelzett helyre vonult, ahol karszalagos rendezők próbálták rendben tartani a gyülekezetet, amely ekkor már az u'ca népével és tányérsapkásokkal együtt ezer-ezerkétszáz főre szaporodott. A tömegnsk azonban csak egyik része fért be a terembe, mig mintegy hatszártn a Sörház-utca kocsiutján helyezkedtek el. A teremben ezalatt megkezdődött a gyűlés. Az u'cai várakozók erre zajongani kezd ek és követelték, hogy a szónokok mondják el nekik is, mi történik a teremben. Az egyik emeleti ablaknál erre megjelent Budavdry László és többek között azt mondotta, hogy most már tiszta ébredő kormánynak kell jönni, majd igy folytatta: — A keresztény irányzatban nem csalódtunk, csak annak hitvány vezéreiben. Majd megteremtjük mi az igazi irányzatot I Majd bejelentette, h igy csupán három képviselő jött el a gyűlésre: Hir György, Kiss Menyhért és Bogya Jinos. Kiss Menyhért ezután kiát ott az abli ba és azonnal beszélni kezdett. Utána Lenkey Lehel állami reálist olai tanár b jelentette a tyülekezemek, hogy most a Várba fognak vonulni. Az utcai tömeg ekkor Héjjas Ivánt akarta hallani, azonban helyette Gyallai Mihály állott az ablakhoz és lakonikus rövidséggel ezeket mondotta: — Követetjük, hogy 48 óra alatt c»ináli».nak rendet, vagy ha nem, hát mi csinálunk 48 óra alatt jogrendet! Ezután a g ülekezet, mely időközben 4000 főre szaporodott, megindult át az Erzsébethidon a Vár felé. Az ügyeletes rendőrtisztviselő néhány emberével a felvonulást nem tudta megakadályozni, mire erősítésért telefonált a főkapitányság központi ügyeletére. Amikor a gyülekezet a Döbren*ei-térhsz érkezett, már erős rendőri kordon fogadta a kiáltozó társaságot. A rendőrtisztviselő ekkor a menet elé állott és fölszólította őket, hogy azonnal oszoljanak széjjel. A tányérsapkáson erre a legkülönbözőbb sértésekkel és durvaságokkal szidalmazták a rendőröket, mire azok azonnal széjjel oszlatták a társaságot, mely ellenállást nem tanúsítóit. Ezután a Várba vezető mellékutakon és a siklón száz főnyi tányérsapkás társaság följutott a miniszterelnöki palota elé, azonban itt ise rŐ3 rendőrkészenlét helyezkedett el a kapuba. A rendőröket vezető rendőrtanácsos felszólította a társaságot, hogy békésen távozzanak a Várból. A tányérsapkások ujabb szidalmakat zúdítottak a rendőrökre, mire a készenlét hátraszorította a gyülekezetet, majd minden súlyosabb incidens nélkül teljesen széjjel oszlatta. Este hét óra után néhány perccel a főváros egész területén a legnagyobb csend uralkodott. A ríndőreég cáfol . . . A rendőrség félhivatalosa, a „Magyar Országos Tudósító" az ébredő gyűlésről a következőket jelenti: Az összes hétfői reggeli lapok ama közleményére, hogy a közalkalmazottak bejelentett és betiltott gyűlését megtartották és azt a rendőrség szétoszlatta, a rendőrség a MOT u'ján hivatalosan közli, hogy a betiltott gyűlést nem tartották meg, tetnt annak feloszlatására sem volt szűkség. Az Ébredő Magyarok Egycsü'ete vasárnap délután 3 órakor a Sörház-u'ca 3. sz. alatti székházában szabályszerűen bejelentett és engedélyezett gyűlést tartott, amelyen a rendőrséget hatósági biztos képviselte, akinek jelentése szerint a gyüé-sen semmiféle rendzavarás nem volt és ha'ósági intézkedés szűk ége nem merült feu A gyűlés után a résztvevők egy része a Várba akart felvonulni, miután azonban a felvonulás engedédélyezve nem volt, a rendőrség a tömeget a Döbrentei téren széloszlatta. A résztvevők eileiatiást nem folytattak. Incidensek a cseh batáron. Három hét leforgása alall immár a harmadik határincidenst provokálták Hidasnémetinél a csehek. A hidasnémeti vámörszakasz-parancsnokság távirati jelentése értelmében április 12 én dileiőtt 11 óra 40 percVor Tornvosnémeti és Períny közt a cseh osztag egy embere megtámadta a hidasnémeti őrség egy emberét és lőfegyverrel megsebesítette a magyar vámőrt. Április 3-án délelőtt 11 óra 30 perckor Hidasnémeti és Perény között egy c eh határőr a határvonalról, amely ezen a területen éppen egy ut, körű belül száz méterre behatolt a mayyar területen fekvő erdőbe és a magyar járőrre anélkül, hogy az okot szolgálatot! volna, körülbelül 3 —400 méter távo'ságról négy lövést adott le. Mírcius 24-én 14 óra 30 perckor a Hidasnémeti szikdsz területén a csehek megtámadtak egy magyar járőrt. A magyar vámőrség szabályzata értelmében fegyvert használt és a jelentés szerint a cseh csendőrök közül az egyik biztosan, a másik valószínűen megsebesült.