Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-08 / 30. szám

Szeged, 1923 február 16. SZEGED 5 Izmed basa elutazott Lausanneból. Izmed basa ma szándékozik visszatérni Angorába, de ha közben táviratot kapna a szövetségesektől, amelyben arra hívják fel, hogy maradjon továbbra is Lausanneban vagy esetleg menjen Párisba a szerződés aláírására, akkor teljesítené ezt a kívánságot. Párisi távirat szerint a britt kormány értesitetle az angorai kormányt, hogy kész komoly megfontolás tárgyává tenni azokat a véglege6 ajánlatokat, amelyeket Izmed basa a szövetségesek elé terjesztene. Poincaré felszólította Izmed basát, hogy állapítsa meg a végleges feltételeket. A késő éjjeli órákban táviratozzák Lausanneból : Izmed basa és főbb munkatársai ma reggel hét órakor elutaztak Lausanneból. Az ottomán delegációt Lausanneban már csaK a delegáció titkára képviseli. Tegnap éjfélkor a lapok tudósítói meghívást kaptak Izmedtől és siettek hozzá. Negyed 1 óra volt, mire a sajtó képviselői mind összegyülekeztek s ekkor Izmed a következőt jelentette ki előttük: — Tavaly november 13-án minden más delegációt megelőzve érkeztünk Lausanneba. Minden tőlünk tehetőt elkövettünk, hogy eredményre jussunk. A konferencia főti kára egyenes kérdésünkre közölte, Jiogy a béketárgyalások nem szűntek meg "végleg, csak félbeszakadtak. Igy hát mi most visszatérünk Angorába, hogy kormányunkkal tárgyaljunk. Noha Izmed basa — lausannei híradás szerint -*r szóban kijelentette Bompardnak, hogy most már hajlandó a szövetségesek javaslataihoz hozzájárulni, a Törökországban élő idegenek igazságszolgáltatási oltalmi és az ezzel összefüggő egyéb' kérdések tekintetében, a britt kormányhoz ilyen értelmű hivatalos jelentés még nem érkezett. Londoni kormánykörökben az a felfogás, hogy ha Törökország csakugyan kinyilvánítja aláírási készségét, akkor a britt kormány is kész külön meghatalmazottat küldeni Lausanneba a szerződés aláirása végett. A tegnapi nap folyamán a még Lausanneban maradt delegá'usok megbeszéléseket folytattak egymással. A szerb, bolgár és román delegátusok tegnap este elutaztak Lausanneból; a törökök e utazását ma estére tűzték ki. A törökök holnap elhagyják Lausannet, de három delegátusuk ott marad; az angolok és olaszok, akik ma este utaznak e', szintén itthagynak néhány delegátust. Londoni diplomáciai forrásból származó értesülés szerint nem tartják kizártnak, hogy angol-török különbéke jön létre, melyhez Olaszország és talán Görögország is csatlakozni fog. Az Havas athéni jelentése szerint az ottani sajtó igen tartózkodóan nyilatkozik a lausannei konferencia félbeszakítása folytán keletkezett helyzetről. Görögország békés érzelmeit hangoztatja, hozzáteszi azonban, hogy Göiögország minden eshetőségre készen áll és örökké nem várhat. Londonban lord Curson tegnap este részletesen nyilatkozott a sajtó képviselőinek a lausannei értekezletről. Az első bizottság — mondotta —, amelyben ő elnökölt s amely a tráciai határon, az Égei-tengeri szigetek, a tengerszorosok, Konstantinápoly, a török szárazföldi és tengeri haderők, a kisebbségek, a lakosság kicserélése és egyéb olyan kérdések megvitatására küldetett ki, már régen befejezte a maga munkáját és a törökökön áll, hogy elfogadják, vagy elvetik a szövetségesek által megállapított feltételeket. A törökök, amint az a vasárnap délután átnyújtott válaszukból kitűnt, teljes mértékben elfogadták e kérdések tekintetében a javasolt feltételeket. Hozzájárultak a Marica-határvonalhoz is, valamint mindazokhoz a javaslatokhoz, amelyek a tengerszorosokra vonatkozó külön egyezményben foglaltatnak. Engedtek a katonasirok tekintetében támasztott óhajoknak is. Most már csak az volt hátra, hogy a törökök hasonló engedékenységet mutassanak a szerződés többi pontjában, amelyek bizonyos tekintetben közvetlenül érintik a francia és az olasz érdekeket. Ezek elsősorban arra vonatkoznak, hogy megfelelő személy- és vagyonbiztonság nyujtassék azoknak az idegeneknek a számára, akik Törökországban élnek és ott kereskednek és akik a jövőben elesnek attól az oltalomtól, amelyet eddig élveztek. A többi pont gazdasági és pénzügyi vonatkozású. • Az első kérdés tekintetében a szövetséges megbízottak, akik Rumbold elnöklete alatt szoros egyetértésben dolgoztak, olyan formulát állapítottak meg, amely az engedékenység legvégső határáig elment. Ez a megoldás a valóságban azt jelenti, hogy az egyes nemzetek egészen feláldozzák törökországi érdekeiket és a török városokból eltűnik az idegen kereskedelem. A második pont tekintetében. Bompard azt javasolta, hogy bocsássák további megvizsgálás a'á a szerződés-tervezeteknek bizonyos gazdasági határozmáuyait, amelyek tekintetében a törökök még aggodalmakat tápláltak. Curson a maga részéről a törököktől követelt jóvátétel tekintetében tett nagy engedményt. Eddigi merev álláspontjával szakítva, belement abba, hogy Anglia a jóvátételi alap javára beszolgáltatta azGknak a török hadihajóknak az értékét, amelyeket az angol kormány a háború elején lefoglalt. Ez a cselekmény ugyan teljesen jogos volt, de a törökök körében nagy elkeseredést keltett. Ezzel az engedménnyel a török jóváté!el alig számbavehető összegre olvadt le. Ezekkel a kölcsönös engedményekkel a békekötésnek minden komolyabb akadálya elhárult. Az aláirás aktusára már mindent előkészitettek és a szövetségesek képviselői szerencsét ki /ántak egymásnak az elért eredményhez. Az ulolsó pillanatban azonban váratlan fordulat történt. A törökök talán nem voltak tisztában vele, hogy mily komoly válságot támaszthatnak, vigy talán nem méltányolták, hogy Törökország szempontjából aránylag igen jelentéktelenek azok a pontok, amelyek tekintetében nem sikerült előnyökhöz jutni. Lehet az i?, hogy kedvező hatást vártak áltól, ha a 11-ik óra utolsó percéig folytatják a maguk elkezdett taktikáját s újból belekapaszkodnak abba a százszor is megvi'atott és elintézett kérdésbe, hogy Törökország független felségjoga mennyiben szenvedne megszorilást. Lord Curson és társai másfél órán keresztül az érvelésnek és meggyőzésnek egész fegyvertárát kimentették, de mindez hasztalan, a törökök hajthatatlanok maradtak és semmikép sem akarták aláirni a szerződést. Lord Curson azzal a tudattal utazott el Lausanneból, hogy a törökök hamarosan ráébrednek a maguk tévedésére s felismerik, hogy mily súlyos felelősséget vállallak eljárásukkal. Elitélték a szociáldemokrata párt rágalmazóját. (A Szeged tudósítójától.) A Szegedi Uj Nemzedék 1922. évi április hó 4 i számábin „Viszszaélés a választási számlálólapok kitöltésénél" cim alatt Gallyas István hirlapiró tollából cikk jelent meg, amely azt állította, hogy jelentékeny számú polgárnő hamis adatok bevallásával szerezte meg választójogát, mert számlálólapján hat elemi végzettséget vallott be, holott ilyen fokú iskolai képzettsége nincs. — „Erős a gyanú — irja a lap — hogy az asszonyok bizonyos elemek tanácsára állították ki 6 elemi oez'áiy bevallásával a számlálólapokat. Sokan a szociáldemokrata párt vezetőségét gyanúsítják az asszonyok felbiztatásával és talán nem minden alap nélkül. A szociáldemokrata párt vezetősége pert indított a cikk szerzője ellen, mert a cikk állításai olyan rágalmak, amelyek, mint választási viszszaélések, bűnvádi eljárás alapját képezhetik és ezáltal a párt vezetőségét erkölcsében támadják meg. A szegedi törvényszék dr. Vild Károly tanácselnök vezetésével ma tárgyalta az érdekes sajtópert, amely bizonyos mértékig vonatkozásban áll Peidl Gyula mandátumának megpeticionálásával is. A főmagánvád részéről Jenei Sándor, a szociáldemokrata párt akkori elnöke és dr. Eisner Manó ügyvéd jelentek meg a tárgyaláson. A vádlott jogi képviseletét dr. Gróf Árpád helyett dr. Kersch Ferenc látta el. A Szegedi Uj Nemzedék és a Tevéi-nyomda szabályszerűen megidézett igazgatósága nem jelent meg a tárgyaláson. Elnök a vád tárgya ismertetése után bejelenti, hogy a királyi ügyészség a vád képviseletét közérdek hiányából nem vállalta. Majd Gallyas Istvánt hallgatták ki. A cikk szerzőségét vállalja, de bűnösnek nem érzi magát. A cikk állításait szavahihető emberek véleménye alapján Irta, de távol állott tőle, hogy abban a szociáldemokrata párt vezetőségét akarta volna megrágalmazni. Ő nem gondolt személyekre, hanem az egész pártot értette. A cikkben különben sincs állítás, mert ott van, hogy „tatán", tehát feltételes módot használt. A második kerületi választást különben is megpeticionálták és a peticiós kérelemben ugyanazok a vádak fordulnak elő a vallomási ivek kitöltésére vonatkozóan, aminőket ő irt. Utána Jenei Sándor volt pártelnököt hallgatta meg a bíróság. Olyan váddal illették a párt akkori vezetőségét, tehát őt is, amely bűnvádi eljárásra szolgáltathatott okot. Emfcrtt a pártnak erkölcsi elégtételre van szüksége, békés megegyezésre ennélfogva nem hajlandó, hanem kéri az ítélet kimondását. Dr. Eisner Manó, a főmagánvádló jogi képviselője tette meg ezután indítványát és kérte sajtó utján való rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani és elitélni a vádlottat, mert a szegedi szociáldemokrata párt vezetőségéről oly tényt állított, amely valóság esetén okát képezné egy büntető eljárásnak a vezetőség ellen, másrészt a cikk által érintett személyeket közmegvetésnek tenné ki. Vádlottnak az a védekezése, hogy állításait nem egyes vezetőségi tagokra, hanem a párt egyetemére értette, még csak jobban megerősíti a vádat. Nem állhat meg az a védekezés sem, hogy a sértő állítást csak fentartással tette volna közzé, mert akkor bizonyára tartózkodott volna attól, hogy a maga egyéni és a lap külön „szószát" hozzáöntse a tényállításhoz. Mint exponált politikai küzdelmet folytató lap munkatársa nem hivatkozhatik arra, hogy a cikket nem kellő előrelátással irta. A közéleti erkölcs és a politikai harcokban kivánt eszközök tisztasága követeli meg, hogy cselekménye bírói ítélettel megbélyegeztessék és megtoroltassék. Ami vádlottnak a peticiós eljárásra való hivatkozását illeti, mint Peidl Gyula mandátumának egyik védője kijelenti, hogy az inkriminált kitételek a petíció anyagában bizonyítást nem nyertek, de vádlott nem is kérte a valódiság bizonyítását, azt meg sem kísérelte s igy nyilván nem érdemel hitelt az a védekezése sem, hogy cikkében komoly egyénektől megbízható adatokat kapott volna. Kérte végül az ítélet lapok utján való közzétételének elrendelését é3 vádlottnak a bünügyi költségekben való elmarasztalását. Dr. Kersch Ferenc védő ezután a vádlott felmentését kérte, mert szerinte a szociáldemokrata párt vezetősége nem jogi személy s igy büntetőjogi védelemben nem részesíthető. E'nök ezután kérdést intézett a vádlotthoz és védőhöz, kétségbe vonják e, hogy Jenei Sándor é3 Szedlicska Lajos tényleg pártelnök, illetve párttitkár voltak-e. Vádlott és védője erre siettek kijelenteni, hogy kétségbevonják, mert erről közelebbi tudomásuk nincs. Dr. Eisner Manó erre kéri a jelenlevő Olejnyik József és Lájer Dezső tanukénti kihallgatását arra nézve, hogy Jenei és Szedlicska tényleg vezető tisziviselői voltak a pártnak. Mielőtt azonban a bíróság határozhatott volna, az elnök ujabb kérdésére kijelentette a vádlott, hogy többé nem vonja kétségbe nevezettek pártvezetőségi tisztségét. A bíróság ítélethozatalra vonult vissza ezután és hosszas tanácskozás után bűnösnek mondotta ki Gallyas Istvánt sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségében és ezért öt behajthatatlanság esetén 15 és öt napi fogházra átváltoztatható 3000 korona fő és 1000 korona mellékbüntetésre, valamint 6000 korona perköltség megtérítésére ítélte, de büntetlen előéletére való tekintettel az ítélet végrehajtását felfüggesztette. A perköltségekért behajthatatlanság esetén a Szegedi Uj Nemzedék és a Tevéi-nyomda felelős. Kötelezi azonkívül a bíróság a Szegedi Uj Nemzedék szerkesztőjét, hogy az ítéletet lapjának elején a jogerősséget követő napon közzétegye. Az Ítélet ellen a vádlott felebbezett. KÜLFÖLD. Seypel cszlrák kancellár Belgrádba és Varsóba is ellátogat. Jugoszláviával és Lengyelországgal is felveszi a gazdasági tárgyalásokat. — Dublinban a levegőbe röpítették a republikánusok Stefan Gwynn-nek, a szabad állam parlamenti tagjának házát. Ugyanekkor teljesen elhamvasztották sir Hordes Plunket kastélyát.