Szeged, 1922. június (3. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-25 / 144. szám

Stéged, 1922. junius 25. Ára 4 k Vasárnap. 111. évf., 144. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: ety évre 1200 kor. I Negyedévre 300 kor Ptl évre " Varjuk a politikában. Szeged saját külön államtitkára, aki ujabban egymásután termeli az eredeti ötleteket a közgazdaság védelmében, előterjesztést tett Rakovszky Iván belügyminiszternek, hogy fegyverezze föl a kisgazdákat. Sajnos, az érvek gazdag sorozatát, melyek ezt a nagyjelentőségű indítványt kétségtelenül kisérték, a lapok csak kivonatosan közölték és igy az okfejtésnek csak két pontját tudjuk leszögezni. 1. A fegyveres kisgazda el tudja riasztani a varjukat. 2. A kisgazda a legmegbízhatóbb eleme az országnak és ha fegyver van a kezében, meg tudja akadályozni a bolsevizmus és a proletárdiktatúra visszatérésének a veszedelmét. Noha ennek a két nagyon is egyenlőtlen sulyu érvnek egymás mellé állításából kicsillog az akaratlan humornak a derűje, kénytelenek vagyunk az indítvánnyal egészen komoly formában foglalkozni, mert azt megköveteli az állás, melyet az indítvány előterjesztője betölt és mert az indítványnak az előterjesztése a hivatalos kommüniké szerint a „kisgazdapárt" kívánságára történt. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a „kisgazdapárt" kívánságára, de csak azért, hogy nyomban utána megkérdezzük, hogy ki és mi tulajdonképen az a bizonyos kisgazdapárt Ügy tudjuk ugyanis, hogy Bethlen miniszterelnök nem a kisgazdapártnak, hanem valami egységes pártnak a jelszavával ment bele a választási küzdelembe. Hetek, hónapok folyamán a kisgazdapártnak még az elnevezése is jóformán föledésbe merül az egységes párttal szemben. Most pedig egyszerre megint felmerült a sülyesztőböl nemcsak az elnevezés, hanem maga a párt az alsótanyai varjumadarakkal és sötét szárnyukat lebegtető egyéb veszedelmekkel kapcsolatban. Furcsa az eset, nagyon furcsa. Fejcsóválva kérdezzük, ki és mi az a kisgazdapárt. Az egységes párt siklott volna vissza a már elparentált kisgazda-alapra és a pártba bevonult nagybirtokosok, bankigazgatók volnának azok, akik Szeged államtitkárát fölkérték, hogy nagy horderejű javaslatát a belügyminiszter elé terjessze? Alig hihetjük. Ha egyébért nem, már azért sem, mert sokan vannak közöttük vadászterület-tulajdonosok, akiknek néminemű tapasztalataik vannak a körül, hogy a fölfegyverkezett nemzetföntartó elem az őszirózsás forradalom után milyen gyönyörű pusztításokat végzett az ország vadállományában. De rendben van. Elfogadjuk indokolásnak a varjukat. Elhissz«k, hogy a varjuk riogatása nagyon ko- . moly dolog és olcsóbb, ha puská- { val végzik, mintha napszámos gyereket kellene fö fogadni, ámbátor némi rosszindulat mellett azt is lehetne mondani, hogy még annak a bére is kikerül a négyezer koronás buza meg a tízkoronás tojás árából. De ha már a varjukról beszélünk, azt ne hozzuk összeköttetésbe vészesen komoly dolgokkal, osztályok megbízhatóságával és kommunizmus veszedelmével. Az indokolásnak ez a pontja az, amely nagyon is megfontolásra int az államtitkári és kisgazdapárti javaslattal szemben. Nem kutatjuk, hogy a bolsevizmus idején alakultak-e falvakban földmüves-tanácsok, hogy tettek-e kísérletet kisgazdák közép- és nagybirtokok fölosztására, egyszerűen leszögezzük azt az alapvetí jogelvef, hogy minden államban a belső rendnek a biztosítása és föntartása az államhatalomnak a föladata. Amely állam e föladatának megfelelni nem tud és a rend biztosítása érdekében egyes megbízhatónak minősitett osztályokat akar fölfegyverezni, az erkölcsileg csődbe jutott. Semmi kifogásunk, hogy kisgazda is kapjon fegyverengedélyt, ha szüksége van rá. Ez azonban az egyéni megbízhatóságtól függ, de nem függ össze az osztályhoz való tartozással. Mint osztály a kisgazda se nem megbízhatóbb, se nem jobb, mint más, több jogot, különösen fegyveres jogot nem lehet kívánni számára Egyenesen az állam szempontjából veszedelmes az ilyenfajta megbízhatóságnak az emlegetése. Mi lesz ugyanis a megbizhatóságnak a kritériuma. A belügyi államtitkár ur és a misztikusan visszatérő kisgazdapárt valószínűleg a szocialistáknak a parlamentben való megjelenése folytán tart a kommunizmus újjáéledésének a veszedelmétől. Ugy de itt van a baj. Vannak igen szép alföldi kerületek, tipikusan kisgazdapárti választóközönséggel, melyek szocialistákat küldtek a parlamentbe. Mondjuk, ahol ez nyílt szavazás alapján történt, ott még csak hagyján. Ott meg lehet állapítani, ki a megbízható és ki nem. De mi történik például Hódmezővásárhely második kerületében, ahol egy szocialista titkos szavazással buktatta ki az egységes párt jelöltjét. Megbízhatatlan lesz-e olt a kerület a kommunizmus szempontjából és szabadon fészkelhetnek a vásárhelyi tanyák akácfáin az államtitkár ur fel.ete varjai? Sierettük volna, ha ezt a cikket nem kellett volna megírnunk, de még inkább szeret ük volna, ha nem lett volna o<<unk a megírására. Ismételjük, a mi álláspontunk ebben a kommunista-varju kérdésben az, h^gy az állampolgári megbízhatóságot <x?.kis egyenileg szabad elbírálni, különösen hangsúlyozzuk pedig, hogy ilyen rémeket nem szabad a jó közigazgatassal, bécsületes szociálpolitikával és olyan államhatalommal S* o;^11 i wiuvnvk r « falra festeni, mert az se nem indo- ' kell elhárítani, melyre Apponyi Alkolt, se pedig nem politikus. Kom- I bert szavai szerint mindenki egymunista veszedelmeket pedig nem formán számithat. osztályok fölfegyverzésével, hanem I —— Kaas Albert és Nagy Ernő vitája. Zajos volt a nemzetgyűlés első interpellációs napja. BUDAPEST, junius 24. A nem- , aratására, hogy katonai szénaszállizemzetgyülés mai délelőttje báró j tást nyerészkedésre használ', stb. Kaas Albert és Nagy Ernő képvi- I A kormánypárton báró Kaas beselők napirendelőtti nagy vitájával széde alatt óriási zajt csaptak, nagy telt el. Ismeretes, hogy Kaas Albert 1 volt a fölhábo>odás Nagy Ernő ellen, a nemzetgyűlés első érdemleges ülésén egy közbeszólás alakjában azzal vádolta meg Nagy Ernőt, hogy alzsupánságot, vagyis alispáni hivatalt vállalt Beregmegyében, ahol I vereckei főszolgabíró volt, a cseh • termése 450 métermázsa széna volt Nagy Ernő válaszolt ezután a vádakra. Először a legutóbb emh>ttekkel foglalkozott Mindössze 22 hold földje, ennek megszállás idején a csehektől. Nagy Ernő erre azt mondotta, hogy hazugság. A szokásos lovagias affér elmaradt, mert Nagy Ernő engedelmeskedett pártja, a Rassay-párt Nevetséges vád, hogy enntk lekaszálására kellett volna Közerf>' kérni, noha erre joga lett volna. Ő nem kért közerőt. Ingyen vállalta a katonai szénabeszerzést, aminek szálállásfoglalásának, amely elvből tiltja litására semmiféle befolyása nem a párbajt. Kaas Albert ezért ma j volt, mert azt egy katona intézte bő' ített kiadásban lépett elő vad- , Gulácsy alispán vádaskodására el jaival napirend előtti felszólalása- > kellett számolnia. Mindezt a királyi ban, amelyre igen részletes, alapos i ügyészség határozatával igazolhatja, cáfolattal felelt Nagy Ernő. ' amelyet Gulácsy vádjaira noziak. Az üiés eleje formaságokkal telt j Ami az alzsujsánság vádját illeti, el. Az összeférhetetlenségi állandó : ö az egykori magyar kormánytól bizottság tagjai letették az esküt. ' kinevezett helyettes alispán volt, Most | a maga kntelességérzéséböl s a nép Kaas mondja el vádjait napirend előtt Nagy Ernő ellen. Nagy képvi. elő — mondotta — az ö szavahihetőségét vonta kétségbe a minap, ezért tehát most bizonyít. Arra, hogy Nagy Ernő cseh mtgs az intelligencia kívánságára maradt a helyén. Hivatkozik ebben Kutkafalvy tanúságára. Ami a nemzeti zászló meggyalázását illeti, a menet fölvonulásakor egyenesen ö küldött a vármegyeházára a nemzeti zászlóért és mikor a nagy tumultusban a bízást fogadott el, bizonyítéka egy i zászlót letépték, akkor nála a szocseh ezredestői kibocsátott plakat, cn lista párt ezért sajnálkozását feamely azt mondja, h »gy a Fostas . jezte ki. Ezért nem tartotta szüknevü ezredes Na»,y Ernót podzsu- f ségesnek külön eljárás meginditásat. pánnak (alzsupánnak) nevezte ki. (Itt persze a kormánypárt „óriási zaj'-jal adott kifejezést megbotránkozásának.) Mosi aztán a szónok ki is bővítette a vádjait azzal, hogy Ami a kemminizmus vádját illeti, ő egyedül volt Beregmegyében a tisztviselők között, aki nem szolgálta a kommünt, ellenben fővádlójának Gulácsy főispánnak — Nagy Ernő mint alispán elkészítette i akire báró Kass támaszkodik — a talajt az átkos forradalmi rendszernek. Drózdy Győző : Annak a rendszernek egyik minisztere volt nagyatádi Szabó miniszter ur l Báró Kaas elmondotta eiután, hogy Korvin Klein Ottó garanciáji alapján bocsáio tak szabadon a kommunusták fógságából Nagy Ernőt, aki a kommunizmust Beregmegyében megszervezte. Majd azt állította, hogy Nagy Ernő nem akart eljárást indítani, mikor egy ízben a nemzeti zá>zlót egy menet a sárba tiporta. Végül azzal a súlyos váddal áll elő, hogy Nagy Ernő az állasát üzleti célokra használta föl; igy például közerőt rendelt ki a saját alteregója politikai megizutt volt. testvéröccse a földmivelési népbiztossigon szolgált ó, Nagy Ernő elmondhatja, hogy a veszedelem idején megállotta a helyét, mialatt báró Kass a zaboszsákon ült. (Itt az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy igyekezzék megóvni a Ház méltóságát.) Most elbeszélte a szónok, hogy a kommün részéről, mint ellenforradalmár, milyen üldöztetéseknek volt kitéve. Élete álhndóan veszedelemben forgott. Lehet, hogy Korvin-Kitin hozzájárult az akasztófák való megmeneküléséhez, de bec-üLtistenére mondja, hogy Korvin-Kleint csak egyszer látta, akkor is véletlenül. Gyapjufonalakat, férfi, női ruhákat, köppenyeket művésziesen fest és vegyileg tisztit meglepő olcsó árak mellett. Gyászesetben festés 24 óra alatt készül Kérem a címre mindenki saját érdekében fipvelien LichtneP Ármin íaién-t*, u!