Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-30 / 99. szám

DBLMAOYARORSZAQ Sie»ed, 1920 április 8ö eljárni. Nem fogja eltűrni, l.ogy azirl, mert valaki kisgazdapárti jelöltre szavazott, bebörtönözzenek, avagy bármiféle inzultusnak tegyenek ki. Konkrét eseteket kér, hogy eljárhasson. A Ház a választ tudomásul veszi. Sándor Károly az egyetemi ballgatónők felvétele ügyében interpellál. Hailer István kultuszminiszter válaszában kijelenti, hogy a mostani, katonaviseltek számára szánt kurzusra tulajdonképen csak kivételből vesznek föl hallgatónőket, de oly tömegesen jelentkeznek az orvosi fakultáson, hogy az előadás sikerét veszélyeztetik. Noha, akik már beiratkoztak, folytathatják tanulmányaikat, a többiek majd csak a következő szemeszterre iratkozhatnak. A választ a Ház tudomásul veszi, Sándor Károly nem. BudaVdry László azért interpellál, hogy a keresztényszocialista munkások május elsején is dolgozhassanak. Dömötör Mihály belügyminiszter kijelenti, hogy aki akar, dolgozhat. Intézkedett, hogy a gyárak nyitva legyenek. Végül Brúdy Ernő interpellált a tervezett lakbéremelések ügyében. Kéri Üz igazságügyminisztert, hogy ne csak a házigazdákat, hanem a lakók érdekeltségét is hallgassa meg. A interpellációt kiadják az igazságügyminiszternek. , Az ülés háromnegyed 1 órakor ért véget. Kolozsvár. — Irta: Gáspár Zottán. — íme: adatott, hogy a világtörténelem urnájából mi, árva magyarok huzzuk ki a fekete golyót és a remélt diadalív helyett most a pokolkapu borzalmas lasciatejára meredünk fénytelen szemmel. Reménytelenül hosszú hónapok óta minden napunk egy-egy évforduló, fájdalommal és jelentőséggel teljes; olyan évforduló, amelyet csak gyászindulók zengésével, feketébe öltözött városokkal és megszakadó szivekkel lehet megünnepelni. De ne csüggedjünk: az élet lángja nem aludt ki, csak a hamu alá rejtőzött; a magban, amit távoli tájakra sodor a szálló szellő, már benne van a cédrusfa és a hamu alatt izzó parázs csak alkalomra vár, hogy lobogó lánggá valósítsa magát. A szürke kőfalak repedéseiből kizöldül a fü és a néma lantok csak arra várnak, hogy uj ünnepeken uj dallal keljenek életre. Az idő kerékvágása uj utakba fordult; mi már elveszítettünk mindent, ha most változás áll be sorsunkban, csak nyerhetünk vele. Karácsony estéjén mult egy esztendeje, hogy kincses Kolozsvár, Erdély szemefénye, egy kardvágás nélkül jutott az oláh hadak kezére és még most sem érkezett el a megváltás órája; de mindennap egy lépéssel közelebb jutunk hozzá. Kolozsvár. Mit jelentett ez a név egy-két évvel ezelőtt? Egy várost, amelynek falai hetvenezer magyar embert fogadnak m?guk közé, a magyar kultura régi fészkét, évszázados magyar színészetet, egyetemet és soksok iskolát, szóval: egy várost, amelynek patinás múltja és jelentős holnapot igérő jelene van. És azóta, hogy Kolozsvár vörös diktátora nagy örömmel hirdette a hazájukért aggódó magyarok előtt, hogy minden nemzet egyenlőjogu testvér és hogy ez eszmében bizakodva fogadják szeretettel a román „proletártestvéreketu s hogy miután megnyitotta a bocskoros hadak előtt a kaput, de érkezésüket be nem várva, álruhában szökött Budapestre — azóta e város neve a némán türt magyar szenvedések szimbólumává magasztosult - és & hazaszeretet példaképévé mélyült Nem véletlen, hogy éppen Kolozsvár lett az a város, amelyben mintegy megszemélyesült Erdély kétmillió magyarjának nagyszerű küzdelme az oszthatatlan Magyarországért. A statisztika bizonyítja, hogy egész Magyarországon — értvén alatta azt a Magyarországot, amelyben Brassólól Szakolcáig és Uzsoktól Fiúméig magyarul csendül a szó — Kolozsváron volt a legnagyobb a közalkalmazottak száma. Pontos számadat szerint: tizenkét százalék. És jórés/t ebből a tizenkét százalékból került ki az a tízezer magyar, akiket teherkocsiban költöztettek ki Kolozsvárról azért, mert magyarok voltak. Abból az ájulástól, amelybe az erdélyi magyarság esett, mikor a bocskorok diadalmasan gázoltak Bocskai István, Bethlen Gábor és 1. Rákóczi György országának annyi magyar vérrel megszentelt földjén, Kolozsvár tért a leghamarabb magához. Innen kezdve ez a város valósággal személyes létet folytatott és az erdélyi városok közölt azt a szerepet töltötte be, amit az emberek között egy olyan ember, akinek a fanatikus hit ad erőt nagy cselekedetekre, vagy nagy szenvedésekre. Az országhatárokat megváltoztatni, semmi; ,nem kell hozzá egyéb, mint egy Wilson, aki a csillagokba nézve akar kutat ásni, egy Clemenceau, aki tudatosan lemond mindazon elvekről, amelyek értékszinező erőt képviselnek a történelem tombolása közben és azt hiteti el magával,- hogy a világtörténelemnek a bosszúállás a vezető tényezője; aztán kell még egy térkép és vörös ceruza; nos, igy nagyon könynyen lehet határokat vonni; de próbálják meg lebontani a Kárpátokat! Egy országot könnyű feldarabolni, de nem egy nemzetet; el lehet rabolni a városokat, hegyeket, erdőket; de mit csinálnak az álmokkal, gondolatokkal, mesékkel ? A Mátyás-szoborra rá lehetett akasztani egy durva táblát, amelyen kék ceruzával irt iromba betűk hirdették, hogy ez a szobor „Mathei Corvinul" oláh nemzeti hőst ábrázolja és Kolozsvárt, ame'y évszázadok óta Kolozsvár, el lehetett nevezni Cluj-nak, de azért a történelmet és a multat semmiféle rendelet nem változtatja meg. Ezek a gondolatok világítottak eleitől fogva abban a hatalmas kollektív tudatban, amelynek Kolozsvár a neve és minthogy Kolozsvárnak nem volt meg a lehetősége a diadalmas lendületű küzdelemre, a megalázó szerepcsere után megmaradt a bátorsága a fogcsikorgató tűrésre. „Magyarnak lenni nem elveszített játszma, hanem szenvedés, megaláztatás és felmagasztaltatás" — hirdette a szószék magasságából Ravasz László, az erdélyi református egyház büszkesége és hiába fenyegette az oláh cenzúra kiutasítással a bátor prédikátort: a gondolat benne volt már minden magyar lélekben és ez a gyönyörű kijelentés nem tett egyebet, minthogy a tudat napfényes mezőire vitte a határozatlan sejtéseket. Aztán megszólalt Végvári, a nagy magyar viharnak ez érczengésü, drága eólhárfája és az elnyomatás első heteiben már félénken zizegő, kézírásos papírlapokon jártak kézről-kézre az „Eredj, ha tudsz!" vérlázító igéi: „Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, orozva duló féreg." És Kolozsvár bátran és emelt fővel betöltötte a hivatást, amelyet az erdélyi magyarságnak e két, valódi emersoni értelemben vett „reprezentatív men"-ja az idézett sorokban eléje tűzött. Akinek tapasztalása van e mozdulatlan hősiesség megnyilvánulásairól, azt fájó és egyben felemelő emlékek fogják végigkísérni az életen. De minden töviskoszoruban él a vágy, hogy glóriává magasztosuljon és a fájdalom lassanként büszkeséggé változik. Kolozsvár egy fényes lapot fűzött a nemzeti eszme történetéhez, men Kolozsvár volt az a város, ahol még kivételképen sem akadt renegát férfi és ahol magyarruhás tizenhatéves lányok a nemzeti érzésnek tett szolgálat büszke tudatában emelt fővel mentek a havasi mócok szuronyai között. Még egy vates intését fogadta meg Kolozsvár szívvel-lélekkel. „Küzdj és bizva-bizzál" — Madáchnak ebbe a mondásában lehel legjobban belefoglalni Kolozsvár történetét az elnyomatás idején. E város mindig, egy pillanatnyi csüggedés nélküi bizott a magyarság jövőjében. És most, távol e drága magyar várostól, amikor már nem vagyok részese szárnyaló hitének, meghatva hallom és olvasom, hogy Kolozsváron ma is töretlen a remény és törhetetlen a bizodalom. Ráismerek: igen, ez Kolozsvár. Emlékszem, volt idő, mikor a székelyek, akiknek nem engedték meg, hogy jelmondatuk értelmében életüket és vérüket adjik Erdélyért, Csúcsánál állták a harcot és a környező falvakba csendes estéken halk ágyúszót hozott a szellő. És volt egy hét, amikor minden este azzal feküdtünk le: holnap, virradóra. Aztán az ágyúdörgés elhalt, a székJy hadosztály becsülettel elbukott és Kolozsvár tovább reménykedett. Ma ismét sastollas vitézek állanak a vonalon, amelyet a történelemmel szembemerészkedő vörös ceruza húzott Magyarország térképére és ó, én nagyon jól tudom, hogy Kolozeváron most ismét színesebb lánggal ég a magyar reménységek örökmécse. És remélem, hogy eljön majd az az éjszaka, mikor ez a láng felcsap az égre és másnap virradóra Mátyás király ércaíakja komoly ünnepélyességgel fogadja az ő katonáit. Addig még sok viz folyik le a Szamoson és sok fekete por pereg le a várakozás bus homokóráján. De mégis jól van ez igy nekünk, mert a leszorított rugó annál hevesebben fog majd felpattanni, a görcsösen szorongatott ököl csapása annál rettenetesebb lesz és végül: mert Kolozsvárnak ez a fogcsikorgató tűrése, néina hazafisága, mozdulatlan hősiessége minden nagy nekilendülésnél, világot megrázó hőstettnél és tomboló győzelmi ünnepnél nem kevésbé dicsőséges a kolozsváriakra, az erdélyiekre és minden magyarokra nézve. OOQOOOOOOOOOOOOOO A san-remoi konferencia eredményei. »A revíziónak még a gondolatát la kikapcsolják.* Budapest, április 29. Millerand francia miniszterelnök a spn-remoi konferenciáról való hazaérkezése után újságírókkal beszélt, akiknek kijelentette többek között, hogy a tanácskozásnak alaptétele volt, mikép a versaillesi szerződés revíziójának még a gondolatát is kikapcsolják. Ehhez bátran hozzá lehet fűzni, hogy az antant miniszterelnökei kikapcsoltatták e gondolatot a tárgyalásaikból, de a gondolat erős, azt agyonütni nem lehet és végül győztesen fogja éreztetni a maga erejét. Millerand kijelentéseiből érdekes még az a pozitívum, hogy Anglia Palesztina és Mezopotánia, Franciaország pedig Siria felett kapott mandátumot, mig az Egyesült-Áücmokat arra kérték fe!, hogy vegye át Albánia felett a mandátumot és állapítsa meg annak határait. Frankfurtot és Darmstadtot a franciák azonban nyomban kiürítik, mihelyt a rajnavidéki német csapatokat az egyeztneny szerinti létszámra szállítják le. EztJ a létszámot julius 10-ig felére csökkentik. A németeknek Millerand szerint teljesíteniük kell szerződésben vállalt kötelezettségeiket. „Mi nem akarjuk — inondoíta Millerand — Németországot megfojtani, ha a kancellár Spaaban nyíltan fog beszélni, akkor Franciaország el fogja fogadni azokal a javaslatokat, amelyek valóban indokoltak". A Spaaban tartandó tanácskozások május 25-én, nem 27-én lesznek, mint edddig közölték. Az olasz ügyvivő átadta már erre az antant meghívóját a német kancellárnak. A párisi lapok jelentése szerint a népszövetség tanácsa Rómában tartja legközelebbi ülését május 14-én. Az elnöki tisztséget Tittoni fogja betölteni. A népszövetségben 8 állam lesz képviselve és pedig : Anglia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Görögország, Spanyolors ág, Japán és Brazília. Az EgyesültÁllamok kormánya nein küld képviselőt a népszövetség tanácsába. TELErONszAn u-ss KORZÓ-MOZI Pénteken, szombaton és vasárnap, óprilis 30. és május 1. és 2 án. Miss American. IV. réazt Előadások pénteken és szombaton \ */• 7 és pontosan «/. 9, vasárnap »/. 4, 5, '/» 7 és '/, 9 órakor. ERQLLYI fogműterme Szeged, Tisza Lajos-körut 19. szám, II. 7. Foghúzás. Fogtőmés. Műfogak. Aranyat,brilliánst, ékszereket, platinát minden mennyiségben legmagasabb áron vásárolok HSCtiER K. SSÜL4""'.*