Délmagyarország, 1920. április (9. évfolyam, 75-99. szám)

1920-04-16 / 87. szám

Ára 80 fillér. Szerkcsstóaég ós kiadóhivatal: SZEGED, BOLDOGASSZONY-SUGÁRUT 4. SZÁM A azerkcsztAség éa kiadóhivatal telefonja : 305. ELÓFIZETESI ÁRA egéaz évre 180.— K negyedévre . 45.— K félévre . 90.— K egy hónapra 15.— K Fgyea ozam ára 80 fillér Nyomda : SZEGED. PETŐFI SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZÁM A nyomda telefonta : 16-34. Szeged, 1920 ÍX. évfolvam 87. szám. Péntek, április 16. \ Ami nem kabaré... A nemzetgyűlésen sok mindenről szó esik mostanában. Talán több szó is, mint kellene és kevesebb eredménnyel, mint lehetne. Igy került szóba egy heves és hangos interpelláció révén a kabarék és bárok erkölcse, mint olyan. Csákányütések gyanánt hullott a vád és- átok er - a két modern intézményre, amelyek közül az utóbbit már csupán csak azért sem lehet a destruktív jelzővel illetni, mert akik mai napság ,a pesti bárok közönségét alkoiják, azokon már igazán nem igen van mit destruálni. E sorok szegény és szerény írója csupán a konstruktív sajtó több hasábos riportjainak leírásaiból ismeri a bárok intézményét. Igaz, hogy ezek a hosszú, színes és hangulatos leírások annyira plasztikusan és festőien, hogy ugy mondjam az élet izével és zamatával állítják lelki szemeink elé a fővárosi bárok éjjeli életének alakjait és erkölcseit, az ötezerkoronás vacsorák egész hosszú lére eresztett menüjének minden egyes fogását és a különböző italok milyenségét és mennyiségét, hogy ezt kétségtelenül csak személyes jelenléttel és alapos és mélyreható tanulmányi kirándulással lehet megtennie •annak, aki némiképpen hijjával var\ egy Balzac vagy egy Zola, bár destruktív hatású, de meglehetősen konstruktív erejű fantáziájának és stilusmüvészetének. Én nem tudom, mi igaz, mi nem igaz a bárok titkaiból, de szívesen elismerem, hogy a pesti kabarék (amelyeket szintén csak az Intim Pisták Ízetlen reklámjából ismerek) és a bárok nem tartoznak sem a kultura, sem az erkölcs zászlóvivői és ormai közé. (Noha e tekintetben a színházakról is lehetne néhány keserves zokszót ejteni, mert bizony ami a közönség közönséges tömegeinek alantas ízlését, jobban mondva Ízléstelenségét és ösztöneit illeti, hát ezeket jobb ügyhöz méltó buzgalommal szolgálja ki a Terikékkel és Tüzpróbákkal, hogy a Csókbakterekröl és Pünkösdi rózsákról ne is beszéljünk.) Viszont Simonyi-Semadam Sándornak, a hevesen és hangosan megír,terpeilált miniszterelnök-belügyminiszternek is nagy igaza van abban, amiicor ma szokatlannak tetsző belátással és nyugalommal (amely szinte filozófusinak is nevezhető) kijelenti a hevesen és zajosan purifikáló puritánnak, hogy talán mégsem az Intim Kabarékon és az Intim Bárokon kell kezdeni a keresztény és nemzeti megújhodás nagy müvét, talán mégsem ezek a meglehetősen ekszkluziv lokálok azok, ahov& egy tisztább morál és etika fuvalmának először kell bevonulnia és ahonnan egy magasabb és nemesebb kultura lehellelének kell kiáradnia. Máról-holnapra bizony nem lehet embereket és intézményeket gyökerestül és végérvényesen magváltoztatni, különösen nem, ha ezek a gyökerek rohadtak és ha a talaj korhadt, amelyen állanak. A lelkek reformációja és humanizálása hosszú évek, majdnem azt mondtuk, századok müve és bármit is mondanak, gazdasági és speciális reformok lassú, fokozatos következménye. Csákánnyal lehet falakat bontani, de lelkeket építeni nem lehet. Tessék a jelszavak helyett a reformok terére lépni és ezeket n reformokat ne a kabaréban kezdjék, hanem a bajok gyökerében. Bocaánat, de ezt már igy csinálta a kereszténység is, meg a világ minden nagy és eredményes ujitó és épitö mozgalma.' A Haller- és Friedrich-csoport vitája. — Viharos ülés a keresztény nemzeti párlban. — Budapest, április 15. A keresztény nemzeti egyesülés pártiának viharos gyűlése volt szerdán. Tárgysorozaton az alapszabályok módosítása és a tisztikar megújítása -szerepelt. Haller István elnök felolvasta Wein Dezső igazgató lemondó levelét, amelyet tudomásul vetlek. Az alapszabályok módosításánál nagy vita kerekedett. Ez akörül forgott, hogy vájjon a pártkör irányitsa-e az országos politikát, vagy c«upán a párt képviselői csoportja. A felszólalásokat sűrűn szakította meg a tüntetés hol Friedrich István, hol Haller mellett. A Friedn'ch-pártiak nagy többségben voltak s igy Haller helyesebbnek vélte, hogy az elnöklést átadja Friedrich-ek. Az, hogy a pártkör irányító befolyást gyakoroljon az országos politikára, bentmaradt az alapszabályokban. A tisztikar vá'asztása előtt Haller és hivei kivonultak. A szavazáson leadtak 433 szavazatot, amiből 348 esett Friedrichre s igy ő lett a keresztény nemzeti egyesülés pártkörének elnöke. Alelnök lett Csill'éry András volt miniszter, dr. Dömötör Mihály, a szegedi kormány volt minisztere és dr. Wein Dezső. Friedrich Istvánt elnökké történi meg- | választása alkalmából dr. Taufer Gábor üdvözölte, mire Friedrich István rövid beszédben válaszolt és kijelentette, hogy ugy látja, hogy amióta őt félretolták, azóta az ország dolgai nem mennek ugy, ahogy azoknak menniök kellene, azért szükségesnek látja azt, hogy ismét „előre tolakodjék", mert őreá szükség van. A közgyűlés este fél 11 órakor ért véget. Az ülés ulán Haller István odanyij^tkozott, hogy az erkölcsi győzelem az övék, mert megakadályozták, hogy a pártkör az országos pártot játsza. Friedrich is nyilatkozott. Kijelentette, hogy nem érti, miért tartják szélsőségesnek. Ő csak a galíciaiak kiutasítását és a numerus clausust akarja. A hazafias, becsületes zsidósággal megfér. Ellenzékiségének oka, hogy a kormány munkáját lassúnak találja és az adókérdésben valóban a radikális irányt képviseli. Az U. N. munkatársának Friedrich ezeket mondta: — Nem szabad túlbecsülni a történteket. A pártkör egyszerűen azt határozta el, hogy kinek ad otthont, fi képviselők csoportja kivonult s előreláthatólag a keresztényszocialisták is kivonulnak. Mi fölvesszük a küzdelmet a tiszántúli választáson. Ugyanott Haller István ezeket mondta: — A publikum be fogja látni, hogy a keresztény-kurzust nem azok képviselik, akik hangosabbak, hanem azok, akiknek nem volt szükségük a Károlyi-forradalom és a kommunizmus tanulságaira, hogy felfedezzék magukban, hogy keresztények. Megvagyok győződve, hogy a községi választások majd nekünk adnak igazat. Elmondja még, hogy ők nem térnek többé vissza az elhagyott pártkörbe. Reök Iván Interpellációja. A nemzetgyűlés szerdai ülésén Pálfy Dániel szegedi képviselő interpellációjának elhalasztását kérte. Reök Iván előterjesztette interpellációját, amely a köztisztviselőknek a kényszerkölcsön alól való fölmentését kéri. A vidéken még nyugialanságot okoz, — mondotta — hogy a lebélyegzést primitív bélyegzőkkel hajtották vígre, a vidék tele van hamis lebélyegzés bankjegyekkel és igy kétségtelen, hogy a lebélyegzés a kisgazdákat érintette a legközvetlenebbül. Ezután részletesen foglalkozik a közalkalmazottak, a földmüveléssel foglalkozók legalacsonyabb osztályának, továbbá a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek szomorú helyzetével, azt kivánja, hogy a pénzügyminiszter egy körrendeletet bocsásson ki. hogy az illetékes hatáságok ezekbe a kategóriákba tartozó szegény embereknek adjanak módot arra, hogy a kényszerkölcsön alól mentesittessenek. Ez az ő számítása szerint legfeljebb 50 millió korona különbözetet jelent az államkincstárnak, ezért pedig ezeket az embereket a kényszerkölcsön alól feltétlenül mentesiteni kell. Az interpellációt kiadták a pénzügyminisz'ernek. A hercegprímás a keresztény felekezetek békéjéről. Tudvelevő, hogy Raffay evangélikus püspök több hírlapi cikkben szóvátette, hogy vegyes házasságok kötésénél a katholikus lelkészek ismét kötelezvényt, reverzálist kívánnak a születendő gyermeknek a katholikus vallásban való nevelését illetőleg. Errö^most a B. Ji. a következőket irja: — A nemzetgyűlés szerdai ülésén, amikor Kovács J. István a reverzálisokról szólva azt mondotta, hogy a katholikus főpapságnak követnie kellene Lonovich érsek példáját és a felekezeti béke megóvása érdekében ki kellene eszközölnie Rómában a régi rend fentartását Magyarországon, akkor Prohászka Ottokár püspök közbeszólt: „Maga a hercegprímás megy Rómába". Ez a nyilatkozat élénk feltűnést keltett és ebben az ügyben a B. H. munkatársa felkereste Csernoch János bíboros-hercegprímást, aki a következőket mondotta: — A püspöki kar felkért, hogy utazzam Rómába, ahova magam is igyekszem, mert már itt az ideje, hogy Rómába menjek, csak azt nem tudom még, hogy mikor mehetek. Ha ott leszek, ez a dolog, amiről ha a nemzetgyűlésen szó esett, mindenesetre szóbakerM. Egyébként nemsokára nunciust kapok Budapestre, már ki is van nevezve. Az ő uFín is' tárgyalhatunk ezekről a kérdésekről, konfliktusról azonban köztűnk és a protcstánso'- között beszélni sem lehet. Mi testvéri egyetértésben akarunk élni velük és ezt az egyetértést nem fogjuk megbontani. Nincs is uj dologról szó. A helyzet az, hogy a katholikus egyház álláspontja szerint a katholikus pap csak azt a házasságot tekintheti érvényesnek, amelyet előtte kötnek. Erre vonatkozóan azonban Németországra nézve 1905-ben, Magyarországra pedig 1908-ban kivételt statuáltak. Most ez a kivételes állapot megszflnt, mert az egyházjogot újra kodifikálták és 1918 óta egységesen hajtják végre az egész világon és eddig még sehol, semmiféle állammal szemben nem engedtek Rómában kivételt az uj kódex rendelkezései alól.