Délmagyarország, 1920. március (9. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-14 / 61. szám

Ara 80 fillér. Sxerkcsztóség i« kiadóhivatal: IIEGED, BOLDOGASSZONY-SUGARÚT 8ZA« H sxsrkeextóség éa kladóblvaf 1 telefonja: 306. Szeged, 1920 A szabadság ünnepére. h álmos Pestel, a magyar szót alig selypiIfit, egy napra fölrázta és forradalomba vitte aéhány lelkes jurátus és tollforgató. Mig a pozsonyi diétán a karok és a rendek hiába vitáztak, addig ök a Pilvax irodalmi kávéház sarkában, az éjféli órák füstös zajában kifőzték a tervet, amelynek megvalósításával 1848 március 15-én lefőzték a pozsonyi diétát, a pesti nyárspolgári semmittevést és magát a mindenható bécsi kamarillát. Ezen az esős télutói napon egy forradalmi gesztussal néhány fiatal fővárusi diák és iró proklamálta Magyarország szabadságát, függetlenségét és a jogegyenlőséget. Igaz, hogy a proklamációtól a megvalósulásig nein olyan rövid az ut, ahogy ök azt merész almaik egében elképzelték, mindegy, a proklamálás megtörtént, Petőfi Sándor a Nemzeti Muzeum Jépcsőzetén eldörögte a Nemzeti dalt, a tömeg ekhója visszadörögte: Rabok tovább nem leszünk I, Jókai Mór fölolvasta az ifjúság kiáltványát, Mit kiván a magyar nemzet, melynek 12 pontja a szabadságharc evangéliuma lett, Táncsics Mihályt, a magyar szocializmus első bátor harcosát, a nép jogának öntudatos és önérzetes hirdetőjét kiszabadították dohos börtönéből és diadalszekéren vitték át Budáról a forradalmas Pestre, a Nemzeti Színház esti ftnnepén megismétlődtek az esős délelőtt romantikusan szép jelenetei: Egy ilyen nap vezéisége S díjazva van ax élet .. . Napoleon dicsősége Teveled lem cserélek, mondhatta a huszonötéves költő, Petőfi c napról azon frissen irt versében és elmondhatta kfllönösen Jókai, akinek ez a nap nem csupán a magyar szabadság hajnalát, de azon estén bo'dog szerelmének az ország ünnepelt drámai m 1 TARCA VERSEK. A TÉKOZLÓ F1U. A F1U: Véres a lábam. Tüske marta. Hatom zilált. Künn járt viharba. Szemem vörös Villámba nézett. Szivem törött. Megvert az élei Az aikamat száz csók égette. A lelkemet száz pók mérgezte. Atyám, te jó, öreg, te áldott. Fiad vagyok, a visszapártolt. A TESTVÉR: Ln mindig a te fiad voltain Atyám, én soha nem ujjongtam. £n nem daloltam, nem öletem, f n itiaxuadtani a közelben, ö bűnös, ó koldus, ő gyönge, O elbukott, vesszen örökre I AZ ATYA: Oreg volnék, de érzem én még A régi lángok cfldcaét. A borottat kiittam én is. Volt vágyain és ujjongtam én » ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 18#.— K negyedévre 45.— K télévre . 90.— K egy hónapra 15.— K Fgyes széni_á^_S0JMIér_ IX. évfolyam 61. szám. hősnőjéhez, Laborfalvy Rozához, kezdetét jelentette. Kétségtelen, hogy 1848 március 15. a magyar szabadságharc töiténetének éppen olyan jelentős és úttörő napja, mint julius 14., a Bastille lerombolásának dátuma a nagy francia forradalom históriájának évlapjain. De ha e nap tarka eseményeiből a legfontosabbat, az egébz nap karakterére döntőt akarjuk kiemelni, az vitán fölül a sajtó fölszabadulásának ténye, legalább is szimbolikus ténye volt. A Landerer és Heckenast nyomdájából a cenzor imprimaturja nélkül kikerült első szabadsajtó termék Petőfi Sándor Nemzeti dala az az emlék, amelyik a legmaradandóbb lesz, amely a muzeum poros polcán kivül minden magyar szive mélyén ott van .és ezen a szép és nagy márciusi napon ugy tóiul az ajkakra, mint áldó imádság, mint i szent eskü, mint örök fogadalom ! Maga Petőfi mondja e napról emiitett versében: Szabadsajté !... mér ezentúl Nem féltelek, nemzeten, Szivedben a vér megindul S éled a félholt tetem. Ott áll Majd a krónikákban Neved, pesti ifjúság, A bon a halálórábaa . . .. Benned lelte orvosit A külömben tartózkodó és mérsékelt Vörösmarty, aki Széchenyi politikájának költője és nemsokára szembekerül a robbanékony és lobbanékony Petőfivel, szinte lázas hévvel énekli e napra: Kelj tel rabivyad köpárnéiró) Elzsibbadt gondolat, és Táncsics Mihály kiszabadítása is elsősorban és jelképesen azt dokumentálta, hogy a szabad gondolat rab emberét kell először kihozni börtönéből. Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, nagyon 6ok esemény a történelemben, világNyomda : SZEGED, PETÓF' SÁNDOR SUGÁRUT 1. SZA« A nyomda telefonja: 16^34. Vasárnap, március 14. háború és forradalmak fergetege szállott el felettünk, a szabadsajtó is rab volt azóta néhányszor, de Petőfi és Jókai nagyszerűen fiatal és forradalmi márciusi gesztusának szépsége és igazsága ma is eleven erővel él és hat és a kései utód kopott íróasztala mellett ünnepi hangulatban az emlékek verőfényében sütkérezve és melengetve lelkét, irja le a dicső dátumot: 1848 március 15. Kormányzó - blokk alakul. Uj,' egyezmény a kereszténypárt és a kisgazdapárt kőzött. — Rubinek Gyula memoranduma. Budapest, március 13. Jelentős eseménye a felelős kormány alakulásával vajúdó belső politikának az az egyezmény, amely a nemzetgyűlés két nagy pártja között létrejött. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter hozta létre az egyezséget, amely szorosabb kapcsolatot létesít a keresztény nemzeti egyesülés pártja és a kisgazdapárt között, anélkül, hogy egyikük is föladná a maga külön programját. Rubinek memorandumot nyújtott át a kormányzónak, amelyben kifejtette a kibontakozásra vonatkozó tervét. Ezen a memorandumon alapul a pártegyezmény, amely a kereszténypárt és a kisgazdapárt kiküldöttei közt folytatott hosszabb tárgyalás eredménye. Rubinek Gyula memoranduma alapján a két párt megállapodott egy akcióprogramban, amelynek végrehajtását kölcsönösen garantálják. A megállapodás lényege a következő: A keresztény egyesülés pártja és az országos kisgazdapárt önállóságának érintése nélküf és programjának teljes fentartásával szövetkezik a törvényhozás és a kormányzat legsürgősebb kérdéseinek megoldására és ezen az alapon a kormányzást együttesen elvállalja. A miniszterek, Ez a fiu a vérem vére. A szomorúság lőn a bérc. Az ólok fogta, vihar verte, Az életet sirván szerette. Kelj föl, ez a nap áldott szombat, Fonnyadt karommal átkarollak. Ne sirj, a sorsnak lelke nincsen, Balcsillag ég a sziveinkben' Szárnynak ólom, dér a virágnak £s a gyönyörnek bére bánat' Egy itt a vétek : élni merni Es egy a vigasz itt: a semmi 1 MAKÓI IDILL. Falusi csönd zenél nekem Esős napon, mély éieken. Nem látogat láz, szenvedély, De a csönd csak zenél. Falusi béke szendereg, Misére mennek emberek, A regge I, mint a lej, fehér És a csönd csak zenél. öreg park ágyán ó szobor Némán az égre szónokol. Bronz attilája szürke dét a csönd csak zenél. Arany batáron uj halott. Huszonhat évet láthatott. Északról jött és földbe tér Fs a csönd csak zenél. El MENŐREN. Tán bánatom a felleg Fs sóhaioin a szél ? ök mersze délre keltek. Ittmeredtam én. Tán mosolyom a rózsa £s gyönyöröm a láng ? Hervadva, ellobogva Néznek vissza rám. Felhón túl, szelek ágyán, Hot örök rózsa nyit Es örök fény a párnánk. Várnak valakit.. . DEDIKÁCIÓ. Késő szüret, de sors és ember Amit szőlőmben meghagyott. Annál becsesebb és éretlebb S belőle bárkinek adok. Ez az én vérem: gyönyör és gvás2 Bora, bíbora benne ég, F6jő tavasz, szomorú szép nyár Emléke ott zsong benne még lUHASZ GYULA.