Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-06 / 188. szám

Szeged, 1919 szeptember 6. DÉLMAGYARÖRSZAÖ 3 Szeged maradjon iskolaváros. (Saját tudósítónktól.) Egy-két szegedi iskolában már befejeződtek az előadások. A beiratások eredményéből még nem lehet megrajzolni a jövő iskolaév képét. Egyfelől be kell várpi az összes iskoláknál nmtatkbzó eredményt, másfelől alkalmasint meg fogják hosszabbítani a beiratásokat, mert a bel- .és külpolitikai helyzet változásával számítani lehet arra, hogy azok a nehézségek és korlátozások, ¿¡melyek,most az iskolák elé tornyosulnak, jobbára meg fognak, szűnni. A már ismert jelenségekből azonban' bizonyos következtetéseket le lehet vorini. Megállapítható már is, hogy a középiskolákba jóval kevesebb tanuló fog beiratkozni, mint eddig. A bánáti svábok úgyszólván teljesen elmaradtak, bár nem bizonyos; hogy ez a távolmaradás állandó lesz. Az iskólák helyzete azonban — mint gondolni lehetett — egyáltalán nem reménytelen. Köztudomású,' hogy eddig Szegedén általános volt a panasz az iskolák túlzsúfoltsága miatt. Ezen az iskolák szaporításával ' akarták segíteni, de nem sikerült. Ismeretes, hogy szó volt például a harmadik polgári fiúiskola felállításáról, mert a két iskola nem tudts befogadni a Szegedre özönlő tanulókat. Most —- a' tanulók apadása miatt —.természetszerűen még fog szűnni az iskolák túlzsúfoltsága, ami tanügyi szempontból föltétlenül előnyős. >0 Az Iskolák mai helyzetét megvilágítják a következő adatok: A- harmadik kerületi állami /»olgáii fiúiskolába, ahol a beiratásokat már befejezték, összesen,.245 tanuló, iratkozott be a tavalyi 450-el szemben. A tanulóknak körülbelül a fele tehát elmaradt. Ez a hiány főképpen onnan származik, hogy az első osztályokba l Í kevesebb tanuló iratkozott be. A mult tanévben három első osztály volt, körülbelül 150—160 tanulóval, most a két első osztályba mindössze, 65 tanuló,, iratkozott be. A többi osztály szintén párhüzamos maradt átlag 30—30 tanulóval. A párhuzamos osztályok közül eddig tehát csupán a harmadik első osztályt szüntették be. Ha a tanügyi politikát helyes pedagógiai elvek Vezetik, a többi párhuzamos osztály beszüntetésére nem kerülhet sor, mert ezzel mesterségesen idéznék föl újra — garasos módszerrel — az iskolák túlzsúfoltságát. A párhuzamos osztályok korai megszüntetése helyett inkább arra kell törekedni, hogy a tanulók létszámát a saját körzetünkben — a tankötelezettség szigorú végrehajtásával — emeljük. Fura állapot lenne, ha a különböző nemzetiségű tanulók nélkül árván hagynók a szegedi, iskolákat. Növelni kell a kultúrát, propagandát kell tehát csinálni amelleft, hogy mindenki iskoláztassa a gyermekét. Különösért polgá.ri iskolákra lesz a jövőben szükség, ahol1 a nélkülözhetetlen általános ismereteket szerzi meg a leendő főldmives, iparos és kéreskedő. Ez az igazi nemzeti kultúrpolitika, amelynek érvényt kell szerezni. Azok pedig, akik az átmeneti nehézségek és tünetek miatt az iskoláknak, a magyar kultura várainak apasztását javasolnák, nem állanának hivatásuk magaslatán. A helyes tanügyi politika azt követeli, hogy több iskola legyen kevesebb tanulóval. Szeged maradjon iskolaváros1'továbbra is, ha a Bánát és Bácska fiai egyelőre el is kerülnek bennünket. Életképesek lesznek Ja szegedi iskolák nélkülök is. ' Karton és batiszt újdonságok reklám áraköti BÄSCH ALBERTNAL SZEGED, Kölcsey-utca 10. Fischer Izsó kézimunka-fizletének helyiségében. 296 Az ország sorsa. Garami Ernő nyilatkozata hat év előtt 1913 december 25-iki számában írja az ,,Üj Nemzedék", - dr. Milotay István folyóirata: „Abban a kínzó bizonytalanságban, mely a közejmultban lezajlott külpolitikai események hatása alatt á közvélemény minden rétegére oly súlyosan ránehezedett, mindenkiben fölmerült legalább egyszer az a gondolat: mi lenne Magyarországgal a világtörténelmi erők égy általános összecsapásában ? E nyugtalanító gondolat jogosultságát a belpolitikai válság rázkódtatásai csak. meg,hatványozhatták. Bizonyosak vagyunk róla, hogy a magyar társadalom lelkiismeretében a pártvillongások dühe és elfogultsága alatt elevenebben, mint á közel múltban bármikor, ott lappangott s ott lappang most is, felelet után vágyakozva ez, a nagy kérdőjel. Az Uj Nemzedék szerkesztősége a politikai pártok vezéreihez s a magyar tudományos élet kiválói ságaihoz fordult, hogyha nem megnyugtatást, akkor legalább -tájékoztató választ kapjon tőlük erre a kérdésre : — Mit tart az ország jövőjéről ? Miben látja biztosítékait s miben a veszedelmeit?" ! A nyilatkozatok majd mirid elévülték. Egyse volt általános érvényű, a politikai aktualitás adott nekik rövid életet. 'Garami Ernő nyilatkozata nagy vonalakban egész programot ad. Javarészét ma is el lehetne mondani, épp azért íttfközöljük: — M'i lesz Magyarország jövője ? Erre a kérdésre így is lehetne váiászölni : Európa múltja! Vagyis erőteljés fejlődés a demokrácia felé "és a nemzeti probléma fölvetődése. Angolországtól Ausztriáig, Svédországtól Olaszországig, mi több - Oroszországtól Bulgárián és Szerbián át, le Görögországig, mindenütt a demokratikus haladás volt a fejlődés utja a mult század második fele óta napjainkig. És hol előtte, hol utána, de mindig szoros kapcsolatban velejár a nemzeti kérdés. A mult század közepe óta teremtődött-meg Európában egy sereg egységes nemzeti állam — Olaszország, Németország, Románia, Bulgária, Szerbia. Es szemeink előtt omlott össze Törökország, amely útját állta a szerb és bolgár demokratikus nemzeti -államok megszilárdulásának. Ami világosan mutatja, hogy a fejlődés árja merre törtet. Vájjon ki hiheti, hogy Magyarország, beékélten Kelet-' és Nyugat-Európa közzé, elkerülheti e proléniák?t? Hogy meg iá tudja-e majd oldani Őket? Aki, mint mi1 szocialisták, hisz a demokrácia teremtő erejében és aki, mint mi, hisz a demokráciának Magyarországon való hódításában és diadalában is : az hiheti, hogy a közelgő nemzeti. kérdés erős, ujat alkotni tudó és a nemzeti államok versenyébe egyenrangúan beilleszkedni tudó Magyazországot fog találni. De aki nem hisz ebben, mert osztályérdekénél fogva nem. kell neki a demokrácia, az számoljon azzal, hogy Európa uj beteg emberének, az osztrák-magyar monarchiának eljövendő válsága válsága lesz Magyarországnak is. Szent István korában csak ugy maradhatott meg Európában az itt idegen Magyarország, hogy átvette Nyugat-Európa egéfcz államéletét és szervezetét s amint akkor is az volt a kérdés: vagy elvérezni, vagy áthasonulni — azonképpen rövidesen ez lesz a kérdés: vagy demokratizálódni, vagy szétmorz&ólődni. Sok'eleven erő dolgozik már ebben az országban azon, hogy az előbbi eset következzék be. A haladó emberek melleit a szintén haladó dolgok benrejlő eleven ereje is. Elsősorban az ország gazdasági fejlődése, amely városi polgárságot, burzsoáziát téremf, amelynek életérdeke a nemzeti megszilárdulás és proletáriátust teremt, amelynek életérdeke a demokrácia. Ezek az elevön ható és napról-napra gyarapodó erők a biztosítékai az ország olyan jövendőjének, ahiely méltó helyet fog neki kijelölni a XX-ik század népei sorában. Hogy mik a veszedelmei ? Mindazok a tényezők, amelyek gazdasági, vagy politikai téren útját állhatják ennek a fejlődésnek, vagy gyöngíthetik a fejlődő erőket. Ebben a pillanatban tehát az a reakció, amelyet a Tisza kormány és pártja képvisel, általában pedig az a junker-konzervatizmus, ámely rendszerint színes nemzeti jelszavak köntösében harcol a most legfontosabb nemzeti érdek, a demokrácia ellen. Ezek a kontúrjai a demokrácia és nacionalizmus problémájának. Százával röpködnek Szegeden, kéz alatt, kézről-kézre gépírásos lapok, amelyek óva intik a magyart attól,' hogy — enyhén szólva — másvallásu írókat és újságírókat pártoljon. Egy névsort is hoznak e röplapok. 33 magyar író nevével, akik, a röplapok, szerint, nem magya- ; rok, hanem amolyanok. Megtudjuk a Névtelen Senkitől, hogy Molnár Ferenc ezelőtt Neumann, Szomory Dezső Weisz Mór, Lengyel Menyhért Lefkovics, Bíró Lajos Blau Emil és Szép Ernő Schön volt, egyszerűen Schőn. Mi elárulhatjuk, hogy Bródy Sándor Bródy volt, Braun Sándor Braun, sőt Kiss József egyszerűen Kiss. Mi több, Petőfi Sándor Petrovics volt, Endrődi Sándor Kupricz, Herczeg Ferenc Herczog és Rákosi Jenőt se mindig hívták Rákosi Jenőnek. Tömörkény egyenesen Steingaszner volt, Gárdonyi neve szintén gyanús hangzású volt, de a Névteleit Senkinek ez nem fontos, neki az a fontos, hogy Jászi Oszkárt Jakobovicsnak hívták. Szóval, ezeket, már mint a Névtelen Senkitől megjelölteket, nem szabad pártolni De mit szól a Névtelen Senki ahhoz, hogy Ludwig Bírónak és Béla Balázsnak (azelőtt Bauer) egy-egy drámáját készül bemutatni egy bécsi színház és hogy Franc Molnár Euripides és Bisson közé került az Alfréd Kerr kritikáiban, úgyis, mint akiben etvvas Geniezug ist? És mit szól ahhoz a Névtelen Senki, hogy Szép Ernő (ázelőtt Scfjön) irta a legszebb magyar imádságot a háború elején és hogy .Spinoza (azelőtt és midörökké Spinoza) tiszta morál legszebb könyvét irta és Heine Henrik (azelőtt is és mindörökkön örökké Heine) á legszebb keresztény legendák egyikét Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hqgy -mrm m « . ¡^ - - ¡g - - »»» - Pollák Testvérek cégtől 9 évj miikodés után kiléptem és Dugonics-fér II. SZ. (volt Fotbáí-palofában) a mai kor igényeinek megfelelő url és nŐl divaíüzletöí nyitottam. Minden tekintetben oda fogok hatni, hogy pontos s lelkiismeretes kiszolgálással a n é. közönség bizalmát mielőbb kiérdemeljem. ^^ ^ • ** t Szives támogatást kérve maradok teljes tisztelettel 3,0 JET3™ W W -£T«L JjvjL s*^ JEw .11 1 ••••• 1—• "pr »"r"