Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-09 / 6. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 72 — K. negyedévre 18 — K. lélévre . . 36.— K. egy hónapra 6.— K. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAm. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1919. VIII évfolyam 6 szám. Csütörtök, január 9. Radikálizmus és szociálizmus. A radikális párt vasárnapi nagygyűlésé­nek egyik célja bizonyára az volt, hogy a radikálizmus és szociálizmus elvi jeleiutőségé­nek. programjának és céljának ismertetésé­vel híveket szerezzen a radikális pártnak­Ezt acélt az előadó Eisner Manó tudományos higgadtsággal és készültséggel szolgálta. Elő­adásába azonban tévedések csúsztak és so­kat nem mondott el abból, amit el kellett voi­tia mondania, amiben bizonyára az vezette, hogy a nagy témáról minél tömörebben be­széljen. Újságírói kötelességet vélünk tehát teljesíteni, amikor a fölmerült kérdésekhez hozzászólunk, hogy az értékes beszéd egy-két tévedésére rámutassunk és valamennyire pó­toljuk a hiányokat. A radikálizmus. amelyről Jászt Oszkár eddig azt tanította, hogv programja meg­egyezik a szocialista párt úgynevezett át­meneti programjával, valóban a földkérdés megoldásában látja összes 'társadalmii és gaz­dasági bajaink leghatékonyabb orvosszerét. Elismerem, hogv a radikális-párt szerint a földreform folytán ujjászülethetúk az egész társadalom, anélkül, hogy a magántulajdont lényegében meg kellene bolygatni. Nem sza­bad azonban megfeledkezni arról, hogv a föld­1 felszabadítás konkrét útijait illetőleg nagyon cl'térő véleményen vannak azok a nagynevű tudósok. Wallacc, Henry George, Oppenhei­mer is, akiknek társadalmi bölcseletére a ra­dikális párt programját alapítja. Az pedig ha­tározott tévedés, hogv a kapitalizmus csak az egykori földmunkásokat görnyesztette a pro­letárizmus keserves igájába. A kapitálizrnus a gőzgépek feltalálása után indul 11óditó út­jára Angliából. Ez a 18. század elején \an. Akkor már virágzó városaink és erős kéz­miiiparunk voltak. A kapitalizmus bérmun­kássá változtatta át a kézmüiparost is. nem ­csak a segédjét, hanem a gazdát is. Mégis, mondjuk, hogy a földreformmal elérjük azt a célt. amely mindannyiunk közelebbi ideálja; nemcsak a pusztító földéhség csillapul le. nem­csak a gyalázatos kivándorlás szűnik meg. nemcsak a földmunkás jut az eddiginél jobb helyzetbe, hanem az ipari munkás is és eny­hül az a feszültség, mely ina bérmunkás" és kapitalista között van. Mit méltóztatnak gon­dolni. a radikálista ideál megvalósulása után megáll a társadalmi fejlődés? Nem kézenfek­vő. hi.gr a föld kommunizálása után. amit most kíván a radikális párt és azutár. hogy a töke megnyirbáltatik. ami szintén legköze­lebbi célja c pártnak, majd a tőke kommu­nizálása fog következni? Mert az fog köyet­kezui, csakhogy szerintünk más utori. A töke ugyanis nem hagyja magát meggyengíteni. A tökében hatalmas életösztön dolgozik a sok­kal nagyobb terhekkel szemben védekezni fog. az üzemek társulni fognak, olyan nagy­tőkéjű vállalatok, aminő eddig csak egy-ket:,") volt. egyre gyaiy>riabbak lesznek, a kisüze­mek eltűnnek, iél- és egy milliós alaptőkék teljesen ismeretlenek lesznek. Ez a iei'ödé.-i irány szintén oua vezet, amelyet Marx Ká­roly megjelölt, az üzemek folytonos uagyob­bodása. tehát szocializálásra való megérést folytán már ebben a társadalmi rendben ki­épülnek a szocialista társadalmi remi alapjai. Azután jön a szoclá ista állam. Rs uié^ vala­mit. Az ipari munkás ahhoz, hogy helyzetér, javíthasson, nem szorult egy önmagában akár­mennyire iidvos földreform közvetett hatására Az ipari munkásnak helyzete javítására meg­van a kitűnően bevált fegyvere, az osztá'y­harc. melyet a tekével szemben szakszerveze­tei utján folytat le. Meggyőződéses szocialis­tával senki emberfia el nem hitetheti licgy egy fö dbirtokreform folytán magától fog az ölébe hullni, aminek kivivására folytonos harcra készen áll itt. Egyébként is a szocia­lista azt tartja, neki ne adjanak semmit, ő kivívja, amire szüksége van. Kár, hogy a szocializmust nem ismer­tette behatóbban az előadó. A szocializmusról ugyanis szocáüsták és nem-szooiáüsták kö­zött egészen furcsa képzetek forognak köz­kézen. Eisner ezt az ismertetést is bizonyára higgadtan és elfogultság nélkül végezte volna el. Erre pedig különösen a mai időkben van égető szükség. Annyival sajnálatosabb, hogy a szociálizmus kérdésében — szerintünk ­ő s egy-két tévedésbe esett. A szocializmus­nak európaszerte egyik legkiválóblv tudósa szerint nem lehet kívánni, hogy most csinál­junk törvényhozást egy olyan iogi és politi­kai szervezet számára, amely a maitól egé­szen eltérő, azzal homlokegyenest ellenkező gazdasági renden épül fel. Ez ugy-e bár ala­nyit jelent, hogy mindenki elveszti lábai alól a szilárd talajt, aki a szocialista állam beren­dezésének a részletezésébe kezd bele. Mégis. Azt. hogy kommunizmus sohasem volt. mond­hatta a kommunista kiáltvány. De 1847. óta, amikor a kommunista kiáltványt a londoni kongresszuson bemutatták, nagyot haladt a tudomány. Ma már nemcsak az Írásban ránk maradt történetet, hanem az emberiség őstör­ténetét is ismerjük és tudjuk, hogy „Indiától Irlandig közös földtulajdonnal bíró községek voltak a társadalom ösalakzatai." Ez persze nem bizonyíték amellett, hogy a kultúrember számára is aki nem ma él. mert a mai em­bernek inagyon sokat kell finomodnia, hogy a kulturnivóig elérjen a kommunizmus a legideálisabb államforma. Ne tessék azonban azt hinni, hogy a liberalizmus szabadságjogá­val szemben a szociálizmus egyenlősége az ember erkölcsi és szellemi lefokozását fogja maga után vonni. A szociálizmus egyenlőségi elve nem lesz olyan merev, mint ahogy hiszik és mindössze annyit jelent, hogy egyenlő kö­rülmények között ltólyezödiirtk imajd el az életben. Ez csak nem igazságtalan? Nem áll, amit az egyik felszólaló ur állított, hogy azt a jövedelmet, amit az állami tökével való ter­melés utján szereznek, egyenlően osztják majd meg a termelésben résztvevők között. Erre Szabó Ervinnek egy mondatát idézem; „Eit is tehát pirulás nélkül bevallom, hogy nem tudom, ki fogja a szooiáfeta társadalom­ban a csatornát tisztítani és hogy fogják-e ezért a csatornatisztitókat ugy díjazni. mint diiazza a h^uí társadalom némely általa is igen fontosnak mondott társadalmi funkciók teljesítőit, pl. a néptanítókat. Remélem, hogy igeit." Különösen a mai. szűk terjedelemre kény­szeritett napilap nem alkalmai arra. hogv e témáról nagyobb lélekzetii cikkeket felve­gyen. Néhány szót még mégis mondanom kell. A radikálizmus programja valóban meg­egyezik a szociálizmus átmeneti programjá­val. Ennek be is vált. Alapvető tévedés azon­ban. hogy a radikális párt programja helyet­tesítheti a szocialista programot. Minden, ami ennek érdekében történik? mesterséges, ép ezért meddő kísérlet. Előttem nem dogma Marx minden szava, tudom, hogy sok meg­állapítását túlhaladta az idő. De nem áll az. amit Jászi mond, hogv nincs osztáiyérdek. csak közérdek. Szép lenne, ha igy lenne, a gyenge einber azonban nem tehet róla. hogy nem igy van, A gazdasági erők nálánál ma már sokkal hatalmasabbak és ő kénytelen ezeknek ' engedd mesíkedml A szellem, ame­lyet évezredes harcaival felidézett, nem en­gedelmeskedik, hanem parancsol. A történel­mi materiálizmus lenyűgöző ereié alól nincs szabadulás. Ez a jövő. Es a jelen? Képtelenség arra még csak gondolni is. hogy ma meg lehessen csinálni a szocialista államot. Pont Magyar­országon. az iparilag legkevésbé fejlett or­szágban. Egy kommunista szigetet a nagytő­kés Európában. Erőltetni, amivel kísérleteznek is, lehet a dolgot. Persz.e a siker reménye nélkül. Ma azonban az az érdeke nemcsak az ipari munkásnak, hanem az egész országnak, hogy a töke megkezdje újból a termelést. Eh­hez pedig nem elég. ha biztatják rá. a fölté­teleit kell megteremteni. Konszolidált viszo­nyok kellemek. Ezen tessék dolgozni, nem pe­dig - ahogy egyesek teszik az emberiség boldogitására hivatott tanok tudománytalan kiforgatásával izgatni és ezzel e tanokat kom­promittálni. Az egyszerű ember könnyen láz­ba jön. De lehet-e a cél. hegy a nemzetet aRár külső, akár belső elvérzés kegyetlen halálára Ítéljük? Nem ér»ií-e minden cmfcer. akinek idegei vannak, akinek vltlaha fájdalmai vol­tak, akinek kedves a maga és hozzátartozói élete, hogy halálos bűn minden izgató szó. amit kimond? Az embereknek és az országnak nyugalom kell és megélhetés. Ehhez segitsiik őket. Közös munkával. Csinál junk reál politi­kát. Ehhez az elvhez szabja ma minden párt a programját. De egyeden ilyen programról se hirdessük, hogy az emberiség egész jövő­jére szól. Messzire pedig, nagyon messzire egyetlen program lát: a szociálizmusé. Wilson egyedül marad a népszövetség gondolatával. Genf, január 8.. Londoni és Washingtoni jelentésekből kitűnik, hogy egyes pontokban ugyan még nincs megegyezés Wilson és az alítani kormányok között, de az eddigi tár­gyalások során mégis elértek már annyit, hogy a békekonferencia a következő alapon kezdődhet; /. Anglia és Franciaország között a politikai állásfoglalásra nézve tökéle­tes az egyetértés. 2. Anglia soha sem fog tűrni olyan intézkedési, amely csökkentené a tengeri hatalmút. 3. 14 civilizált népek szövetségének meg­valósítása biztosítva van. I. Német-

Next

/
Oldalképek
Tartalom