Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-10 / 270. szám

Szeged, 19.18. november 10. DELMAGYABOBSZÁG 5 Szakolca. Irta: Juhász Gyula. Tegnap könny szökött a szemembe, mikor azt olvastam az újságban, hogy a csehek egyelőre megszállották Szakólcált. Az az érzésem támadt, miint a jó pásztorjnak, akinek egy bárányát elhajtották. Szakoicán, Mátyás király régi szabad városában én két évig tanítottam a tót fiukat emberségre, magyarságra, 'mindenféle szépre, jóra. Jegyzőkönyvi elismerés van. róla, hogy jól tanítottam. A szívéhez és az eszéhez férkőztem ez isten, háa mögötti kis végváros fiatalságának, mikor elbúcsúztam, én is sírtam, ők is. Nem mondhatom, hogy nagy gyönyörűség volt ez a két esztendő a hatvanhat forintos havi fizetéssel. Szakölca nyomorúságos hely, száműzetés a magyar kultúrától, amelynek hűséges bari tójává és harcosává szegődtem, mint egykor Balassi Bálint és a többi végvári vitézek. Nehéz sorsom volt, nyomorúság és elhagyottság, amölyre csiak emlékezni is szomorúság. Szakolca valaha, az Árpádok, Mátyás és Bethlen Gábor korában erős bástyája volt a magyarságnak. A harmincéves háborúban egy ideig Zrinyiék főhadiszállása, később Gvadányi Józsefnek, a költő generálisnak pihenője az élete allkonyatán. Itt irta, egy csinos barokk udvarházban a falusi nótáriusnak budái utazását, amelyeket Dugonics Etelkája mellett lángra lobbantotta az erőszakos Habsburg politika ellen a magyar nemzeti ellenállást. Van egy középkori bapüístériunia a plébánia templom mellett, a templom orgonája a második legszebb reneszánsz remeke az országnak, még megvan az utca, ahol Vak Béla született és meghalt, van egv páratlanul! szép és uj főgimnáziuma, egy erős magyar érzésű Gvadányi köre, de nincs polgári iskolája, ami kellene, nincs rendes világítása, nincs egy jó szállója és az állomásán nem mennek tovább a vondtok. Az alatt a két év alatt, amit Szakoicán töltöttem, megfordultak ott előkelő idegenek is, Scotus Via tor és Wiffiam Stead, talán Rjörnson is volt ott és nem lehet mondani, hogy eredménytelenül.. íme, a tegnapi jelentések megmutatták, miért? Én fájó és aggódó lélekkel néztem, hogy -a most örökre levitézlett politikai rendszer mint rontotta el erőszakos balkezével a nemzetiségi kérdést, mint vitte akaratlanul a különben jóravaló, dolgos és békés népet idegenek és ellenségek ölelő karjai közé. (Vaunak ölelések, amelyek fojtogatnak.) Amit lehetett egv szegény magyar oktatónak, egy szerencsétlen rendszer mellett, menteni, én menteni próbáltam. Az iskolában nem a gőgös hatalom pántos paliloisát forgattam, de a magyar demokrácia legszebb hagyományainak szellemében melegítettem az árva .magyarság lelkéhez a lelkűiket és költészetünk, tudásunk drága kincseit mutogattam nekik. Hogv fölcsillant a kis Blaihó Jani szeme (az apja ma Szakölca parancsolója), miikor Petőfiről beszéltem, alká, szerb származású apa és szegény tót eredetű asszony gyermeke, a magyarságnak első költője lett és milyen meghatottan szavalta a kis Malik ra Szózatot, mikor kisétáltunk a határjelzőhöz, amelynek túlsó oldalán az áll, hogy Moravi, de a szivünkhöz közelin, a hármas szin fölött ott ragyog ai legdrágább 12 betű: Magyarország. Szép, napfényes idő volt, tavaszidő. nem messze a domb, ahol Mátyás nézte Szakolca tornyait, miikor cseh főidről a magyar határra ért, a ferences barátok külastroma fölött fehér galambok csókolóztak (békesség fehér galambjai) a Morva vígan tündökölt, a törpe fenyők csöndes szomorúsága is megenyhült, Gvadányi házának erkélyén zászló lengedezett (az áldott három szín ragyogott a napfény traniszperemsében) és Maliik szavait messze vitte a tavasai szél: Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell! 'Most nem tudom, mi is van Szakoicán?, Az ősé templom, az öreg házak tövében megszálló csehek tanyáznak. Csehek Magyarországon. Mit csinál most Ancsa szolgáló, akinek kenderszőkeségét, szemének végtelen szomorúsága kékjét kétszer is megénekeltem? Mit csinál az eíbusult magyar Ur. Uzonyi, akit a székely hegyek közül vetett a sorsa a morva áiegyek közelébe? Mit csinál az öregedő kolléga, alki harmincéves korában még helyettes tanár volt és a házikisaszszonyomnak olyan bánatosan udvarolt, mint egy féllábú veterán a harmincéves háborúból? Mit csinálnak a fiuk, akikkel Horatiust idézgettük: Pulvfc et ámbra sumus . . . És mi van az öreg házban; ahol egy sürgöny jelentette. hogv a Petőfi Társaság Bulyovszky dijat elnyertem? És mj van az én kis hónapos szobámmal, ajhol az ágyam fölött a rchateci Mária képe függött, egy örökre elvirult nyár hervadt virágaival, ahol az asztalon versek születtek, mi énekek a végekről és Annáról, aki messze ment, halálról és szerelemről, e két rejtelmes nővérről és az életről. amelyet akkor nagy betűvel irtak ós a melyet én reménytelenül és halálosan szerettem, Istenem! Tegnap könny szökött a szemembe a hirre, hogy Szakoleát a csehek megszállották, de mindjárt letöröltem ezt a ritka nedűt. És várom a napot, amelyen Szakolca minden emberi és isteni jog szterint végérvényeseti a mienk marad és) ott akarok lenni azon a napon Gvadányi városában ós a magyar szó győzelmes zengésévél hirdetni, mint uj Simeon, hogy látták szemeim az üdvözitőt, az örökkévaló Magyarország végső diadalát. Adóiig is, ti csehek, vigyázva járjatok a hepehupás utcákon. Ne zavarjátok e szomorú végvár csöndjét, amely egy nagyon szerencsétlen, de nagyon erős buti magányos magyar költő álmait virrasztja . . . Bus ifjúságon városa: a viszontlátásra' •uHuntmHiHiaaiini Megtagadták az engedelmességet, mert hazájukat akarták védeni, — A volt király nem engedte meg nekik. — (Baját tudósítónktól.) Sablonosait kell kezdenünk a tudósítást Tegnap este 46-osok és 3-as honvéd/huszárok érkezteik Szegedre. A transzportot az állomáson dr. Somogyi Szilveszter polgármester fogadta a város nevében. A-polgármester meleg szeretettel üdvözölte a fiukat, akilk hatalmas ovációt rendeztek a város első polgárának. A polgármester után a szállítmány vezetője, dr. Faúr János főhadnagy-hadbíró lelkes beszédben arra figyelmeztette a legénységet, hogy dacára a háború befejezésének, még mindig maradt egy szent kötelességük és megígértette velük, hogy a le szerelés után mindnyájan jelentkeznek nemzetőrnek. A katonák fedetlen fővel, jobb kezükkel a szivükön esküvel fogadták, hogy eleget iteszuek a kötelességüknek. A szabadság levegőjétől megittasodott katonák ezután vállaikra kapták Faur főhadnagyot és bevonultak a városba. Eddig a száraz tudósítás, tudnunk kell azonban azt, hogy ezek a 46-osok, akik hazaérve a legnagyobb rendben, megértő szeretettel fogadták a hazai eseményeket, nem a maguk jószántából igyekezték haza, hanem száz fegyveres 3-as honvéd huszár őrizete alatt, mint zendülők kerültek vissza. Zendülők voltak a 46-osok, mert Boroevies tábornagy utján azzal a kóréslsel fordultaik az exkirályhoz, engedje'meg nekik, hogy az olasz front helyett a magyar-szerb határon védhessék hazájukat, Napokig nemi érkezett válasz a táviratra, az exikirály ugy látszik, nem tartotta fontosnak a kérelmet. Amikor a hazavágyó katonák látták, hogy még esak válaszra se méltatják őket, a <s. ós kir. 50. és 17. hadosztály legénysége megtagadta az engedelmességet, Hiába biztatták őket azzal, hogy csak órák kérdése és megérkezik a válasz, a katonák nem hittek többé senkinek. Az engedetlen katonákat — köztük 1740 46-ost — lefegyverezték és elszáll itották. így kerültek ezek a. 46-osok Szegedre, számtalan viszontagság és nélkülözés után. A mikor a transzport hazaszállításának a kulisszatitkairól értesültünk, nem tartottuk érdéktelennek Faur főhadnagyot, a transzport vezetőjét felkeresni. Megkértük, beszélje el, miket tapasztalt, amióta a háborúból a békébe vezette a rábízott katonáikat. Dr. Faur János főhadnagy-hadbíró a ikö vetkező felvilágositásokkal voÜtt iszihjes szolgálni a, Dél m. agy a r ország munkatársának: (A. hazát akarjuk, védeni! ) — Tarcentóban, Udinétől északra állomásoztam — mondotta Faur főhadnagy — ahol a hatodik had seregkiképző csoport, parancsnokságánál működtem, mint hadbíró. A mult hónap közepén tömeges szökések fordultak elő a 69-ik gyalogezredben. Engem küldtek ki a statáriális eljárás lefolytatására. A vizsgálat során, megállapítottam, hogy Károlyi Mihály programjának 12. ponitja, hogy a magyar katonákat engedjék haza a .magyar-szerb határ biztosítására és a szállongó békehírek ébresztették öntudatra a katonákat. | — Huszonhetedikére virradóra a es. és kir. 50. és 17. hadosztály legénysége megtagadta az engedelmességet és Artegna községben elsáncolták magukat. — A harmadik had' t kiképző csoportja körülfogtál az emged to'ineiget, akikkel csak parlamenter utján lehetett érintkezni. Parlamenter utján kérték fel őket arra is, hogy, csak addig várjanak, amig az • xkirálytót táv irati válasz érkezik 'Boroevies tábornagy, hadseregcsoport parancsnoknak arra a kérelmére, hogy a magyar katonákat küldjék a szerbiai front védelmére. Annikor ebbe nem akartak belemenni, lefegyverezték őket. Megjegyzem, hogv ez nem a fronton, hanem a front mögött levő kiképző csoportnál történt, t — A lefegyverzett katonákat felsőbb parancsra. a mögöttes országrészbe kellett szállítani, a transzporthoz kísérőül hadbírókat, rendelteik ki. Az egész 'szállítmányt két csoportba osztották, az. egyiket egy százados-hadbiró hozta, a másiknak a vezetését rám bízták. íeb a transzport 1740 emberből állott, az őrkiséretet 100 3-as ós 5-ös honvédhuszár látta el. Amikor Taxcentbbaú vonatra szálltunk, lángoszlopofcat vettünk észre, amelyekkel az olaszok kivonulásukat jelezték. A szállítmány minden irányi,tás nélkül indult útnak, mert mire Görzbe értünk, az ottani állomásparanes nokság már elhagyta a helyét, Görzig három napi uit, enni sem kaptunk, nyers répával és káposztával csillapítottuk az éhségünket. Itt tudtuk meg azt is, hogy a jugoszlávok a .magyar mozdonyokat leszerelik és az assbngi gyűjtőhelyre .szállítják. (Az ellenségen keresztül.) — Santa Luciában (Görz és Assling között) élelmező állomás van, de a jugoszlávok a raktárakat. lefoglalták és igy csak az állomásparancsnok jóvoltából (eltávozott, az állomás ró), amig nagyobb mennyiség húskonzerven, ve; tünk magunkhoz) jutottunk élelemhez. Ass lingból Laibachba akartak bennünket irányítana, de miután ugy értesültünk, hogy •Laibachet megszállták ,az angolok ós a vonatvezetőt megvesztegetve, Klagenfurtba tartottunk. Itt tudtuk ,meg, hogy kitört a forradalom és kikiáltották a köztársaságot, -— iGráöban egy nemzetőr százados fogadott bennünket a következő beszéddel: — Hosszkor érkeztetek, mert itt óriási az ellenszenv a magyarok iránt, mert Cel-