Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-24 / 284. szám

Szeged. 191S. november 24. delmagy aeoksza g 3 R szegedi radikális párt mozgalma a polgárság tömörítésére. — A radikál s (Saját, tudósítónktól.) A szegedi Polgári Radikális Párt vezetősége szombaton este rendkívül látogatott pártértekezletet tartott, amelyen a párt politikai kérdéseit és a helyi szervezkedés föladatait vitatták meg. A föl­szólalésok Kapcsán érdekes éÍV értékes meg­állapítások kerültek felszínre a forradalmi blokk pártjainak helyzetéről, valamint a pol­gári középosztály politikai megszervezkedésé­nek szükségességéről és jelentőségéről. Az értekezletet Juhász Gyula, a párt al­elnöke nyitotta meg, aki üdvözölte a feltűnő nagy számban megjelent tagokat és rámuta­tott arra, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a komoly szervezkedés megkezdődjék. Ezután Schweigci Miksa párttitkár szó­lalt föl és kiemelte, hogv a polgári radikális pártnak meg kell alkotnia a polgári középosz­tály politikai pártszervezkedését, amely en­nek az értékes társadalmi osztálynak létfel­tétele. Politikai képtelenség — mondotta. — hogy a polgári radikális párt beleolvadjon a Károlyi-pártba, a.méy utóbbi csak az elmúlt hónapokban tette teljesen magáévá a polgári radikális párt programját. Ezután dr. Eisner Manó emelkedett szó­lásra. akinek tartalmas fejtegetései élénken és plasztikusan világítottak rá a polgárság tö­mörítésének halaszthatatlan fontosságára. — Nagyok most a politikai tájékoztatás nehézségei — mondotta, — mert a világtör­ténelemben páratlan sulyu és jelentőségű események után, de nyilván még további ki­számíthatatlan lehetőségek e:őtt állunk. Nem szabad feledni, hogy a dicsőséges magyar torradalom csak részjelensége a világforra­dalmi mozgalmaknak, amelyek még koránt­sem záródtak le. A magyar forradalom vol­taképpen a háború folytatása ellen való for­radalmi népakarat kitörése volt és a társa­dalmi és gazdasági következmények, küzdel­mek még csak ezután következnek. Ezek szükségessé teszik a tiszta és a való helyzet­nek megfelelő pártalakitásokat; a polgárság nem folytathat öngyilkos strucc-politikát és a maga részéről is le kel! vonnia az osztályharc tanulságait. A ragyogó politikai öntudata szociáldemokrácia megalkuvás nélkül az osz­tályharc alapján áll • és e harcot egy pillanat­ra sem függesztette föl. Az élet törvénye a küzdelem, erről a fejlődés-érdekében sem szabad lemondani. A távolabbi' program kér­dése ma kevésbbé fontos, mint a háború lik­vidálásának gondja. A politikai erkölcs nem kívánja meg azt, hogv a legtávolabbi célt ki­tűzésekkel csupán későbbi nemzedékek érde­kei szolgáltassanak, a jelen nemzedéke meg­kívánhatja, hogv legfontosabb életjavait meg­óvja. Félő, hogy a háború fölszámolása aráríy­talánul terheli maid a polgáJsdgif. ha politi­kailag elkeveredik. A polgári középosztály és a munkásság érdekei sokban találkoznak, de nem haladnak végig ez uton. Ha az uj al­lesz, a népképviselet egybe­kiilönállása magától be fog kotmány kétes gyül, a pártok következni. Szocializmus és szociáldemokrácia nem azonos fogalmak. Az első egv sokfelé elága­zó tudományos világnézlét foglalata; utóbbi az ipari munkásság politikai harci szervezete a kommunista szociális tanai alapján. A szo­ciálizmus felöleli az összemberiség érdekeit, a szociáldemokrácia azonban a saját uralma elkövetkezéséért harcol. Ezzel az uralommal járna az állami mindenhatóság állapota és a szabad verseny, az egyéni kezdeményezés megszűnése. A polgári rddikátizmus tudomá­nyos alapja az úgynevezett liberális szociár liznuis, amely a munkanélküli jövedelem és a kapitalista igazságtalanságok megszűnését attól várja, hogv a földet a sokaság tulaj­pári értekezlete. — denává téve, eltörlik a hűbéri földbirtok ál­lapotát, amiáltali egyensúlyi helyzet jönne létre a munkabérek és a földmivelés, a tőke­nyereség és a földjáradék között. E meilett a rendszer mellett, amely a tudományos iro­dalomban s pl. Angliában uralkodó megmarad na az egyéni szabadság és kezdeményezés, a szabad verseny is. az állami mindenható: ság káros hatásai nélkül. Osztály tudatos polgárt érdekei és eszmé­nyei' e szerint tiszta po'gári pártba vezethe­tik csak. A Károlyi-párt lelkes és öntudatos politikai .alakulat, de a fentiek szerint nem áll homogén elemekből és erői elhelyezkedésénél fegva mostani radikalizmusa szükségképpen tompulni fog. Ezenfelül régebbi politikai gyö­kerei is konzervatívabbak, a mi későbben éreztetni fogja hatását. Fölszólítja a párttagokat lelkes munká­ra a párt megszervezésében és erőssé téte­lében ; ha a párt tekintélyes és erős lesz, olyan célokat fog szolgálhatni, amelyek az egész emberiség kulturcéljai. Dr. Eisner nagy tetszéssel és tapssal fo­gadott beszéde után dr. Szekerke E^jos szó­lalt föl. Elszörnyedve látja a polgári társa­dalom indolenciáját, amelyet ezekben a két­szeresen nehéz napokban tanusit. A párt pro­gramját mindenkivel meg kell ismertetni röp­•irat&kácSiL és nyilvános gyűlések utján. Dr. Vág Sándor fö'hivja az értekezlet figyelmét a Szabad Egyetem keretében meg­alakult Szabad Lyceumra, .amely népszerű előadásokat ícg tartani a republikánus esz­mékről. Kéri a tagok részvételét. Dr. Krafisz József megdöbbenve 1 átja, hogv olyan társadalmi osztályok csatlakoz­tak a szociáldemokrata párthoz, amelyek tu­lajdonkeppen nem is gondolkodtak hovatar­tozandóságukról. Kérdi, milyen módon akar­ja a párt vezetősége azokat a magasabb szel­lemi munkásokat a maga részedé meghódí­tani, amelyek most csak kényszerből csat­lakoztak a szociáldemokrata párthoz. Dr. Eisner Manó válaszában kifejtette hogy ez a politikai elhelyezkedés merőben al­kalmi és nem felel meg azok társadalmi és gazdasági helyzetének, amelynek irányában ez a mozgalom vissza fog fejlődni. A polgár­ság politikai harakirit követne cl önmagán, ha érdekeivel -és eszményeivel ellentétes ál­lást foglalna el. Az értekezlet helyesléssel fogadta Eis­ner válaszát, aki után dr. Mezei Pál arról be­szélt, hogy a jelen a fontos és csak a je en biztosítása után kell a jövőről gondoskodni. Agitálni kell. a kormány rendeleteinek eleget kell tenni és amit a kormány kér. meg kell adni, mert most a tett propagandája a fon­tos. Dr. Roitenberg Pál és Schweiger Miksa fölszólalása után Juhász Gyula mondott kö­szönetet a fölszó'alóknak abban a reményben, hogy a -kitűzött cél nemcsak nemes, hanem győzelmes is lesz. MODIANO CIGARETTAPAPÍR ES HÜVELY FELÜLMÚLHATATLAN'^ EZ ÍGYÁXXUWK A VÉDJEGYRE Végül bejelentette még az elnök, hogv a Központi Radikális Párt vezetőségének a megbízásából december elsején nagygyűlést tartanak, amelyen a központ részéről dr Kadosa Marcel fog megjelenni. A kereskedőkről. Úgyszólván tegnap tartotta a Szegedi Lloyd 50 éves jubileumát, amelyen magasz­talta e kereskedelmi testület volt vezetőségé! ünnepelte a jelen volt polgármestert, aki k<ó reski'delempártolónak mutatkozott he, meg-f tapsolta a Lloyd történetének megíró ját és megválasztotta az uj elnökséget. Ez tegnap történt és nem volt senkinek se.ni ellenvetése ez ellen, sőt abból, hogy a pol­gármester bizonyos fogadalmat tett a keres­kedőknek a jövőt illetőleg, bizalomteljesen néztünk a jövő bizonytalan kontúrjai felé. Ismétlem: ez tegnap történt. Azóta nagy idő telt el. Régi elvek sutba dobattak s mintegy tisztító fürdő után töb­bek orcáját a purItanizinug, az altruizmus, a radikalizmus pírja, ülte meg, még hogyha nemrég a megszűnt munkapárt itteni utolsó választásának lírányitól, vezetői is voltak; mindezek úgyszólván átmenet nélkül egy bor­zasztó nagy felfedezésre ébredtek. Arra, hogy eddig a politikai álmot aludták, hogy rólnk­nélkülök intézkedtek, tettek, vettek, hogy az eddigi, a kor követelményéinek abszolúte meg nem felelő, magasztalt és dicsőitett veze­tők nem törődtek sem velők, sem az általuk folyton követelt áraknak felfelé való srófolá­sával, liogy nem iparkodtak megakadályozni egyesek meggazdagodását, mások önrehabiü­tását és főleg, liogy nem tudták megérteni a kor szavát és egy pillanat alatt eltűnni a föld sziliéről, el onnét/ahova a közbizalom állítot­ta, ahol még tegnap dicsőítették és helyet mi­ni az akáírnokoknak, azoknak, aikik nem váx­ják azt az elavult sablont, hogy kiválasszák, sem azt, hogy érdemieket szerezzenek, hanem akik maguk íiLutatnaik rá önönmagukra és eddig senki által sem felfedezett érdemeikre, amelyek parancsoló érvényesülést kívánnak, követelnek! Hiszen lehet, hogy ez, igy vagy csakis igy helyes, mert sajnos az emberek nagy tö­mege szívesen szeret felejteni és a felikelő nap felé rohanni. Helyes az is — amit sokan na­gyon régen sürgettek, liogy végre ébredjen a kéreskedöség is öntudatra, szervezkedjék, tö­mörüljön politikai párttá, kövessen éppúgy, mint az agráriusok, radikális politikát, sza­kitson a megalkuvás semmit sem hozó és mon dó rendszerével, követelje az általa viselt óriá­si terheknek megfelelő politikai súlyt és kép­viseletet stb. Mindez helyes és hogy ha most, a demokratikus korszakban lehet csak ennek megvalósítását remélni, mit jelent ez? Jelen­ti-e azt, hogy az eddigi, erre érdemesnek ta­lált és elismert vezetőséget le kell bunkózni? .Jelenti-e azt, bogy ezeket be kell mocskolni? Vagy azt, hogy megfelelő kiegészítést köve­telve ts keresztiilvive, egy emberként álljunk ott, ahol állnunk kell! Azt hiszem, lehet, hogy tévetlek, hogy a kereskedőség nagyon sokat árt magának avval, ha eddigi vezetőire anaté­mát kiált, hiszen maguk választották őket, maguk állították oda, ahol vannak. És azt hi­szem, hogy még nem vagyunk oly borzasztó erősek, nem vagyunk még oly sokan, liogy ki­dobhassuk azokat, akiknek évtizedek/gazdag tapasztalatai áll a hátuk mögött. Ne essen a kereskedőség ismét abba a lii­, bába, amelyben eddig volt, hogy a politikai j hullámok által hagyta magát sodorni. Nem való a kereskedőségnek ez a függőségi viszony A kereskedő és kereskedelem legyen szabad, legyen önálló, legyen független a politika mindennapi változásaitól, legyen egy dolog­ban eggyé és nagy, kitartó és tántoríthatatlan, abban, hogy higgadt és komoly kereskedő tud lenni, hogy önállóan és egyedül tudja dolgait intézni. Hiszen oly óriási feladatok előtt ál­lunk, oly iszonyatos terhek várnak reánk, oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom