Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-03 / 76. szám

li.sgéií l5fs. "Ipíüb % né]. Békásnál és Tölgyes szorosoknál az uj határt abban a méretekben toltuk előre, a mennyit katonai okok szükségessé tettek. A hármas öípzóghafdr teljes egészében 'kezünkbe hiteit, ami megadja Magyát'Mszág és Biikdviria közötti kapcsolat lehetőségét. A határnak Csemovictól keletre történt kitolása az ellenséges támadásoknak eddig nagyon is kitett tartományi fővárosát hathatósan fogja megvédeni minden támadd? ellen. A külügyminiszter ezután kifejtette az Ukrániával és Romániával kötött gazdasági egyezményeknek fontosságát, amelyek megbecsülhetetlen értékűek lesznek akkor is. ha majd az általános béke létrejön. Egész Európa élelmiszerhiányban szenved, amihez még hozzájárul, maid az általános békekötés létrejövetelekor a hajótérhiánv is. ugv hogy az a körülmény, hogv Ukránia és Románia feleslege csakis a központi hatalmaknak juthat, egyre nagyobb értékű lesz. A külügyminiszter ezután Szerbiáról beszél s azt mondja, hogv • Szerbiában igen nagy a békevágy, a szerbeket azonban az antant-hataímk megakadályozzák a békekötésben. Bulgáriának meg kell kapnia a bulgároklakta egyes részeket, de mi Szerbiát nem akarjuk megsemmisíteni. hanem meg akarjuk adni számára a lehetőséget, hogy fejlődjék. Ezután békepolitikáját fejti ki a külügyminiszter. Sohasem igyekezett a békét kikunvorálni, azt könyörgésekkel és jajveszékléssel elérni, hanem arra iparkodott, hogy erkölcsi jogunk és fizikai erőnk segítségével kikényszeritsük azt. Minden más taktika alkalmas a háború elnyuitására és sajnálatta. állapítja meg,^ hogv Ausztriában az utóbbi időben sokt beszeltek és sok olvat tettek, a mi alkalmas arra, hogv a borzalmas háborút meghosszabbítsa. A háború elnvuitói különböző csoportokra oszlanak. Először vannak a békehiszterikusok. akik szüntelenül békéért könyörögnek. Ezek megvetésre méltó és balga emberek s tagadhatatlanul meghosszabbítják a háborút. (A csehek ellen.) Azok, akik minden áron békét akarnak, meghosszabbítják a -háborút. De meghoszszabbitja a másik frakció, az annekszionisták is. A háború meghosszabbítóinak harmadik csoportja Ausztria egyes politikai vezéreiből áll; ezek a csehek táborához tartoznak, Ezek a vezérek áskálódnak Németország ellen. Határozatokat hoznak, amelyek hajszálnyira se függnek össze az állameszmével. Nem találni szavakat az olyan cseh csapatok megrovására, melyek galádul saját hazájuk bajtársai ellen harcolnak. A magyar államból részeket akarnak kiszakítani. Az immunitás védelme a latit beszédeket tartanak, amelyekben felszólítják az ellenséget a harc folytatására és újból felköltik a haldokló háborús tébolyt az antantnál. A nyomorult .Massaryk tanár nem áll magában. Vannak még Massarykok a monarchia haitárin belül. Ha mérget tovább nem, engedünk Kavarni, a béke közelebb van, mint hisszük. Apellál most minden osztrák és magyar adampolgárra: álljanak be a révbe, mert senkinek sincs joga mostan félreállani. A legutolsó döntő harcról van szó. Minden ember legyen a fedélzeten, akkor győzni fogunk. Czernin beszédét számtalanszor megakitotta a tetszésnyilvánítás. A külügyminiszter ezután hosszasan eltársalgott a küldöttség tagjaival. Gazdasági kérdésekről és a bécsi lakosság élelmezéséről volt szó, A fogadtatás másfél óránál tovább tartott. JCét szegedi szedem májusra jósolja a békét, — Szerelmi vallomás a másvilágról. ~ (Saját tudásttóntyól.) Szeged és általában a magyar föld háborús életének egyik kísérő tünete a „természetfölötti"-ben-való hit nagyarányú terjedése és gyökeres megerősödése. Körülbelül egv évvel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a templomok perselyeiben száz koronások kezdenek szerepelni és azokat a templomi perselyeket, amelyek háború előtt fél év alatt ha megteltek tiszta aprópénzzel, most bavenkit ki kell üríteni és a régi 10—20 koronás tartalommal szembon 2—000 koronákat tartalmaznak darabonkint. •Mai riportunk keretében meg kell emlékeznünk erről, valamint nem haladhatunk ej szó nélkül a háborús élet egy jellemző másik tünete mellett sem. 8 ez a tünet, hogy a templomok csaknem mindenütt s csaknem minden alkalommal zsúfolva vannak. Mindezek elég élénken magyarázzák, mint terjedhetett. el az utóbbi időben oly nagy mértékben a .spiritizmus. Szegeden ugyanis ezidöszerint a szellemidézés a legnépszerűbb szórakozás. Csaknem valamennyi uricsalád vett már részt szeánszokon; persze a kísérletek nem .mindenütt sikerültek. Sokan szinte szenvedéilyel folytatják a szellemidézést, mint valami könnyű és kellemes izgalmakkal teli sportot, így a zeneiskola egyik művésztanárának is szinte szenvedélyévé váltak már a szeánszok, amelyek a résztvevők állításai szerint sok csodálatos és bámulatra méltó esetet produkáltak már. A legutóbbi szeánsz szombaton volt s mint vendég résztvett rajta Lendvay Lola is, aki egy házban lakik a tanárral és feleségének bizalmas barátnője. Mikor a szeánsz megkezdődött, mindenki feszült, figyelemmel és várakozással várta a aendes, megszokott szellem látogatását, akit a szeánsz tagjai különösképpen szeretnek azért, mert többször egymás után megjósolta, hogy a háború ez évben, május 6-én okvetlen véget ér. De a szellem nem jelentkezett. Végre, hosszas várakozás után megmozdult, az asztal. „Itt Sándor'' — jelentkezett. — Kit ismersz? — kérdezték a szellemtől. —- Lendvay .Lolát! — volt a felelőt, amelyet a szellem természetesen a betűs asztal segélyével közvetitett. — Honnan? — kérdezték újra. Lendvay, aki már a sablonos feleletet várta, hogy Szegedről* vagy Budapestről, esetleg Kassáról, egészen elámult a csodálkozástól, mi'kor megkapta a választ, hogy: Brassóból. Erről a helyről már egészen elfeledkezett és a dolog különben is érthetetien volt, mert onnan alig ismert valakit. De az asztal most most már folyékonyon beszélt: — Emlékszel , . . vörös rózsát küldtem ... Levelet irtain . . . Mért nem válaszoltál . . . rosszul esett ... én sokat gondolok rád . . . magát nagyon szerettem . . . Mért nem irt?... És Lolának ekkor eszébe jutott egy levél, amelyet egy főhadnagy küldött néki tisztelettel és néhány szál piros rózsa, amelyet egy Czenk-hegyi. séta után a páholyból dobott a karcsú főhadnagy, akit sohasem ismert, aki nem érdekelte S 3. cinek nem felejt a levelére sem. inert, nem szokott levelekre válaszolni és ismerkedni. Eszébe jutott, akit régen .elfelejtett s most. izgatottan várja a feleletet az ezj edparanosuokságtól, hogy éhe még . Sándor, a főhadnagy? .Még egyet a kig cikk csattanójául; szeánsz élelmes tagjai nem felejtették el az uj szellemtől is megkérdezni, hogy mikor ér véget a/háború? íjs Sándor minden fajdalraa ellenére válaszolt: ez évben, május 3-én már béke lesz. A tíz embor, akik rendes vendégei e szeánszoknak, most lázasan várják: tényleg vége lesz-e májusban á háborúnak, amelyet, már negyedszer jósoltak meg a túlvilágtól. ílllSHsliiiliüiyelie! és más értékpapírokat vesz és elad a SZEGED! NÉPBANK Kossuth Lajos-sugárul 13. üakfároíi Bevő fenyőfa ÉDQielasEtalfls-muB&Shst, mm parketpadlót ajánlja Hainer HároBy és Fia asztalosgyára Szegeden Fodor-u. 3. Szőnyegek, moquette plüschök, ágyés asztalterítők, csipke és szövet függönyök legnagyobb választékban szőnyegáruházában Szeged, Kárász-utca (Wagner-palota.) Fatalpgyáramat május 1-től Boldogasszony-sugárul 1. szám alá helyezem át. Ozememet ott famegmunkáló Iparteleppel bövitem ki. Horváth Sándor ^XJU Telefon 16—21. Pulcz altábornagy-u. 4. Özv. Földes Károlyné szül, Sebőn Teréz fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy hőn szeretett térje, az önfeláldozó apa, testvér és nagyapa FÖLDES KÁROLY március hó 31-én este 11 órakor, élte 72-ik és boldog házassága 47-ik évében, hosszas és kínos szenvedés után jobblétre szenderült. Földi maradványait f, hó 2-án délután fél 3 órakor a Kállay Albert-utca 6. sz. gyászházból fogjuk utolsó útjára elkisérni. Béke lengjen porai fölötti Szeged, 1918. április hó 1-én, Gyászolják: özv. Földes Dsóué szül, Krausz Rózsi, Löwy. József éz neje szül. Földes Rézab Földes Samu és neje szül, Hoffmann Boriska, Sperlineer Vilmos éa neje szül. f öldes Leona, Farkas Henrik és neje sziü. Földes Jolánka, Földes Zoltán (harctéren) és ne|e szül. Nyltrai Sári, gyermekei, Földes Ármin, iivére.