Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-02 / 179. szám

fezeged, 1917. augusztus 2. mlmaö y arobszág 3 Szegeden száz korona egy métermázsa buza után teljesíteni fogják a (Saját tudósítónktól.) Amióta az uj kormány gabonabeszerzési rendelete megjelent, városi hatóságoknak és magánosoknak abban fő a fejiik, hogy miként lehetne az uj termésévre a szükséges lisztmennyiséget biztosítani. A dolog ugyanis sokkal több nehézségbe ütközik, mint ahogy gondolták, amit a kormány sok tekintetben kifagásolható rendeletén kivid az is előidéz, hogy a termelők még kevésbé akarják gabonájukat eladni, mint tavaly. Ismeretes, hogy a szegedi hatóság foglalkozott azzal a tervvel, hogy a közellátásra szorulókat biztosítani fogja akként, hogy a szükséges búzamennyiséget megveszi. A közélelmezési hivatal és a Magyar Általános Hitelbank szegedi kirendeltsége tárgyaltak Is ebben az ügyben, az életrevaló tervet azonban nem lehet megvalósítani, mert a Haditermény részvénytársaság nem engedte meg.bogy a Hitelbank szegedi kirendeltsége ilyen irányú megbízást vállaljon a várostól. A közellátottak ügye tehát — ugy látszik — a régiben marad, továbbra is a Haditermény utálja ki számukra a városi hatóság utján a megállapított fejkvóta szerinti mennyiséget. [ Természetesen az idén is tekintélyes számmal vannak olyanok, akik egész évi szükségletüket fedezni szeretnék. Ez azonban az idén az eddigi jelek szerint nagyon merész és nehéz vállalkozási lesz. Szeged területén tudvalevőleg távolról sem terem annyi buza, amennyire szükség van. A pol gármesíer tárgyalt már Budapesten arról, hogy adjanak engedélyt arra, hogy szegediek Csanád- és Csongrád-megyében, vala mint Torontál-megye északi járásaiban is beszerezhessenek gabonát. A polgármestes szóbeli előterjesztésére tagadó választ . ka pott, annak ellenére megtette az írásos elő terjesztést is. Arra persze nincs remény. Ihogy a történtek város kérését. De a szegedi területről rendelkezésre illó, aránylag csekély búzából is alig lehet vásárolni. A gazdák hallani sem akarnak arról, hogy a termésüket most eladják. A Magyar Általános Hitelbank szegcdi kirendeltségének és a Strasser és König cégnek szerda estig egyetlen mázsa búzát sem ajánlottak el megvételre. Pedig a rendelet értelmében a buza törvényes ára augusztus 31-ig a legnagyobb, 49 korona, azután november l-ig 47 korona, november 1-ie után pedig 44 koronás áron rekvirál t atnak. A helyzet kulcsa — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — a termelők végletekig fölcsigázott kapzsiságában van. Ezt kell valahogy, de sürgősen, a törvényes mértékig lefokozni és akkor annyian amennyien mégis csak búzához tudnak jutni. A búzának rendeletileg lényegesen fölemelt ára nem elégíti ki a termelőket. Az.t, hogy azok, akiknek együt van a szükséges pénzük, vásárolhatnak a város területén búzát, lelketlen üzérek módfijára arra akarják a termelők fölhasznál ni, hogy magasan fölcsigázott árak mellett hajlandók csak szóba állni. Ma Szeged területén 90—100 korona egy métermázsa buza. Ezen a helyzeten valahogy — akármilyen nehéz problémáról van is szó —- eny hiteni kell. A hatóság és a rendőrség mindent kövessen el, hogy a rendelet lelketlen megszegőit sikerüljön elcsípni. Persze eredmény nyel csak az járna, ha a fogyasztók, aki: most készülnek szervezkedni, mutatnának némi szolidaritást a becsülettel, az uzsoraárak üldözésével és — egymással. Ne vasi roljanak! Ha előbb nem, augusztus vége felé majd ideadja a termelő a búzáját tisztességes áron. A szegedi kamara titkára szerbiai tanulmányútjáról. {Saját tudósítónktól.) Dr. Tömetii Sándor j kamarai titkár, aki a hadseregifőparancsnok- j sag meghívására nagyob körutat végzett Szerbiában, az osztrák-magyar közigazgatás által létesített közgazdasági berendezések tanulmányozása céljából, útjáról visszatérve, tapasztalatairól a következőket közölt-e velünk: — Szerbiát az 19L5. év végén történt hódítás után a szövetségesek két részre osztották, a nyugati rész osztrák-magyar, a keleti és déli rész pedig bulgár közigazgatás alá került. A két közigazgatási területnek a határa csaknem Nisig a Morava völgye, ott a határ délnyugat felé kanyarodik. Uj-Szerbia, melynek Üszkiib székvárosa, a bulgároké, míg a régi Szandzsákban tartozó kerületek és vele együt a Rigómező északi része osztrákmagyar közigazgatás alatt áll. A németek, akiknek szintén nagy részük volt Szerbia meghódításéban, a közigazgatásban nem részesednek, csupán a Belgrádból Üszkübbe és tovább délre vezető vasutat tartották kezükben, Erre katonai szempontból volt szükség, minthogy túlnyomó részben ők tartják a szalonikii frontot ,Sanyiit hadseregével szemben. Utam, amelynek végpontja a Rigómező északi végén fekvő (Mitrovieza volt, nem csupán az osztrák-magyar, kanom nagyrészben a bulgár közigazgatás alatt álló területekre is kiterjedt. A vasúti összeköttetés ugyanis olyan, hogy aki iRigómezőre akar jui ni, annak Nist, Kumanovát, Üszküböt ós a bulgár területet is érinteni kell. Ilyenformán alkalmam volt rá, hogy legalább futólagiT san benyomást szerezzek a bulgár igazgatás alatt álló vidékekről is. Az általános benyomás az, hogy Szerbia még ma is háborús ország. A háború nyomai, kisebb-nagyobb mértékben mindenütt meglátszanak. Egyes városok, legifőként 'Belgrád, nagyon sókat szenvedtek. Belgrádnak a Szávaparton levő gyárnegyede az ostrom alkalmával csaknem teljéim elpusztult és a város többi részein is nagyon meglátszanak a harcok nyomai. A mi közigazgatásunk sokat rendbehozott ugyan mert a katonai közigazgatási hivatalokat el kellett helyezni, évek munkája lesz azonban, mig a romok teljesen eltünek. A vidék aránylag kevósbbé érezte meg a háborús pusztításokat. Itt a háborus jelleg a vasúton látszik meg leginkább. Civil utast alig lehet látni, csak mindenféle nemzetiségű, osztrákmagyar, német, bulgár és török katonát. Aki pedig civilben mégis utazik, a legszigorúbb ellenőrzésnek van alávetve, V háború pusztításait legjobban a népszámlást statisztika adatai mutatják. A belgrádi főkormányzóság ugyanis a mi igazgatásunk alatt álló területeken még 1916. júliusában népszámlálást rendelt el. Ennek a területnek 1910-ben másfél milliónál több lakosa volt, ma alig több 1.200.000-nél. Háromszázezer ember, a férfin lakosságnak 18—60 év közötti része hiányzik, elesett, hadifogoly, internált, külföldre menekült, vagy a Sarrail parancsnoksága alatt álló szalonikii hadsereg kötelékében harcol. Ez a szám mutatja legmegdöbbentőbb módon Szerbia háborus politikájának bukását. A közgapdqsógi élet, eltekintve a mAj 6 g az < é ég tói, pang., A gyárak közül csak azok vannak üzemben, amelyeket a katonaság saját szükségletére berendezett. Egyes bányákat a katonai igazgatás szintén üzembe helyezett, azokat tudniillik, amelyeket a hadviselés szempontjából fontos fémeket, ólmot, rezet, és antimont szolgáltatnak. Kereskedelem nagyon kevés, bár itt már a némi javulás tapasztalható. A vásárló közönség java katonáinkból és a 'paraszt lakosságból kerül ki. A paraszt lakosság ugyanis, ugyanúgy, mint nálunk, anyagilag a háborús éveket egyáltalán nem sinylette meg. Terményeit már a balkáni háborúban is jói tudta értékesitteni és most a m,i katonaságunk is jó áron vásárol mindent. A kereskedelem lebonyolításának központi szerve Belgrádiban a es. és kir. áruforgalmi központ, amely a hazai érdeklődőnek minden ügyben készséggel nyújt felvilágosítást. Vezetője a m. kir. kereskedelmi muzeum tisztviselője, dr. Schneider Sándor, tart. kapitány. A gazdasági közigazgatás többi része mezőgazdaság, erdészet, statisztika stb., — a Wirtscháftsgruppe nevű osztályban van összpontosítva, melynek élén Járma alezredes áll, akit Szegedhez is szoros nexusok fűznek. A mezőgazdaság helyzete Szerbiában, mint mór az előzőkből kitűnik, jó. Meglepetéssel volt alkalmam meggyőződni róla, hogy különösen a Morava völgyében a gazdálkodás milyéyi magas fokán áll. Noha a javakorban levő férfinépességnek közel nyolcvan •széktaléka hiányzik, a bevetett terület a kerületi parancsnokságok jelentése szerint mindenütt nagyobb, mint az elűző esztendőben. (Ennek magyarázata az, hogy Szerbiában, ahol a munkabeosztása tekintetében orientális állapotok uralkodnak, azelőtt is inkább a nő dolgozol!, mint a férfi, most pedig a mi közigazgatásunk mindent megtett, hogy a termő területet növelje. A volt állami birtokokon, amelynek kiterjedése Szerbiában igen nagy, mindenféle olasz és orosz .hadifoglyok dolgoznak. Az idei termés. — ez a legfontosabb a mai háborus viszonyok közepette, — zab és árpa kivételével mindenütt kitűnően áll. Szilvában, ami Szerbiában nagyon fontos, az országnak rekdrd-termése lesz. Érdekes változás, hogy a kukorica-termelés a többi gabonafajták javára megcsökkent. Ez a jelenség a sertés-állomány megcsap p^ndsáral van összefüggésben. Ami a megélhetést illeti, az bizony Szerbiában is elég drága, sőt sok esetben drágább, mint nálunk. A Szerbiában alkalmazott katonatisztek és közigazgatási tisztviselők élelmezése érdekében a kormányzóság mindent megtesz és ma Szerbiában úgyszólván csak a tiszti és hivatalnoki étkezőkben lehet elfogdhtó áron étkezni. A polgári elem ugy segit magán, ahogy tud. Természetesen a vidéken valamivel könnyebb a helyzet, mint a városokban. Az igazgatásunk alatt álló régi Szerbiától élesen meg kell különböztetni a nemrévU ben .még Törökországhoz tartozott délnyugati kerületeket, Mitroviezát, Novibazárt és Priepoljét, ahol a szerbeknek még idejük