Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-14 / 241. szám

fezomWt, 1916. oíkttóbéí 14. bfiLMAGYARÖRSZÁti *" 1 1 Ifi 'T i I" íVfe-BT ^ir-1'hrT..-toi'iHrMW.i' «'i"»wf».—r -i "ii.m .• • ihmiiw • • ••••.'• fi .-'in i ..,__ Hötzendorfi Konrád a Hadvezetőséget ért támadásokról, a Vöröskönyvről és a békéről. — Telefonjelentés. — Budapest, október 13. Efy politikai személyiség, aki ,a „8 Órai Ujság"-gal összeköttetésben áll, abban a szerencsében részesült, hogy a hadseregföparancsnokságon fogadta báró Hötzendorfi Konrád vezérkari fönök és előtte a következő érdekes nyilatkozatot lette: — ön a Romániáról, szóló Vöröskönyviinket emlegeti, — kezdte a vezérkari főnök. — Erről azt mondhatom, hogy diplomáciánk moíst, a román háború kitörése után .került csak abba a kellemes helyzetibe, hogy a háború előzményeit nyilvánosságra hozhatta és ezzel meggátolhatta azokat a tarthatatlan vádakat, amelyeket ellene emeltek. Egész másképen áll a dolog a hadvezetőséggel, amely a háború tartania alatt semmiféle formában sem állhat elö azokkal a bizonyítékokkal, amelyek az ellene emelt kifogásokat megcáfolhatnák; olyan kifogásokat, amelyek bizonyára elmaradtak volna, ha az illetők teljesen betekinthettek volna a viszonyokba. A hadvezetőség tagjai némán és rezignáltán kénytelenek az ilyen dolgokat tűrni és nem zavartatják magukat nyugodt és céltudatos munkájukban. — A román háború legújabb eseményei azt mutatják, hogy ennek a szószegő kormánytól vezetett államnak a rablótámadása elveszi méltó büntetését, ami remélhetjük, hogy alaposabb lesz, mint amilyen eddig volt. — Az ön megjegyzésére, — mondta Hötzendorfi a politikusnak, — hogy a román betörést Magyarortszágon különösen megérezték, mert magyar földet sújtott, azt kell felélnem, hogy több, mint két éve és mondhatom, hogy eredményesen védelmezzük Magyarországot Galíciában és orosz területen. — Amit itt csapataink vitézsége és összműködése révén kifejtettek, azt egyenesen Magyaroríszág érdekében is müveitek. A magyar csapatok kiöntött vére pedig itten „szűkebb" hazájukért folyt. Érthető, ha most a miagyar csapatok és különösen a székelyek azt kivánják, hogy a gyáva ellenségnek ők maguk fizessenek meg. A mennyiben erre tekintettel lehetünk, mindenit elkövetünk, hogy ezt megtehessükf-de az általánós hadihelyzetre való tekintettel, bizonyos dolgokon nem mehetünk túl. Arra a kérdésre, hogy mikor jöhet létre a béke, csak azt válaszolom, hogy ellenségeink bevallottan a központi hatalmak teljes megsemmisítését tűzték ki célul. A tamerlanok és dzsingisztanok eszméjére azt a nyugodt elszántságunkat helyezzük szembe, hogy minden erőnkkel a végsőkig küzdünk az ilyen őrültség ellen, amelyet ők ad abszurdum visznek. Ha ellenségeink belátják ezt az abszurdumot, meglesz a béke. — Mi teljes hittel, csapataink hősiességébe, (lakosságunk áldozatkészségébe és (Saját tudósítónktól.) Kardos György j tartalékos honvédhadnagy igen érdekes két j levelet irt haza az Erdélyben legutóbb le- j folyt dicsőséges harcok egy-két epizódjáról. Az egyik levél szeptember végéről, a másik rtctóber elejéről van keltezve. Teljes sikerrel befejezett harcokról lévén szó, semmi akadályát sem látjuk annak, hogy a levelek egyes részeit közöljük. — Keresztény-szigeten, Nagyszebentől nyugatra 10 kilométerre vagyunk — irja Kardos első levelében. Igen étdekes a mostani harcmodor, egész olyan, mint 1914-ben. Rajvonal nincs, keressük egymást és ha öszszetalálkozunk, elpáholjuk a rumunyokat. Borzasztó gyáva egy társaság. Ugy félnek a tüzérségi tűztől, kézigránáttól, géppuskától, hogy az le sem irható. Legutóbb 13-án a ezred egy gyönyörű támadást hajtott végre. Ugyanis amikor 1-én ideérkeztünk, a fél zászlóalj és 2 géppuska parancsnokságom alatt kikülönittetett a hadosztálytól körülbelül 12 kilométerre előre, megállapítani, hogy hol vannak a rumunyok. Előre is jutottunk egészen Szecsel községig, ahol a román járőrrel már találkoztunk. Itt megszálltuk a Szecselberget, egy század és egy géppuska pedig a Csetatia magaslatot. Első nap nugodtan voltunk, a második nap este azonban ngy 10 óra felé nagy kürtszót hallottunk, amely a hegyekben borzasztó erősen hallatszott. Utána egy nagy „Hurrá"-kiabálás és megindult a román támadás, nem csak eliilről. hanem jobbról és balról is. Ugyanis felfedezték, hogy tőlünk jobbra és balra senki sincs. Mindannak dacára, hogy körül voltunk keritve, sikerült a rumunyok sorai között kitörnünk, természetesen egy ,kis veszteséggel. Visszavonultunk egy pár kilométerre és amennyien maradtunk, az út védelmére felfejlődtünk. Az volt a szerencsénk, hogy a rumunyok nem mertek utánunk jönni. Azonnali jelentésünkre, hogy a rumunyok legalább egy ezreddel támadtak, jött segitség. Ezredparancsnokunk kezdeményezésére és kidolgozott tervei alapján, amelyet az itt lévő gróf Schmetow .német tábornok hadtestparancsnok is jóváhagyott, megindult 13-án a támadás. Szecsel község déli szegélyén felfejlődött a attól jobbra egy német zászlóalj. A románok kezdték a támadást a ellen, miután rot a \ szárnyát kitartásába vetett bizalommal viseljük a háborút. - Ön azt kérdi, hogy volt-e a hadvezetőségnek tudomása a Vöröskönyvben most már közzétett eseményekről. Természetes! Közte és a külügyi hivatal között állandóan folyt és folyik ,az értesülések kicserélése és elmondhatom, ihogy a külügyi hivatal legfontosabb értesülései közül sokat a ihadseregföparancsnokság hírszolgálata révén kapott. Mi Románia katonai esélyeiről éls viszonyairól mindig a legapróbb részletekig, tökéletesen tájékozódva voltunk. í előző napokon felderítették és azt hitték, | hogy attól jobbra nincs semmi. Tennészej tese.i akkor még a németek nem voltak felfejlődve. Igy tehát sikerült a bekerítés. Ugyanis a rumunyok akarták a ; jobbról átkarolni, de akkor mar a németek a magaslaton voltak. Egész közel eresztették őke/t, amikor is ugy a l mint a németek ellentámadása megindult. A románok teljesen be voltak kerítve és igy a megsimmisitő tüzérségi, géppuska- és gyalogsági tűzben teljesen tönkre verettek. Aki meg tudott menekülni, ugy elszaladt, hogy azóta se látták. Még tegnap is százával temették a románokat, akik annyi szerelvényt hagytak hátra, hogy 10 kocsival alig lehetett elszállítani. Ez volt 1—2 román ezred szomorú históriája. — Tizenhetedikétől huszonkettedikéig — mondja Kardos második levele, — Keresztény-szigeten voltunk, ahol több román támadást vertünk vissza, de még nagyon kevesen voltunk, mert a németeket még akkor csoportosították. Már akkor hallottuk, hogy Nagyszebenben tartózkodó csendőröket civilbe felöltöztettek, akik kerülő utakon a vöröS'toronyi vonal elzárására induló német csapatokat/kalauzolták. 123-án ;Nagycsiirre mentünk, ahol 24-ig beszállásolva voltunk. 25-én felfejlődtünk támadásra. Német hadtestben a ezred volt az egyetlen magyar csapat, ki is tettünk magunkért, a németek el voltak ragadtatva. Tehát mikor már bizton tudták, hogy Vöröstoronynál el vannak zárva a románok, megkezdődött a támadás. Gyáva banda ez a rum'uny, de azért az utolsó pillanatig lőnek és aztán elszaladnak. 25-én, 26-án és 27-én egész nap támadtunk. Hindenburg Romániát teljesen le íogja törni. Budapest, október 13. A Budapesti Tudósító jelenti Berlinből: Irányadó katonai körök igen biztatónak tartják a katonai helyzetet, amely a központi hatalmaik számára kedvezően alakul. Egyre világosabbá válik Hindenburg és Ludendorff ama törve, amely Ro mánia teljes letörésére irányul. Vilmos császár a román fronton tett látogatása igen kedvező hatást tett. mmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmma^Mamtm 2

KftfV« srammonkén. .Ittó HSCHBRS™ oOU Aranyert Korzó-kávéház MIST -•"«"'»«»í,-'"«I*»«M®«»I«BK»I1BB.I9BBBSBBBBBBBBBBBB.,B,|SBBBKBBBS)SI> Mm fialni a ipi§Éi isüi a Mai. —^SzegcdiekXFalkcnhagn hadcsoporíjáb&n. —