Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-08 / 236. szám

2 MLM Á m Amm&m Vasárnap, látó. október 8. A politizálás alkonya. Irta: Gál Miksa. Kezembe akadt egy könyv „A keleti batárról" irta Bizony László. Lapozgatva abban már az első, bevezető részében találom a következő megjegyzést: „A magyar nép — köztudomás szerint — szeret politizálni; vasárnaponkint mise után a községháza előtt, délután pedig — ha lehet mindennap — valamely alkalmas helyen szóba kerülnek az ország dolgai. Ez az évszázados tulajdonság a magyar faji képességeiből eredt és a szellemi fölénnyel öröklődött át ivadékról-ivadékra. Ha elnémult a falvakban a politika, ki vész az érdeklődés: — olt a nyomor ütötte a fejét... Az erdéyi (falvakban egyre csöndesebb lesz — a magyar és ahol röviddel ezelőtt még élénk viták folytak: napról-napra halkabb lesz — a magyar szó. A küzdelem az élettel, a szegénység, amely úrrá lesz mideneken, meggyötri a kisgazdát és a' parasztot, kiöli az érdeklődését lefoglalja a szellemét, korlátokat emel a gondolatának a faluvégén és eltompítja az asszimiláló erőt, amely benne lakozik. Meglazulnak a kapcsolatok, amelyek a fajához, a nyelvéhez, a nemzethez kötötték..." , Két mondat ez, tele igazságokkal és valóságokkal; két mondat, anrelv szoros összefüggésben áll tényleg egymással, csakhogy mindennek nem az erdélyi részekben valóban az utóbbi években észlelt oláh gyarapodás adja meg a magyarázatot, hanem csak ez a két mondat. Az első rész az, amely a politizálással foglalkozik, magyarázza és adja meg a feleletet a második részben ecsetelt szomorú helyzetnek. Vagyis: nem az oláh előnyomulás, azaz térhódítás folyainánya az. elszegényedés, hanem a politizálásé és nem áll, hogy... „ha elnémul a falvakban a politika... a nyomor üti fel fejét", illetve ép az a mi speciális bajunk, hogy a politizálás képezi az életfenntartó Ifluidumot a falvakban. Az. hogy „valamely alkalmas helyen", értsd alatta a korcsmát, tölti mamár el parasztságunk szine-java politizálással idejét. Egymagában véve szomorú tény és ha majd nem politizál, az lesz a magyarság reneszánsza. A magyar nemzet talán Európa egyetlen nemzete, amelyen még ma is évezredes múltja és fejlődései megállapítható és a mely oly metamonfozison ment keresztül, amely őt eredeti karakteréből nem tudta teljesen kivetkőztetni. Mint nomád pásztornép kezdte és szép lassan belekeverődött különféle harcokba. Ezek a harcok lettek másik tulajdonságává, amelyet soha sem tudott magáról lerázni. Később az évszázados, harcok politizálássá alakultak át. Talán sehol sem politizál annyira a pásztornép, mint nálunk. Ezt Ausztria is élesztgette folytonosan és mindég \ olt rá gondja, hogy az alkotmány iránti harcokból a legszegényebb kunyhó lakója is kivegye részét. A .politizálás népünk \étébe ment át, de oiv annyira, hogy más kérdések iránt merőben közömbös maradt. És a közömbösségből őt kirántan;, roh i setiM m- g nem kísérelte. Sőt a u: és 48 irmli nőiben meddő közjogi huv. >k, egyes képviselői választások, tör 'éRvhatósági választások, ezek voltak a lélekemelő momentumok, ainevek sokszor, la > i tulsokszor megrészegitően hatottak paraszt, jainkra. A parlamentben és törvényhatóságokban szóval vívott harcok, kint a falvakban nagyon is sokszor tettlegességre ragadtatták az egyeseket, gyűlöletre, vagy legalább is haragra tüzelve az egy-egv párion levőket. Választások. — amelyek különben a városi nép között is rendszerint nagyobb fontosággal birnak, mint bár melv más valóban fontos kérdés — és a politizálás soksok család romlását, vagyonuk eluszását, tönkretételiiket jelentették, vagy eredményezték. Ha tehát helyesnek fogadjuk el Bizony Lászlónak azt a megállapítását, hogy az erdélyi falvakban egyre csöndesebb fesz a politizálás, hozzátehetjük, hogy ezen keseregni egyáltalán nem szabad. Sőt arra kell majd törekednünk, hogy a politizálás tűnjék el parasztnépünkből, hogy más kérdések és feladatok töltsék el és hozzátehetjük Bizony megállapítására célozva: hogv ha erdélyi magyarjaink kevesebbet politizáltak és többet helyzetükkel törekedtek volna, nem lehetett volná -erdélyi térveszteségről beszélni. Mindezen politizálásoknak váratlan, de örvendetes végét veti a háború, valamint fogja végét vetni a háború utáni gazdasági berendezkedés. Bárhogyan is — reméljük a legjobban — dőljön el ez a véres öldöklés, egy bizonyos és ez: hogy roppant nagy terheket kell majd viselnünk, oly terheket, aminőket ma még csak nein is akarunk el-, képzelni. 1913. év végéig Magyarország minden lakosára 280 korona államadósság esett, eddig a háború 7.8 milliárdot absorbeált, most uj hadikölcsöii előtt állunk és ha a sok sebre, amely pénzzel beheggeszthető, gondolunk — tehát nem holmi hadisarcokra, — akkor is legalább még egyszer 7.8 milliárdra lesz szükségünk, ugy hogy a háború befejeztével a fejenkénti államadósság 1060 koronára fog emelkedni. Ennek a 21.2 milliárd tartozásnak az évi 5%-os (holott a hadikölcsönök átlag 6%-osak) kamata kitett 1060 milliót, ezenfelül T>edig viselni kell az évenkint ismétlődő és állandóan emelkedő állandó természetű, közel 2 milliárdra rugó évi rendes és netáni rendkívüli kiadásokat, amely utóbbiak, tekintve, hogy már most a jövő feladatok elsői között egy állandó, jól felszerelt, modern hadsereget hangoztatnak, tetemes összeggel fogják évi büdzsénket megterhelni. Ezt a mondjuk csak 3 -és fél milliárdot meghaladó összeget elő kel! teremteni, inint ahogy elő lehet teremteni, de természetesen nem politizálással és a multakon való rágódással, nem, közjogi sallankogéri való harcokkal, hanem kizárólag komoly és józan munkával. Ma megesik az, hogy Szeged városa a Tápé határában lévő birtokán nem tud cukorgyárat felállítani, mert Tápé lakosa az istennek sem akar cukorrépát termelni, noha tudjuk azt, hogy mennyivel több haszna volna a lakosságnak, a városnak, a környéknek, szóval mindenkinek ebből. Ma — értem alatta a háború előtti időt — annyit termelünk földeinken, amennyire szükségünk van, egy keveset ki is viszür.k, valamit be is hozunk. Ez minket kielegii, annyival Is inkább, önért hiszen az állam nerri szőrit magasabb adóval intenzivebb termelésre, csak a kereső osztályt sarkú ja és ez véres verejtékkel dolgozik is, cs ixhogy többet keressen és eleget tehessen az állam ujabb meg ujabb kívánalmainak. De a földbirtokost •• z állam nem szorítja, tehát nem produkál. Csakhogy a háború után, ha a lövészárkok bár alaposan megfogyatkozott jelenleg- lakosai hazajönnek, itt ad'; alannyá fognak • ó m és látják majd, hogv teherviselési kép-légiink határán tul vaunak. akkor az állam is belenyúl bizonyai a dédelgetett kasztjának dolgaiba és kényszeríteni íogia arra, hegy többet fizessen, azaz többet termeljen Ma 5 milliárd értékű mezőgazdasági hozamúi k és e mellett egyes növényekben ífoniánia mögött állunk. Ha nekifekszünk a demokratizálandó és demokratizált földbirtokkal rendelkező Magyarországban a valóban helyes és csak féligmeddig intenzív gazdálkodásnak ,ugy játszva, hangsúlyozom: játszva 50%-kal többet termelünk. Tehát 7 és fél milliárd értékűt. De ez csak a mezőgazdaság többeredménye. Csakhogy nem marad egyedül ennél. A többtermelés nyomán az indusztriális is jár. A nyerstermények és — termékek feldolgozása. Ez uj hasznot, uj jövedelmet jelent. Igy lehet, de csakis igy a várható terheket el is viselni. Ehhez azonban politizálástól mentes, józan felfogású emberekre van szükségünk. Mi tehát abszolúte nem osztjuk Bizonynak azt a nézetét, liogy ... ha elnémul a falvakban a politika... ott a nyomor üti fel a fejéi. Ellenkezőleg, ha sikerül a háború befejeztével a falusi politizálást gazdasági kérdések iránti fogékonysággal felcserélni, ha sikerül a falusi ember mai gazdasági maradiságáí leküzdeni és a roppant nagy terhekkel szemben nem Amerika felé irányítani figyelmét, hanem egy demokratikus földbirtokkal rendelkező saját hazája felé és arra. hogy tisztára tőle függ ennek a szép hazának a felvirágoztatása, valamint a nagy terhekkel szemben elérendő nagy eredményekre: akkor csöppet sem bánt minket az a tudat, hogy kint a falvakban „valamely alkalmas helyen" nem politizálnak az emberek, mert tudjuk, hogy sokkal alkalmasabb helyen a többtermelés gondolatának gyakorlati kivitelét kísérlik majd meg. Es ez, tehát a politizálás alkonya, Magyarország jövője és nem a politizálás állandósítása. Levegőbe röpített angol csapatok — Négyezer ágya küzdelme nyugaton. — Hága, október 7. A Daily News haditudósítója jelenti a soimimei frontiról: A legsúlyosabb harcokat azok az angol csapatok állották ki, amelyek a legszélső balszárnyon foglaltak helyet. Teljesen ki ivoltak téve az ellenség leghevesebb tüzének. Amikor rohamtámadás közben az első hullámok már tul voltak a német árkokon, az ellenség földalatti állásaiból meglepetésszerűen félelmetes gépfegyver tűzzel árasztotta el előretörő sorainkat. ? A németek talán legszdlárdabban Guedecourt falut erősítették meg és éppen ezért az angolok szörnyű vesztesléget szenvedtek a községért vívott harcban, különösen a Leicester-ezred, amelynek elkeseredett küzdelem után sikerült benyomulnia az ellenség vonalaiba. Arról a félelmetes tüzérségi párbajról, amely a (tóét ellenfél között szakadatlanul folyik, alig lehet megközelítő leirást adni. A németek az angol front ellen körülbelül ezer ágyút irányítanak és körülbelül ugyanannyit a franciákkal szemben. Nekünk és szövetségesünknek legalább ugyanennyi ágyunk áll harcban, ugy hogy egyidőben négyezer ágyú dörgése reszketteti meg a levegőt. Éjjel és nappal okádják a tüzet ezek az acélszrönyetegek, oly pokoli koncertben, amelyből már nem lehet megkülönböztetni az egyes ütegek mennydörgő szavát. Amikor mi roham után megszüntetjük a szalvéta akkor odaát annál vadabb tüzelés kezdődik. Gyalogságunk ebben a gyilkos tűzben rohan előre félelmet nem ismerve és szorongó szivvel, mélyen megrendülve látjuk, hogy a közéjük csapkodó gránátok robbanása következtében mint repülnek levegőbe egész csapatrészek. Különösen nagy volt csapatainkban a pusztulás Clery közelében és Morváinál. A két szembenálló frontot süríi füstfelhő takarja el, amelyet csak az explodáló gránátok villámsugarai h'asitanak meg. -izzótestek és üveghengerek In vert és Auerégőkre legjobb minőségben FONYÓ SOMA, világitási-vállalatánál, Kölcsey-utca 4. Telefon 165.