Délmagyarország, 1916. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1916-10-15 / 242. szám

8 DÉDMAGY.AB-OILSZAG -Vasárnap, 1916. október 15. nem képes több tisztet ki-adni. Arra is .felllibv­ja a liszthivatal a közönség figyelmét, hogy azok, akik lisztkészlet fölött rendelkeznek, ás közel látásra iis jelentke-z-tek, készleteikéi nyomban (jelentsék be. Azokat, akik ezt beje­lenteni elmulasztják, szigorú büntetéssel sújtja a rendőrlbiróség. — A -liszthivatal köz­li: Az október 16-tól november Iónig járó liszt­mennyiség kiadását <?s.ak október 16-án kezdi meg a liszthivatal. jy — Hősi halál. Sanics József népfölkelö. a Kr istály-gő&mosóda tulajdonosa szeptember 20-án életének 46-i'k étében, az olasz harcté­ren szerzett sebeiben elhunyt. Özvegye és gyermekei gyászolják. A hazáért halt (hős lel­kiüdivóért az en'ges-ztelő -szent mise áldozatot hétfőn délelőtt nyolc órakor mutatják 'be a rókusi templomban. — Meg akartak halni gyermekük után. Budapestről jelen-tiki: Király falvi Király Kelemen a -Pesti Hazai Takarékpénztár -fő­nén zt-árasa és felesége Médnyánszky Lenke veronállal megmérgezték magukat, mert egyetlen gyermekük, alkik tüzérhadnagy volt, Kolomeánál hős! halált halt. Az öngyilkos­kisérletet észrevették; a házaspárt azonnal kórházba szállrtott-ák és mindkettőjüket siké­rült megmenteni az életnek. — Kétforintosok és huszonötkrajcárosok forgalomban. Az aprópénz, de egyáltalán a váltópénz hiánya, melyen sokan ugy akartak segíteni, hogy a papir kétkoronáísokat két és négy darabra vágták, -mos-t érdekes fel-fede­zésre vezetett. -A bankok pénzváltóhelyei jó­ideje tapasztalják már, hogy feltűnő sok régi kétforintos kerül a kezükbe. Ezek a 80-as évekből megmaradt pénzdarabok ugyanis súlyra, nagyságra, formára ugyanolyanok, mint a fogalomban levő ötkorónások. Ezüst­tartalmuk állítólag még nagyobb, mint az ötkoronásóké, és a régi pénz -pereme is egyen­lő az ötkoronáséval. A körirat a „Viribus uni­tis" ugyanolyan betü'formákkal és ugyanazon nagyságban van vésve, sőt az egyik oldal, a melyen a király domborművű képe van, alig különbözik az osztrák ötkoronástól. Ezen ha­sonlóságok alapján az első pillantásra min­dönkiit tévedésbe lehet -ejteni, amint az mos­tanában nagyon sűrűn előfordul. Érdekes, liogy egyetlen pénzintézetnek sem volt bir­tokában nagy-mennyiségű régi kétforintos, hanem ezeket magánfelek hozták forgalomba. öregasszonyok, zsugori vén emberek szalma­zsákjából, fiókjaiból kerülhették -elő ezek a kétforintosok. A -régi kétfor in tónak ima már nincs pénzértéke és a fémbeváltó 2 korona 8 fillért ad érte. Különben legmjábban a régi 25 krajcárosokkal is felültetik a közönséget, amelyeket korona helyet a-dnak ki. Igy ál­lunk a legújabb aprópénz-mizériával. Kérdés csak, mikor fogmaik a régi fűlhető állapotok visszatérni. Pernéljük, (minél előtt. - Sikkasztással vádolt aradi földbirtokos Aradról jelentik': Az aradi királyi törvény­szék büntető bíróságánál egy igen érdekes aktacsomó fekszik. Ez év áprilisában történt, hogy Meisztrovics János aradi sertésnagy­kereskedő felijeién tést tett a rendőrségen égy ismert aradi földbirtokos, sertéskereskedő el­len -sikkasztás miatt. -Meisztrovics elmondta feljelentésében, hogy egy év előtt meghízta a földibirtokost,, hogy az ő pénzén vásároljon siertést. (Megbízta azz-al is, hogy az összevásá­rolt sertést szállítsa ki -makkoltatás ' végett az orré a célra gróf PotoczJcy uradalomtól Hoo-ctő község határában bérelt erdőibe. Megegyeztek aztán ahlban, hogy az -eladott sertések tiszta nyereségén meg fognak osz­tozni. Ez év elején — ímendo-tta Meisztrovics feljelentésében — társa, az ő tudta és bele­egyezése nélkül huszonöt -darab sertést ezek közül a sertések közül eladott és azoknak 5600 korona vételárát „eltnlajdonitotta." A nyomozóé során a földbirtokos azt vallotta, hogy ő nem követett el •büneselefcményt. mért ő tár-sas viszonyban volt Meisztrovie9­esal és neki joga volt a sertések eladása s végül azoknak vételára őt megillette. Az el­járáis során tanukat is kihallgattak akik azt mondották jegyzőkönyvibe, liogy a sertések Meisztrovics tulajdonát képezték s a földbir­tokos nagyon, helytelenül cselekedett, amikor azokat, éla-dta. A-z aradi királyi ügyészség a vádat elfogadta, és sikkasztás büntette cí­mén kiadta vádiratát a földibirtokos ellen. — Védik a szeperii szappant. A rendőr­kapitányi hivatal közli: Felhívom az összes s»appankés-zitők-et és szappan-eladással foglal­kozókat, hogy szegedi szappan elnevezés alatt kizárólag a. zsiradékból, töltő anyag hozzá­adása nélkül -készült -szappant hozzák -forga­lomba, mert szegedi szappan alatt -régi idő óta qsakis az ilyen szappant ismerik s ez a szap­pan az, amely jó 1 úr-névnek örvend. Sulypát, viznveg vagy más .töltő anyaggal készült szappant csakis -mint töltött szappant szabad a legújabb fajta egyetlen példányát, a szűz­termést. Bognár ijedten bátrakapja a kezét. — Nem, nem, nem, ezt nem adhatom neki! De a tüzér, — milyen gyerek még, milyen fiatal! — bizonyára nagyon eltikkadt a bosszú uton. Bál- az ajka nem nyílik kérésre, a sze­mében azonban ott iil a vágy. — Hiszen ha nem ez volna az egyetlen pél­dány. De igy még maga.ni sem ismerem az izét! Ettől lehetetlen megválnom. Nem, nem, nem adom! k-iizködik magában Bognár Ákos. — És lia ezek nam mennének?.... És lia az oláh csorda idáig jönne és legázolná, az ösz­szes körtefáimat? — tépelődik Bognár. Tehát mégis megváljak ettől az egyetlen példánytól? Hiszen ennek a német tüzérnek ez csak egy körte, de nekem?!.... Nekem ez unikum. Nem adom od'a. Hogy újból kísértésbe n-e jöjjön, vissza­megy az állomás -épülfe-te /elé. De nem tudja a tekintetét le-venni a tüzérről, aki feszesen, ke­ményen áll ott az ágyuja mellett. A pálya­udvar tul só -oldalán álló ,jegienyemyánfa sor gyönyörű háltfér e szoborszerű jelenséghez. Az ágyuja m-e-llett álló tüzér a maga mozdulatlan­ságában olyan, mintha a kötelessé,gtudás szob­rát ábrázolná. Bognár Ákos megint ingadozik. — Hiába minden, mégis csak odaadom neki a körtét — mondja nagy elszántsággal. Miikor azonban azt látja, liogy a tüzér most már egészen másfelé tekint, megkönnyebbülten lélekzik fel. — Nem is kívánja annyira ezt a körtét, mint gondoltam, — beszéli -bele most önmagá­ivá. A következő pillanatban azonban megint eszébe jutott, m-i (történt volna, h-a az oláh esordá belegázolt volna a körtésébe. És erre a gondolatra megremegett a szive és a verejték hid.pg gyöngyökben ült kii a homlokára. — Ez a ném-et a körtefáimat megy védeni erdélyi földre! A vonat most éleset füttyentett és a kere­kei lomhán- indullak meg. Ebben a pillanatban aztán Bognár Áik-os pillanatnyi elhatározással utána rolian a vo­natnak és füluyiujtja a körtét a német tüzér­nek : — IIt van testvér, edd meg jó egészséggel! A tüzér illedelmesen, megköszönte és utána mindjárt mohón beleharapott a körtébe, mely­nek éd-es leve lecsurgott a két szájszögletén. Ha tudta, vagy sejtette volna, liogy ez Bognár Ákosnak .ugy ese-tk, mintha valaki bölemart volna a szívébe, talán el sem fogadta volna. Deliát nem tiulita és igy n/igyon-nagyon jól esett neki Bognár Ákos körtéje. forgalomba hozni. Ezen minőségének meg­jelölését az árjegyzékben fél kell tüntetni es az eladásnál meg ik-ell mondani. — Befejezték a gabona neműek rekvirá­lását. Szegeden szombaton fejezték be a ga­bouanemüek rekvirálálsát. 4000 mázsa, -rozsot, 100 mázsa ibuzát, 100 mázsa zabot és 18 mázsa árpát sikerült, rekvirálni. -Hétfőn kezdődik a beszolgáltatás. — A hadifoglyok gazdasági munkája. A türvényih art ós ági munka- és hadifogoly-bizott­ság szombaton délben dr. Dobay Gyula, nép­fölkelö főhadnagy al-nöMásével ülést tartott. Az ülésen a gazdasági .munkákra kiadott ha­difoglyok 'beosztásáról tanácskozott a bizott­ság. — Vöröskeresztes román kémek. Egy szebenmegyei tiszviselő érdekes történetet ir árról, hogy miképen próbálkoztak a romá­nok hirt szerezni erdélyi hadállásainkról. A szebeni tisztviselő elmondja, hogy hivatalos Vürnton volt a nagydisznódi járásban, ami­ly: r feltűnt- élőtte egy k-oesi, amelyen jobbról és balról egy-egy vöröskeresztes 'zászló len­gett. A kocsin, mélyen bielhnrlkolvn bu'nd'áiá­ha. egy férfi é.s egy nő ült. Mindkettő karján a vöröskiereszf tiszteletet parancsoló jelvé­nye. A katonáik akik közö-tt a kocsi elhaladt, eleinte meghatódva -nézték az irgalmasság bő reit, akik .sebesülteket mentenek ímeg az élet­nek, betegeket 'gyógyítanak. A szebeni tiszt­viselő előtt, azonban kissé furcsának látszott a vörö keresztes kocsi, -amely lehető gyorsan igyekezett a legszélső hadállás félé. Ö is utá­na hajtatott; egy keresztútnál azonban a vö­röskeresztes kocsi utasaival együtt eltűnt e-lőle. Néhány pillanat múlva egy izgatott katona rohant- a szebeni tisztviselő kocsija félé ós a futástól szinte elfulladva kérdezte, hogy -nem látták-e egy vöröskeresztes kocsit és rajta egy nőt- és egy férfit. lA tisztviselő felvette a katonát a kocsira; aki eltn-onidta, hogy katona ruháiba öltözött detektív és azo­kat a veszedelmes román kémeket hajszolja, akik a vöröskeresztes jelvényt felhasználják, hogy ágyúállásainkat, kikémleljék. A tisztvi­selő -elmondta, hogy találkozott a vöröske­resztes kocsiva-l és megmutatta, merre men­jen. A detektív ós a tisztviselő utána hajtot­tak és nemsokára meglátták a kocsit. Izgal­mas pillanatok következtek most. A tisztvi­selő fegyver -nélkül volt; a katona d etek t Ív­nek is csak szolgálati revolvere volt kéznél, a kocsin pedig ott- iiit a vöröskeresztes fórifi, nő és a kocsis, valószinüle-g mindhárman felfegyverkezve. Szerencsére az utolsó pilla­Jön! Jön! Jön! Petőfi Sándor hatalmas filmkölteménye A legszebb magyar filmalkotás. János vitéz. Kacsóh Pongrác zenéjével. Jön! Jön! Jön!

Next

/
Oldalképek
Tartalom