Délmagyarország, 1916. szeptember (5. évfolyam, 204-229. szám)

1916-09-22 / 222. szám

I DÉLMAGY ARORSZÁG Péntek, 1916. szeptember 22. Elkeseredett harcok a nyugati fronton. A szervezett társadalom. A románok orvtámadása tudvalevőleg Erdély határszéli megyéinek egész lakossá­gát megmozdította, ugy, hogy ma szinte az ország minden része teli van erdélyi mene­kültekkel. Emlékezzünk azonban vissza. Mi­kor az erdélyiek menekülése megkezdődött, alig volt valamiféle intézkedés, amely akár Szegeden, akár más, az ellenségtől távoleső az orvtámadás által egyáltalában nem érin­tett törvényhatóságokban a menekültek fáj­dalmait, szenvedéseit enyhítette volna. Most már természetesen nemcsak Szegeden, ha­nem mindenütt történt gondoskodás arról, hogy a menekültek elhelyezést és élelmet kapjanak és nem hisszük, hogy volna mene­kült. szenvedő erdélyi embertársunk, aki ne részesülne a társadalom jótékonyságában. Elismerjük azt is, hogv a társadalom és a hatóságok — amikor felismerték a ve­szélyt — az elképzelhető legnagyobb gyor­sasággal megszervezték a szükséges szerve­zeteket, azonban ebből a mostani néhány napos zűrzavarból, amely sok embernek mérhetetlen és indokolatlan szenvedést oko­zott, a jövőre nézve rendkivül fontos követ­keztetést kellene levonni. • A háború legfontosabb követelménye — ezt az eddigi tapasztalatok alapján 'megálla­píthatjuk — a minden irányban, minden vo­nalra kiterjedő, pontos és alapos szervezett­ség. Ez a hadsereg alapja is és csak ez hoz­hatja meg a győzelmet is. Az antant különö­sen a háború első szakában tapasztalt ál­landó kapkodása, tervszerütlensége és szer­vezetlensége a legjobb bizonyíték állitásunk mellett. Az állam és a hadsereg szervezete mellett a társadalomnak is szervezve kell lennie. Tudjuk nagyon jól, hogy sokféle társa­dalmi szerv működik ma már az országban, amelyeknek az az együttes célja, hogy a •háború okozta sebeket begyógyítsák, sőt ifyen sebek fakadását megakadályozzák. Azonban épen az erdélyi menekültek esete bizonyltja, hogy a szervezetek egész beren­dezése nem felel meg a háborus követelmé­nveknek. A háború ugyanis a meglepetések iátéka. Soha sem tudjuk, hogy a háborúban mit hoz a holnap. Nem tudjuk a harctereken és nem tudjuk itthon. A hadsereg szervezete olyan, hogy bármelyik pillanatban egyen­súlyozni tudja a veszélyt, a hirtelen meg­lepetés okozta bajokat. Ugyanilyen szerve­zetet kellene létesíteni a társadalomban is. Látjuk, hogy a társadalom mily gyor­san sietett anyagilag egyes újságok — Sze­geden a Délmagyarország — felhívására az erdélyi menekültek támogatására. A helyzet­nek azonban olyannak kellene lenni, hogy a társadalom meglévő szervezetei minden meglepetés, vagy minden váratlan baj ese­tén a maguk erejéből tudjanak segíteni, in­tézkedni és a társadalom fellobanó segítsé­ge, vagy anyagi támogatása előtt már ma­guk részéről előlegezzenek minden támoga­tást ugy erkölcsi, mint anyagi téren, i Ez volna a legjobb mód arra, hogy az országban olyan esetek, mint az erdélyi me­nekülés szomorú esetei, ne forduljanak elő. Hogy mi módon kellene a társadalmat egységesen szervezni és szolgálatába állí­tani a háborúnak, az fontos ugyan, de olyan részletkérdés, amelynek kifejtéséhez és megtárgyalásához egy hírlapi cikk hatá­rai szűkek. Mi csak fel akarjuk vetni az eszmét azok számára, akik a társadalom mai háborus szervezetének élén állanak. A szervezettség és az egység adia az erőt, ez oltalmaz meg bennünket a harc­tereken is. Nem szorul már bizonyításra, hogy ma az egész ország harctér, ép ezért ugyanennek az egységnek, ugyanennek a szervezettségnek itthon is meg kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a győzelem biztosan, minél kevesebb szenvedéssel, áldozattal és kockázattal legyen a mienk. BERLIN, szeptember 21. A nagy fő­hadiszállás jelenti: Rupprecht bajor trón­örökös hadcsoportja: A Sonunetól északra Courcelletöl folytonosan több a kézigránát­harc, Flersnél, Le-Boeufetöl nyugatra és a Comblestöl északra heves ellenséges rész­lettámadásokat visszavertünk. Arrancourt­íól délnyugatra és Boichavesnesnél csapa­taink által támadás közben elfoglalt terű­i - — * l Jf . Az olasz offenziva kimúlása. BUDAPEST, szeptember 21. (Közli a miniszterelnöki Sajtóosztály.) Olasz had­színtér: Nagyobb harc nincs. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Florinát nem foqlalta el az antant. Genf, szeptember 21. A lyoni Nouvelllst jelentése szerint az a hir, hogy Florinát az antant-csapatok elfoglalták, nem felel meg a valóságnak. A város körüli magaslatokról a bolgárok oly heves tüzelést Intéztek, hogy az antant-csapatok kénytelenek voltak vlsz­szavonulnl. A román király lemondott a főparancsnokságról. Genf, szeptember 21. A Petit Párisién jelenti Bukarestből: Ferdinánd király le­mondott a személyes föparancsnoklásról; a kormányzási ügyek Intézése végett vissza­tárt a kormány székhelyére. Az erdélyi vereség után átcsoportosítják a román hadsereget. Bécs, szeptember 21. Az a csapás, a mely a román balszárnyat érte, megnőtt ter­jedelmében, amennyiben a szövetséges csa­patok az ellenséget nemcsak teljesen elűzték a Hátszegtől délkeletre levő területről, ha­nem Pebozsényt, a Szurdoki-szorost és a Vulkán-hágó körüli magaslatokat is meg­szállották. Ezzel meghiusult az ellenségnek a Bánság ellen irányuló előtörése és az ellen­séget visszavetettük román területre. Noha román részről még mindig azt állítják, hogy Erdély lesz a fő harctér, Svájcból folyvást határozottabban azt jelentik, hogy a román hadsereg átcsoportosítást 'készül megvalósí­tani, mert a Sarrail-hadsereg részéről nem remélhet könnyítést és az orosz segitő-had­test nem olyan erős, mint várták. A román vezérkar jelentése sikereinkről. A sajtóhadiszállásról jelentik: A román, vezérkar jelentése: (Szeptember 19.) Északi- és északnyu­gati front: Az egész fronton csekélyebb je­lentőségű harcok, a Sztrigy-völgy kivételé­vel, ahol az ellenség túlnyomó erővel táma­dott és arra kényszeritett bennünket, hogy némileg visszavonuljunk. leteket, elkeseredett harc után Ismét el­vesztettük. Arrancourttól délre tartjuk az elfoglalt árikokat. A német trónörökös hadcsoportja: A Maastól jobbra fokozott tüzérségi tevékeny­ség mellett visszavetettük a thiaumont— . fleurl szakaszban az ellenség támadásalt. LUDENDORFF, első föszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály! Déli front: A Duna mentén puskatüzelés. Dobrudzsában az ellenség a szeptember 18­ára virradó éjszaka két izben támadott. Enigea irányában (mintegy 18 kilométernyi­re Kobadinutól nyugatra), de visszavetettük. A harc folyik. Sajtóhadiszállás, szeptember 21. A ro­mán vezérkar jelenti 20-ikáról: Északi és északnyugati front: Qyenge összeütközés. Csapataink Petrozsénytől délre megszün­tették a visszavonulást, ahol elsáncolták ma­gukat. A Dobrudzsában élénk harcok az egész fronton. Az orosz-román csapatok vissza­verték az ellenség összes támadásait és an­nak veszteséget okoztak; öt ellentámadást intéztek. Ellenséges repülők bombát vetettek Konstanzára anélkül, hogy kárt okoztak volna. Sikereket jelentenek Dobrudzsából, Eni­gea környékéről (30 kilométerre délre a csernavoda—konstanzai vonaltól.) A harcok a környéken folytatódnak. A románok itt a hadvezetőség által tervezett mozdulattal összhangzásban, az ellenség főereje ellen fordulnak. Rénibe helyezik át a dobrudzsai orosz főhadiszállást. Stockholm, szeptember 21. Konstanzá­ban szomorú állapotok uralkodnak. Buka­resttel az összeköttetés vasárnap este óta ismeretlen okból megszakadt. A polgári lakosság délelőtt is, délután is csak egy-egy órára távozhatik lakásáról. Szakadatlanul ágyúdörej hallatszik és állandóan csapatok vonulnak keresztül a városon. A katonai in­tézkedéseket szigorúan titokban tartják, de mégis minden arra mutat, hogy a cserna­voda—konstanzai vonal sikeres védelmére alig gondolnak. Szajancskovszki tábornok liir szerint főhadiszállását már a Dobrudzsán túlra, Renibe Helyezte át. Orosz-fíeiszarábiá­nak közvetettemül haditeiiUetül való kijelen­tése és a szigorított ostromállapot kihirde­tése legközelebbre várható. Ki segítsen Románián. Berlin, szeptember 21. A National zeitung­nak jelentik az orosz batárról: 'Az antant­hatalmak közt most sürgős tanácskozás fo­lyik arról a kérdésről, miként lehetne Romá­nián segíteni. Egy részük azt kívánja, liogy Oroszország küldjön uj segitő-hadsereget í Dobrudzsába. Oroszország azonban azt akar­ja, bogy előbb Sarrail kísérelje meg a Romá­nián való megkönyitést. Stockholmi jelentés szerint román katonai körök kijelentették, bogy az antant balkáni diplomáciája végkép elvesztette játékát. Taíke Jonescut most szá­mos levélben fölszólították, hogy lépjen be a hadseregbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom