Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-27 / 199. szám

Szegeé, ISIS. augusztus 27. delmagy ARORSZÁG 5 szolt az elhangzott megjegyzésekre. Kifejti, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek az ő terve szerint nagyobb adót fognak fizetni, mintha vagyoni adót és jövedelmi adót fizetnének együit. A kormányt nem lehet azzal vádolni, hogy a plutokráciát védelmezi. Azt a módot választotta, mely nagyohb teherrel óhajtja sújtani a részvénytársaságokat és a nyilvános vállalatokat. Kérte a javaslat elfogadását. Hegedűs Lóránd az ellenzéki határozati javaslatoknak megfelelő határozati javaslatokról tesz előterjesztést. A Ház ezután elfogadta a vagyonadóról szóló javaslatot. Az ülés további folyamán elfogadták részleteiben is a javaslatot. Majd letárgyalta a Ház a harmadosztályú kereseti adóról szóló törvényjavaslatot is. Az elnök ezután a napirend megállapításánál indítványozta, hogy a Ház ülését szeptember 5-ikéig napolják el, mivel a kormánynak! más mérvű elfoglaltsága van és közben a főrendiház úgyis ülésezik. A Ház hozzájárult a javaslathoz. Ezután őrgróf Pallavicini György előterjeszti sürgős interpellációját. Azt kérdi a földmivelésügyi minisztertől, hogy tudomása van-e arról, hogy az országos gazdasági bizottság a miniszteri rendeletet ugy értelmezi, hogy a kisgazdák akkor is kötelesek gabonájukat alacsonyabb áron beszolgáltatni, ha 50 métermázsánál nagyobb mennyiségben gyűjtötték össze. És ha erről tudomása van, szándékozik-e sürgősen intézkedni. Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter válaszol az interpellációra. Kijelenti, hogy a rendeletet tévesen értelmezték és intézkedni fog, hogy a bizottság helyesen járjon el. Pallavicini és a Ház tudomásul vette a választ. Ezután az iilés negyedhétkor véget ért. BaaBBaasaBaHanaaHagtaaaaaaaanaasaaaaasaaasBasssansaa A Délmagyarország telefonjai Szerkesztik ég 305. fé?adchivötat 81. Ujabb akció a megélhetési viszonyok enyhítéséért — Beszerzési csoport alakul Szegeden. — (Saját tudősitönktól.) A Felebaráti Szeretet Szövetség, amelynek egyik alapszabályszerű kötelessége, hogy a megélhetési viszonyok megjavításában közreműködjék, mint ismeretes, mozgalmat indított egy közös konyha felállítása érdekében. Utóbb tudvalévőleg a hatóság hasonló akciót kezdett, ami arra indidotia a szövetség vezetőségét, hogy külön akciójáról lemondjon és a hatóság által felállítandó közös konyhánál ajánlja fel szolgálatait. Mint a Délmagyarország jelentette, a városi közöskonyha létesítésének terve is megbukott a jelentkezések csekély száma miatt, ami korántsem azt jelenti, mintha a közös konyha felállítására Szegeden nem volna szükség. Az üdvös terv keresztülvitelét oly körülmények gátolták meg, amelyekre ez alkalommal bővebben nem térünk ki. A Felebaráti Szeretet Szövetség most a megélhetési viszonyok enyhítésére és a nagy drágaság leküzdésére ujabb akciót kezdett, amely a tisztviselők körében bizonyára rokonszenvesebb [fogadtatásra talál. A szövetség élelmezési csoportja, amely a háború folyamán már eddig is sokat segített különösen a szegényebb munkásosztály sorsán, most beszerzési csoportot akar szervezni a szövetség tagjai körében. A szövetség cukrot, kávét és rizst kiván önköltségi áron juttatni a tagok részére. Faur Károly királyi műszaki tanácsos már erre vonatkozólag a szükséges tennivalókat a szövetség vezetősége elé terjesztette. A szövetség bizik abban, hogy amennyiben megfelelő számú jelentkező lesz, az emiitett élelmi cikket a kívánt menynyiségben belehet szerezni. Más városokban már régebben alakultak beszerzési csoportok és eredményesen látják el a tisztviselőket a szükségleti cikkekkel. A szegedi tisztviselők agilitásán múlik, hogy az akció itt is sikerrel járjon. A szövetség élelmezési csoportja a szövetség tagjait pénSzeptember 5-íg elnapolták a képviselőházat. (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőház szombati ülése iránt csekély érdeklődés mutatkozott. Őrgróf Pallavicini György sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt. Az interpelláció tárgya a kisgazdák gabonaértékesítése dolgában kiadott kormányrendelet tarthatatlan magyarázatáról szól. * Beöthy Pál elnök féltizenegykor nyitotta meg a szombati ülést és bejelentette, hogy őrgróf Pallavicini György indítványának megokolására háromnegyed nyolckor térnek át. Azután a közgazdasági és pénzügyi bizottság előadói terjesztették be jelentésüket a belügyminiszternek a fiumei államrendőrségről és a budapesti államrendőrség hatáskörének Csepel községre való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslata tárgyában. A jövedelmi adóról .szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban történt elfogadása után a vagyonadóról szóló törvényjavaslat] általános vitája Következett. Pető Sándor a javaslat kritikája előtt Polónyi Géza tegnapi beszédével foglalkozik. Polónyi Vázsonyinak egy tizenöt év előtti nyilatkozatát olvasta fel. Ö nem megy ilyen messze, csak Polónyinak 1916. augusztus 12-én mondott beszédét idézi. Polónyi azt mondotta, hogy ő mindig nagy barátja volt a városoknak, pedig ebből a beszédből egészen más olvasható ki. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy itt nem. Polónyi közéleti működését, hanem a vagyonadójavaslatot tárgyalják. Pető Sándor ezután áttért a javaslatra. A háborús konjunktúrákat az állam használta ki legkevésbé és ezért az állami monopóliumok bizonyos népszerűségre tettek szert. Csatlakozik az ellenzék határozati javaslatához. Felszólalt még Földes Béla és Sághy Gyula. A vitát ezután bezárták. Teleszky János pénzügyminiszter válaAz anya. Irta: Síriegl F. József. iMikor kinyílt özvegy Stepp Jánosné előtt kapcsos ilmakönyvének a két ifödele, mindig ugy éreze-e, mintha kitárulna előtte a menyország kapujának mind a két szárnya, melyen keresztül egyenesen az Úristen elé járulhat. iMinden reggel, délben és este esak ő vele, a nap és a csillagok fölött lakozóval társalkodott, mert mióta elhalt a férje, a fiát pedig az orosz frontra sodorta a háború vérvihara, azóta a jó Isten az egyedül? társasága. Aflféle nagyon szegény, elverődött sváb családnak az egyetlen tagja most már iStepp Jánosné a temesmegyei Vöröstemplomban. Néhány hónappal a háború kitörése előtt szakadtak ide, ebbe a szerb községbe, a sváb illádról.* De már a második hónapban szomorú özvegységre jutott az asszony ebben az idegen környezetben, melyet sehogysem tudott megszokni. Idekötötte azonban uj lakóhelyéhez az ura sirja. Az egyetlen katlholikus sir a vöröstemplomi temetőben. Annak is a legszélén, mert valami rendes helyet nem engedett át neki a szerb pópa. Mikor aztán kitört a háború és a fia, Jerieh, levonult, teljesen magára maradt az idegen világban. * Hád — Heide, ugy nevezik a svábok Torontálit! egye felső részét. Mikor esténként letette a pápaszemét és becsukta az imakönyvét, és mielőtt elfújta a lámpáját, egyetlenegyszer sem mulasztotta el, hogy oda ne tipegjen az ajtó mellett lógó •szenteltviztantólioz. Reszketeg kézzel nyúlt bele minden este a szent vizbe s miután magát hintette meg véle, néhány csöppet mindig az ég azon tája felé szórt, amelyben a harctéren küzdő fiáit sejtette az ő fájdalmas anyaii szive. De mert földrajzot sohasem tanult, bizony gyakran megesett, hogy nem arra szállt az istenes viz, amerre Stepp Jericli harcolt, hanem ép az ellenkező irányba. S ha ez az áldó és áldott anyai kéz sokszor el is tévesztette az irányt, a fia az orosz fronon még is érezte, tudta, hogy egy aggódó anya áldása követi lépteit a bömbölő ágyúdörgés és véres .szuronyrohamok közepette. Meg is irta minden itábc-ri levelében és tábori lapján: — Ne féltsen engem, jó édes anyám, a maga áldása és imádsága megvéd engem minden bajban. És ez nem is lehetett máskép. Bajtársai rakásra hullottak körülötte és neki még a hajaszála sem görbült meg. Egyszer azonban az oroszok olyan sürü vasfüggönyt szőttek a gránátokból, hogy azon még az anyai áldás sem talált rést és Stepp Jeriich megsebesült. Sebesülése azonban nem volt. súlyos, azért Temesvárra irányították, a hová kívánkozott. Ott legalább közel lesz az édes anyjához. Mert az a száz kilométer Vöröstemplomtól Temesvárig, csak egy macskaugrásnak tetszett neki az ezer meg ezer kilométer távolságban levő harcitérhez képest. Már útközben tábori lapon értesítette az édes anyját: • — Ne aggódjék, édes anyám, — irta, — könnyű a sebem. Most uton vagyok Temesvárra s igy legalább közel leszek édes anyámhoz. Bármily vigasztalóan hangzott is ez, mégis fájdalmas tőrszurás volt az az anyai szívbe. A máskor oly rendszerető asszony izgalmában a földre hajigálta az ágytakarót, a dunnát, a párnákat és lepedőt, hogy előkotorássza a szalmazsákból azt a kendőben őrzött pár garast, amiit megtakarított a kadisogélyből. Mikor pedig biztos rejtekéből előkerült a sovány vagyonka, azonmód otthagyta a széthányt ágyneműt a földön, bezárta a szobáeskaját és rohant, röpült az állomás felé. Látni akarja mentől előhh a fiát, akit másfél esztendeje nem látott és aki — irtózat még rá is gondolni! — megsebesült— —7 Istenem, csak le ne késsek, csak le ne késsek a vonatról! — aggodalmaskodott és még jobban futott. Már dübörög is a vonat, ő legalább ugy hallja és az állomás még jó negyedórányira van. — Csak gyorsan, gyorsan! — biztatgatta önmagát.