Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-09 / 158. szám

Ö DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. julius 9. amelyért elismerő köszönetet nyertünk. Kérem jelentésem tudomásai vételét! Szeged, 1916. julius 8. iScossa Dezső, hir. tan., iigyv. alelnök. Az iskolán kívüli közoktatás tájékoztató ismertetését Scossa Dezső készítette el. A miuuka — mondta Árkay elnök — fölötte ér­tékes és nagy köszönettel és elismeréssel fogadta a Közoktatási Tanács. Dr. Becsey Károly, az egyesület ügyésze terjesztette elő a Gallovich Jenő ellen indított fegyelmi vizs­gálat eredményiét. Ezek szerint .Gallovich a budapesti köziponttól 1600 korona lakbért vett fel annak ellenére, hogy Szegedről is él­vezett lakáspénzt, szabálytalanságokat kö­vetett el a cirkvenicai üdülőiház ügyében, 600 koronát utalványozott a feleségének azon a cimen, hogy kölcsönt nyújtott a budapesti osztálynak, iholott ez megállapítható nem volt, egy 600 koronás Írógépet elvitt az Em­kébe, 6 bőrszéket és egy órát pedig a sze­gedi lakására hozott le. Megállapította to­vábbá ,a vizsgálat, hogy Gallovidh az Elnké­nél ép az alatt az idő alatt fejtette ki a legna­gyobb tevékenységet, ami alatt a Derükénél orvosi bizonyítvány alapján szabadságoltatta magát, liogy a Demkétől alapítványokat 2T) ezer korona értékben átjátszott az Emkének és hogy összesen 10,286.57 koronával káro­sította meg az egyesületet. Mindezek alapján, az igazgatóság az elnöki tanács javaslatára fegyelmileg vétkesnek mondta ki Gallovichot, őt főtitkári állásától, a fiókoknál és az osztá­lyoknál viselt állásaiból julius 29-től számí­tandó htályíyal felmondás nélkül elbocsát­tatta, a Derükénél viselt tiszteletbeli állásától elmozdította, a Demkénél élvezett bármilyen javadalmazását beszüntette, a kártérítési kö­telezettséget vele szemben mejgúlhipitckta, az elvitt ingóságok visszaadására kötelezte. Kimondta az igazgatóság, hogy a határoza­tot fölebbezésre való tekintet nélkül végre­hajtják és a végrehajtással az ügyvezető­alelnököt bizta' meg., fából volt faragva és nem volt meghajlítha­tó. Legfeljebb annyit mondott: — Azért taníttattalak magyar szóra és neveltettelek úrrá, liogy ne szegy en&tsenék meg egyszer téged is ugy, mint valamikor engem. -Nem bánom, szeresd őket, inekem azonban hagyj békét a magyarjaiddal! Nem telit el egy nyári szünidő sem, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló párbeszéd ne folyt volna le a sváb parasztgazda és ur-fia: Hauipt József. főreál iskolai tanár között. És nem tudták visszahódítani a szivét a magyarság számára az unokái sem, akikot talán még az édes fiánál is jobban szeretett. A* debreceni három Haupt-.fiu nem tudott ugyan valami jól németül, de azért a nagy­apjuk csak megértette őket. A maga paraszti vérének a lobogását látta az orcájukon, ami­kor a' munkától kipirultán ott szorgoskodtak és segédkeztek neki a osépdőgép körül. Nem hiába iratkozott a legidősebb a gépsézmér­nökli szakra a teknikán, ha a gépész keneté­nél mélyebben is nézett a polbár fenekére, a. mi elég gyakran esett meg, azért nem állott meg a gép, ott volt a kéznél a Pista. A középsőnek, Árpádnak, az volt a ren­des vakác;ói szórakozása 'Nagyzsámon .nagy­apáéinál, hogy kora hajnaltól késő estig a vizes lajtos szekéren ült ós vizet hordott a géplvez, mig a legkisebbik, a Béliis, a mázsá­lást végezte és az élettel telt zsákok számát és súlyát jegyezgette. Nagy gyönyörűsége telt ebben és ben­nük az öregnek, ugy, hogy ilyenkor el fe fe­Felhatallmazást adott ezután az igazga­tóság a közgyűlésnek szeptemberben való összehívására és kimondta, hogy az elnöki és főtitkári állás betöltését függőben tartja. ORimasssBitiiBBBBaBiiasBassaBssHaBftaafcaasGaagKBBBiiiB&iaK Hogyan dolgoznak a hamis­kártyások. Link zsugázók, „falazók", utaző-ügynökök. (Saját tudósítónktól.) Békében, amikor a kánikula beköszönt és az emberek külön­böző fürdő- és nyaralóhelyekre menekülnek a hőség előli, mindennapos látvány a vonaton a kártya^ kompánia. A fürdőbe utazók una­loműzésből is megismerkedinek egymássá: cs ilyenkor már a második percben előkerül egyik-másik bőröndből a kártya, aztán ví­gan folyik a huszonegyes, a ferbli, a makaó Igy van ez most is. dacára annak, hogy ugy a „pakk", mint a „link zsugázók" közül sokat elszólított a behívó-parancs. Lehet, hogy a világháború sok tekintetben megvál­toztatta az embereket, de az az egy bizo­nyos, hogy a kártyaszenivedélyük egész ép­ségben megmaradt. A vonaton, mondjuk, ihogy hárman utaz­nak egy kupéban. A második kilométernél már megkezdődik a beszélgetés: hova való? hova utazik? A harmadik kilométernél már vigan folyik a diskurzus, a negyediknél már ott fekszik egy kiterített felöltő a térdükön és a bankár 'hunyorítva gusztálja, hogy mit vásárolt a veres ászra. Ketten játszanak, a harmadik kibicel. Eleinte a kibiccel terhelt ur nyer, de mire a vonat megérkezik oda, ahol ki kell. szállnia, rendesem egv fillér sincs a zsebében. Ez természetes is. mert a kibic, aki a kupéban mutatkozott be a másik játé­kosnak, „falazott" a nyerőinek. A nyerő és a kibic közönséges hamis­kártyások, — link zsugások, akik óriási ru­tinnall fosztották ki a „verebet." Aki a hu­szonegyes-íjátékot ismeri, könnyen megérti, miként történik a csalás. Az áldozat mögött ül a kibic, aki előre megbeszélt jellel értesíti a cimboráját, mennyije van a palinak. Előre megbeszélik például, hogy, ha a szivarját a szájában balolidalt tartja, az tizennyolcat, ha jobb oldalt tizenkilencet, a 'középen hú­szat jelent. Igy aztán könnyű a másiknak lejtette, hogy neki „herrisohe" unokái van­nak, akik már annyira magyarok, bogy nagyapjuk anyanyelvét épen csak törik. Ép .nyári szünidőn votlak a Haupt-ifiuk akokr is Nagyzsámion, — apjuk külföldi ta­nulmányúton járt, — amikor kiragasztották az utcasarkokon a nagy plakátokat a mozgó­sításról. A kisbíró meg utcáról-utcára járt és dobszóval hirdette a háborút mindenkinek, akit illetett. Vasárnapi nap volt épen ós az egész falu a főutcába tódult, ahol az öreg — most már nyolcvannégy éves — Haupt Mihály nagy, diszes kőházának nyolc ablakából tekintett kii a paraszti jólét, amilyen jólét jororman csak délvidéki svábjainknál 'található az or­szágban. A falu apraja-nagyja a váfoshaza­nak is beillő községháza előtt, gyülekezett. A ki katona volt és akire a mozgósítási (parancs vonatkozott, mind büszkén kihúzta magát .ás a tegnapi munkától még meggörnyedt pa­rasztok a háború ikrére hirtelen Kiegyenesed­tek és egy fejjel nőttek meg, munkától meg­merevedett lábuk egyszerre ruganyossá vált és feszes, katonás .léptekkel sietett haza. — Kitört a háború, kitört a háború! —­volt most a nagyzsámi svábok kuntádbja és — Los fürs Matériánd! — volt az adj­istenük. 'Az egész falut fölvillanyozta a bábom liire. A sváb rezesbanda végigvonult az ut­cákon és ,a Rákóczi-indulót fújta. Ezalatt az öreg iHaupt Mihály az agg­ságtól eltöirődötten kuriaszerü házának az bevágni, vagy „resztálni." Ez a legközönségesebb módja a csalás­nak. Komplikáltabb, amikor jelzett kártyák­kal — „bíaha zsugával" játszanak. Nehéz, mert jó szem keill hozzá, az alig észrevehető jelzést egy .pillantással, — nehogy feltűnjön — felismerni. Különféle módon preparált kár­tyák vannak. Ha valaki .köröinnyomokat talál a kár­tyák hátlapján, biztos lehet benne, hogy (ha­miskártyással játszott. Ez is egy módja ugyanis a jelzésnek. Hazárdjátékhoz teljesen elegendő tudni, figura következik-e, vagy tizes. Néhány kiosztás után a „zsugás" ezt már tudja, mert a figurákat vizszintes, a tí­zeseket függőleges köröiniiyomokkal jelölte meg. Az előre, — játék előtt — preparált kár­tyát többféleképen lehet megjelelni. Vannak olyan zsugások, akik a lapok széleit ollóval gondosan levágják: a figurákat Ihomoruan, a t i zeseket domb o r uan. Teljesen észrevehetetlenül azokat a kár­tyákat lehet megjelölni, amelyek háta, — és ilyen van a legtöbb forgalomban — négy­levelii lóherékkel van diszitve. Az alapszín­nel teljesen azonos festékkel gondosan befes­tik a lóhere valamelyik leveliének a felét. (Minden levél fekete vonallal elválasztva ke­rül ki a gyárból.) Ehhez egy kulcs készül. Például: bal alsó levél alsó fele ász, felső fele király, jobb alsó levél alsó fele tizes. felső fele kilencest jelent és igy tovább. Azt a zsugást, aki ezt a módszert használja, ritkán tudja valaki leleplezni. Nemrégen a szegedi rendőr­ség csinállegyilyen fogást és kobzott el egy csomag kártyát, amely ilyen módon volt preparálva. A hamiskártyások renkivüli ügyességgel tudják a hatóságilag lepecsételt kártyát fel­bontani, amelyet aztán megjelölnek és újra leragasztanak. Vannak olyan zsugások is, akik utazó-ügynököket tartanak, akivel ilyen módon megjelölt kártyákat olcsón árusittat­nak a kávésoknak és a fürdőhelyeken. ,Az utazó feljegyzi, kinek adott el kártyát és a hamiskártyás néhány nap múlva már az ál­tala preparált kártyával játszik és senki sem sejti, miért tart ki mellette állandóan Fortu­na istenasszony. De nemcsak a kávéházakban folyik a bláh-a zsuga, hanem országos vásárokon, sőt hetipiacokon- is. Facér mesterlegények és üveges (folyosóján kényelmes karosszékben szundikált. A,z utcáról tompán beszüremlő Rákóczi-induló hangjai a félálomban szen­dergő aggastyánban rég múlt időkből azt a jelenetet varázsolták lelki .szemei elé, amikor ugyancsak a Rákóczi-induló hangjai mellett ő is felcsapott magyar honvédnek. Álmának csak a folytatása volt 'tehát a valóság, amikor unokái nagy lármával -bero­bogtak az uteáról, odaéllottak eléje ós Pista, két öccse nevében 'is, lelkendezve kérte: — Nagyapám, nagyapám, pakkot' 'hamar, megyünk haza és önként heállunk 'honvédőknek! Erre az öreg .Haupt Mihály egyen kim megölelte és megcsókolta a fiukat- ós igy szólt hozzájuk: — Aztán olyanok legyetek ám, fiuk, amelyen annak idején ón voltam, amilyenek negyvennyolcban a magyar honvédek vol­tak! IS most kérlelő, hízelgő hangon szólt a legidősebbik unoka: — Ugy-e, nagyapánk drága, most mái­nem haragszol a magyarokra? IS az öregnek a 'haragja, a sok-sok éves harag, amelyet a magyarok iránt érzett, min­dent felejtő könnyekbe olvadt fel, melyek vé­gigfolytak ölreg, becsületes arcának mély ráncain: — Már hölgy haragudnám most is rájuk, — úgymond — amikor veiszedeNmbeh <a haza., az édes magyar haza, amelyért egykor én is fegyvert ragadtam!

Next

/
Oldalképek
Tartalom