Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-09 / 158. szám

Szeged, 1916. julius 9. D ELM A G Y AKOESZ Aü a daiiovieh Jenőft eibc^esáfották a Demkéfől. Jelentés a Demka nunnkásságárói, nehéz anyagi helyzetéről és a szanálási műveletekről. — (Saját tudósítónktól.) A D. M. K. E. elnöki tanácsa és igazgatósága szombaton délután ülést tartotí.Árkay Kálmán, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke vezette a tanácskozásokat. Az igazgatóság az elnöki tanács javaslatára Gallovich Jenő főtitkárt julius 29-től kezdődő hatálylyal a Perükénél viselt összes javadalmazott és tiszteletbeli állásaitól elmozdította. Scossa Dezső ügyvezető alelnök jelentésével kezdődött az ülés. A jelentés a következőket mondja: Tekintetes Igazgatóság! Egyesületünk helyzete a legutóbbi 1915. évi ,december thö 11-én tartott igazgatósági ülés éta fokozottabb nehézségek elé jutott, amelyek leküzdése eddig csakis a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával sikerült. Az ahhoz nyert felhatalmazás alapján kénytelenek voltunk lomibardirozni hadi kiölésünk'-'' nyünket 12.000 korona összegben, amiből Kiegyenlítettük a január hó 1-én esedékes 6120 K törlesztési kölcsön összeget, továbbá 506 K 59 f adót, a kulturális segélyeltet ós folyó kiadásokat. Ki kellett fizetnünk a eirkvenicai üdülőház 55.000 K vételárát, az 1914. évi január hó 4-én tartott közgyűlési határozat rendelkezése alapján, miért is a megszavazott kölcsönt a Szeged-Csongrádi TakarékPénztárnál 55.000 korona összegben felvettük és azt az engedményes Magyar Bankinak kifizettük, miáltal költségvetésünk ujabb 3300 K évi kamattal lett megterhelve. Súlyos anyagi veszteségeket okozott a oirkvemioai üdülőház omladozó állapota. Tudvalevő, hogy ezt a feloszlatott bpesti osztály előzetes engedélyünk nélkül hitelbe vette s a vételárból soha egy fillért sem törlesztett, de még annak évekre visszamenő kamatait sem fizette épen oly kevéssé, mlint a 16.000 K betáblázott berendezési költségeket sem s igy tulajdonképen 70.000 K adósság és annak kamatai nehezjedtek [reánk agy olyan épületért, amelynek eladása esetén, a vételár felét se kapnánk meg és amelynek karba hozatala most is közel 2500 iK kiadast okozott, amellett, hogy havi 40 koronát kel fizetnünk annak a nőcselédnek, akit be kellett oda költöztetnünk, hogy mindenünket el ne lopják, mert egy ízben már betörtek, és elvittek néhány ágyneműt, pokrócot stb. Minden kísérlet és igyekezet hasztalannak bizonyult, hogy ezt az épületet bérbe adhassuk, miért is a honvédelmi Minister urnái tettünk kísérletet ama, hogy beteg katonák üdülőhelyéül bérbevétessék. Még súlyosabb anyagi veszteségekkel fenyeget a debreceni internátus, amely csak az 1913—14. tanéven át működött, ez évről nem kevesebb mint 12.631 K. 03 fillér fizetetten tartozással maradt hátralékban, eltekintve attól a 15.392 K :21 f követeléstől, a műt Debrecen város támasztott ellenünk, a mely az épületet emelte. Mindkét ügyben megtettünk mindent, hogy a leküzdhetetlen terheket, amelyek egy csülökünk egész vagyoni álagát megrendítenék, magunktól elhárítsuk. Ugyanis az elől emiitett 12,631 K tartozás eltekintve az ott folyt hibás .gazdálkodástól részben onnét származott, hogy 'a város polgármesterének elnöklete -alatt működött internátnsi felügyelő bizottság rendelkezése folytán olyan felszerelési és berendezési tárgyak lettek az internátus háztartása tértiére beszerezve, amelyek a város által e eélra megszavazott 40.000 K keretébe tartózták, miért is Írásban és leszámolás eszközlése végett a helyszínére kiküldött főszámvevőnk utján is arra kértük a várost, liogy miután itt olyan kiadások megtérítéséről van szó, á melyeik a város helyett annak tudtával és hozzájárulásával egy e célra megszavazott ífügigőkölcsön terhére kétoldalú szerződés alapján jóhiszeműen teljesíttettek, ezen öszszeget nekünk utalja ki, hogy végre valahára ennek a szerencsétlen internátusnak egy évi számadása véglegezhető s tartozásai kiegyenlíthetők legyenek. Azt már ismételten bejelentettem, hegy az épület áit-vétele és az építkezés, kapcsán felmerült közel 16.000 iK elengedése illetve az éiplitkezési kölesönbe való betudása iránt a kellő intézkedésoket részint személyes közbenjárással, részint a folyamatba tett tárgyalások utján intézkedtünk és reményünk .volt rá, hogy mindkét igen súlyos terheik viselése alól megszabadulunk. Annál súlyosabban érint 'bennünket, liogy most Debrecen városa követel rajtunk 5392 K 43 f világítási, 4678 K 97 f építkezési és 18.673 K 11 fillér kamat megtérítést, vagyis összesen 28.744 K. Nagyon természetesen megtettünk mindent arra nézve, hogy e horribilis követelésektől megszabadítsuk az egyesületet, amelynek eredményét annak idején bejelentem. Ezenkiviii az ott egy tanéven át működött untéinál usnál különféle kifizetetlen számlák kiegy&rditését Követelik vájjunk, amiket az ottani vezetőség nem rendezett s amelyek rendezése ujabb rengeteg\ munkát, utánjárást ró reánk. A háborús viszonyok úgyszólván legnyomasztólh körülményei épen egyesületünk területért esvén, a kulturális téren való működésűnket jórészt megbénította és még valószínűleg soká -fog annak akadályául szolgál .ni. Mindamellett nem mulasztottunk .el egy intézményiünket sem a lehetőséghez képest fentairtan'i ós tovább fejleszteni. Megemlítem elsősortjain kitűnően vezetett makói és szegedi internátusunk valóban nagy hiányt pótló munkálkodását a háború egész időtartama alatt, miközben tanúságot tett e két intézményünk a hazafias nevelés terén felmutatott sikereiről, de főként arról, hogy a délvidéki szülők milyen előszeretettel és bizalommal helyezik el itt gyermekeiket, dacára annak, hogy a nagy drágaság miatt az ellátási árakat ismételten felemelnünk kellett. Könyvtáraink fejlesztésére az -idén csupán félösszegii álla^nsegélyt py ertünk — 2500 koronát, — amiért négy 500 és 1—1000 koronás könyvtárt fogunk beszerezni és kiosztani és pedig: az orsz. gyermekvédő liga által fenntartott tanonc-otthon részére egy 500, a szegedi fiatalkorúak felügyelő hatóságánál egy 500, Szörényordas községnek egy 500, végül az egyesületünk fiókjává lett pancsovai Gromon Dezső egyesületnek egy 1000 koronáswkönyvt árt. Az elnökség legfőbb törekvése arra irányult, hogy eltakarítsa azokat az akadályokat, amik az egyesület kulturális tevékenységének útjába állottak s előkészítse a békés •idők beálltára tervezett fokozott tevékenységet, miért is kidolgoztuk az uj munkaprogrammot és azt kellő előkészítés után előterjesztjük, kidolgoztuk az iskolán kivüli közoktatás egész anyagának tájékoztató ismertetését, amelyet az Orsz. Közművelődési Tanács vaskos kötetben fog közrebocsátani és Haupt Mihály hazája. Irta : Striegl F. József. — Kun Tádli! Ezzel a sváb köszöntéssel nyitott be soksek évvel ezelőtt Haupt Mihály, nagyzsámi jómódú gazda a vexseioi királyi adóhivatalba. Hogy erre a jónapotjára sem magyarul, sem németül nem hangzott el az adjon Isten, azzal nem sokat törődött. Bizonyosan sok a dolguk itt az uraknak és nem érnék rá arra, hogy a sok ügyes-bajos ember köszöntését fogadják — gondolta magában. — Bizonyára nem érnek rá arra még akkor sem, ha az ügyes-bajos fél olyan tekintélyes ember, mint ő, Nagyzsáin első groszbauere, aki évi jövedelméből könnyű kézzel tudna akár tiz ilyen körmölő urát fis kifizetni. De ő, aki nagy vagyona mellett szántáskor maga is mindig ott ballag az eke szarva után és aratáskor sajátkaszájulag vágja mindig a legnagyobb rendet, nagyon is meg_ tudja érteni, hagy lehet az embernek annyi dolga, hogy még a köszöntés fogadására sem ér rá. Illedelmesen járul tehát az egyik adótiszt elé és mert magyarul egy szót sem tudott, hamisítatlan sváb dialektusban adta elő a maga mondókáját. A fiatal adótiszt azonban, akinek még csak most kezd serkedni a bajusza, nagymérgesen rámordul a sváb gazdára: — Magyarul, magyarul! Itt beszólni kell és nem ugatni. flEEaupt (Mihály csak azért értette meg az adótisztet, mert ezt németül mondta. De mivel 'abban, hogy nem tud magyarul, ártatlannak tudta imagát, nagyon-nagyon megharagudott. Annyira, hogy emiatt egy életre való harag gyülemlett föl szivében az 'egész magyarság ellen. Mert az ő egyszerű, paraszti szemében ez az éretlen és meggondolatlan, fiatal adótiszt a.z egész magyarságot képviselte. Annyival inkább fájt neki ez a rámorduló kifákadás, mivel tizennyolc éves korában — s erre ő olyan büszke volt — ő is is fegyverrel küzdött a magyar szabadságért. Ment hogy negyvennyolcban ugy volt a dolog, hogy aki épkézláb sváb férfi csak akadt a Bánátban, az mind fölesküdött -a Kossuth zászlói alá. De most csak nem áll oda, hogy ennek a tejfölös szájú „herrisdh bagázsnak" ezt elmagyarázza s csak nem alázkodik meg a;ilyen „tintenlecker" előtt azzal, hogy arra hivatkozzék, hogy hazafiságáért büntetésből tiz esztendőt töltött súlyos katonasorban és közlegény! minőségben idegen földön: Olaszországban és .Galíciában?! Dühösen sarkon fordult tehát és keserű haraggal a szivében ott hagyta dolgavégezetlen az 'adóitisztet és az egész adóhivatalt s azontúl soha semmiféle magyar hivatalnak a tájára se szagolt. iHa valami dolga akadt volna valamelyik hivatalban, fiskálisra hozta elvégzését. Nem mintha ia fiskálisokat szerette volna, de a világért sem akarta magát még egyszer kitenni annak, hogy valaki rápirttson azért, .amiről nem tehet. Hiszen nem 5 az oka annak, hogy nem volt hol és kitől megtanulnia magyarul. Sok-sok esztendő telt el azóta a kellemetlen eset óta, de csak nem enyhült a haragja a magyarság iránt. iHiába magyarázgatta neki magyar tanárrá lett ur-.fia, hogy az a tapintatlan, fiatal adótiszt talán nem is volt vérbeli magyar, mert az igazi magyar embernek nem szokása bántani idegenajku honfitársát, vagy hogy talán a túlfeszített munkától ideges volt az a hivatalnok és hogy végre is ez az egy szál ember nem jelenti az egész magyarságot, Az öreg azonban egyre csak azt hajtogatta: — Engem, mert megszégyeniteni, amiért nem tudok magyarul, holott negyvennyolcban gondolkozás nélkül ajánlottam fül életemet a m'agyar hazának! Nem akarok többé tudni az ilyenekről, én magyar emberrel többé nem állók szóba. — De nézze, apám, próbálta meggyőzni az apját a tanár, — most már én is magyar ember vagyok és én, mert állandóan köztük élek, jobban Ismerem a magyart,, mint édes apám. Nincs a földkerekségen derekabb nemzet a magyarnál. Az idegennel testvériesen megosztja a földjét és minden jogát és különösképen a derék, hazafias sváb fajt szeretik a magyarék. Még az iskolában is mintának állítják oda a svábságot, A.z öreg Haupt Mihály azonban kemény