Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-18 / 116. szám

DÉLMA G Y A101SSZÁ8 r i Szeged, 1916. május 18. Moraht őrnagy a nyugati harctéri helyzetről. " Nincs talán szellemi munka, amelyet oly mértékben bírálnák meg eredménye után, mint ia háborúban való hadvezetés. Az operáló .hadvezérek pillanatnyi megité'lése nem állja meg mindig a helyét, ha sikereiket később, nyugodtabb időkben vesszük górcső alá. A német hadvez'elt'éls iskolája azonban Moltke óta kiváló vezéreit önkritikára nevelte és azt hiszem, elmondhatom, ihogy ellenségeink egy hadseregében sincs minden cselekvés és mulasztás oly beható kritikája napirenden, mint a német hadseregében és szövetségesünkében. Ausztria-Magyarországéban. Igy tehát feltételezhetjük azt is, ihogy hadvezetőségünk, ami a tervszerű taktika 1 keresztülvitelét illeti, egy pillanatra sem •hagyja figyelmen kívül a Verdun körüli operációkat és ninos szüksége .arra, Ihogy előbb abból a 'bőséges kritikából tanuljon, amely" az ellenséges és semleges lapokból1 naponta olvasható. Mindezek; a kritikák azzal a látszattal övezik mlagukait, mintha a vesénk. be látnának, mintha legalább is munkatársaink volnának Verduin körüli nagy harcaink .mérlegelésleiben. Ha mindezeket a bírálatokat, amelyek február 21. óta napvilágot láttak, összevetjük, azt 'kell mondanunk, hogy hiába irták őket és ihogy a világ papírhiánya jóval kisebb volna, ha kevesebb sületlen. dolgot fi ük álltak volna össze és. ha nem hozták volna fel a saját kívánságaikat annak a bizonyítására, amit annyira reméltek. „A Verdun. körüli harcnak Vége és a győztesek: a franciák." Ez®el lepte meg a „Manchester Guardian" katonai munkatársa olvasóit, mielőtt a 304-es magaslatra jutottunk, Verdunt a harmadik német vereségnek tekinti, amennyiben a Mame melletti csatát elsőnek, az Ypem mellettit pedig másodiknak veszi. Brre mindenekelőtt az a válaszunk, hogy sztratégiai össZhelyzetünk alapján a Marne melletti harcokat „vereségnők" minősíteni, mégis csak egy kissé brutális dolog, A világháború megtanított bennünikdt arra, hogy nagy hadseregeknek idémkénti Visszavezetésé sokszor a jövendő győzelmek csiráját hordja magában. Emlékeztetek Hindenburgnak a Visztulától nyugatra való visszavonulására, amelyből a Lodz-Lovicsra való győzelmes előretörés szülemlett meg. Hogy nyugati eltenségeinknek a Marne-területen való .túlereje keresztezte a mi tenveinket, azt megengedem. De vájjon Vereségnek nevezhetjük-e a háború széles színpadán váltakozó azt a játékot, amikor a visszavonuló fél több mint másfél esztendeje eseményekben gazdag defenzivában tartani tudja magát? 'Ugyanúgy vagyunk Yperntiel. Bizonyos, hogy egy flandriai áttörés kedves lett volna, nekünk. De nem tartottak volna ellenségeink bennünket dőréknek, ha .megmaradtunk wlna eredeti 'szándékunk mellett még akkor is, amikor már annak a belátására jutottunk, 'hogy déliünk cs'aik a legvéresebb áldozatok árán valósittható még. Ha a „Manchester Guardian" iszerínt az „eredeti célnak" a feladása vereslég, legyen szabad 'kérdenünk, nem Berlin volt-e 21 hónappal ezelőtt ellenségeinknek a célja? A „Tempsban" Lacroix francia tábornok azt fejtegeti, hogy Verdun vára 'számunkra inkább politikai, mint sztratégiai cél és1 hogy terveink kudarcot 'vallottak. És, hogy csak azért folytatjuk, hogy leplezzük a vereségünkét. Ezzel ez az egyébként okos tábornok mégis csak túlságosan lebecsüli az ellenséget. A néimet hadvezetőség bizonyára sokkal komolyabban' veszi a maga felelősségét, semhogy ilyen véres leplező manőverre adja a fejét. Bármily iszoros is a politika és szitratégia kapcsolata, a mi hadvezetőségünk lelkiismerete mindig el fogja utasítani magától, azt, hogy «ugy járjon el, mint Anglia Gailipolin, ahol a politika kedveért százezreket hasztalanul áldozott fel. Lacroix képtelennek tart bennünket arra, hogy általános ofíenzivánkat 'folytathassuk. Sajnálatos dolog látni, mint száll le,, ez az egyébként figyelemreméltó katonai író, a frázisok birodalmába, mert ez a tábornok nem ismeri a mi erőinket; siem azokat, amelyek a Verdun előtti szélesebb támadási területen készen állanak, sem azokat, amelyek más és távolabb területekről még oda irányithatók. Abban azonban igazat kell néki adnunk, hogy felfegyverzésünk tömege és értéké, főleg ami a gyorstüzelő nehéz tüzérségünket és gépfegyvereinket illeti, figyelmet érdemlő. Amikor Lacroix május 4. te sl 5-én „a defenzíva opportunitásárót" elmélkedett, már megtörténtek az előkészületeink a 304-es magaslat győzedelmes 'elfoglalására. A magunk résziéről1 .az itt elért sikert főkép abban látjuk, hogy képestek voltunk több komoly ellentámadást, amely -sikerünktől meg akart fosztani, visszautasítani és hogy, módunkban állott itteni állásainkat folytatólagosan kiépíteni. íEz éppenséggel nem jele erőnk „csökkenésének." Épp oly kevéssé az, HuUuchnál elért szép isikereinik. A gránicon. ! ... május 8. (A Délmagyarország hadbavanult munkatársától.) Tudvalevőleg .a balkáni térképeik nem valami megbízhatók. E miatt a meghódított területen, különösen ott, ahol a bolgár batár a miénkkel találkozik, igen - gyakran történnek olyan furcsaságok, amiket néha bizony neibéz megérteni. Igy például gyakran érkezik a katonai páráin csuoksághoz lijr, bogy -a bolgár katonák átlépték a határt, sőt még harácsitak is. Nem, ennél is többet tettek: adót szedtek a lakosságtól. A mi .parancsnokságunknál ilyenkor nagy az elképedés. Hü -szövetséges és fegyvertárs aztán ilyent tesz. — Azt 'a batárt már magamnak is meg kell néznem személyesen, — szól az ezredes, a. parancsnok. Másnap elindulunk korán hajnalban minden 'bejelentés nélkül. Velünk jön a vidék berendelt franciskánus papja, egy előkelő albán, aki mindenütt .ismerős, aztán egy vezető, egyik község niultárju (biró). Valamennyien lovon ülünk, mert a rettentően rossz ut miatt kocsin nem mehetünk, gyalog- meg nem birnók a. .fáradságot. Fenséges szép az idő. A májusi nap csakúgy perzseli az 'arcunkat. Amerre tekintünk, mindenütt zöldben pompázó hegy és völgy, mely utóbbiban keskeny medrii patak csörgedez. Több órai lovaglás után végre elérkeztünk a határhoz, alhol két .patak találkozik. A határ mentén kőhid vezet át, amelyj iyan keresztül szoktak a. mi járőreink érint| kezűi. Ugyanis a saját területünkön folyó és KORZÓ Igazgató: VAS SÁNDOR. •••• Teleion 11-85. Csütörtökön A legnagyobb szenzáció! Franceska Bartini csodás alakítása Odette. Egy főúri hölgy drámája 4 felvonásban. • • • • ott csinálta doktor vígjáték 3 felvonásban. Előadások 5, 7 és 9 órakor. Számozott helyek. \