Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-04 / 54. szám

ÍJÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1916. március 4, mással' tusakodó emberek ordítása a visszhangos erdőben. Olyan kísérteties volt a borzalmasan zugó erdő, hogy az embernek borsódzott a háta. De — ugy gondoltam — azért félszázadnyi legénységemmel csak nem futok meg, hátha kimenthetjük a bajból a bekerített ezredünkét. Magam megyek felderítésre és ezer veszély közepette kikémleltem az orosz láncnak azt a gyönge pontját, ahol szétszakíthatom az egész láncot. É pont ellen rohamra vezettem a székely fiukat. Egy orosz golyó a fülemet súrolta, egy másik a bokámat sértette meg, de az oroszokat megfutamítottuk és az ezredünk meg volt mentve. Ezért kaptam a nagy ezüst vitézségi érmet. Az arany vitézségi érmet 1915. május 9-én Tarnov—Gorlice között szereztem meg a sorsdöntő gorlicei áttöréskor. Harmincnegyven 'lépésnyire állottunk az orosztol. Még beásat fanul, mert beásásra még nem volt időnk. Az oroszok kiaknázták ezt a helyzetünket Kettő között választhattunk: a visszaszavonuiás és a röhamozás között. Az utóbbit választottam és rohamunk annyira .zavarba hozta a tulerős ellenséget, hogy egy őrnagyot, két századost, két hadnagyot és mintegy kétszáz embert ejtettünk foglyul, a többi' .pedig megfutott, olyan léket hagyva a saját rajvonalukban, hogy a tűzbe vetett tartalékunkkal meggyarapodva, áttörtük az orosz frontot, A sigmmi laudisra 1915. szeptemberében Volhinidban szolgáltam rá. Ezredünk egyik szárnya .mögött állottam a tartalékkal. A szomszéd ezredét az oroszok szuronyrohammal kivetették az állásából, minek következtében a mi ezredünket is a felgöngyölítés veszélye fenyegette. Erre hirtelen derékszög alatt fejlődtem fel a tartalékkal. A derékszög egyik szárával ezredem szárnyát fedeztem, a másik szárával a szomszéd ezred1 állásain tul haladó oroszt vettem tüz alá. Ezalatt az állásaiból kivert ezred is összeszedte magát, szembefordult az oroszokkal, akik igy frontés oldalozó tüz alá kerülve, kénytelenek voltak visszavonulni és a szomszéd ezred ismét belejuthatott eredeti á'llásába. 1915 októberében a Luck—Dubno-szakaszon az oroszok egy ellentámadás alkalmával behatoltak a századomtól jobbra is, balra is, a lövészárkainkba. Az én. székelyeim azonban nem voltak kivetihetők állásaikból. Az orosz frontnak ez .a része meg is akadt, ugy, hogy kénytelen volt .beásni magát előttünk. Annái nagyobb erővel hullámzott azonban mellettünk és körülöttünk az orosz ár, melynek közepette valóságos szigetet alkottunk. A sziget anyaga sziklakemény székely testek, akik kitartottak addig. mig a szétvert csapatok — egy csdh hadosztály kötelékéhez tartoztunk — öszszeszedték magukat és a tartalék is .működésbe léphetett. Az orosz ellentámadás erre teljes kudarcot vallott. Bn pedig kitüntetésül, a katonai érdemkereszt III. osztályát kaptam. Ilyen dolgokat müveit az orosz harctéren Fehérváry Dezső, a kisszebeni gimnázium helyettes tanára, aki 'békeidőben az ország egyik legkisebb középiskolájában magyar szóra és latin deklinációra oktatta a kisszebeni kis tótokat, .a legkisebb szlávokat. most meg móresre tanítja .az oroszokat, a legnagyobb szlávokat. Striegl F. József. Délmagyarország előfizetési ára Szegeden: egy evtc . . . 24.— kor. félédre ... 12.— „ O: gyedévre . . 6.— „ egy hónapra. . 2.— » Itália területi követelései. Irta: dr. Balanyi György kegyesrendi tanár. III. A dalmát szigeteknél az irredenta jelszavak frigy volta terjeszkedő törtekvések leplezésére kétségtelen.. Már íTrentino, más néven Welsehtirol esetében nem ilyen egyszerű és könnyen áttekinthető a dolog. .Egy tekintet a .tónképre ,azonnal meggyőz beniaünlk'ot, hogy Déltirol Italia .testébe mélyen benyomuló,, széles homlokú étkfoirmá jávai .földrajzi szépséghibája 'az .csztrák' császárság déli határalakulatának. 'Az Etséh és mellékfolyóinak dél felé nyíló .és táguló völgyiéi semmiképpen stem alkalmasaik e szépséghiba eltüntetésére. Csak a,z Alipeeek összefüggő láncai és a közlekedési viszonyok, nevezetesen a Brennor-hágó 'München és Bécs felé elágazó vasutjai teszik földrajzilag elfogadhatóvá, bizonyos fokig természetessé, hogy a Trentino Északtirollal egyetemben Ausztriához és nem .Olaszországhoz tartozik. A néprajzi viszonyok is inkább Itália javára szólnak. A közel négyszázezer főnyi laikcs>;ág majdnem egész tömegében olasz nyelvű. •Ez a kedvező számarány azonban az olaszság javára egészen uj keletű és egyes külső körülmények ' sfeerencsés találikozáísának Számlájára lirandó. iValajmikor, imég egy századdal ezelőtt is jelentékenyen nagyobb percenttel volt képviselve a német .és a latin elem. iA XIV. sz. még a ratoromán, Dante szerint turpissinium vulgara volt az uralkodó román nyelvjárás. A ma majdnem kizárólag olasz Trien.t a középkorban egy külön .német és olasz városból állott, A németek számára és tekintélyére jellemző .adatként említhetjük, hogy 1490 táján arra kérik a város urát, a trienti püspököt, hogy a kormányzatot vezető konzulok szániát emelje fel tizenkettőre és rendelje el, hogy ezek1 egy harmada mindig német legyen. !Ez ugyan nem történt meg, de a hét konzul .között még itt XIV. sz. is állandóan van két-három német nyelvű ós eredetű. Változás csak a XVII. sz. áll be. 1673. a német városrészről csak már mint contrada Tedescaról beszélnek. Ugyanez áll a Trentino egyéb részeiről is. Völgyek, melyekben már teljesen elhalt a német szó, néhány századdal ezelőtt még tisztára németek voltak. A német .nyelvszigetek valamikor sokkal sűrűbbek és összefüggőbbek voltak, mint .manapság. Délfelé megszakításokkal szinte Padováig lenyúltak. Az Etsdh völgyében még a XV. sz. végén 14 kilométerrel feküdt délebbre az olasz-némiet nyelvbatár a mainál. Rovoreto környékén még a XVI., sőt a XVII. sz. is német községek léteznék. Még számosabbak és erősebbek a német telepek a S ugari avölgyben. Elszórt oklevelekből temérdek adatot lehetnie még összeböngészni annak bizonyítására, hogy a ma összefüggő trentinói olasz nyelvterületet egész az uj'kor elejéig nagy terjedelmű német foltok tarkították. De az oklevelek tanúbizonyságától eltekintve a helyneveik mai napig is beszédes hirdetői a néhai német világnak. íA nyelvi viszonyokban változás csak az újkor kezdetén állott be a nagymérvű olasz bevándorlás és a badinok egy részének elolaszosodása következtében. A renaissance művészet pártolása benső érintkezést teremt a müveit német polgári családok és az olasz művészek, .mesteremberek között s uj ösvényeket tár .fel az olasz nyelv előtt. Később a reformáció és az ellenreformáció teremt ujabb érintkezési pontokat. A protestantizmus távoltartása érdekében szívesebben alkalmaznak olasz papok alt és szerzeteseket még kizárólag német" községekben .is, kik azután a reformációval együtt hadat üzennék a. német nyelvnek is. A vallási villongások mellett politikai okok is jelentékenyen erősítik az olaszság pozioióját, mert a szomszédos velencei területről számos menekült húzódik át a tiroli határon, hogy kitérjen a köztársaság üldözése elől. Végül betetőzi a Trentino elolaszosodását a szociális hullámzás és a hibás kormányzati rendszer. A XIX. sz. elején az osztrák kormány nagyszámú olasz .munkást telepit át a szőlőmivelés és a selyemipar emelésére ós az ,'Etsch mocsarainak kiszárítására. .Másrészt olasz tőkepénzesek nagybirtokokat vásárolnak s művelésűkre ismét csak olasz munkásokat és 'bérlőket hozatnak. Az a körülmény, hogy 1815-től 1859-ig, illetőleg 1866-ig 'Lombardia és Velence is osztrák fennhatóság alatt áll, szintén nagy mértékben hozzájárult a trentinói ólaszság összeköttetéseinek élénkítéséhez az anyaországgal. A kormányzat rövidlátására vall, hogy nem veszi észre idejében e benső érintkezés veszedelmeit; nem. .korlátozni, hanem ellenkezőleg fokozni igyekszik. /Gsak egy jéllemző adatot emiitünk: 'Dóltirolnak Velencével már .1859. óta van vasúti kaposolalta az észak tiroli szárny ellenben c-^ak 1867. épül. A szegedi kamara az Ausztriával való kiegyezésről A szegedi kereskedelmi és iparkamara pénteken délután teljes ülést tartott Weint'' /Miksa kamarai alelnök vezetésével. Foly° ügyeken .kívül a kamara megállapította az 1916. évi költségelőirányzatát, mely mintegy 71.000 korona bevételt és kiadást tüntet föl .Legfontosabb tárgya az ülésnek az Ausztriáival való kiegyezés dolgában váló állásfoglalás volt és ehhez alapul az ország vidéki kamaráinak közös emlékirat-tervezet1® szolgált, mélyet megbízásból és előzetes tanácskozások alapján az aradi kamara kész1; te# el. Ez az emlékirat az önálló gazdaság* bárelndezkedés kö vetelésének alapján álU melynek megvalósulása esetén fiz esztendőnél hosszabb időtartamú megegyezést Ikoncedál, különösen arra az esetre, ka Németországgal közelebbi gazdasági kapcsolat létesül közbenső vámokkal. Ez az álláspontját vaskos kötetre .terjedő adathalmazzá' bizonyítja, megállapítván, hogy a kőző5 vámterület égisze alatt mezőgazdasági tömegtermelésünk nem a várt mórtékben bf' lad, ellenben Ausztria iparának védelmé erősen kihasználta, ugy, hogy gaizdaságj ereje aránytalanul növekedett a mienlkév® szemben. iNemi mellőzhette az emlókirh azoknak a kívánalmaknak tárgyalását, srá1' amelyek a közös vámterület további feD11' tartása esetén a magyar ipar érdekei szv"1' pontjából megvalésitandók lennének, ff; tüzetes indokolás kiséretél>en követeli a® ö' ,rt. lési forgalom visszaállitását, a .gabonaván1 minimális jellegének megszüntetését, a®"1"1' hogy a balkáni államokkal kedvezőbb ződések legyenek köthetők. A kvóta lapitárámál a két állani teherviselési kép*y ségének közvetlen és 'közvetett adók alapJ'V való elbírálását követeli. És itt állandó megállapítását kívánja, valamint azt, a kvóta megállapításának kérdése penzációs alapnak ne legyen tekinthető. f~L öleli még az emlékirat mindazokat a kér( ^ seket, melyek a kiegyezéssel kapcsolat^, állanak és amelyekben a magyar indus®*""1 lis érdekkörök teljesen egyetértenek. ^ íA szegedi kamara hozzájárult b'^.. Gyula kamarai titkárnak a kérdések plex urnát behatóan ismertető előadása u ~ a kamarák közős emlékiratához, súly' >It lyezvón arra, hogy abban még erőse" ikidomborittassók, hogy a kamarák döntéslie nem tudnának belenyugodni |t hogy a tárgyalásoknak! aggodalommal ty P) •megkezdését az érdekképviseletek 11 t,,ii hozzászólása, nélkül végleges döntés fogja kisérni. Az önálló vámterület erő'* :[r sen ikövetelt és egyedül helyesnek tartót'^, tézményén tul, végső esetl>en az éhhé® ^í közelebb álló és ennek hatásait előinO'/{ jí közbenső 'vámok rendszeresítésével Jv ám egységet is megnyugvással tudná f*'^ ni és súlyt hélj-ezne a kamara arra