Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-20 / 43. szám

SzegaT 1916. február 20. DEJjM AU Y AltOliSZAU. ${ogyan harcoltak fokossal a szegedi honvédek tfarancénél. X In, ^ -c A (Saját tudósítónktól.) Székely Béla -a 28us vadátezezred főhadnagya, háircim hónap óta kiizidi a 305-dlk honivéd hadosztálynál, amelyn-elk tk ej etében harcolnak a szegedi öttős -hobvlídek is. Székely szegedi fin, nnág a hálbctrin előtt aktivál tattá magját, résiztvett a vadászoknál az mroszlenigyelorszáigii nagy harcokban, aztán Galíciáiba került, mailt télen a Kéírpátckiba-n találta az prcisz offenzíva, ahol súlyos sérülésieket szent ved e-t-t. Mikor felgyógyult, saját kérelmére magyar ezredhez helyezték éfe azóta derék hcnvédeinlkköl egyiütt folytatja az oroszotk ellen Való háboru-t. Majd isimét Galíciáiba, végiül a •beszsza-rábia-i firontna került és itt találta a föléledő muszka sereg legutolsó táiina-dó kiqiirletie, melyről sokszor megemlékezett -a ha-dVezelt ősegünk is .Jcpor-onc—ha rancei harcok" névten. Mint ismeretes, az oroszok áttörési tkisérlete véres tkucSanocal végződött Toporoucnál ic'ls Rteameetnáll Ez utóbbi hely volt az, alhol a 40-ik honvéd hadosztály 'színmagyar liegttlnységje fokossal Verte vissza az orosz túlerő -tömeg támadásait. A hareoik befejeződése után Székely kút heti szahadlságct kiapott, amelyből néhány napot Szegedem .töltött el. Háhoius élményeiből tcbb érdekes részletet mondott el a Délmagyaronszág munkatársának. — A bcslszaráibiai fronton, — mondotta, — kitűnő kámrem dszerünk Van. Brmidk köszönhetjük, hogy iaz oroszok miindan száriidélkáról jóelőre értesülünk és pontosan vagyunk tájékozódva állandóan, hogy a muszkák mit terveznek. Decieiniber közép® táján már jelentették kémeink, liogy az ellenség óriási haderőt csoportosít messze a front mögött, a -besszaráihiiai határ kerületén. Később uj jelentéseik érkezteik, hegy az oroszok valószínűen -a tciporouc—raranoai szakaszt választották ki lia-dlmiüv eleteik -céljaira, mert abban az irányvonalban kezdték el .felállítani a folytonoson étkező ütegeiket, amielyielk között igen sok néhiéz a-gyu is van. December 24-ákén sürgős értesítés érkezett, hiogy az orosz támadás mlagkezdése, már csak rövid napok kérdíúse. , — Hadveze-tőséigíiink -természetesem aze-nnial nagyáriáinyu elJem-ilntózkediáselklet fogahat-ositott, A szabadságolásokat már néhány: héttel előibb /beszüntették, -azután egymásután jöttök a vonatok friss tartalékokkal. Érn akkor századparancsnok voltam, December 25-ikén, több tiszttársamlmaií kimentitek -a ifegiels-ő rajve-naüiba és messzeiátólvlal figyleltülnk laz ellenség felé. Napok óta a legteljesebb csönd volt a fronton. Egy lövés zaja sem ziavaita meg a síri nyugalmat, amelyet ! sehogyan sem véltünk a viiblar előtti is-zélcsöndhek felismerni. Vitatkoztunk is egymáslközt, hogy kár volt ennyi emberit ide csőditeJni, neon lesznek Itten harcok, hallgat a „esu-esz." Huszcmhatejdotka is még a legnagycjbh csöndben telit öl. Ellenséget laz egész frontom nem lehetett (észrevehető. — Huszonhatodikán pontban, éj-félkor aztán megkezdődött va«y félezer ágyú pokoli muzsikája. A tarackok, mozsarak, tábori ágyuk zn-dito-tták a grá-iiátotkiat és srapneikke-t. Nagy sokára megíkozdiődött az élleiceéges roham. TÍE-tizemötös tagdlásu rohamcszkpíban vonultak M az icrosziofc ezrei állásaink ellen. Itt láttam esiak igazán tombolni -a magyar virtust, -ia halált megvető hősaeseég virtuoizitáisisábam. Honvédjeink félrelökték a puská-t és mia-gukhoz vétt'k az előre elkészített fokosokat. Két méter hossizu keiméinylfából készült nyélen v-olt a vas, meg az acél fokos. Ezekkel felnyúltak a lövészárok szélén mutatkozó muszkákhoz: miegílóbáltáík a. fokost, a fejébe verték a muszkának 'és mindjárt húzták is le vele a lövészárokba. Ahogy egyikkel végeztek, már ott volt a másik, aki szintén nem kerületbe el sorsát Az „uj fegyver" használati módiját még neim ismerték, védekezni s© igen tudtak ellene. A táimiadás visszaverése után volt munka ímegti'Sfztoelatni a lövészén kcfcat a jajgató, véres oroszoktól. — A történelem lesz csak hivatva rnegállapitaná, hogy a réigd magyar virtus éls a régi imaigyar fegyver, mire volt képes -ebben a modern háborúban, aimik-or a tömleigdk titán i ba-rcát a technika lélelkniéllk.ül való szerny-clsodáiv|al akarták -irányítani. EBEssBaniiiiBaBaaBBaBBBaaBBiaaasBaBaBaaBBaBBaBBBBBRua Ne verjük a gyermekeket! A tétel az volt: verjük-e a gyermekeket. Azért volt ez a tétel, mert egy kiváló pedagógus azt mondotta, hogy: — verjük. Én egynéhány érvet kockáztattam meg abban az irányban, hogy: — ne verjük. Hogy ezeket az érveket a pedagógusokra cimeztem, azért tettem, mert pedogó-gus, aki verni akarja a gyermekeket. Ezeket az -érveket azért nem a szülőkhöz intéztem, mert a szülők részéről -nem nyilvánult meg a verekedésnek fentemlit-ett óhajtása. Az ellenérveim voltak: 1. a keresztény vallásnak a hegyi beszédben lefektetett alapelvei, 2. a itanitó ver.ési fokozatai az apa társadalmi állására tekintettel, 3. a tanító tévedésének lehetősége. 4. ,a tanító eljárásának a tanügyi szabályzattal ellentétes volta és a szülők esetleges retorziója, 5. -a gyermek nemi abenáelójának és perverzitásának felébresztése, illetőleg tudatba-ugrása, 6. a verés javitó hatásának soha nem tapasztalt volta, 7. hogy ,a bot nem lehet egy tudomány tételeinek igazoló eszköze, 8. a humanizmus. A gyermek mai rosszaságának okait keresvén, ható erők gyanánt emiitettem: az öröklést, a családi nevelés lezüllött voltát, az Háborús népköltészet. Irta: Vézner Károly, kegyesrendi tanár. II. Egy másakban a király (alakja távolabb marad, de szigorú döntésének következményei jellemzően válnak ,ki előttünk a természeti képből: •Belgrád alatt magyar bakák járnak, Belgrád felett sötét felhők szállnak, A felhőből v-éreis eső patakzik, Eere-nc Jóska a szerbekre haragszik. Ez a nóta csupa szomorúság és csupa költészet; -szinte érezzük a haragnak szörnyűségét: a vérpatakokat :s a sötétbem szálló gyász felbőit. A magyar ember szereti királyát. A katona-étetnek /nincs ölyian mozzanata, mlely dalra me kélne. A /régi katonain óitálk u jira ólinieik, do aikitu-ailiit-álsok sziimeizik: a gyáktcrlutból visszatérő ka-taniák dallal; félédifc fáraidtságnktot s hazavágyódásukait; uuikar pedig a mlanietszázad lin/dluil, airó asszony-sereg, a 'vonat indulása, a -nemzeti zászló kiihajjlláisat, a szarftőtő-l való -búcsúzkodás, az elvál-ás fájdalltmla nem töri m,eg a katen-a leik,t-t, lliősáesen dalol olyan- nótáit, mely szomorú, merta birit-os halál tudata hárul rá, mint -fekete í,eálhő, dle -a szomorúságon átv-illan a hátorsálg villáma. Ez a mlagyia-r t-ermószete: látja a veszélyt, mely éleltére tör, iláitja a féléimét és aggódást, mellyel iszeriettei nnaigulkhoz karolják, maga iis megindul, dle csak kiiiillsőlcig, nem mutatja, lenyeli könnyleit; hetykén és vidáíiuam Ibeie dudöl a hizcvnyt-alain. jövől»e. Igy ülik ez a férfihez. De aiz éLnycmio-tt fájidálcan százszor j óbban ifá j s az el intem sint. könnyök mély sós temigwné gyűlnek össze a lélidkhan. Ez ia hallgatag tengeir azután ögyslzör megmozdul (-mikor niem látja senki ás a katona önmagába móz) s álönitii a Ikieisiejrüséig, a. reménykedés nievótő anlezőiit. És a halállsiejlt-elam -fekete hollói szálldosniak fefteltte. Mégis mire a keiserrüsóg 'dalba ánadl át, józan l-emcin-dáislsá s-zeiidül « csak a ibailiadai s-zaiggatottslágan kerietetü-1 zug fel hozzánk a vistezakónyismemitett Ikönynyiek anterajja: J-aj Istenem, hol lesz az én sirom? iSzieirihiáibaln -cn u gy -g-ondoliom, Szior-biának földjélbnn. Egy fektet© völgyében — ott lesz az jóm airom. Alt/a-lábian a biiatios halál sóh-aj-t e katonanótáik közül; talián f-atalizmiiistnalk is lőhetne nevezni, mégis inkálbb va-ia-mii Ifagy-os -balcn yulgvás ez abba, hogy laki -a háborniba mégy, rtem jő'vissza töihbé. S ez a söt-ét gondolat áthúzódik csaknem mindegyik nótán; sőt egyikben -dermesztő tragédiává ik-rinnorodik ©1: a töinicgpialúl rétnes jelenete sikolt c verts-Asztalos csinálj koporsót, Elgy ©gész -nemzetn-ek Vallót, Tetejére -piros vérrel -injiad -fel ezt: Itt ny'gszik elgy uniagy-ar -hoimléd gyalogezred. Nyilvánvaló, bogy Tlbaly lismór-t kölit-emónj7© van átalakítva, de látható, hogy Irnjnak' a gchdlolliatnák Iker-este itt ai móvteinn kiütő a k-i-fejcró formát, laimöly a legtöbb nópdaion átvonul, -hiogy t. ,i. kérlrlhótet-ien hálál vár a katonára. Ha ;mlélydlü> okát. kutatjuk elriln-ék talán megtalálhatjuk abban ia -reális ókioskiadáslban, hogy a harctérien -izainaszótröpiköd a halál s könnyien átütheti a ízi veit egy igclyó, de tálain van éhbon a hialálv'ár-ásban abból a büszkle ibátors-áglból iils valami, hogy a -míagyalr bak-a nem neltt.e)n vissiza semmii veszedeiemitől, sőt — airni stratégiailag lehet kifogás-ollbaltó — vakon ront nlökii. Iigy leikéire óLői-cvetődiik halálos (bukásának árnyéka. Ininiein laz a -mély szomor-u's-áig, mely © katonaikölltéazetből il-llat-ozik. Különösén aikiklor -mozdul meg alatta a foki, ha az ódles anyjára gonidcil, a legkedvesebbre ós a (Szieretőjúne, a kedlvestro. A Ikaitcinanóták az édes anyát a györigédlt'ig és ízegiotiet ogyszíeirü szavaival -fonják át, melyek mögött a lélek beveis báiboirgásia csapkoil Niem azok a vértanuk, akik megh alnak, hte-ném az anyák, kikhlek sziveit tápossák össze a háíboirn dnrv-a patái. iAz édles anya bánatos air-ca s „vöa*ösre síirt két öreg szemle" tefcárait ki özeikből a daI-clklból s fékét© fátyolok' lengenék a 1-állek -mélyérői felszaikiadt hangakilrain. -Mikor a katona laezdi kuffeirj'át palkolmi s -induil-nii ák'/-r oda-, ah-omnan liii-t© szerint iri-nca iviss0altiariéS, éd-esamyja zokogni kezd; a k-atomafiu a*ánlez és cílcsuikiló hangion mo-nidja: Édles anyám ine sirass, köszönöm ia meyalést, -LehajöLtam, ímegcsók-alrt-am -a kezét. — -Lehajoltam, megcsókoltam a kezét — mlennyi fájdalom és mennyi hála van e sor! ba-n! Szinte könnyeznék a sízavak; imilyemi szamom kép táirnl eleink hallatára ! látjuk, -ami,nt két meleg könnycsepp -gördül a.z -anyai csóktól fonó -kezére. — Az anya. kablére akarja szaritainii gyermekét, hogy -me t'phíes-