Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-08 / 5. szám

4 DÉLM AGY ARORSZAG. Szeged, 1916. január 8. lőttünk álló, magasabb rendű lényben, aki igazgatja a mi sorsainkat. Harc közben nincs hit az Istenben. Harc közben csak az életösztön dolgozik, Iha ugyan az idegek még nincsenek a teljes érzéketlenségig kimerülve. Már most, miért kellett nekem egy magasabb szellemi lényt elfogadnom? Lehetetetlen, ' ogy pusztán emberi erővel tartottuk fel a szennyes áradatot. Ilyen hihetetlen túlerővel szemben egy maroknyi sereg felsőbb segítség nélkül nem állhat meg. Egy példát, amire az „Isten ujja", vagy micsoda elnevezés ráillik. Juliusban, a második Isonzó-csata alatt az olaszok Elpusztult a mi Elfoglalták a hegyet, ;a tengerparti arcvonal kulcsát. Egy teljes napig az övék volt. Nem kellett volna mást csináiniok, mint fölkelni és sétálni előre. És itt lépett közbe a Sors, nevezzük igy: Isten. Nem jöttek. Talán nem mertek. Ez mellékes különben. A fő az, hogy nem jöttek. Huszonnégy órába került, mig valahonnan előráncigáltunk tizenkét zászlóaljat, amely három óra alatt elzavarta őket a San Mididéről. Pedig ők többen voltak. És nem tudtak megállani. És sok ilyen példát lehetne még fölsorolni. Most még valamit. Ezért mondják a bakák az orosz frontról: „Az nem harctér!" Higyje el, hogy ezek nemcsak papírra vetett szavak, hanem ez valóság. Vagy a valóság talán még ennél is rosszabb. Nem rossz kedvemben. írtam e sorokat. Sohse láttak engem a San Mididén sein rosszkedvűnek. Csak komolyam írtam, amit írtam. Talán nem az lett a levelem, aminek indult, de majd legközelebb... Pollik lestünk férfi és női divatcikkek legnagyobb raktára. — :: Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. Vágómarhavéfel. Prima vágómarhát és pedig ökröt, tehenet és bikát legmagasabb napi áron vásárol megbízásból a Huspénztár Részv.-Társ. Szeged-Közvágóhid. Telefon 615. A csecsemővédelem és a tanyai erkölcsök. — Nyilt levél. — Főtisztelendő ur, ón önt csak látásból ismertem edd Lpr, most már beszéde után is ismerem. És mondhatom, amíg csak látásiból ismertem, sokkal kellemesebb volt reám nézve ez .az ismeretség, mint most, amikor íme: levelet irdk önnek. Főtisztelendő ur, ön vasárnap prédikációt tartott a röszlkei hívekniak. Abban a szerencsiéiben részesülhettem, hogy ezt a prédikációt én is meghallgathattam. Hogy miről beszélt, vagy beszél ön, uram a templomban, ahhoz igazán semmi közöm .nincs. Utóvégre, ha van szólásszabadság a világon, bizonyos, hogy a templomi szólásszabadság a legszéleselibkörii. Ám ön nem elégedett meg a templomi prédikáció jogával, ön kiállott ,az utcára, liogy odakint is folytassa prédikációjának azt a részét, melyet, — a,iiíint mondta — a templomiban nem mondhat el, mert — elkárhoznék. Tehát ön urain, kiállott a templom elé és albfhan a megtiszteltetésben részesítette ezt a bizonyos: Délimiagyarország cimü újságot, hogy róla, liogy egy cikkéről beszélt. Egy cikkről, amely a tanyáról szólt, főleg a. .tanyai asszonyok mai moráljáról. És ön, ahelyett, hogy .az önnek sokkal megfelelőt)!) irányiban, a tanyai .morál lehető javítása felé szónokolt volna, azok ellen fordult, akik a város 'hatósága nevében kimenteik a tanyára a kint pusztuló gyermekek megmentése, a mezítláb járó .szerencsétlen, elhanyagoltak megsegítése érdekében csinálni propagandát, ön ezt mondta, urain): — persze azok jobban szerették volna, iha mezítláb mentetek volna el a gyermekvédelmi gyűlésibe, ha nem lett volna a fejeteken sok raj t>u sélyemkendő." — Azaz más szóival: „azok" ellenségeitek, a jóba rútotok : én vagyok. És ha azok ellenségeitek, deibjátek el mindazt, amit mondtak, ós csak reám hallgassatdk. öm mriam, szaiiiibehélyeizkt'dett a hatósággal ekkor-. Veszélyezteti egy komoly nemzeti munka sikerét. Avagy jobban szereti, ha sok gyermek pusztul? Vagy mit akar? Egyedül az lett volna a célja, amint mondta is, hogy megtudja: ki beszélte ezeket „annak az ujságirónaik"? Vagyis, öli keresett egy .emlbert, aki látni mert aki igaz mert lenni. És ezért, az egy ember megismeréseért Tendezte az egész attrakciót? Én meg mondom önnek, ki volt az az egy ember. Ne keresse tovább. Az egész tanya, mint egy ember tudja azokat, amelyeket az a bizonyos újságcikk elmondott. Az az egy ember a: tanya. Főtisztelendő ur, kérni alkarom még önt a szeretet vallásának nevében: ne verekedjünk most az esetleg más erkölcsi felfogású emberekkel, ne neliezitso meg, ne veszélyeztesse a társadalom 'és a hatóság megértő, aldozatrakész gyermekmentő munkáját. Hiszen ha ön nem cifraságnak tekinti ruháját, miniden erőjével segítenie kell a gyermek védelmének nehéz munkájában. Egy hallgatója. Ünnepnap délután a porzón. fiMégis csak külömb a huszár.) A háború minden ellentétet kiegyenlítő hatásáról elmélkedtem ép* amikor láttam, hogy békés egyetértésiben ballag 'egymás mellett a korzón: egy huszár — na nem volt délceg dalia, bizonyára azért viselte a karján a tisztiiszolga-jelvényt — és egy baika, szintén tiszti- i szolga. Kutyamosólknak nem szabad őlket többé hívnunk, mert vérükkel mosták le ezt a gúnynevet a tisztiszolgák, akik közül sokan az önfeláldozás csodálatraméltó példáját mutatták a háborúban és tisztességhez juttattak : miniden tisztiszolgák Szóval békés egyetértésiben ballag egymás mellett a Ikét tiszt iszolga: a huszár, meg a baka. Amint egész közel jutok hozzájuk, a következő jellemző párbeszédnek vagyok a .fültan uja. A huszár: Na .Miska, mit kaptál újévre a gazdádtól? A baka: öt koronát, barátom! (A hanglejtégből kiéie.zhetö, hogy nagyon meg van elégedve újévi ajándékával.) A huszár: A' semmi! Az ón gazdáim negyven koronát adott nekem. Értsd 'meg jól: Negyven koronát! A baka (elbüledezve): Negyven koronát?! A huszár (gyöngéden, vigasztalólag): iNa tudod Miska, az én gazdám soklkai .gazdauruhb is, mint a 'tied, hát többet is adhatott. Hogy szólítod te kii lömben a gazdádat? * A baka: Hogy? Hát hogy? ''Méltóságos urnák! A 'huszár: Na az enyém, (ne éljünk huszáros kifejezéssel, imint a huszár!) kirúgna, ha igy szólítanám. A baka: Hát aztán hogy szólítod? 1 A huszár: Hogy? Hát osak ugy, hogy ez-j redes ur. ' A baka: Ejnye, de olcsóin adom én az ezredesemnek a méltóságos ciniet, azért adhatott 'volna ő is vagy negyven koronát újévre, vagy legalább húszat, de legalább is tizet. De nem öt koronát! A huszár: Látod, llátod IMisIka, sohse akartaid elhinni, hagy különít) a huszár, mint a balka, most itt. van ni! Ugy~e, hegy mégis külömb a huszár?!... * (Nincs itt egy lélek se.) Vannak emberek, alkiiknél az ember csak a bárónál kezdődik és vannak embereik, akik csak a. magúik rangjabélit tartanaik' valakinek. iA többi, az senlki. És nemcsak fölül van az igy, de alul is. Ezt dckumeurtrálja a következő két ünnepnapdélutáni korzó-eset. Délután négy iórakor: A korzón siirü embertömeg hullámzik föl-alá. Hat-hét leány is egymásba ölti a karját, egész láncot képeznek. Lehetetlenül tarka, ritkitó lány-láncok, amelyeik csak ugy vonszolják magúik után a katonaságot. A pengő sarkantyú és az aszfalthoz ütődő 'kard, mintha csörgése volna e láncnak. Akinek sietős dolga van, kerülje el e tájat, mert ebben a tömegben nem lehet sietni, ez a tömeg magával sodor, visz, mint a viz a gazdátlan csónakot. S amint ebben a csónakban nincs akarat, begy ott kössön ki, 'ahol éppen célszerű volna, ugy az ilyen tömegbe került ember sein mehet oda* ahová akar, hanem megy oda, ahová éppen viszik. Szóval leírhatatlanul sűrű a tömeg. A sok cseléd, konyha- és szolbalány, ibafka, huszár, tüzér, utász, népfelkelő, 60Tlbeli katona, magyar, sváb, oláh, cseh, bolgár közt két előkelőség: egy IbőszoknyájüL prémes ruhája, drága kalapos hölgy és 'egy vasalt nadrágos, cilinderes, kifogástalan eleganciával öltözködött ur. A sók cseléd- és katonanép uiajd szétszedi őket akaratlanul is. —Gyerünk a kávéházba! — szól a nagy tolongásban az ur, nincs itt egy lélek se! Este félnyolckor: y A cicáknak, 'babáknak, Julcsákna k, Katáiknak letelt a kimenő délutánja. Mind haa® takarodtak már s legföljebb még a kapualjban icuppankodnafk bakával, tüzérrel, huszárral, utásszal, magyarral, svábbal, románnal, szerbbel — osehlhel. A korzón már más vetés tarkálliik. Elegáns delnők, rokkant és ueiű