Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-15 / 196. szám

Szeged, 1915. augusztus 15. DÉLMAGYARORSZAG. 5 HÍREK oooo Paezák őrmester meg a kuvik. — Epizód a szegedi 46-osok brassói életéből. — (Saját tudósítónktól.) Ugy történt ké­rem, -hogy v-an a most Brassóban -székelő negyv-enhatoso-kmak a s-ak-isoik között egy nagyon kiváló katonája, Tabéry Géza.. Bé­kés időben a kardforgatásnál bizonyára többet értett a tollforgatókhoz és nem egy gyönyörű tárcájában gyönyörködhetett na­ponkint a szegedi közönség is. Aki pedig a „Klematisos udvart" elolvasta, tudja, hogy ki az a T,abéry és mi lehet körülbelüli a toll­forgatók között. Hanem ,a szinte lányosan szelid Tabéryt is megfogta az a különös, lelkesítő, édes és1 mámoros levegő, ami a há­ború kezdete óta leng itt közöttünk és hősi csinált abból, aki addig csak írni tudott s talán még ezt csinálva is irtózott a vértől. Tabléry Géza, aki szabad idejében Brassóban is verset és novellákat irt, felkerült a harc­térre. És itt, ahol ezrével hullnak az embe­rek, Tabéry Gézából kiváló bőse lett ia megy­venhatosioikniak, igy Szegednek is: Két vagy liárom magas kitüntetés is disziti azt a mel­let, amelyet szabadságoltatása után azonnal sietett a szabadabb és- könnyebb civilruhába bujtatni, mert abban talán könnyebben el tudja felejteni, hagy bős volt. A hős iró idegeit ugyanis nagyon megviseltéli a harc­téren látott események és különösen hatvau egynehány honvédjének ia h-eeszarábiai ba­táron történt elvesztése. -Súlyos ideigsokkal került vissza Brassóba, a kórházba. Brassó­ban sok a népmonda, a babona és sók a kuvik. Tabéry Géza megviselt, érzékeny idegeire — bizonyosan a népmondák követ­keztében, — rövid idő alatt rendkívül mély hatást tettek a kicsiny halálmadarak. Utóbb már annyira fejlődött ez a betegsége, bogy összeesett, ha >azt a szót kimondták előtte: kuvik, Ugyancsak idegsokha! került m ég -a Ta­béry betegsége idején a. kórházba Lipkay Zoltán önkéntes. Lipkay szintén -a harctéren szerezte a-z idegsokkot egy borzalmas tüzér­ségi harc -közben, mikor is egy -orosz gránát néhány száz lépésnyire lecsapva pontosan egy Paczák nevü őrmester -fejére esett. A mit aztán a .gránát csinált a szerencsétlen emberrel, -arról sokat- tudna mesélni Lipkay. Ü látta ugyanis ,az egész- jeleinetet, díe beszél­ni talán épen ezért nem tud ról-a. Idegs-ckihoi kapott a borzalmas látványtól ós bekerült a kórházba, történetesem épen Talbiélry mellé. A betegsége, neki is ugy fejlődött, mint a Tabéryé; senkinek n-e-m volt szabad kiejteni előtte a, s-zerenesétlen Paczák őrmester ne­vét. Lipkay Zoltán a kórházban értesült a Tabéry betegségéről ás ettől kezdv-e különös előszeretettel, a betegek TOSSZ,indulatával hangoztatta Tabéry Géza- előtt ,a k-u-vik ne­vet, amire a szegény hős iró -tényleg össze is esett minden alkalommal. Uto-ljára már alig alig mert valahov-a iis- -men-ni, annyira félt Lipkay tói, aki veszedelmesebb volt reá nézve talán az élő kuviknál is- Így szórako­zott ipapomkint Lipkay Tabé-ryval, mignem egy napon Tabéry is értesült „Paczák őr­mesterről," Újra találkoztak és Lipkay újra komoly arccal figyelmeztette Tabéryt: — Nézd, kérlek, ott jön egy -kuvik! Tabéry a veszedelmes felszólításra resz­ketni kezdett is mint mindig, most is össze esett. Néhány percig tartott a,z ájultsága, aztán, hogy felébredt és még mindig ott ta­lálta Lipkayt, -eszébe jutott Paczák őrmester. Odaszólt Lipkaynak: — Zoltán, Zoltán, nézz csak hátra. Jön a Paczák őrmester, a gránáttal a fején! Haláis-zinü lett egy pillanat alatt a ret­tenetes mondásra a Lipkay arca, aztán re­megni kezdett, mint a nyárfalevél, össze, is esett, mint Tabéry pár pere előtt. Mikor magához tért, felkereste Tabéryt: -— Géza, egyezzünk iki. — Egyezzünk. — Én -nem mondom neked többet soha, hogy km i-k. ^Vasárnapi levél. Este, mikor kigyúló fénnyel lángol fel Szeged az alföldi puszták titkos homályában és -mint fantasztikusan színes álom, halk lo­bogással tör fel a lámpák ezernyi fény-e a csillagok hónába a kéjes kényelemmel nyúj­tózkodó szőke Tisza mellől, mindig ugy ér­zem, ódákat, meg széni, fehér dalokat kellene irni Szegedről. Hiszen .Szeged szép, szebb, mint -akármelyik vidéki város a magyar Ká­naánban, olyan, mint egy ragyogó ékszer Kelet királynője megénekelt bársonyos kis kezén; tele van csillogással, költészettel; Szege a nagy is, csaknem a legnagyobb a magyar va­rosok között és nekem, aki még idegen vagyok itt, habár ugy érzem, a lelkem itt élt örökkön, kezdettől fogv.a, ,a v-arsói és ivangorodi győ­zelem alkalmával megmutatta azt is, bogy tud örülni, lelkesedni, mint akármely más város. És Szeged, ez a szép, lelkesülő nagyváros bi­zonyára tud rajongani is; rajongani a költé­szetért, az örökszép emberi ideálokért, a -mű­vészetért, kulturáért, mért nem nyitja hát szóra mégsem az ajkát, amelyen keresztül az élet szava szólna .az országhoz, emberekhez, az ajkát, amely viruló, egészséges, élő, életpiros és mért köt gyászfátyolt a hallgatástól elapadt ágyékára? Miért nem bontja ki .azt a zászlót, a-melyel a szivébe zárva már ott hord óv,ek óta; miére nem engedi, hogy az ő hatalmas hangját vissz­hangozza az ország, -a minden erejükből ordi­tozó és mellüket v-erdeső gyenge .hangok he­lyett, miért akar más városok szavának vissz­hangja lenni, amikor egyetlen szav-a után -minden más, most messzehangzó hang össze­zsugorodva törpülne el? Szeged, te ragyogó, te, szép város, .aikl gyöngy lehetnél és gyöngy vagy igy ,is, csak tud,to-don kiviül, -az ázott utak sarát tapodó sáros és véres és szegény vándor kérdez, miért neim állsz a világ elé, mikor szé-p vagy, szebb mindegyiknél, miért nem hallatod soha a han­god, te, ak-i az ország második fővárosa lehet­nél, te, aki okos is v-agy -és a beszéded súlya nagyobb, mint bármelyiké? Lá-sd, más váro­sok a porondra állva- szónokolnak, gyeiig hangjukat mellük verd esésével pótolják; ha valamit tesznek, mindjárt ország/j s jelentősé­gű, amig -a te szerény, balkan kimondott sza­vad elvész az orditozások mellett. Azt mondják, nem élsz, Szeged, és hiába vagy ragyogó, nagy, azt hiszi rólad mindenki. Az álmok csendes, szelid városának tartanak, akinek, ha akad egy nagy fia, elper-elik tőle, aki -csak a sóhajával jelzi, ihogy él, amikor mások ordítoznak. Nem hiszik rólad, bogy tudsz lelkesedni, rajongani, nem hiszik rólad, hogy tudsz alkotni és te, a hatalmas, csende­sen, szerényen belenyugszol mindenbe. Eloltod ragyogó fényű lámpáidat, elűzöd n-agy j-a-ida t lomba nemtörődömséggel és a vaksetét éjsza­kából puhatolózva, tapogatózva lépeget-sz előre, mint vak vándora az életnek. Szeged, te évtizedek alatt nagyobbá, szebbé tetted magad a nagy csapás után, mint voltál. És rohamléptekkel indultál visszaszerezni amit elvesztettél, pótolni mindazt, -amitől a fel­sőbb hatalmak súlyos ostorsu-hintása következ­tében elmaradtál. És -amig ez után futottál -el­fúló 1-élekzettel, ugy jártál, mint a szegén; ember fi.a, akit az olthatatlan tudásvágy ker­getett előre a tudomány -ösvényén. Dolgozott, tanult napokon, éveken keresztül, hangya­türelemmel és n-em vette -észre, hogy a ruhája rég kiment a divatból, hogy lerongyolódott és — Én meg nem mondom, hogy Paczák őrmester. Remegett mind a kettő a rettenetes szó hallatára,, -de most nem ájultak el. Meg­egyeztek szépen -és attól kezdve nem volt hallható sem kuvik, se-m Paczák. Tabéry, hogy jobban lett valami vei, gyönyörű verset irt „De jó is lenne menni Szeg-ed-óbe" refrénnel, melyben a 'leikéire ne­hezedő hatvan katonáról is megemlékszik. Aztán, hogy szabadságra engedték pár hét­re, hazautazott Nagyváradra édesanyjához. — A írónörököspár elutazott Budapestről. Budapestről jelentik: Egyheti it-t tartózkodás után szombat délben tizenegy óra ötven perc­kor Károly Ferenc József trónörökös és neje a nyugati pályaudvarról elutaztak a ifőváros­ból. Szombat délelőtt a trónörökös-pár már sehol sem tett látogatást, csupán tiz órakor hajtatott a Mátyás-templom elé, ahol Nemes Antal budavári apátplébános misét -celebrált. -Mis-e után a fenséges pár viss-záhajtatott a királyi várpalotába, ahonnan valamivel ne­gyed tizenkét óra után- teljes kiséretükkel a nyugati -pályaudvarihoz hajtattak. Útjuk, a mely az Erzsébet-hidon, Kossuth Lajos-ut­cán, Károly-köruto-n és- Vilmos császár-utján vezetett a pályaudvarhoz, a végnélküli lelke­sedés útja volt. A rossz i-dő dacára is sok ezer ember állott sorfalat és lelkesen .megél­jenezték a távozó trónörököspárt. A pálya­udvaron nem volt hivatalos bu-csuzás. Csupán dr. Boda Dezső (főkapitány, aki nyolc napi ittlétük alatt állandóan a fenségek mellett tartózkodott, fíárczy István polgármester és gróf Marenzi Ferenc gyalogsági tábornok, Budapest katonai -parancsnoka -jelentek meg. Tőlük a trónörökös-pár a 1-egszivélyes-ebb hango-n vett bucsut, ismételten hangsúlyozta, Ihogy Buda-pest népének nagy -lelkesedése a legszebb emléket képezi számukra. A -vonat pontban 11 -óra 50 perckor hatalmas éljenzés közepette hagyta el az üvegcsarnokot. — A király születésnapja. Királyunk e hó 18-án tölti be életének 85-iik évét. A ki­rály születése napját az idén a szokottnál is hogy krumplit ebédelt akkor, mikor időköz­ben megszerzett tudásával -már pástétomra való-t kereshetett volna. Neim tudta, iliogy rövid pár év alatt feléje emelkedett sok-sok millió­nak és amikor ugy érezte, eleget tud, már re­megő lábakkal rótt-a az utat és kin-evették, ,ba gyenge, erőtlen és remegő hangján megszólalt. Az é-vtiaedekig tartó munkálkodás ideje alatt te se-m vetted -észre, hogy sokkal több lettél, mint -amennyi voltál, ós ne-m vetted észre, hogy munkálkodásod idejét — sok élelmes ar­ra használta fel, -hogy magát tolja előtérbe, még elóbe-d is. Az évtizedek, munkásságban el­töltölt évtizedek ideje alatt n-em -értél rá ügyel­ni az életre, nem vetted észre, hogy nagyjaid születtek és nem hallottad meg azok ébresztő hangjait. Jól esett a .mimika, a gyarapodás, benne éltél álmodban is, mignem elmaradtál az élettől, amely felé pedig mégis csiak nézned kellett volna ugy néhanap. Ez -az erény vált bűnöddé ós -ezzel igyekeznek most, • ébredésed napjaiban, leibe tettem né tenni. De a bün-öd jóvá kell tenned. Fel kell -kelned a munkából és meg kell tudnod, hogy ha neim tudsz is róla, ,mégis élsz! Élsz és nagy vagy! És meg kell tanulnod élni; meg kell tanulnod lépést tartani az élet­tel, ahol a te szavadnak súly kell, liogy jusson minden téren. Szeged, meg -kell értened, hogy első vagy Magyarországon, -minden vidéki város között és ihogy mindenkinek szabad szerénykedni, csak neked nem! Szeged, a munka szép, de az élet szebb. Gyújtsd ifel az élet lámpásait és szólj az élet szaván, meglásd, csudát fogsz lát­ni. S ha megtanultad, hogy az élet mindenek­felett az első, ha megtanultál csillogó színnel kifelé is munkálkodni, akkor már tied az élet, te vagy a hatalmas. Szeged, ne feledd, -hogy élsz, ha most nem is tudsz róla! (sipos.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom