Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-15 / 196. szám

Szeged, 1915. augusztus 15. DÉLMAGYARORSZAG. 5 HÍREK oooo Paezák őrmester meg a kuvik. — Epizód a szegedi 46-osok brassói életéből. — (Saját tudósítónktól.) Ugy történt kérem, -hogy v-an a most Brassóban -székelő negyv-enhatoso-kmak a s-ak-isoik között egy nagyon kiváló katonája, Tabéry Géza.. Békés időben a kardforgatásnál bizonyára többet értett a tollforgatókhoz és nem egy gyönyörű tárcájában gyönyörködhetett naponkint a szegedi közönség is. Aki pedig a „Klematisos udvart" elolvasta, tudja, hogy ki az a T,abéry és mi lehet körülbelüli a tollforgatók között. Hanem ,a szinte lányosan szelid Tabéryt is megfogta az a különös, lelkesítő, édes és1 mámoros levegő, ami a háború kezdete óta leng itt közöttünk és hősi csinált abból, aki addig csak írni tudott s talán még ezt csinálva is irtózott a vértől. Tabléry Géza, aki szabad idejében Brassóban is verset és novellákat irt, felkerült a harctérre. És itt, ahol ezrével hullnak az emberek, Tabéry Gézából kiváló bőse lett ia megyvenhatosioikniak, igy Szegednek is: Két vagy liárom magas kitüntetés is disziti azt a mellet, amelyet szabadságoltatása után azonnal sietett a szabadabb és- könnyebb civilruhába bujtatni, mert abban talán könnyebben el tudja felejteni, hagy bős volt. A hős iró idegeit ugyanis nagyon megviseltéli a harctéren látott események és különösen hatvau egynehány honvédjének ia h-eeszarábiai batáron történt elvesztése. -Súlyos ideigsokkal került vissza Brassóba, a kórházba. Brassóban sok a népmonda, a babona és sók a kuvik. Tabéry Géza megviselt, érzékeny idegeire — bizonyosan a népmondák következtében, — rövid idő alatt rendkívül mély hatást tettek a kicsiny halálmadarak. Utóbb már annyira fejlődött ez a betegsége, bogy összeesett, ha >azt a szót kimondták előtte: kuvik, Ugyancsak idegsokha! került m ég -a Tabéry betegsége idején a. kórházba Lipkay Zoltán önkéntes. Lipkay szintén -a harctéren szerezte a-z idegsokkot egy borzalmas tüzérségi harc -közben, mikor is egy -orosz gránát néhány száz lépésnyire lecsapva pontosan egy Paczák nevü őrmester -fejére esett. A mit aztán a .gránát csinált a szerencsétlen emberrel, -arról sokat- tudna mesélni Lipkay. Ü látta ugyanis ,az egész- jeleinetet, díe beszélni talán épen ezért nem tud ról-a. Idegs-ckihoi kapott a borzalmas látványtól ós bekerült a kórházba, történetesem épen Talbiélry mellé. A betegsége, neki is ugy fejlődött, mint a Tabéryé; senkinek n-e-m volt szabad kiejteni előtte a, s-zerenesétlen Paczák őrmester nevét. Lipkay Zoltán a kórházban értesült a Tabéry betegségéről ás ettől kezdv-e különös előszeretettel, a betegek TOSSZ,indulatával hangoztatta Tabéry Géza- előtt ,a k-u-vik nevet, amire a szegény hős iró -tényleg össze is esett minden alkalommal. Uto-ljára már alig alig mert valahov-a iis- -men-ni, annyira félt Lipkay tói, aki veszedelmesebb volt reá nézve talán az élő kuviknál is- Így szórakozott ipapomkint Lipkay Tabé-ryval, mignem egy napon Tabéry is értesült „Paczák őrmesterről," Újra találkoztak és Lipkay újra komoly arccal figyelmeztette Tabéryt: — Nézd, kérlek, ott jön egy -kuvik! Tabéry a veszedelmes felszólításra reszketni kezdett is mint mindig, most is össze esett. Néhány percig tartott a,z ájultsága, aztán, hogy felébredt és még mindig ott találta Lipkayt, -eszébe jutott Paczák őrmester. Odaszólt Lipkaynak: — Zoltán, Zoltán, nézz csak hátra. Jön a Paczák őrmester, a gránáttal a fején! Haláis-zinü lett egy pillanat alatt a rettenetes mondásra a Lipkay arca, aztán remegni kezdett, mint a nyárfalevél, össze, is esett, mint Tabéry pár pere előtt. Mikor magához tért, felkereste Tabéryt: -— Géza, egyezzünk iki. — Egyezzünk. — Én -nem mondom neked többet soha, hogy km i-k. ^Vasárnapi levél. Este, mikor kigyúló fénnyel lángol fel Szeged az alföldi puszták titkos homályában és -mint fantasztikusan színes álom, halk lobogással tör fel a lámpák ezernyi fény-e a csillagok hónába a kéjes kényelemmel nyújtózkodó szőke Tisza mellől, mindig ugy érzem, ódákat, meg széni, fehér dalokat kellene irni Szegedről. Hiszen .Szeged szép, szebb, mint -akármelyik vidéki város a magyar Kánaánban, olyan, mint egy ragyogó ékszer Kelet királynője megénekelt bársonyos kis kezén; tele van csillogással, költészettel; Szege a nagy is, csaknem a legnagyobb a magyar varosok között és nekem, aki még idegen vagyok itt, habár ugy érzem, a lelkem itt élt örökkön, kezdettől fogv.a, ,a v-arsói és ivangorodi győzelem alkalmával megmutatta azt is, bogy tud örülni, lelkesedni, mint akármely más város. És Szeged, ez a szép, lelkesülő nagyváros bizonyára tud rajongani is; rajongani a költészetért, az örökszép emberi ideálokért, a -művészetért, kulturáért, mért nem nyitja hát szóra mégsem az ajkát, amelyen keresztül az élet szava szólna .az országhoz, emberekhez, az ajkát, amely viruló, egészséges, élő, életpiros és mért köt gyászfátyolt a hallgatástól elapadt ágyékára? Miért nem bontja ki .azt a zászlót, a-melyel a szivébe zárva már ott hord óv,ek óta; miére nem engedi, hogy az ő hatalmas hangját visszhangozza az ország, -a minden erejükből orditozó és mellüket v-erdeső gyenge .hangok helyett, miért akar más városok szavának visszhangja lenni, amikor egyetlen szav-a után -minden más, most messzehangzó hang összezsugorodva törpülne el? Szeged, te ragyogó, te, szép város, .aikl gyöngy lehetnél és gyöngy vagy igy ,is, csak tud,to-don kiviül, -az ázott utak sarát tapodó sáros és véres és szegény vándor kérdez, miért neim állsz a világ elé, mikor szé-p vagy, szebb mindegyiknél, miért nem hallatod soha a hangod, te, ak-i az ország második fővárosa lehetnél, te, aki okos is v-agy -és a beszéded súlya nagyobb, mint bármelyiké? Lá-sd, más városok a porondra állva- szónokolnak, gyeiig hangjukat mellük verd esésével pótolják; ha valamit tesznek, mindjárt ország/j s jelentőségű, amig -a te szerény, balkan kimondott szavad elvész az orditozások mellett. Azt mondják, nem élsz, Szeged, és hiába vagy ragyogó, nagy, azt hiszi rólad mindenki. Az álmok csendes, szelid városának tartanak, akinek, ha akad egy nagy fia, elper-elik tőle, aki -csak a sóhajával jelzi, ihogy él, amikor mások ordítoznak. Nem hiszik rólad, bogy tudsz lelkesedni, rajongani, nem hiszik rólad, hogy tudsz alkotni és te, a hatalmas, csendesen, szerényen belenyugszol mindenbe. Eloltod ragyogó fényű lámpáidat, elűzöd n-agy j-a-ida t lomba nemtörődömséggel és a vaksetét éjszakából puhatolózva, tapogatózva lépeget-sz előre, mint vak vándora az életnek. Szeged, te évtizedek alatt nagyobbá, szebbé tetted magad a nagy csapás után, mint voltál. És rohamléptekkel indultál visszaszerezni amit elvesztettél, pótolni mindazt, -amitől a felsőbb hatalmak súlyos ostorsu-hintása következtében elmaradtál. És -amig ez után futottál -elfúló 1-élekzettel, ugy jártál, mint a szegén; ember fi.a, akit az olthatatlan tudásvágy kergetett előre a tudomány -ösvényén. Dolgozott, tanult napokon, éveken keresztül, hangyatürelemmel és n-em vette -észre, hogy a ruhája rég kiment a divatból, hogy lerongyolódott és — Én meg nem mondom, hogy Paczák őrmester. Remegett mind a kettő a rettenetes szó hallatára,, -de most nem ájultak el. Megegyeztek szépen -és attól kezdve nem volt hallható sem kuvik, se-m Paczák. Tabéry, hogy jobban lett valami vei, gyönyörű verset irt „De jó is lenne menni Szeg-ed-óbe" refrénnel, melyben a 'leikéire nehezedő hatvan katonáról is megemlékszik. Aztán, hogy szabadságra engedték pár hétre, hazautazott Nagyváradra édesanyjához. — A írónörököspár elutazott Budapestről. Budapestről jelentik: Egyheti it-t tartózkodás után szombat délben tizenegy óra ötven perckor Károly Ferenc József trónörökös és neje a nyugati pályaudvarról elutaztak a ifővárosból. Szombat délelőtt a trónörökös-pár már sehol sem tett látogatást, csupán tiz órakor hajtatott a Mátyás-templom elé, ahol Nemes Antal budavári apátplébános misét -celebrált. -Mis-e után a fenséges pár viss-záhajtatott a királyi várpalotába, ahonnan valamivel negyed tizenkét óra után- teljes kiséretükkel a nyugati -pályaudvarihoz hajtattak. Útjuk, a mely az Erzsébet-hidon, Kossuth Lajos-utcán, Károly-köruto-n és- Vilmos császár-utján vezetett a pályaudvarhoz, a végnélküli lelkesedés útja volt. A rossz i-dő dacára is sok ezer ember állott sorfalat és lelkesen .megéljenezték a távozó trónörököspárt. A pályaudvaron nem volt hivatalos bu-csuzás. Csupán dr. Boda Dezső (főkapitány, aki nyolc napi ittlétük alatt állandóan a fenségek mellett tartózkodott, fíárczy István polgármester és gróf Marenzi Ferenc gyalogsági tábornok, Budapest katonai -parancsnoka -jelentek meg. Tőlük a trónörökös-pár a 1-egszivélyes-ebb hango-n vett bucsut, ismételten hangsúlyozta, Ihogy Buda-pest népének nagy -lelkesedése a legszebb emléket képezi számukra. A -vonat pontban 11 -óra 50 perckor hatalmas éljenzés közepette hagyta el az üvegcsarnokot. — A király születésnapja. Királyunk e hó 18-án tölti be életének 85-iik évét. A király születése napját az idén a szokottnál is hogy krumplit ebédelt akkor, mikor időközben megszerzett tudásával -már pástétomra való-t kereshetett volna. Neim tudta, iliogy rövid pár év alatt feléje emelkedett sok-sok milliónak és amikor ugy érezte, eleget tud, már remegő lábakkal rótt-a az utat és kin-evették, ,ba gyenge, erőtlen és remegő hangján megszólalt. Az é-vtiaedekig tartó munkálkodás ideje alatt te se-m vetted -észre, hogy sokkal több lettél, mint -amennyi voltál, ós ne-m vetted észre, hogy munkálkodásod idejét — sok élelmes arra használta fel, -hogy magát tolja előtérbe, még elóbe-d is. Az évtizedek, munkásságban eltöltölt évtizedek ideje alatt n-em -értél rá ügyelni az életre, nem vetted észre, hogy nagyjaid születtek és nem hallottad meg azok ébresztő hangjait. Jól esett a .mimika, a gyarapodás, benne éltél álmodban is, mignem elmaradtál az élettől, amely felé pedig mégis csiak nézned kellett volna ugy néhanap. Ez -az erény vált bűnöddé ós -ezzel igyekeznek most, • ébredésed napjaiban, leibe tettem né tenni. De a bün-öd jóvá kell tenned. Fel kell -kelned a munkából és meg kell tudnod, hogy ha neim tudsz is róla, ,mégis élsz! Élsz és nagy vagy! És meg kell tanulnod élni; meg kell tanulnod lépést tartani az élettel, ahol a te szavadnak súly kell, liogy jusson minden téren. Szeged, meg -kell értened, hogy első vagy Magyarországon, -minden vidéki város között és ihogy mindenkinek szabad szerénykedni, csak neked nem! Szeged, a munka szép, de az élet szebb. Gyújtsd ifel az élet lámpásait és szólj az élet szaván, meglásd, csudát fogsz látni. S ha megtanultad, hogy az élet mindenekfelett az első, ha megtanultál csillogó színnel kifelé is munkálkodni, akkor már tied az élet, te vagy a hatalmas. Szeged, ne feledd, -hogy élsz, ha most nem is tudsz róla! (sipos.)