Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-20 / 148. szám

4 DÉLMAGYARGBSZAG Szeged, 1915. junius 20. Magyarok. # (Saját tudósítónktól.) A hajdani, békés világban még ez országban is sokan akadtak magyargyülölők. Belső veszekedéseinkről ne szóljunk, éz a saját ügyünk és dühös szórakozásunk volt. Jobb hallgatni arról is, hogy egyes nemzetiségiek nem tüntettek azzal; mennyire köszönik a magyar haza áldásait. A horvátok félreértése is néha-néha íeltünlu'tett. Na ós külföldön? Ausztriában, Németországban se értettek meg teljesen bennünket és majdnem árra gondolunk, nem illett-e ránk a magyar közmondás, liogy néma gyermeknek anyja se érti a szavát. De jött a nagy vihar és a robbanó tűzben, a dübörgő földön és esattogó ég alatt megszólalt a magyar, zengően, ugy, hogy még ellenségei is megértették a szavát. Azóta az egész világ ugyanúgy tudja, mit jelent « szavaieska: honvéd, ahogy isineri ezt is: porosz gárda, vagy: bajór oroszlán. .S azóta a közelben is tudják, ki a magyar most. Ahogy a mai lapokat böngésztük, bárom hírt találtunk, mind a három a magyarokról szól. íme: 1. Egy önkéntes irja Innsbruckból: (Megérkeztünk Tirolba. A tiroliak hihetetlen lelkesedéssel fogadtak bennünket. A falvak állomásai mindenütt étellel, itallal, szivarral és rezes bandával vár na.k Ós a reZes banda a mi Himnuszunkat is játsza. Sok helyt a község bírái beszéddel fejezték ki a tiroliak szeretetét a magyarok iránt és mindenütt magyar nemzetiszínű lobogó leng az állomásépületeken. Meleg és lelkes volt fogad tatásunk ,főkép Innsbruckban, ahol az (alpolgármester szép beszédben fejezte ki a magyarok és tiroliak szeretetét és hivatkozott Apponyi Albert képviselőházi beszédére, aki elismerte a magyar parlamentben is a tiroliak hősiességét és bejelentette, hogy a magyar baka ép olyan áldozatkész lelkesedéssé] fogja megvédeni a tiroliak határát, mint a tiroli védte a Kárpátokat. A lövészegyesület megvendégelt bennünket és diszterniükben ott állott a Tisza István és Apponyi Albert megkoszorúzott arcképe. 2. Zágrábból jelentik: Horvátország városaiban a házakon magyar zászlók is lengenek, a hadi jel vényeken a magyar cimer is rajta van s még a legtulzóbb horvát lapok is nagy cikkekben számolnak be a magyar katonák csudálatos vitézségéről. Nemcsak az Agramer Zeitung élesztgeti a szeretetet,. hanem az Öbzor is vezércikkben dicsőíti á magyarokat s azt irja, hogy testvéreknek kell lennünk. A Hrratska felihivja a horvátokat, hogy tanuljanak magyarul. A Pökrét áradozó szavakkal ir arról, hogy a magyarok mennyire megbecsülik a horvátokat, milyen gyöngéden ápolják Budapestén a horvát sebesülteket s hogy ünneplik őket. A Hrratska Noriny megállapít ja, hogy Tisza megnyerte a horvát nép szivét s ezentúl mindig szép és meflég lesz a két nép egymáshoz való viszonya. A fiumei Novy List örömmel konstatálja, hogy a nagy viharban megszerette egymást a két testvér: az erős magyar és a gyöngéd horvát, S a sajtónak ezt a megnyilatkozását érdekesen egészíti ki, hogy a horvát lapok hirdetési rovatában sok az •olyan felhívás, amelyben horvátok magyar nyelvmestert keresnek. 3. Mülle Kálmán önkéntes tüzérkáplár irja a harctérről nagyváradi barátjának, ifj. Hlatky Endrének: „Végtelenül boldog és büszke vagyok, hogy magyarnak születtem. Minden elveszettnek látszott. Egy hirtelen orosz támadás ínogsemmisitéssel fenyegetett gyalogságot, tüzérséget, mindent. Jöttek az oroszok •óriási túlerővel, vad rohamra. Mindenki kétségbe volt esve, öt nébéz batterié állott az élfogatáiS veszélyéhez közel. És egyszerre jön a megváltó hir, hogy egy magyar ezred közeledik. S megkönnyebbülten kiáltott fel az ezredes, az iltení egész tüzérség parancsnoka: — Aushatien! Die Unga.ru leommen schon, und dann sind wir gerettet. (Kitartás, jönnek a magyarok és meg vagyunk mentve.) Ezt a szót: Ungarn olyan áhítattal ejtette ki, mint aki e szóval az utolérhetetlent akarja kifejezni. És ilyen áradozó lelkesedéssel, nagyrabecsüléssel beszél itt mindenki a magyar katonákról. A velünk küzdők .csodálkozással, az orosz foglyok pedig rettegve. Mindennap ilyen virágleveleket gyüjtbetnénk bokrétába. Följegyezhetnénk, mint •jöttünk élő vértezve, 'lelkes szemekkel, rendületlenül a homályból, mert minket Európában évtizedek óta nem láttak meg, nem láthattak... Följegyezhetjük, mint vetekedtek rólunk ellenségeink, az oroszok élsősnrhan. de az angolok is, a többiek szintén. Mert a közelben és távolban jól tudják, ki a magyar most. Vájjon .mindig tudni fogják-e? Elfelejtik-e? Vagy nyitott lap marad, melyből mindig olvasni fognak a közelben és távolban. •j3«»»R«»*»as»BMO»»i»s«»os*08«OBBe«a«BS»aBaB»»»Bt«»« Olasz magyarázás a — nehéz előnyomulásukróS. Rotterdam, junius 18. Egy római jelentés szerint az ottani körökben a következő vélemény .alakult ki Magyarország és Ausztria katonai maga tartásáról: — Magyarország és Ausztria a tiroli vonalon kizárólag védekező magatartást tanúsít. A karintihia:: batáron azonban egyre nagyobb seregek állanak az olaszokkal szemben, amiből arra következtetnek, hogy (Magyarország és Ausztria részéről jitt. erősobb offenzíva készül, amelynek célja elárasztani a völgyeket és utakat, amelyek Velence tartományába vezetnek. Az Iníerno völgyétől egészen Mnlborghettóig elkeseredett harcok folynak. Az olasz előrenyomulás nagyon nehéz, — igy panaszkodnak a római jelentések — mert a magyar és' osztrák csapatok 700Q láb magas begyeken erős állásokban vannak és makacsul védekeznek, sőt támadnak is. — Hadállásaikat egymás után több sorban következő lövészárok védi. Azonkívül egész sor láthatatlan sánc mögül géppuskákkal és fegyverekkel támadnak. Ezek a lövészárkok földalatti folyosókkal vannak összekötve, amelyeket még acélpáncé'i-lemezek is óvnak az ellenség golyóitól. A magyar és osztrák csapatok ilyenformán majdnem biztos fedezékből támadnak, mig az olaszok kénytelenek fedezék nélkül előrenyomulni és kiteszik magukat a magyar és osztrák tüzérség mindent elárasztó tüzének. OLASZ KERESKEDŐK GYŰLÉSE. Montreux, junius 18. A Corriere delta Sera jelentése szerint az olasz kereskedők nagy gyűlést fognak tartani. A gyűlésre egy hires jogászt hívnak meg, hogy előadást tartson arról, hogy milyen lesz a jogi viszony a háború alatt az olasz, ,a német, továbbá a magyar és osztrák kereskedők között. HIREK ovo!*? atejhvsj(A r ií^fWWrdeiirvv ••«• n . Németek a drága Magyarországon (Saját tudósitónklöLj Ki elv'lsélhctefléh drágaság leküzdéséihez fogtak liozzá moeta. nábau az illetékes tényezők és. tervezgetnek, • prötókkóznak, hogyan is'lehetne gátat vetni : annak áz Yiranilatnak, ami a közönség kiszipolyozását célozza és ami elviselhetetlenné teszi a megélhetést, a let fen tart ásihoz szüksé' ges 'élelmiszerek minimumának á beszerzését. Tizenegy hónap óta tart a háború és a közönség még ott 1 art, liogy a faktorok csak most látnak hozzá, hogy a közönség valamelyest naegvédehneztessék a minden téren mutatkozó ételuii-uzsora .ellen. Pedig nem kellene messze fáradni, liogy megtanuljuk, mint lőhet és kell a közönséget a kiszipolyozás ellen megvédelmezni. A legjobb példát mutatja-erre Németország, ahol a. közönség egyáltalán nem szenvedi a . kibírhatatlan drágaságot és ahol a hatóságok és a'nemzetet vezetők idejekorán gondoskodtak a közönség védelméről. Példaúdásévt még Németországba se kell elfáradni, begy a néinet katonaság vezetősége nálunk hogy működik, mint igyekszik az állam, tehát, a közönség pénzét megoltalmazni, mindig a méltányosságot tartva széni előtt. Két esetet sorolunk fel, amit a napokban hallottunk égyik magyar képviselőtől. Nem szépítve, -sem rutitva adjak elő az esa? t-et, csak ugy, ahogy nekünk a magyar képviselő elmondta. Itt következnek szép sorjában. Az első eset. Hónapokkal ezelőtt német katonaság vonult be egyik felsővidéki magyar városba. A váwx§ vezetősége testvéri szerét ettél'fogadta a Eatónaságot és-a; tisztikart meg is vendégelte, A lakoma idején a város jegyzője szóba hozta a német katonaság parancsnoka előtt, liogy a községnek van egy pár' száz hektoliter bora, amelyét nem tudnak értékesíteni, mert nincs aki megvegye. A bor nem is volna drága, hektoliterje mindössze 54 koronáiba kerülne. A német katonaság parancsnoka azt válaszolta a jegyzőnek, hogy a borvásárlás nem tartozik az ő hatáskörébe, hanem adjanak a borhói mintát, azt a katonai inténdaturához eljuttatja, ahonnét a választ majd megkapják. Öt nap múlva meg is érkezett a válasz, amelyben föl volt sorolva, hogy a bornak ennyi meg annyi a cukor, a szesztartalma és. az ilyen bor hektoliterjét 124 koronával fizetik, anynyiért át is veszik a készletet. Át is vették. A másik eset. Egyik bácskai nagyobb városba német katonák érkeztek. A fogadtatás nem volt valami lelkes és a tisztikar tagjainak nem épen kívánatos lakásokat jelöltek ki. A tisztikar vezetősége illetékes helyen e miatt fel is szólalt, de miután a felszólalásnak nem vélt foganatja, a vezetőség egy csomó házat kijelölt a tisztikar lakóhelyéül és a tisztikar be is vonult a kijelölt, magántulajdont képező, uri lakásoklia. A tisztikar egyik vendéglőben étkezett. Az ételek nem voltak elsőrendüek, ami még nem lett volna baj, de annál drágábbak. Elhatározták tehát, Ihogy főzetni fognak. Másnap megjelent egy-két tiszt a piacon és kezdetét vette a vásárlás. — Hogy a tojás? — Tizennégy fillér darabja. — Mennyi van? — 250 drb. - Jléssodo^ w»bfc Jnatoüráoi — Megvesszük. A tojás félre teendő. — Hogy a zöldborsó literje? — Két korona 40 fillér. — Ami van,, megvesszük. És igy további Amikor az árukat egy helyre összehordtak az elárusítók, a német tisztek tolmácsa a zsebéből elővett egy jegyzéket és möndta: — A tojás ára 7 pfennig, a borsó ára 1 márka 20 pfennig és igy tovább. A tisztikar ennyit is akart fizetni, de az elárusítók lár-