Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-09 / 35. szám

4 DÉIMAGYARGRSZÁG. Szeged, 1915. február 9. ják a nagykereskedők, hogy elmultak azok a jó idők, amikor ők is detaijlisták. — A lisztnek — folytatja a harmadik — tudvalevőleg más a 'maximális ára a nagyban és a kicsinyben való eladásnál. Már most mit tesznek a nagykereskedők? Bemegy például az egyikhez egy pék, akinek négy zsák liszt keli. Négy zsák liszt kevesebbe kerül, ha nagyban veszik, mint ha kicsinyben. De <a nagykereskedő detajlista, ő nem ad nagyban. Viszont a péknek kell a négy zsák liszt. Tehát: 1. Bemegy az üzletbe, vesz egy zsák lisztet, kifizeti, kimegy. 2. Bemegy uz üzletbe vesz egy zsák lisztet, kifizeti, kimegy. 3. Be megy az üzletbe, vesz egy zsák lisztet, kifizet':, kimegy. 4. Bemegy az üzletbe, vesz egy zsák lisztet, kifizeti, kimegy. — Hadi kenyérliszt van még — mondj; a negyedik kereskedő — más liszt nincs. Leg alább mi nem kapunk. Amerika semlegessége ellenségeinket segíti. Az uj világbél a magyarok a háború után mind visssatérnek. A berlini Lokalanzeiger, valamint a Frankfurter Zeitung többször élesen irt arról, hogy az Egyesült-Államok semlegessége egyszerűen arra jó, hogy békén lássa el. fegyverrel ellenségeinket, főként Angliát. A jogos meghatározás tényleg talál, amit többek közt igazol az is, hogy az amerikai magyarok is tudják, miként dolgozik ellenünk csöndben Amerika, csak azért, 'hogy milliókat szerezzen önmagának. Newyorkból lapunk szerkesztője most levelet kapott egy kivándorolt magyartól, akinek a levele kitűnő megfigyelésről tesz tanúságot és hűen visszatükrözi honfitársaink lelkületét. A tengerentúli levél igy szól: Newyork, január 13. Ige ntistzelt Pásztor ur! A háború kitörésekor -Európa különböző államaiban szétszórtan élő magyarok megrettenve .szaladtak haza, szülőföldjük védő-szárnyai alá. Könnyű volt ezt megtenniük, mert legfeljebb 1—2 napi utazás után biztos menedéket érhettek, jól lehet ellenséges területen egyáltalában nem kellett keresztül menniük. Nem igy azonban mi, Amerikában élő magyarok, akiket hazánktól az angol által mindenütt uralt és féltve őrzött tengeri utak választanak el. E soraimmal szeretném egy 'pillanatra otthon lévő' honfitársaim tekintetét ide, a tengeren túlra forditani, ahol sajnos, immár egy egész kis Magyarország van, amely hozzávetőleg egy miliő lelket számlál. Kell, hogy érdeklődéssel forduljon a magyar közönség szeme felénk, hisz alig van valaki, aki többé-kevésbé ne volna érdekelve az által, hogy hozzátartozója vagy ismerőse él az Unióban. :Ha visszatekintünk a háborút megelőző napokra, csodálatosan tapasztalhatjuk, hogy itt biztosra vették annak kitörését. iE sorok irója, július 18-án még Budapesten voltam, 22-én még- Németország területén tartóizko'dtattft, azonban sem egyik, sem másik helyen',a legcsekélyebb'dolgot sem tapasztaltam, sőt a lapokban sem olvastam, mely arra engedett volna következtetni, hogy 10 nap nmlva már kitör a, lavina-szerű háború. Hajónk, ,az 58,000 tonnás Vaterlanil, a világ legnagyobb liajója, 5000 emberrel a hátán, vígan szelte az Atlanti-Oceán vizét, 'midőn julius 25-én a drótnélküli távíró Ihirül hozta, hogy a monarchia ultimátumot küldött Szerbiának, melyre hat órán belül választ vár. Óriási izgatottság fogott el bennünket. Nemzetiségek szerint különböző csoportokban verődve tárgyalták a rendkívüli eseményt. A pár szavas táviraton kivül egyebet nem tudtunk. Az izgatottság pánikszerű volt, mintha csak a hajó süllyedéséről lett volna szó. Másnap még azt is megtudtuk, hogy a harc kitörése minden percben várható. Több értesülésünk azután már nent volt. Hozzájárulhatunk sok könny felszárlíásához, ha varrásl, javítási és kötése munkáinkat a feministák varróiniihelyében rendeljük meg. Három nap múlva, julius 29-én Newyork elé érkezett hajónk. Egy kisebb gőzbárka hozta elénk a vámhivabalnokokat ós a hatóság- embereit. A szó szoros értelmében ekkor már eksztázisban voltam a háború felől való tájékozatlanságom miatt. Órákig tart, mig a hajót a kikötő helyére bevonszclják ,si mig olyan állapotba hozzák, hogy a kiszállás lehetővé válik. Ezt már sok lett volna bevárni. Odaléptem egy, a hajóra épen felérkező egyenruhás hivatalnokhoz, kinek zsebéből biztatóan kandikált kii a Newyork Times egy példánya. Bemutatkoztam és udvariasan kértem, lenne szive® lapját átengedni, annál is inkább, mert már hét napja újságot nem .olvastam. 'Megkaptam. Két pere múlva életveszélyes tolongás támadt körülöttem. Mindenki egyszerre akarta tudni, hogy mi újság. Végre is fölálltam egy bőrönd halmazra és harsány hangon kezdtem felolvasni az európai híreket. Aki értette, megmagyarázta a másiknak. A lap hangjából azonnal nyilvánvaló lett, bogy itt már jó ideje várják a háború kitörését. Valóban később utána is néztem a dolognak és meggyőződtem, hogy az amerikai lapok már julius derekán nagyban cikkeztek a kitörni készülő bonyodalomról. Az itteni konzulátusok azonnal jelentkezésre szólították fel az osztrák-magyar alattvalókat. Ez nagyon szép sikerrel megtörtént. Mindenki azt hitte, liogy a konzulátus haza szállítja. Erre azonban az ismert okok miatt képtelenek voltak. Itt maradt tehát egy nagy csomó, harcra késiz magyar. (Azóta féksztendő telt- el. A munkanélküliség és a vele karöltve járó nyomor minden emberi képzeletet felülmúl ma Amerikában, Newyork város 4.5 millió lakosságából, 0.5 miliő munkanélkül van. Hatalmas csoportokba verődve, a télvíz dacára lyukas cipőkben, lerongyolt ruháikban, éhesen kóborolnak az éhesen kóborolnak az utcákon a különböző nemzetiségű, köztük nagy számban lévő magyar munkások. Nem különb a helyzet az Unió többi városaiban sem. Száz és százezrekre megy azoknak a száma, akik vissza akarnak vándorolni. A háború után bizonyosan megindul egy nagy visszaözönlési áramlat, mely többek között Magyarországot is fogja érdeeklni. Az Egyesült Államok területén élő magyar munkásság megvan győződve arról, hogy a háborút követő bélkés idők Magyarországon is a legnagyobb gazdasági fellendülést hozzák magukkal. A jelszó máris ki van adva: Haza megyünk! és mindjobban terjed a kint élő magyarság között. • Tagadhatatlan, az ipari prosperitás az utóbbi betekben megindult Amerikában. A ft Gólem hadiszereket gyártó üzemek éjjel-nappal dolgoznak s ontják a fegyver -s töltény anyagokat a — f ranciák, angolok és muszkák számára. Tavaly novemberben 132,227 amerikai töltény került át Európába, az elmúlt decemberben ez a szám 18.231,235-re emeleekdett. Puskáért tavaly 219,154 dollár került az Egyesült Államokba, az idén 1.194,510 dollár. A tölténys'Zállitásck értéke az 1914-i'k esztendő 11 hónapja alatt több mint 3 milló dollárral emelkedett az 1913-as forgalomhoz arányítva. Csak ennyit ragadok ki a- waschingtoni kereskedelmi hivatal által kibocsájtott statisztikai adatok tömkelegéből. Minden beszédnél megdöbbentőbben nyilatkoznak e számok. A „semlegesség"-et prédikáló Egyesült Államok szállítói annak az olajnak, mely szitja és terjeszti a háború őrületesen lobogó lángját. Meglátszik a nagy „semlegesség" az amerikai sajtón is. Alig egy-két lap van, mely képes megtartani a maga pártatlanságát. A legképtelenebb híreket is leközlik. Rosszakaratú hazugságaik nem ismernek batárt. Igy pékiául Őfelsége halálát már három izben közölték. Irtózatos angol, francia-, orosz és szerb győzelm-eekt szoktak ba-zudni. Ezzel szemben a monarchia és a németek sikereit vagy egyszerűen elsikkasztják, vagy egészen jelentéktelen dologgá zsugorítják. El kell ismerni, liogy a sajtó értesítéseit boszorkányé® gyorsasággal kapja. Négy-öt óra múlva már tudjuk Európa háborús terein lezajló -eseményeket. Történjék az a nyugati, keleti vagy a déli harctéren. A múlt héten például midőn a monarchia-kénytelen volt Bit kovinát kiüríteni, az Evening Telegramm örömmel értesítette olvasóit, bogy az orosz már Erdélyt is elfoglalta és csak egy-két. nap kérdése, hogy Budaesten legyen. Eleinte az ilyen hirek hutása igen lesújtó volt ránk, sí bizony sok 'Amerikában élő magyarnak -dobbant meg a szive a hirek olvasásakor. Ma már nyugodtan fogadjuk az ilyen Mób híreket & megvárjuk a- következő napot, -amikor is rendszerint megjön Németország- vagy a monarchia részéről a- cáfolat. ,Szóp kilátásaink vannak arra nézve, hogy az elkövetkezendő béketárgyalásokat az Unió, mint a „legnagyobb semleges hatalom" pártatlansággal fogja vezetni. Ha valaha, ugy bizony ezekben -a- nehéz napokban hazajár az amerikai 'magyarság lelke s ha már másként nem tud segíteni, legalább csekély anyagi erejével igyekszik a sok elesett hős özvegyeinek -és árváinak könnyét letörölni. Az Egyesült Államok területén szétszórtan élő magyarok erősen megapadt erszényeiből gurulnak a verejtékkel keresett centek -a magyar haza szükséget szenvedői számára. Eddig már 80.000 dollár gyűlt öszsze s ,a gyűjtés még folyik. S ha vége lesz ennek a nagy tisztító zivatarnak, — megindulnak Amerika szorgalmas, dolgos kezű magyarjai, hogy haizamenve kezükbe vegyék a sok elhullajtott szerszámot, ihogy véle a jövendő boldog, nagy Magyarország fejlődési alapjait- megépítsék. Szomor József. AOUBAASS asaaeaaa Jt J éÍofizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . ©gyhónapra . Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . 24.-— kor. 12.- „ 6.— * 28.— kor. 14.- „ 7.- „ ^lakozzunk az ingyentejre!