Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-27 / 24. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. január 21. Az ötvenhatéves császár. Mindenki megfordult utánok a Lir.d.n alatt, mikor a Kronprinz két serdülő fiával a császár palotájából jövet, közeli saját palotájába átment. Daliás alak, 1870. legendáinak egyik 'hősed a „nagy" Vilmos egyik paladiója és a liberális néprétegek eszményképe volt Frigyes, a Krorprinz, a később toldogalan száznapos császár. Az angol királyné leánya volt a félévig , a iiémetfojtó Eduárd sógora volt. Igaz, hogy akkor, mikor én láttam süriin Berlinben 1872től i878-ig a trónörököst és gyermekeit, még csak Parisban mulató cíva k rály olt a. walesi herceg, aki sürün pumpolta száraféldi barátait, pl. a hires Hirsch bárót, felekezeti különbség nélkül. Még akkor nem Ll: Anjia, és Frigyes nem is inaugurálta volta azt a tengerre szálló, gyarmat'cshó, fioítaépltő t o iti— kát, amely Angliában, felköltötte az uj ikonkurrens. elleni fanatikus gyüöletet. De nrere A'ng ia fölébredt, akkorára késő veit. Akkorára megteremtette a trónörökös fiatalon császárrá lett fia a rémet hadi láttát, megteremtette a német nép a maea kereskedelmi hajóhadát. A .kereskedő hajlik forgalma' hihetetlen, mértekben óejlődctt, a h.-dlhajók fejlődése nyomon követte. Ez a császár uralkodó -pr. grarnjirak beteljesülése. Az angoíszőtle vi'ágháboru ennek a fénynek el nem kerülhető árnya, i e e élk. 1 a fény nélkül a német nemzet \ i ágtörténe i fejlődése képzelhetetlen volt. Szükségszerű dolog voit a leszámolás Angliává'. N m Németország kezdette a háborút, mert í eki ne :i volt sietős. Angi a k:zdeíte, de későn, n ert a német haderővel sem szárazon, sem vizén nem tud mérkőzni. Szárazon nem: ezt tudta mindé ki. De vizén sem: ezt r ern tudta senki, csak a császár és Tirpitz. Az angolok tengeri monopólium 1inak szappanbuboréka szé pattant. A császár programja győz. Minden e ztendőlen ö ma; a szerkesztette meg a világ hadihajóinak kimutatását. Azt gondolták: nagy ir, lehetnek bogarai. Próbáltak vele 'az angolok alkudni: ilyen arány, olyan arány legyen, a hajóhadak közt. Alkudó.t velük. Az vő -haj ja keve ebb, de német. tudomány, rémet mérnök, német karakter, njmet matróz ven r. jta. Cscdát mivé1 a rémet nemzet. Ebien a c. o iában i it a császár. Ez uralkodói érdeme, értéke, nagysága. Ez és három évtized tékernunkája. Hihetetlen ipari fejlődés, mérhetetlen vagyoni emelkedés, pénzügyi készs.'g, ame'y bámul; tra ragadja a világot. És ebben a békém unkában a világ legnagyobb szabású tudomány-'s intézménye, a Kaiser Wiihelm Tartitut, milliókat elnyelő •laboratóriumokkal, ujszüí.tésü tudományok ieikarolásáv I, az akad m" k hagyományos vaskalaposságának kizárásával. A császár születésnapját üli meg a rémet nemzet és mi, hűséges szövetségesek Lantéit az idén minden ünneplést. A vérmerőn nem parádét akar, hanem győzelmet. Meglesz a győzelem. Az óceánokon megszűnik az angol kalózuralom. Régi római oé'dára a császár Brítannxus le z: Vivát 0 ilelmus Britaiinicus! A császár ötven,hatéves. Diadalmas harcok dicsőséges intézése közepette ünnepli a hatalmas német nép a nagy császár születése napját. :A világtörténelmi nevezetese-égre erncCik-edettidátiim — 1850. január 27. — mellett mi, hű és V! le küzdő szövetségese sem mlelhétünk el öröm ós meghatottság nélkül. iA nagy évfordulónak jeikmt őségéhez mérten áldozni kívánván, itt közöljük Vilmos császár életének eseményekben gazdag történetét. Külön cikkben ismertetjük ,külpolitikáját ós hazáinkhoz való szívélyes viszonyát. Vilmos (II.), Frigyes Vriknos Viktor Albert, .német császár és porosz 'király, született Berliniben 1859. január 27-én, mint Frigyes áh LUK s trónörökös (utóbb III. Frigyes császár) és neje, Viktória, angol hercegnő .elsőszülött fia. Apja nemcsak katonai nevelésben részesítette, hanem nyilvánosan végeztette vele a oa\sseli gimnázium felső osztályait, ahol a herceg Hinzpeíer felügyelete alatt az érettségi vizsgát .is letette (1877. januárjában). Egy hónappal később nagyaityja, I. Vilmos császár az I..igyalog-gárdaezredben hadnaggyá tette; egyúttal azonban szülei a bonni egyetemre küldték, hol Vilmos jogot s államtudományi .hallgatott s a mellett a buTiSdbok életével ,is megismerkedett. 1879 őszén visszajött Potsdamba és ezentúl kizárólag ,a katonai pályának szentelte magát. 1884 február 14-én Gótikában Auguszta Viktória schikswig• bulateinisonder(búrg - angustenburgi hercegnővel váltott jegyet, kit 1881 február 27-ikén Berlinben női vett. 1881-ben őrnagyi rangra emelkedvén, gárdahuszárokhoz helyétzék át; 1883-ban a gárdatüzérezredlhez került; 1885-ben ezredese és parancsnoka lett a .gárda-huszárezrednek, nemsokára pedig alltábornok'ká és hiadcsztálypararosncikká léptették elő. 1882. óta Aehenbacih vezetése alatt a közigazgatás ágaiban szerzett isimereteket, 1886 óta pedig Bismarck kancellár, kiinek fölénye előtt ifjúkori lelkesedéssel meghajolt, a külügy titkaiba engedte őt bepillantani. A politikába nem avatkozott. Rajongóan szeretett nagyapját nemsokára apja is követte a sípba és ágy a korona (4888 jnuis .15.) ő reá szállott. A nagy tehetségekkel felruházott, de nem kavéabbé nagy becsvágytól és tetterőtől áthatott iifiju fejedelmet az a bir előzte meg, hogy hadi babér után sóvárog. A hadsereghez és hajóhadhoz intézett manifesztumai igazolni látszottak e .föltevést, de íliárom nappal később „Népemhez!" intézett proklamációijában megfogadta, hogy a béke fejedelme, a szegényeik és elnyomottak clltalmazója, a jog őre, az isteni félélem ós igazi vallásosság őre le-end. TJgy,amily szellemben ,nyiátkozott a birodalmi ,gyűlésnek 1888 junius 25-én történt megnyitásán, ailiol 22 német fejedelem jelenlétében ígéretet tett az alkotmány megtartására. A belügyi politikában egyideig minden a régi nyomon haladt. Ugy hogy a Puttkaimerféle reakci ón árius párt várakozásaiban épen iwy csalódott, mint iStöcker és an'tisemita hívéi. ' 1 ' • • * | 1 : j A közigazgatás terén is tett Vilmos újításokat; a közoktatás terén pedig '(saját tapasztal áraiból merítvén1) szűkebb korlátok közé szőritá. a holt nyelvek tanítását, a -nyelvtanítás módját is módosítani kivárta és a modern nyelvek, a hazai történelem és a testgyakorlat tanítását intenzivebbé tette. A tanügy reformját a szociális kié-ndés megoldására tett kísérletek 'követték. Mindenre vállalkozó lelke századunknak e legfontosabb mozgalmával is próbált megbirkózni. Hogy -a munkásokat a szocializmus bűvkörétől visszatartsa, az állami hatalom nagy segédforrásaival maga karolta fel a munkások helyzetének javítását, 1890 február 4-én Bismarck kancellárhoz és a orosz minisztériumhoz leiratokat intézett, melyekben ebbeli elhatározását tudatta. Az egybehívott konferenciákon személyesen elnökölt és maga nyitotta még 1890 februárjaiban a nemzetiközi konferencia üléseit is. Csakhogy a kilátásba vett útra és módra nézve Bismarck herceg, ki az utóbbi években rendőri nyomás ós ostromállapot alatt tartotta a szociálistálkat, nem értett egyet urával, minek folyán köztük nnár régebben lappangó ellentét kitörésre jutott. A magát nélkülözhetetlennek képzelő, ellenmondást nem igen tűrő kancellár elvégül, nagy múltjához nem méltóan ós sok porosz hazafi őszinte fájdalmára, lemondani és távozni volt kénytelen; de nem bírván elviselni a reá kényszeritett tétlenséget, kíméletlen nyilatkozataival, nemkülönben a porosz politikát kompromittáló leleplezéseivel ugyancsak próbára tette a császár türelmiét. Néhány év multán a császár a duzzogó kancellárt annyira-amennyire kiengesztelte. Ami azonban imagát a szociális reformot illeti, az fele utón megfeneklett és nem békítette ki a .munkásokat a létező viszonyokkal. Megbízható, tömör középpártot teremtenie Bismarck utódának Caprivinek (1890—94.) ép oly kevéssé sikerült, amint iHolienlolie hercegnek (1894 óta). A ,főúri ellenzék körül csoportosuló agráriusok zúgolódása Vilmos császár ismételt személyes közbelépése dacára sem csillapodott. Miiquel pénzügyi reformjának pedig épen ugy nem kedvez ;a hangulat, amint a császár leghőbb óhajának: a hajóhad ujabb szaporításának, nemkülönben a nagyobb szabású igyarmatjpolBikának, bár tagadhatatlan, hogy Németország külkereskiwpme .és tekintélye az utolsó évtizedekben az idegen földrészeken tetemesen emelkedett,. 1897 október 18-án részt vett atyjának Wiesbadenben emelt emlékszobra leleplezése ünnepén. 1898. augusztus 2-án megjelent nejével Friedricbsrulhhan, Bismarck ravatalánál, majd a. szokásos norvégiai utazására rándult. 48,98 októberében a császárnéval Konstantinápoly-cn át a szentföldei látogatta meg, hol fölszentelték az uj evangélikus templomot, a katholikusókualk pedig Domitio Sanctae iMariae -nevü teliket adományozta egy uj .templom építésére. 1899 augusztus 18-án megjelent Siaint-iPri valiban, hol a porosz első eá.rdaezred által az 1870—71. hadjáratban (G var-e'ott i csata) elesett társainak emélt emléket leleplezték. 4899. őszén az mcol udvart kereste fel. 1904 januárjában megülte König*1 erce n a porosz királyság fennállásának 200-ik .évfordulóját; onnan pedig .Londonba sietett .beteg nagyanyjához, aki őt ez alkalommal angol tálhornagygvá nevezte ki. A Kínába küldött hadi expedíció és Waklersee főparancsnok sikereire katonai érdem jelt alapított a kinai harcosok számára. A Kínával kötött béke értelmében Csun császári hercegink (Sülmprinz) vezekelnie kellett Berlinben a császár szine előtt. 1902 elején Henrik öccsét küldte el az ész.afcamerikai Unióba. Május 9-én megszüntette az elzász-lotibaringiai diíktétor-tönvénycikkelyt. A keléti batáron lakó lengyelekkel ellenben nyomban reá a bizalom ellentétét éreztette, amidőn .Mairienburgban a Jánosrendi ovágok egykori várában .mondott beszédében az „ismét élbizakodottsálgra vetemedő" lengyeleket a németek megtorlásával megfenyegette. A nyáron ujra. norvég útra kelt és aközben Waldeek-Rnisscau volt francia a n in iszterel nékik el találkozott. 'Megelőzőleg a .perzsa saht, utóbb pedig a dán trónörököst fogadta Berlinben. 1903-ban Vilimos császár előbb a dán császárt kereste fél, majd pedig két idősebb fiáival Rómába látogatott el, haló (májusba.nl) mind III. Viktor Emánuel, mind XIII. Leó pápával érintkezett. November 7-én műtétnek kellett magát alávetnie (a hangszalagokon polip képződött, melytől iSehmidt dr. megszabadilotta). 1904 márciusában Vígéban a spanyol királyival találkozott, .március végén pedig az olasz királlyal Nápolyban. Midőn a bajor centrumpárt a művészeti célokra követelt hitelt saját kormányától megtagadta, ,a császár a sajátjából ajánlotta iföl ezt az összeget Lnitpohl rége.nsneik, mely intézkedés formájában sok bajor sérelmet látott. Az amerikai ElgyesiiltÁ.llamoknak felajánlott Nagy Frigyes-szobor sem jutott el Washingtonba, mert a nagy köztársaság fejedelmek szobrait nem tűri ineg a maga .földjén, 'Róma városa ellenben hálával fogadta a neki fölajánlott Goetheszobrot. Busch Vilmoshoz, az agg német humoristához táviratával a császár némi keserűséget okozott a klerikálisoknak, mig a Delit zseb „Biblia és Bélbe!" müvében hangoztatott merész és orthodoxia-elleu.es nézetek kétségbevonása, de imég inkább a jezsuiták kizárását elrendelő törvény visszavonása (1904 március) a liberális protestánsok soraiban támasztott el lennie,n dá-st. Utóbbiak egyébiránt már Spulni M. a katolikus történetírónak