Délmagyarország, 1914. november (3. évfolyam, 279-308. szám)

1914-11-10 / 288. szám

Szeged, 1914. november 10. DÉLMAGYAKOBSZÁG 7 Tisza István nemzetiségi politikája. Politikai életünk ezermestere: Tisza István gróf, mindenek várakozása ellenére olyan belpolitikai kérdést tett aktuálissá, amelynek aktuálitását talán széles ez országban senkisem várta. Ez a belpolitikai kérdés: a nemzetiségi kérdés. Ki ér rá most, gondolták bizonyára nagyon sokan, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni? Mások: ha diadalmasan végződik ez a mi nagy küzdelmünk, csakis az erős kéz politikája következtetik a nemzetiségi kérdésben. S most ime mindenek meglepetésére előáll Tisza István gróf, szőnyegre 'hozza a nemzetiségi kérdést és — a kölcsönös megértés politikáját hirdeti. A háború kitörése és zajlása óta nemzetiségi kérdés Magyarországon tulajdonképen nincs. A háború kitörése előtt ugy voltunk, mint egyazon család veszekedő, semmiségekért civakodó gyermekei. De amint egy, ez esetben épen több idegen bele akart szólani a mi c.saládi perpatvarunkba és civakodásunkból tőkét akartak kovácsolni önmaguk számára, felülkerekedett a testvéri érzés és most egyenlő buzgalommal, egyenlő bátorsággal és egyenlő hazafisággal küzdünk közös ellenségeink ellen. A veszélyeztetett nagy közös érdekek mellett eltörpül minden más kérdés és akik ennek előtte hajbakaptak egymással minden csekélység miatt, vállvetett erővel harcolnak, küzdenek és vérzenek a harcmezőn. Néhány magáról és hazájáról •megfeledkezett szerb és rutén árulása némi •szépséghiba ugyan, de a dolog lényegén nem változtathat és nem érinti azt az örvendetes valóságot, hogy a magyar haza szeretetében, annak a tettek terén való bebizonyításában •mindannyian egyek vagyunk. Néhány gonoszárt nem szabad az összeségnek bűnhődnie. Ez Tisza István nemzetiségi politikájának a vezető eszméje. Az izgatók, ám bűnhődjenek törvényeink kérlelhetetlen szigora szerint, de nem szabad az izgatókkal egyenlő elbánásban részesíteni idegennyelvii polgártársaink ezreit és ezreit, akik minden dicséretre méltó vtézséggel és halálmegvetéssel harcolnak a hazáért. Az előbbieket erős kézzel letörni, az utóbbiakat bőkezű kézzel megjutalmazni, Tisza István' államférfiúi mivoltá'hoz méltó eljárás. S itt fölösleges a tétovázó várakozás. A tétovázás a cselekvésre való erő hiányának, az energiátlanságnak a jele. Tétovázással életbevágó, igazi nagy kérdéseket nem: lehet elintézni. A tétovázó egyaránt árt önmagának és azoknak, akiknek talán a boldogsága (függ az ő határozott, energikus cselekvésétől. (Miután Tisza István meggyőződött arról, hogy nemzetiségeink anyanyelvi különbség nélkül hiállották a tiizpróbát, minden habozás nélkül megirta a nagyszebeni román érsek-metropolitának: Metianu Jánosnak, a ma történelmének egyik legérdekesebb és legértékesebb dokumentumát. Ennek a híres levélnek a tartalmát olvasóink minden bizonnyal ismerik és igy eleget teszünk napi krónikási tisztünknek, ha ennek a levélnek a nagy jelentőségére rámutatunk és azt közelebbről megvrl ági tjük. Sokan dicsérik a Bámffy-fóle nemzetiségi politikát, az erős kéz politikáját, mély minden nemzeti fészkelődóst csirájában fojtott el. Bánffy ezzel tagadhatatlan sikereket ért el. De ki merné álilitani, ihogy ezek a sikerek tartósak is voltak? Erőszakkal csalki efemer jelentőségű sikerek érhetők el, szemre és látszólag van eredmény, ide belül, a (lelkekben forrnak az indulatok és- csak .az első alkalomra várnak, hogy kitörhessenek. Tartós, eredményt csak a kölcsönös megértés politikájától remélhetni. Attól a politikától, amelyet Tisza István már régebben inaugurált s most szerencsés időpontban, szerencsés kézzel ismét napirendre tűzött. Legyünk akármennyire magyarok, sőt minél inkább vagyunk azok, meg kéli értenünk ós méltányolnunk az anyanyelv erkölcsi értékét. Neimicsak nekünk .magyaroknak drága az anyanyelvünk, drága az mindenkinek Gyermekkorunk legédesebb emlékei: édes anyáink becéző szavai, az első ima és olyata sok-sok 'mindem, ami szép és kedves, anyanyelvünkön keresett és talált legelőbb megnyilatkozást. Azt erőszakosan kiirtani, bárki részéről történjék is az: jogtalanság, mely reakció nélkül nem marad és mindig több kárral, mint haszonnal járó. Itt vannak Délmagyarország derék svábjai, akiknek a hazafuságálhoz eddig még alig fért szó. Akik közelteblbről ismerik őlket, akik többször megfordultaik közöttük, azoknak sajnálatai (kellett taipasiztalniiok, hogy az utóbbi években a hazafiság szempontjából nem. volt minden rendben köztük .Sok volt az elégedetlenkedő, iá pamgerman izmus szokatlan erővel éis gyorsasággal terjedt köztük s ennek egyik fŐolkia, hogy iskoláikból anyanyelvük úgyszólván teljesen kiszorult. Az eredmény, hogy fiaik tudatiamul kerültek ki az iskolákból, nem tudtak sem magyarul, sem németül. Ez dlkedvetiemedést. okozott köztük és bizony sokakban megingott a. magyarság iránti szeretet, mely pedig eddig kiválóan jellemezte őket. A katonaságnál a legtöbb altiszt közülük került ki addig, mig iskoláikban németül, vagy legalább németül is tanítottak. Az utóbbi években azonban ép az említett ókornál fogva elestek ettől, a közvitézi rang pedig igazán nem elégítette ki az ő katonai ambieiójtikiak Ez ugy első olvasásra csekélységnek látszik, de az egyszerű nép körében fontos tényező, lelki világuk és életfelfogásuk kialakulásának egyik le •nemi becsülhető tényezője. Ha elfogulatlanul, tárgyilagosan nézzük a. dolgokat, el kell .ismernünk, hogy nincs egészen rendjén, laimiikor az öt-hat elemit végzett sváb fiuk Szegedre kerülnek s nem tudnak anyanyelivüköri) szüleiknek írni, seim a tőlük kapott Javeleket elolvasni, mert sok helyütt még ia inémet betiiformákra sem .tanították meg őket. Eltekintve, hogy ez az anyanyelvűik, a német nyelv bánása cmtaagá!ba.n is elsőrendű bulturhimcis. iS ha ilyen, és élihez hasonló jelenségeik elkedvetilénedés t okoznák svábj aink körében, akikre pedig senkisem erőszakolta rá a magyar iskolát, hanem ők maguk alakították át községi ós felekezeti iskoláikat magyar iskolákká, micsoda lellki elváltozást •okozhat ;a -szó igazi értelmében vett nemzetiségeknél az erős kéz politikája, amelynek a magyar iskola elengedhetetlen velejárója. Nem emelkedhet ünlk mindnyájan arra; ia politikai (magaslatra, amelyen Tisza István gróf áll, de lássuk be, hogy minél magasabb nézőpontból szemlélj valaki a dolgok folyását, — 'nemzeti politikát pedig csakis a legmagiasiaibb nézőpontból szabad csinálni, — tannál inkább tudja, mérlegelni a részletkérdések jelentőségét, vagy jelentéktólenségét. Magas hegycsúcsról' ha .nézzük a kisebb dombokat, .azok sifcká simulnak össze. Pedig ezeknek .a domboknak a völgyi lakók nagyobb jelen tőséget tulaj doni tarnak, mint amilyent megérdemelnek. Sokszor fellázadt a vérünk, ha egyegy romám atyaifin román meuizetiszim csokrot vagy szalagot láttunk. ,A Bánffy-érálban •aiz ilyennek okvetlenül port, akasztottak ,a; nyalkába s most a mozgósítás és a, későbbi sorozás, valamint a népfefkelési szemlék idején tucatjával láttunk román, legényeket, akiknek a kalapján békés egyetértésben ott 'disztett a piros-fehér-zöld és a piros-sárga-kék román szia egymáis mellett, egymásra borulva. Ez ia lélekemelő jelenség vezette Sándor János belügyminisztert, ókkor, .amikor kiadta rendeletét ;a jelvényekről. Ezekben a nagy időkben, bebizonyult, hogy a memezfáisógi sziatók és jelvények neim a magyar állam ellen való tüntetéssel azonosak, hanem régi hagyományok alapján kifejezői ,a néprajzi jellegnek és nép,szokásnak. [Ha az iskolázás terén elmegyünk ugyanaddig a határig, ameddig ebben a. rendeletben Sándor János belügyminiszter, aki a jelvén ykárdésibem a paritás .alapjára helyezkedik, akkor a nemzetiségekkel vialó békés egyetértés Ihosszu 'és zavartalan évtizedéi, reméljük évszázadai következnek és nem. leszünk kénytelenek anyagi, erkölcsi és szellemi erőink javát az edig improduktív .nemzetiségi kérdés számára, lekötni. Csak a konok oktondiság nem fogja helyeselni Tisza István nagyszabású államfér,fiúihoz méltó elhatározását. Akik a unaguk szűk látóköréből bírálnak el mindent, akiket tespedésükből még ezeknek az igazán nagy időknek .a lendülete sem tudott magával ragadni és tisztultabb, nemesebb légkörbe emelni. Bellát nem ők azok, akik hivatottak az ezeréves magyar nemzeti állam politikájának Arányt szabni. Az idők '.megértése kell ebhez, mái- pedig e nagy idők legnagyobb megőrzője 'és megértője Tisza István gróf, aki váratlanul és mégis a legjobb időben aktuálissá tette egyik legfontosabb belpolitikai kérdésünket: ia nemzetiségi kérdést. Sokan vaunak, .sőt jpggal írhatjuk: sokan vagyunk, akik talán még nem is olyan régen egészen másképp gondolkadtunk ,a nemzetiségi kérdésről és annak helyes .megoldásáról, de azok mellett a. lélekemelő jelenségek mellett, amelyeiknek az utóbbi időkben, mindannyian tamil lehettünk, vakon elhaladna, lehetetlenség. Ennek a meglátásnak a legtermészetszerüild) következménye: a megértés és testvéresülés. És amelyik testvérnek többje van, a másiknak adjon ... —yl. ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••ás Egy csésze meleg tejet. A „'Feministák Szegedi Egyesülete" ingyentej akciójára ma a következők adakoztak: Szabó Gyuláné 3, Domán Mátyásné 5, Englander Dezső 5, Vadnai Terike 5, Ormódy Béla 20, Deutsch Lipót 10, Rózsa Béla 10, özvegy Picikné Angel Irén 5. Weinmann Antal 5, Scheinberger Antalné 10, Forbáth-gvermekek 10 koronát, összesen 88 korona. Eddigi eredmény 1268. összesen tehát 1356 korona. Megjegyezzük, hogy vasárnapi számunkba sajtóhiba csúszott, amennyiben akkor „az eddigi gyűjtés eredménye" nem 1173, hanem 1161 korona volt. űeSBftBBnBasBBSaPBBaBBBBBBBBBBBBBBBaBBaSEBBBHSBSBSStl Dewet, a bór fővezér. Nem várja meg, mig Anglia „döglött kutya" lesz. (Saját tudósítónktól.) Pretoriából jelentik : Dewet október 29-én belovagolt az Oranje államban levő Vrede helységbe. Itt beszédet mondott, amelyben a német Délnyugat-Afrikába való betörést gyávaságnak és rablásnak nevezte, majd igy folytatta beszédét: — Több barátom, azt tanácsolta, hogy várjak még legalább addig, amig Anglia nagyobb veszteségeket fog szenvedni. De ugy magamra nézve, mint népemre méltóságon alulinak tartom, hogy belérugjak egy döglött kutyába. Agliának úgyis elég sok a dolga, hogy a saját csatáit megvívja. A burok szabadságharcának fővezére, író,nyitója, mondhatni: ia teliké Dewet Keresztély. Hogy kicsoda Dewet, láthattuk a 1iz év előtt, vivott angol-ibur háborúiban. Dewet volt az, aki » bur csapatok teljes kimerülése után gnar,Lllia hadjáratot szervezett és még két éviig harcolt. Volt nap, amidőn ihat angol tábornok is üldözte, bekerített e, Dewet azonban. átvágta magát és elszedte az angol' muníciót, kisiklatta az angol vonatokat és megverte az egyes tábornokokat. Dewet volt az, aki ha <a háború legelején Jembert, majd Bot ha helyett fővezér, ugy a iburok egész Déliafrikából1 kiverik az angolokat. .Dewet. volt az, aki nem adta meg magát a. 'békekötés alkat mával sem, hanem elbujdosott és csak évek multán tért haza 'gazdálkodni: Dewet falvára. És Dewet az, aki jogosan nevezheti az angolokat kutyának s hozzá méltó szavak, •amidőn méltóságán alulinak (tartja, hogy megvárja, amik döglött kutyába rúgjon. Még most, amikor az angol elemében van, fog ibeI legázolni és hihető, hogy eléri célját és sza-