Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-06 / 253. szám

Szeged. 1914. október 6. DÉLMAGYAROKSZAG 7 A törpe Vince meg a hős csongrádi őrmester. (Saját tudósítónktól.) A régi gimnázium az /sáoicr-utcában ismét élénik ós hangos, fiatal isunbankó legények, tüzes Lelkesedéssel állnak ia mérték alá, kipirul arcuk, mikor kimondják rájuk a „tlaugliiohot". Ma L>efejcződött ,a vármegyébe tartozó Legények sorozása s már ia szegediekre kerül a sor. iEigy kis* vén .arcú, nagyszemii, alig 70 centiméter magas .legényke (halad a hídfőtől *a soirozóbizoifctisiáig épületéig. A hídfőnél a munkát kereső emberek ös sz ©verődve megmosolyogják .a kis emberkét .akinek vállát egész lehúzza az elemózsiával megrakott tarisznya. Megkérdem, liogy hívják: — Vincze Feirenez. — Hány éves? Talián bizony a sorozásra jött? — Most multam 'Szent-Istvánkor busz éves. Csongrádról jöttem be. A Faraigó jegyző ur küldött be, azt mondta, liogy itt bevesznek (katonának. — Szeretne katona Lenni? — Majd megmutatnám én a rácoknak — & kis duzzadt erii öklét fenyegetőleg emelte föl. A bátyja fenti harcol az orosz batáron s ia kis, fejlődésiben visszamaradt fiu 'elmondja, hogyan kapott fivére vitézségi érdemkeresztet. Őrmester lett a csatatéren, mint zu.gsführar ment el, de vitéz, bátor •magatartásáért legfelsőbb kitüntetésben rés.ziesüllt. Parancsot kapott a századostól, hogy egy csapat igyalo.gr.'> Ilieigénnyél előőrsül egy erdőbe kell vonulnia, de onlnan ne menjen tovább, mert a kozákok fogságába jut. Az oroszok előretolt csapatai csakhamar észrevették a magyar katonákat is ágyútűzzel fogadták őkdt. Őrmester Vincét egy golyó (homlokon találta, a katonák vissza akartaik vonulni, de felhangzott a vezényszó: — Aki mozdulni ímerészel s gyáván megfutamodik, azt lelövöm. — A homloka vérzik, őrmester ur Kiáltották feléje a katonák. — A kommandót megtartom, — hangzott harsányan s a zsebkendőjót homlokára kötötte a vitéz csongrádi .gyerek. — iHurráh! Előre! iSturm! — kiáltotta t orkias&ak,adtáig az őrmester s nem mozdult az erdőből, mert a. parancs mindenek fölött szent volt ©lőtte. A kozákok nem mertek előretörni, mert az erdőből Ikiihangzott éktelen kiáltozástól, annyira megrémültek, hogy eszeveszett futásnak eredtek. — Ma már .a vitézségi érdemrendet hordja büszkén a bátyáin, — mondta örömmel a. 'kis Vince, akit bizonyára .az „untaiig! ich" .minősítéssel illetett .a sorozó bizottság. Az Iskola-utcán egyik üzlet fölé nagy feltűnő betűkkel ki van irva „Nemzeti étkezde". V-ince Ferenc, .az „egy rőfös" sor alá (kerülő aipró legény kényül a bajhi zsebébe, kiveszi ibőiserszényét s a pénzét megszámlálva bemegy ebédre. — Majd meglát az ur csukaszürke uniformisba nemsokára, oldalamon kifent bajonettel megeszem a szerbeket mind, — mondja búcsúzáskor a kis nyomorék csongrádi gyerek. Egy előkelő pancsovai polgár elbeszélése a láthatatlan pancsovai rémről. (Saját tudósítónktól.) A Délm a gy ár ország :muinlkatársának alkalma volt egy igen tekintélyes pancsovai lakossal hosszabban: beszélhetni, aki rendkívül érdekes és biteües adatokat és részleteket mondott .el Pancsova városnak a miuilt hló tizedike körül történt kiürítéséről. A szemtanú hitelességével pecsételte meg a pancsovai dlőkellőség adatait, amelyek közül a kővetkezőket közreadjuk: Pan csóva Lakossága. között már napokon ál járta a hir, hogy a szerbek nyugtalanítják •a Dunamenti magyar vidékeiket, de azért különösebb izgalom nem volt észrevehető ,a lakosság körében, ment senki nem gondolt arra, hogy a szerbek eljuthatnak .esetleg Pancsováig .is, de meg .azután kire-lhaimva. sem volt Pan_ csóva egész környékén szerb katonaságnak. Szeptember nyolcadikán éjszaka a csendes álomban, szendergő Lakosságot hirtelen, erős ágyúzás riasztotta fél. A megrémült emberek .azt (hitték, hogy (a.z ellenség már betört a városba, mert .az ágyúdörej és puska,ropogás a csendes éjszakában egészen közelről ball,átszőtt. Pedig cikkor csak a belgrádi hegyek -felöl indult meg az ellenség tüzelése. Az emberek ©gy részén ekkor már kinos nyugtalanság vett erőt, sokan menekülni szedettek volna, de a. hatóság másnap ki doboltatta, liogy nincsen semmi ok a félelemre, a katonaság őrzi mindenki életét és vagyonát. A hangulat erre lecsendesedett és már ugy látszott, hogy ia pánik teljesen elmúlik. Az aggodalom napjai pedig csak ezután következtek. Szeptember tizedikén délelőtt éppen a templomban volt .az egész város intelligenciája, ünnepi gyászmise volt boldogult emlékű Erzsébet, királynénkért, amikor 1 'hirtelen sürgősen elhivatták .a katonai ós pol- f Sári hátságok megjelenít vezetőit. t Percek kellettek csiak és a városban elterjedt ,a hire annak, hogy a szerbek Zimonyban vannak és talán már .néhány óra múlva Pancsovára is eljönnék. Hivatalosan is értesültek Pancsóváin, a szerbek zimonyi betöréséről, ami a megriadt lakosságot még jobbam megijesztette és most már mindenki a menekülésre gondolt. A közös bank fiókja elvitette a pénzkészletét .a vasútra, a posta is elküldött© értékei egy részét, a kereskedőik nagy gyorsan lebocsátották üzleteik vasredőnyeit és az emberek nagy tömegekben siettek a.z állomás felé. Mindenki csaik ,azt vitte magával, ami éppen keze ügyébe esett. A városi hatóság próbáilt,a a menekülő embereket megnyugtatni figyelmeztetve a lakosságot, hogy ne rémüldözzön, hiszen nincsen semmi baj, itt van a katonaság, .amely hamarosan elbánik majd a szerbekkel, ha ugyan Pan csóva felé merészkednek. A higgadt, nyugodt figyelmeztetés; nem sokat haisiznált. Az emberek ezrével tódultak ki az állomásra ós valóságos harc fejlődött ki, liogy ki Legyen ,az első a vasúti kocsikban. Zokogás, jajveszékelés töltötte be az egész állomást, egymást taposták Le ,aiz emberek és az állomásfőnök pisztolylyal a kezében tudta csak megakadályozni, hogy a megrémült .embereik egymást el ne tiporják. A vaid futásnak több áldozata ás volt, egy kis .gyermeket ,az állomáson gázoltak el, egy beteg asszony ,a vonatban balt meg és sokan a, kezüket-lábukat törték ©1. Pancsövából néhány óra leforgása alatt tízezernél több ember távozott részint vasúton, részint kocsikon,, de igen sokan gyalogszerrel vágtak neki .az országútnak. Érdekes, hogy az intelligensebb szerbek egy része szintén menekült. Éjszaka .azután a csőcselék egy része fosztogatni kezdett az üresen maradt, házakban, de ezek elvették méltó (büntetésüket ós két szerb fosztogatót egy hétre rá nyilvánosan agyonlőttek a piacon elrettentő példa gyanánt. Voltak .azért igen sokan, akik nem is gondoltak a futásra, nyugodtan néztek elébe ,a bekövetkezhető .eseményeknek; mások, akik menekülni akartak, de lemaradtak ,a vasutakról, az utcákon tartózkodtak éj idején is, ott gubbasztottak a kövezeten bármely percben futásra készen. .Három bosszú vonat indult el Pancsováról rövid egymásutánban menekülőkkel; az utolsón, amely délután indult el, vitték az adóhivatal .pénzét is. A hivatalok személyzete különben szintén menekült. Egy Pan,csóván egyáltalában neip jelentkezet tőréin elő] futott az egész város, .amelynek lakosai napok múlva szégyenkezve kezdtek vissza szállingózni. Az ellenségnek nem volt alkalma ,a várost megtámadni, mert. katonaságunk a szunyosszigetről felvonuló komitácsikat teljesen szótverte. Szeptember tizenhatodika körül már helyreállott a városban ismét a rend és nyugalom, .amihez nagyban hozzájárult Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök személyes meg jelené,se, aki misét- mondott, majd buzdító, bátorító, lelkes szentbeszédet, intézett a hívekhez. Ma már nyoma sincsen az izgalomnak. Pancsovai felvett© -csendes, rendes hétköznapi képét és bizony nagyon sokan vannak, akik restelkedve gondolnak vissza a Láthatatlan rémtől való indokolatlan félelemre. Valóban láthatatlan rémtől szaladtak az emberek, mert egész Pa.ncsova környékén egy fia :zeibet sem lehetett, látni. „Igy kell ezt csinálni, őrnagy úr!" lEgy sebesülten áterijazó jezredetetői hallottuk ,a;z alábbi esetet és szeretnénk belőle agy szép, színes kis novellát írni, hogy aki egyszer elolvasta, sohase felejtse el, milyen .a magyar bátorság. Most nincs hely, tehát csak ugy mondjuk ©1, ahogy hallottuk: — A lengyél határon voltunk. Mér régen ki,á.llot,tűik a tűzkeresztséget. Ép tizedszer voltam tűzben ,az ezredemmel. Az őrnagy vezette az első bataillout. Benne -a sorban egy hatalmas termetű káplár lövöldözött térdelve. Ö volt a század lelke. Hiába mondták neki, nem feküdt lle. — Engem nem fog a muszka golgó, — mondogatta. És a sapkájával integetett a- közel elsüvítő golyók után. Miután az ezredünk csak előretolt csapattest volt, ,a feladatunk -abból állott, hogy az erősítések érkeztéig feltartsuk a,z ellenséget, ,az őrnagy figyelmeztette a Legénységét, hogy lassúbb tempóban támadjanak. A káplár felegyenesedett: — Őrnagy ur, jelentem alásan . . . — Mit .akarsz fiam? — kérdezte az őrnagy. — Hát neki megyünk ennek a kis ellenségnek? [Szempillantás sem telt bele ,s máris feltűzött szuronnyal állt sorban az .egész ezred. Aztán .hajrá, előre! Lehetetlenség lett volna visszatartani ekét. Hnsz .perc múlva már szaladt az ellenség. Lefújták a rohamot, aztán szemlét tartottunk az ezred fölött, A káplárt nem láttuk sehol. Egyszerre Látom, begy az egyik -zanitéz karján jön a mi káplárunk. Mikor odaért elibén'k, ahogy tudta, (haptákha vágta magát, elmosolyodott, aztán megszólalt: — Igy kell ezt csinálni őrnagy ur! Megtántorodott és mire .a sebét bekötözhették volna, már halott volt. Igaza volt, a muszka golyó nem fogta, de a szurony igen . . . (