Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-31 / 278. szám

Sv 1914. október 31. Dk. LM AGY A íiOHMZ 7 Szeged a nagy kórházváros. (Saját tudásitónktól.) Szeged földrajzi fekvése, higiénikus intézményei, férőhelyiségei és még sok egyéb intézménye már eleve arra predesztinálták városunkat, hogy itt minél több tartalék kórház állíttassák fel. Erre való tekintettel ujabb és ujabb tanácskozások folynak az ide utalt vagy ide utalandó sebesültek elhelyezéséről. Ujabban ..Cicátricis Lajos dr. főispán elnöklete alatt arról folyi a tanácskozás, hogy az Államvasutak internátusa rendeztessék be kórháznak s arról, mi történjék az onnan kiszoruló kis diákokkal. A főispán, aki bámulatos energiával és agilitással intézi az ügyeket, azt az eszmét vetette fel s ez ma már meg is valósult, hogy a többi konviktusban nyerjenek ezek a növendékek elhelyezést, minden intézetben anynyi, amennyi elfér. Az értük járó tápdijat, a rájuk arányosan eső fűtést, világítást, mosást pedig a Máv. fizeti azokon a kereteken belül, amelyek megfelelnek az intézet költségvetésiének. Ezzel 5—600 sebesült részére lesz ismét hely. A péntek délután 5 órakor a városháza bizottsági termében a főispán elnöklete alatt megtartott értekezleten, amelyen résztvettek az összes szegedi konviktusok igazgatói, a jövő eshetőségeire való tekintettel arról is szó volt, hogy mi történjék, ha a katonaságnak inég ezentúl is szüksége lesz ujabb kórházak fölállítására. Miután az a cél, hogy a középiskolák a lehetőségek minden határán belül folytassák a működésüket, esetleg a konviktusok iir ittessenek ki, a növendékek pedig a konviktnsokbr.il fizetett díjazás mellett magánházakhoz adassanak ellátásba. Bár ez a megoldás existenci'aliter érinti az egyes komiktusokat, a főispán modus • procedendije mégis helyeslésre talált, miután mindenkit áthatott az a tudat, hogy minden anyagi, erkölcsi és szellemi erőnket a legnagyobb önzetlenséggel kell a háborús cél szolgálatába állítani. Ahol igy megértik az emberek egymást és a helyzetet, ott mindig találnak kellő megoldást, különösen az olyan bölcs útmutatás és vezetés mellett, mint Cicatricis Lapos főispáné. Külön kell megemlékeztünk a villamosvasút nagylelkű ajánlatáról, amelyet Rosenfeld Nándor igazgató terjesztet elő s amelynek értelmében azokat a vasutas gyerekeket, akik az ujszegedi szerb-bánáti konviktusba telepíttetnek, a villamos vasút ingyen fogja szállítani az iskolába. A főispán ezért rögtön a gyűlésen fejezte ki köszönetét. I vasutat és igy szárazföldi uton akarják az angol kereskedelem főforrását, Indiát közelebb hozni magukhoz. Amig azonban Afrikában műveletlen, vad népek vagy elszigetelt gyarmatosok különkülön érdekeivel és szórványos ellenállásával kellett kiizdeniök, addig ázsiai munkájuk egységes és közös érdekeket sért és egyöntetű ellenállással fog találkozni. Eddig elfoglalták Beludsisztánt, alattomosan megszerezték Egyiptomot, a két végső állomást. Mezopotániában, a bagdadi vasút építésénél hatalmas riválisra bukkantak a németekben. Az egész vonalon azonban kizsákmányolt, megalázott izlámita népek érdekeit sértették. A török birodalomtól vasútépítő koncessziókat nyertek. Perzsiában már nem ment iiyen könnyen a dolog. Perzsia és Afganisztán északi határán áll kielégíthetetlen étvágyával, India felé sóvárgó tekintetei az orosz. Az angol-orosz-francia ántántról Edvárd Grey ugy nyilatkozott 1907. novemberében, liogy Anglia csatlakozásának egyik nevezetes föltétele volt a perzsa megegyezés. Ebben a megegyezésben Oroszország megígéri, hogy India északnyugati határán sem katonai, sem kereskedelmi vasút cimén stratégiai utvonalat nem fog építeni és beleegyezik abba a tervbe, hogy Anglia Dél-Perzsiában kiépíthesse az indiai—egyiptomi vasút perzsa szakaszát. Anglia viszont csátlakozik az európai kettős ántánthoz és átengedi Oroszország érdekkörébe Észak-Perzsiát. Igy osztozkodott ez a két nagy rabló egy független ország területén és minden javán. A megegyezés után csodálatosképen belső viszályok törtek ki a szerencsétlen Perzsiában és rendet csinálni véletlenül éppen Oroszország és Anglia jelent meg, akik aztán az előre kiszemelt területeket valóban érdekkörükbe is vonták. Ez a ragadozás nemcsak a perzsák n keserítette el, hanem az összes mohamedán népek szivében felforralta a vért. Isztambultól Adenig és a Pendsabig mindenütt kibékült az Izlám két felekezete, a szuniták és a sziiták, folytonosan érintkeztek egymással, titkos megegyezések történtek és csak a kedvező órát várják, amikor az egész vonalon egyszerre föllépnek elnyomóik ellen. Télen és tavasszal ugy gondoltuk, hogy a kabuli emir egymagában, elsőnek fog.ia megkezdeni a háborút, de az európai háború kitörése bizonyára az együttes támadást fogja előidézni. Ha az orosz gyalogság megfogy Bokhurüban és a hindii repoi-kat elviszik a Petid sabból, akkor elérkezik az idő, a mire elnyomott haraggal, sápadt harci dühvel már régóta vár Ázsia 165 millió mohamedánja és megkezdődik a harc három millió kilométernyi vonalon, wssBaaBBBBBaaaBaaBBBBBaxBaaBBBBBaaBaBaaaaEissssnaxs' A bosnyák oroszlánok. — Hogy foglalták el a Halálsénco!? — Szerbia, október végén. A Drinán történt átkelésünk után egyik "bosnyák zászlóaljunk egy kapitány vezénylete alatt B. magaslat felé indult, hogy azt ' birtokába vegye. A magaslat teljesen meg volt rakva ellenséggel és folytonos tüzérharc közepette mentünk előre. Qránátök és srapnellek röpködtek, kellemetlen zizegésse!. Nemsokára ellenséges gyalogsági tüz körzetébe jutottunk. Tizenegy óra felé a zászlóali három századának támadást vezényelték. Kifejlődtünk és előre mentünk. A hátunk mögött gépfegyvereink megnyitották a tüzelést az ellenséges sáncokra.; hogy előrehaladásunkat megkönnyítse. Gyalogsági gépfegyver és tüzér tüz pokoli koncertbe olvadt öszsze. A golyók jégeső módjára röpködtek körülöttünk, de mi gépfegyvereink fedezete alatt esa'k előre mentünk. Gépfegyvereink valóságos ólomesőt ontottak a szerb sáncokra, amelyeket az ellenség hamarosan kiürített és a hátul elterülő szilvásokban és az Mohamedánok szövetsége. irfa: HUSZESPJBEN ISRA. Itt minálunk a legutolsó üzbég is tudta, hogy az emir hadat indit az oroszok ellen, de váratlanul ért mindnyájunkat az Európában kitört világháború hire. Törökország, Perzsia, Afganisztán északi határán egy jeladásra, egyöntetűen indult meg a támadás közös ellenségünk: Orosz-Ázsia ellen. Sokat tudnék irni erről a roppant nagyságú és jelentőségű eseményről, talán lesz is alkalmam több oldalról rávilágítani majd, most azonban egyelőre csak két dologra akarok kiterjeszkedni. Egyik Afganisztánról, ennek az országnak erejéről és politikájáról szól, a másik pedig arról az érdekkapcsolatról, amely az ázsiai mohamedánokat mind egy táborba vitte az oroszok és angolok ellen. Az afgán emir országa csupa hegységből áll, Magyarországnál kétszerte nagyobb terület, amelyen vad, harcias, állatenyésztő nép lakik. Jó ázsiai szokás szerint a különböző törzsek szakadatlan ellenségeskedésben voltak egymással, amig India felől az angolok nem kezdték fenyegetni az ország önálló létét, északról pedig a nagy előázsiai síkságokon meg nem jelentek az orosz cár katonái. Még a legutolsó évtizedben is egymást érték az angol és orosz kereskedelmi miszszió'k, politikai követségek a herati szerailban és Kabulban, a fejedelem székhelyén. Az angolok 1890. óta úgyszólván az egész kereskedelmet kezükbe vették, az oroszok pedig vasutat építettek Merwből Herat felé. 1909. októberében történt, hogy északi Afganisztánban egy pár orosz kereskedőt rablók kifosztottak és turkomán kísérőiket legyilkolták. Ebből az esetből kifolyóan orosz katonaság szállotta meg a határvárosokat és ott állandóan berendezkedtek. Az angolok ugyanekkor szepoi ezredeket küldtek a déli batárra. A függetlenségére féltékeny, harcias afgán nép ekkor ismerte föl helyzetének veszedelmét és azóta az ország csodálatos változáson ment át. Csak mi, akik itt élünk köztük, érezzük Igazán, hogy milyen óriás erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a tadsikok és gilzaik már nem lövöldöznek egymásra a herati vásárokban, hogy a villongó családok kibékültek egymással, hogy az idegenek életére kinos gonddal Mgyáznak, hogy az adók általánossá tételét be 'lehetett hozni, hogy a féktelen üzbég legények reggeltől estig katonai gyakorlatokat v'égéznek. Egy 1908-ban kelt kimutatás szerint "0,000 katonája és 200 ágyúja volt akkor az •uszágnak; a katonaság kiselejtezett indiai Puskákkal volt ellátva és kiképzése ázsiai szinvonalon állt. 1909-ben uj-török katonatisztek jelentek meg a kabuli udvarban és azóta minden évben ujabb missziók érkeznek Törökországból, Perzsiából, sőt BrittIndiáiból is. Titokzatos alkudozások, vendégjárások folytak és mindnyájan éreztük, hogy nemcsak a mi népünk, hanem az egész mohamedánság készül valamire. Az utolsó tiz esztendő alatt Afganisztán csodálatos módon civilizálódott és nagy erőfeszítéseket tett gazdasági helyzetének rendezésére és katonaságának modernizálására. Heratban két gyalogezred és egy tüzérezred van, azonkívül lovasok és utászok. Európai" szem el sem tudja képzelni, hogyan festenek ezek a harcra született óriások a legmodernebb fölszereléssel és a monarchia bosnyák formaruhájához hasonló pompás, porszinü ruhájukban. Hogy mennyi lehet a kiképzett katonaság, azt pontosan nem tudom, mert csodás módon tudnak mindent eltitkolni és aktiv katonaságuk jórésze is otthon van és polgári foglalkozást tiz, de minden harmadik hónapot kaszárnyában tölt. Annyi bizonyos, hogy Oroszországra nagyon kellemetlen meglepetés vár ennek a Mauser puskás, acélágyus népnek részéről, amely már egy évtizede készül fogcsikorgató, dühös buzgalommal a leszámolásra Észak és Dél ellen. Hogy a iháboru eddig ki nem tört, annak főoka a külső viszonyokban keresendő. Törökországban az uj-török mozgalom sikere lángra gyújtotta minden izlamita nép jobb jövőbe vetett reményeit, de Perzsia szomorú sorsa mindenfelé megkötötte a kezeket. Perzsiát az 1907. év októberében kelt angolorosz megegyezés és ennek végrehajtása: Hartwig teheráni követ intrikái már a tönk szélére juttatták. E szomszédos mohamedán állam gyöngesége és az indiai mohamedánok rossz helyzete kitolta az afgán háború kitörését iobb időkre, de egyszersmind fölkeltette minden mohamedán népben a közös érdek tudatát. Az angol és az orosz sokat vétett az Izlám ellen. Mindenki előtt ismeretes, hogy az angolok előázsiai politikája egy sarkon fordul: az egviptom-indiai vasúton, éppen ugy, miként afrikai törekvéseiknek meg az Alexandria—Fokváros vasútvonal kiépítése a célja. Egyiptomnak előbb-utóbb bekebelezése. a máhdi háborúja, a szudáni véres harcok, Oranje szabad állam megszerzése és a bur-háboru mind az angol Északnak az angol Déllel való egyesülését szolgálja. Ázsiában a Nyugatot akarják összekötni Kelettel. Egyiptomból Mezopotánián és déli Perzsián át Indiába akarják vezetni a