Délmagyarország, 1914. október (3. évfolyam, 248-278. szám)

1914-10-18 / 265. szám

Szeged, 1914. clk'tóber 18. Palajkovics pétervári szerb követ címé­re a következő táviratot küldte a szerb mi­niszterelnök: Nis, szeptember 4.—17. Annál a kritikus és megrendült helyzet­nél fogva, amelybe hadseregünk az osztrák­magyar hadsereg operációi következtében ju­tott, a minisztertanács a trónörökös-régens elnöklésével a főparancsnokság belegyezése folytán elhatározta, hogy feltétel nélkül alá­veti magát a görög követeléseknek. Felké­rem tehát önt, hogy Szasszonov úrral szí­veskedjék közölni a szerb kormánynak ezt az elhatározását és egyidejűleg kérje fel őt, hogy a hármas entente részéről az athéni kabinetnek garancia nyujtassék arra vonat­kozólag, hogy az entente kormányai teljes mértékben elismerik Görögország szuvereni­tását az annektált szigetekre és Görögország jogait Epirusra. Pasics. Török kurdok megszállták Ormát. Bécs, október 17. A Neues Wiener Journal jelenti Konstantinápolyból: A per­zsa határon levő Urmiát török kurdok meg­szállották és az ottani orosz konzult elűz­ték. Mibe kerül az olasz semlegesség? Rómából jelentik: A' legutóbb tartott mi­nisztertanács a következő kölcsönök felvéte­lére adott felhatalmazást: 1. A lobogó alá hí­vott effektív haderő íeilemlelésére: 56.800,000 lira. 2. A mozgósitás (költségeinek viselésére 9.738,800 lira. 3. A kolóniák ók kupálás ár a szolgáló hadsereg céljaira 7.500,000 lira. 4. Páncélos autókra 4.500,000 lira. 5. A flotta effektív legénységi állományának felemelésé­re 5.577,000 lira. 6. A tengerpart védelmére 10.908,000 lira. összesen a többi költségekkel együtt 167 milliót szavaztak meg a száraz­földi hadsereg céljaira és 17 millió lírát a ten­geri haderő céljaira. AZ OLASZ KÜLÜGYMINISZTER HALÁLA Budapestről jelentik: Tisza István gróf miniszterelnök táviratot intézett Berchtold grólí külügyminiszterhez, melyben felkéri, hogy San Giuliano olasz külügyiminiszter el­halálozása alkalmából illetékes helyen tol­mácsolja a magyar kormány igaz és őszinte részvétét. Bécs, október 17. A bécsi olasz diplo­máciai kar egyik előkelő tagja a következő jelentéseket tette újságírók előtt: — San Giuliano külügyminiszter halála semmiesetre sem befolyásolhatja Itália ma­gatartását a világháborúban. Olaszország jól átgondolt érdekeit tartja szem előtt, amikor semleges marad. Ebből a neutralitásából csu­pán akkor lépne ki, ha -mlagát bármilyen ol­dalról veszélyeztetve látná. Olaszország re­miéli, hogy ebben a háborúban nem, kell majd részt vennie. Köröskörül égnek a falvak. B. Viktor román származású jeles o©»­ariognaifus, ki miiint füziéríhuiuiiiagy sziclgál az északi harctéren, a következő érdekes kár­tyáit küldte: Kedves barátain, ma vívjuk a 12-iik ütkö­zeteit, jó egészfcéiglben és kedvben. Az araszo­kat 7 napos csatában rettenetesen meg vei ­tük. Barzaílimas veit, a csatatér: szavaimra, agy velőn és vértócsán gázoltak át lovaink. Az ágyuitüztőll mlajd szétrepedt a koponyánk. Lehetettem most részleteket adnom, nean le­het azt leírni, ha éltetben maradok oly ké­DÉLMAGYAROKSZAG peket mutatok és mondok el, (kife kcidaikoni állandóan velem vian) aimit elhinni alig le­het. Szörnyű ágyutüzlben állunk 2 hét ó|ta. Kiválóan megy nálunk, a 4 napos csa­tában az én ütegeim állította meg az érászo­kat, kiilk 15—20.000 lépiésitiyf.ire egy hegycldal­han vonultaik föl. Lövéseinkre az egész fel­vonulás fölbcíirilcit. Ritka öröm érzlésie volt ez barátom, milkcir poimpás műszereinkkel kí­sértük a rendletien memeküllés' fázisát. Mctst a megfigyelő gödörben fekszem kiapitáínyom­mal, 5 perc óla neim Ionok, mi sem. Előttünk a műszerek. Hfesen ,fekve írem a sicrekat köröskörül égnek a, falvak a gránátok tüzé­től. Talián ebédelhetünk is. Ölel Viktor. B*aKBBaBaBBBaBaBaBaaaBaaaaaaaaaBHaaBBBBaaaaaaaa9s::iüi A háíás vitézek. — Levél a táborból — (Saját tudósttónktól.) iA mi katonáink nemcsak vitézek, félelmetes hősök, de biá­rányszíviü* jó emberek is, egyszóval magya­rok, akik a a jót, aimit ittbonmaradt kegyes sziivéktől élvezniék, a véres b aroak küzdeilimei között- sem félejtem-eik megköszönni. Szerilet pusztító vitéz, katonái nik mosta­nában ugyancsak táncoltatják a királygyil­.kosek ivadékait, az itthon maradottak pedig­arról gondcskodínaik, hegy ezeknek a halál­,megvető hősöknek mieileg gúnya, ímeg miieigy­málv jusson a hideg idő hóáillltára. Jut i® bőségesen. Egy ismert szegedi ügy­véd felesége az eJimiullt hetekben a hadnagy .ura százada liegiényisléigénék bósipkát-, liasin-­legltőt küldött. Mindegyik vitézünk külön csomagban kapta meg a gondoskodásról, a jió&zilvről tanuskoidó eók-imókot, aminek per­sze nagyon megörülitek az igaz ügyért bai­ccíló verőink, testvérdiük. Örömüknek, hálá­juknak a következő szép levélben adták bi­zonyságát, amit a szegedi ügyivód-lhadtoaigy feleségéihez intézteik: Kedves, jó Nagysád, drága tábori anyánk! Szavunk nincs, de könnyeink varrnak. Örömkönnyeink, hálakönnyeink és ezek harmatként csillogtak minden baka szemében, amidőn kedvesr jó had­nagy urunk, páratlan gondozónk, sátra elé hivatott és mindegyikünknek, TI & Vilii­kön szólítva, egy drága, egy megfizethe­tetlen csomagot átnyújtott. Szemünk csil­logott, szivünk dobogott az örömtől, a ki­fejezhetetlen megelégedéstől, amit a kis aranyos, drága csomag szerzeit. Tárol vagyunk szüléinktől, távol Fe­ler ég linktől, távol, idegen országban, ahol senkinJ; sincsen, elhagyatva, egészen ide­genek vagyunk. Nem vagyunk elhagyatva, nem !!! Tudjuk most már mindnyájan, tudjuk, érezzük, hogy van már nekünk egy Vé­dő angyalunk, egy jó Patronunk, aki nemcsak, hogy jó férjéi ajándékozta ne­künk, tábori atyának, lelki és testi pász­tornak, hanem ő maga is, nem ismerve sem fáradságot, sem költséget, az idő vi­szontagságai ellen ily drága védőkkel, ily mégfizethefirtlen kincsehkel ajándé­kozott meg. Több mint 250 ember szájából hang­zott a fohász, hogy: isten áldja meg a jó asszonyt! Kérjük a magyarok istenét, hogy védje meg önt, jó asszony és jószívűsé­gét, anyai gondozását azzal hálálja meg, hogy kedves férjét, szeretett, jó Had­nagy urunkat minél előbb oly állapotban adja vissza, mint amilyen állapotban Ön 3 Iadta át nekünk, meg a hazának. Isten Önnel! A harmadik század ka­tonái nevében: M. S. őrmester, B. J. őr­vezető, D. J. szakaszvezető, G. J. őr­vezető. oaaaaBaBBaaaaaaaaaBBBBBaaBBBBaaaaBBBaBBaBBaaaBaaBaB Homor Ernő f •Nemi gyilkos kór. .hanem ellenség gyil­kos golyója ölte meg őt. A sziv, melyből mindig aranyos humor áradt szét, megszűnt dobogni. Kihűlt hamivait idegen földi takar­ja. Hősi halált halt a hazáért. ólli mi nagy néked' a dicsőséged, Ho­mor Ernő! Kicsiny tanítványaid megsirat­nak és könnyeiken keresztül hősi nimbusz fonódik az alakod körül. Barátaid emléket ál­lítanak neked a szivükben s fájdalmukat eny­híti az a tudat, hogy a hazáért harcolva es­tél el. De ki és mi vigasztalja mieg a te öreg, jó szüléidét, a te finoimlelkü testvéreidet, a kik -mindenkor oly meleg szeretettel öveztek? A háború vihara egy életerős, virágba bo­rult ágat tépett le benned családod fájáról s leírhatatlan a tieid fájdalma. Ki és mi, vigasz­talja meg eket? ... A te derék, ősz apád lelki ereje, hazafisága, bölcsessége és vallá­sossága, mely igazi klasszicitással nyilatko­zik ,meg azon a gyászos lapon, amely el­veszted, egyúttal örök dicsőséged hirdetője. * * * Homor Ernő, Hámor Istvánnak, a sze­gedi állami főreáliskola igazgatójának fia, a szegedi állami főgimnázium rendes tanára, Szegeden született 1883. január hó 12-én. Is­koláit itthon, végezte és 1900-ban leérettsé­gizett a szegedi főreáliskolában. Miután a giimmáziulmi kiegészítő érettségit is letette, a budapesti tudományegyetemen beiratkozott a matlhematikára és fizikára. 1905-be;n meg­szerezte e két tárgyból' a középiskolai tanári oklevelet s előbb helyettes, maid 1906. szep­tember 28-tól rendes tanári alkalmazást nyert a szegedi állami főgimnáziumnál. Köz­ben 1907. október 1-én bevonult egy éves önkéntesi évének a l'eszolgálására s .most mint tartalékos hadnagy szolgálta hazáját. Tanári működésének a jellemzésére csak annyit akarunk félemlíteni, Ihogy nemcsak alakban, járásban, beszédmodorban hasonlí­tott feltűnően édes atyjára, az egész Délvi­déken bálványozott tanférfiura, de a tanítás­ban is az ő nyomdokain haladt. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Homor István szegedi m. kir. állami fő­reáliskolai igazgató és neje Kolb Mária, va­lamint gyermekeik: László, a szegedi 5-ik honvéd gyalogezred századosa. Herma és Edith orvosdoktor, fájdalmas szívvel, de az Isten szent akaratában való megnyugvással tudatják ismerőseikkel és barátaikkal, hogy a legengedelmesebib gyermek, a legjobb test­vér: Homor Ernő Ireneus Alajos, a szegedi m, kir. állami főgimnázium rendes tanára, a budapesti 30-ik honvéd gyalogezred tartalé­kos hadnagya, folyó évi szeptember hó 14-én reggeli fél 8-tól fél 9 óra között, 31 éves ko­rálban, tanári működésének tizenegyedik évé­ben a déli harctéren, ahová veszélybe jutott Hazájának első hívó szózatára rögtön elsie­tett, hősi halált halt. Katonának, aki mind­annyiunkért küzdött, a legszebb sir a harc­mező. A rokonok szivükben állítanak örök emléket azoknak, akik hős bajnoktársukkal közösen alusszák hosszú álmukat, jeltelen sí­rokban, idegen földön, de magvár győzel­mek után. Drága (halottunknak kiömlött vé­rét s érette áradó könnyeinket fogadja el az Isteni Gondviselés engesztelő áldozatul édes Hazánk és Királyunk jó-voltáért. Isten adta őt nekünk. Isten vette el tőlünk, legyen ál­dott az ő Szent Neve. A viszontlátásra! Sze­ged, 1914. október hó 16-án. Az állami főgimnázium • tanári kafia, melynek a hősi halállal elhunyt tanár nép­szerű és derék tagja Volt, szintén gyászje­lentésben tudatja a tanári kart ért fájdalmas veszteséget:

Next

/
Oldalképek
Tartalom