Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-20 / 237. szám

Szeged, 1914. szeptember 20. DÉLMAGYARORSZÁU 3 Belső bajokkal kőzd Oroszország, V'iszoviszki An drej .moszkvai gépgsz Lem­berg körüil került a mi fogságunkba, Viszov­szki szocialistának mondja magát. Nagyon értelmes embernek látszik, jól beszél néme­tül. Elmondotta, hogy kényszer folytán vo­nult be a hadsereghez, mert meni akart küz­deni a mi thiaidseregiüink lellein, amelyről tudja, hogy meghozza a felszabadulást az orosz nép­nek. A többi elvtársai is ugy gondolkoznak, mint 6. Odahaza, a nagy orosz városokban, mindenütt véres forradalom dul, idle az igazi csak imost jön majd. Hiába ailiaikáitatitak a cári •udvar urainak védelmére ezerféle titkos szövetséget, a leszámol áis most sem marad el! M>i házunk a monarchia és a németek hadse­regeinek győzelmében, mert velük van az igazság és mert -ismerjük a mi hadseregün­ket. Én láttam Németországban a katona­ságot, tudok összehasiniHtást tenni. Nálunk vesszővel és ököllel büntetnek a legkisebb szabálytalanságért. És ezek a szabályok csu­pa ostobaságok, Amilyen a sorsunk a katona­ságnál, ugyanolyan egész életünkben is. Oroszországban nagyon jó a föld, mégis ál­landóan éhínség van, mert, a nép nem magá­nak arai, hiszen minden a tolvaj hivatalno­koké, a pazarló földesuraké és az atyusháé! A városokban a gyárakban, a műhelyekben hiába verejtékezünk, szürnyü naigy a nyomo­rúságunk. Most azonban eljön majd. a mi megváltásunk!' — Ezeket mondotta az oro­szok áldozatja. Berlin, szeptember 19. A „Lckalanzeiger" közli egy német tisztnek feleségéhez "írott levelét, amelyből kitűnik, hogy a németek a harmadik ütközetben, amelyben Hinden­burg tábornok az oroszokat .megverte, zsák­mányul ejtették a badipénztárt is, mely htm egymillió nyolcszázezer rubelt találtak. Krakó, szeptember 19. Az orosz hatósá­gok tömegesen tartóztatnak le ükraina iaikat, akiket veszedelmeseknek tartanak. A foglyo­kat Kiew.be vitték és odainternálták. A le­tartóztatottak olyan sokan vannak, hegy a kiewi városi hatóságnak nagyobb összeget, kellett megszavaznia a foglyok ellátásának biztosítása céljából. „Csak Oroszország van.. Krakó, szeptember 19. A napokban több megsebesült osztrák-magyar katona került fogolyként Kiewbe, akik ukrainai nemzeti­ségűek voltak. A kiewi újságok fájdalmasan emlékeznek meg arról, begy a katonák büsz­kén hivatkoztak ukrainai származásukra és arra, hogy az osztrák-magyar hadseregben harcolhattak elnyomóik ellen. Különösen az orosz nacionalista Kie.wiaine panaszkodik e fölött és kijelenti, hogy Ukraina nincs töb­bé, csak Oroszország van. HSSOWP KmSKH«UR3« BSxeaa«s»esro«!N> Orosz bosszú. Bukarest, szeptember 19. Az orosz mi­nisztertanács felhatalmazást adott az orosz pénzügyiminiszternek, hogy .azoknak az álla­moknak számára, amelyek nem biztosítják a legmesszebbmenő előnyöket az orosz hajózás ás kereskedelem számára, emelje fel a vámot száz percenttel. - A rendelet azcnbain a.zt is ciőirja, hogy minden ilyen irányú intézkedés előzetesen tudomására hozandó a miniszter­tanácsnak, amelynek a jóváhagyásától függ a vám felemelése1. Úszó szerbek a Dunán. Napok óta furcsa látványban vian ré­szük az Áldatna menti községek lakóinak. A mitrovicai nagy ütközet Szávába fult halottjait, valamint a többi betörési kisér­let visszavert szierb katonáinak holttesteit sodorják a Duna habjai. Százával úsznak a szerb katonák Oroszország felé, a Fe­kete-tengerbe. Szerencsétlenek, Oroszor­szág hazug parancsára léptéik át a ma­gyar határt, a.hol ahogy ismeretes, oly csúfosan megsemmisítette őket hadsere­günk — s most holt tetemük gyászosan ér el örök nyugalomra az orosz vizekre, aho­va életükben oly örült fantáziával kacsin­gattak. Sok nép jár mindenfelől nézni ezt a gyászos miasirozást Oroszország felé! — A hatóságok is. többet halásztak ki már s földelték el. Bűnhődnek a hazaárulók. Szerémmegyóből ós .a Bánáit'bói kivertük az ellenséget .és az egész Délvidéket megtisz­títottuk a megbízhatatlan szerb nemzetiségit magyar állampolgároktól. Topolya, Hegyes, Bácsfeketehegy, Csantavér községeik zsúfol­va vaunak a szerb-lakta vidékről internált szerb papokkal, jegyzőkkel, ügyvédjeikkel, orvosakkal, kereskedőkkel ós földművelő pa­rasztokkal. Tilos egyiküknek is visszatérni saját, községébe, katonai felügyelet alatt tar­tózkodnak a Bácskában. A bácskai Kából községben szeptember 15-ón a szerb lakosság megtámadta katonáin­kat és ezért a helyszínen három merénylőt katonáink aizonal agyon ii.s lőttek. A legesélyesebb rendszabályokat fogana­tosítják az egész Délvidéken, hogy a meg­bízhatatlan szerb elemeket a községekből el­távolítsák és a nyugalmat továbbra is meg­őrizhessék, Újvidék város főkapitánya erős kézzel és erős akarattal őrködik a nyugalom fölött, a városból minden szerb nemzetiségű egyéni, aki nem állandó újvidéki lakos kitiltott ós karhat alommal altévaliitotit. Szeptember 15-ifci .kelettel erélyes hangú hirdetményt bocsátott ki Payerle rendőr­főkapitány, melyben többek közt ezt mondja: A Jamak és Sasinci községekben történ­tek miatt többeket a helyszínen lőttek agyon, 2000 egyén ellen pedig Iregen most folyik a ,«/atáriális eljárás. Az Ópazua és környékén történtek miatt egy külön rögtönitélő bíróság működik. Mindezen ekekből felkérem .a józanul és bazafissan gondolkodó szerb lakosokat, hogy a megbizbatlan elemeket jelentse be hivata­lomnál s ezzel segédkezzék Újvidék városá­nak eddigi nyugalmát továbbra is megőriz­ni. Végezetül elrendelem, hogy mindén szerb nemzetiségű egyén, aki ne.m állandó újvidéki lakos, folyó hó libán reggel 8 óráig hagyja cl a várost; a szállásokon tartózko­dók 19-éiig kötelesek eltávozni. Azokat, ki­ket. a jelzett idő után itt találok, karhata­lommal fogom a határra kiisértetni. Önfeláldozó tisztiszolga. (Saját tudósítónktól.) Nagy idők, nagy emberek. Borzaimassága dacára is nagyszerű korunk nem sejtett erkölcsi értéket vált ki még a legegyszerűbb emberekből is. Az ön­feláldozó hűségnek lélekemelő példája olvas­ható ki az alábbi .levélből, melyet egyik tüzér­törzstisztünk felesége kapott egy barátnő jó­tól és mely egy megsebesült szegedi tüzér­tisztünkről és annak tisztiszclgájáról szói. A levélnek ez a része igy hangzik: Mi is berendeztük sebesültek számára Jolán lakását és képzeld az első sebesült Louis. (Jolán ura.) Egy éjjeli támadás alkal­mával az ágyú alá került és eltört négy bor­dája. Rendkivüli fájdalmai vannak, nagyon féltettük is, mert vért is köpött, de hála Istennek nincsen láza s igy reméljük, hogy nem lesz tüdő-, vagy boirdahártyaigyuTadása. Oly ügyes volt a legénye, hogy mikor Louis! kihúzták az ágyú alól, elvitte egy kis házba, ahol kívüle még busz sebesült volt. Azt mondta a legény, hogy azt hitték, nem él, mert el volt ájulva. Ez azonban a morfium­tól volt, amelyet az orvos adott neki fájdal­mai csillapítására. Ebből az .alélite,ágiból arra ébredt, hogy iszonyú lövöldözés van az ut­cán, a ház pedig tele orosz katonákkal, akik persze mindent elszedtek tőlük. De a legény oly ügyes volt, liogy a Louis aranyóráját, valamint pénzét eldugta a szalmazsákba, az­tán ő maga is bekötözte .a lcezét, mintha ő is meg volna sebesülve és oda feküdt a sebesül­tek közé, hogy el ne vigyék Louis mellől. Mik őr ezek az oroszok elmentek, egy ujabb csapat jötit. Ezek illedelmesein ,megkérdezték, szabad-e ott főzni s még fehérneműt is adtak a mi sebesültjeinknek. Három napig voltak ebben a nem épen kellemes helyzetben. Ez­alatt a János ápolta az összes sebesülteket, köztük egy nagyon, súlyosan sebesült orcsz katonát is. E bárom nap alatt nem lett vol­na miit enniük, ha nem segített volna rajtuk a legény leleményessége. Krumplit ásott ki és sütött nekik. Negyednap aztán a mieink elkergették az oroszokat. János felfogta a helyzet előnyös voltált, Louist^szépen a hátára vette és négy kilométerre vitte, miközben hébe-hóba letette és visszaszaladt a torniszterért, mert mind­kettőt nem hinta. Ugy-e jóravaló, ügyes tett volt ez ettől az egyszerű embertől. Ehhez a levélhez csak annyit akarunk hozzáfűzni, hogy szánemdtáruominail kell be­ismernünk, milyen könnyelműek vagyunk, mikor békeidőben az ilyen embereket csúfon­dáros utódon, szinte alig merjük leírni: ku­tya mosóknak nevezz ük. AMIKOR A TÁBORNAGY FOG FRANCIÁT Gráf von Haeseler a németek egyik legnagyobb hirii tábornagya, 78 éves és már a 70-es háborúban is ugy hivták: a franciák réme. A múlt években nyugalomba ment a kitűnő katona, most azonban újból a fran­ciák réme. A háború kitörése alkalmával önkéntesen csatlakozott a német sereghez. Az öreg harcos a minap maga ejtett foglyul egy ellenséges katonát. Ennek történetét egy német lap haditudósítója a következőleg mondja el: Haeseler gróf tábornagy résztvett ab­ban a tüzérharcban, melyet a németek egy a francia katonáik által erősen megszállott falu ellen intéztek. Mikor az ellenséges had­állásokban a tüzelés megszűnt, nagyon fon­tosnak látszott annak megállapítása, vájjon a franciák elhagyták-e már a falut. Haeseler gróf segédtisztje kíséretében belovagolt a faluba s meggyőződött róla, hogy a franciák onnan előzőleg tényleg kitakarodtak. Mind­össze egy francia gyalogost fedeztek fel az egyik udvaron, akire a tábornagy dörgő

Next

/
Oldalképek
Tartalom