Délmagyarország, 1914. szeptember (3. évfolyam, 218-247. szám)

1914-09-20 / 237. szám

Szeged, 1914. szeptember 20. DÉLMAGYARORSZÁU 3 Belső bajokkal kőzd Oroszország, V'iszoviszki An drej .moszkvai gépgsz Lemberg körüil került a mi fogságunkba, Viszovszki szocialistának mondja magát. Nagyon értelmes embernek látszik, jól beszél németül. Elmondotta, hogy kényszer folytán vonult be a hadsereghez, mert meni akart küzdeni a mi thiaidseregiüink lellein, amelyről tudja, hogy meghozza a felszabadulást az orosz népnek. A többi elvtársai is ugy gondolkoznak, mint 6. Odahaza, a nagy orosz városokban, mindenütt véres forradalom dul, idle az igazi csak imost jön majd. Hiába ailiaikáitatitak a cári •udvar urainak védelmére ezerféle titkos szövetséget, a leszámol áis most sem marad el! M>i házunk a monarchia és a németek hadseregeinek győzelmében, mert velük van az igazság és mert -ismerjük a mi hadseregünket. Én láttam Németországban a katonaságot, tudok összehasiniHtást tenni. Nálunk vesszővel és ököllel büntetnek a legkisebb szabálytalanságért. És ezek a szabályok csupa ostobaságok, Amilyen a sorsunk a katonaságnál, ugyanolyan egész életünkben is. Oroszországban nagyon jó a föld, mégis állandóan éhínség van, mert, a nép nem magának arai, hiszen minden a tolvaj hivatalnokoké, a pazarló földesuraké és az atyusháé! A városokban a gyárakban, a műhelyekben hiába verejtékezünk, szürnyü naigy a nyomorúságunk. Most azonban eljön majd. a mi megváltásunk!' — Ezeket mondotta az oroszok áldozatja. Berlin, szeptember 19. A „Lckalanzeiger" közli egy német tisztnek feleségéhez "írott levelét, amelyből kitűnik, hogy a németek a harmadik ütközetben, amelyben Hindenburg tábornok az oroszokat .megverte, zsákmányul ejtették a badipénztárt is, mely htm egymillió nyolcszázezer rubelt találtak. Krakó, szeptember 19. Az orosz hatóságok tömegesen tartóztatnak le ükraina iaikat, akiket veszedelmeseknek tartanak. A foglyokat Kiew.be vitték és odainternálták. A letartóztatottak olyan sokan vannak, hegy a kiewi városi hatóságnak nagyobb összeget, kellett megszavaznia a foglyok ellátásának biztosítása céljából. „Csak Oroszország van.. Krakó, szeptember 19. A napokban több megsebesült osztrák-magyar katona került fogolyként Kiewbe, akik ukrainai nemzetiségűek voltak. A kiewi újságok fájdalmasan emlékeznek meg arról, begy a katonák büszkén hivatkoztak ukrainai származásukra és arra, hogy az osztrák-magyar hadseregben harcolhattak elnyomóik ellen. Különösen az orosz nacionalista Kie.wiaine panaszkodik e fölött és kijelenti, hogy Ukraina nincs többé, csak Oroszország van. HSSOWP KmSKH«UR3« BSxeaa«s»esro«!N> Orosz bosszú. Bukarest, szeptember 19. Az orosz minisztertanács felhatalmazást adott az orosz pénzügyiminiszternek, hogy .azoknak az államoknak számára, amelyek nem biztosítják a legmesszebbmenő előnyöket az orosz hajózás ás kereskedelem számára, emelje fel a vámot száz percenttel. - A rendelet azcnbain a.zt is ciőirja, hogy minden ilyen irányú intézkedés előzetesen tudomására hozandó a minisztertanácsnak, amelynek a jóváhagyásától függ a vám felemelése1. Úszó szerbek a Dunán. Napok óta furcsa látványban vian részük az Áldatna menti községek lakóinak. A mitrovicai nagy ütközet Szávába fult halottjait, valamint a többi betörési kisérlet visszavert szierb katonáinak holttesteit sodorják a Duna habjai. Százával úsznak a szerb katonák Oroszország felé, a Fekete-tengerbe. Szerencsétlenek, Oroszország hazug parancsára léptéik át a magyar határt, a.hol ahogy ismeretes, oly csúfosan megsemmisítette őket hadseregünk — s most holt tetemük gyászosan ér el örök nyugalomra az orosz vizekre, ahova életükben oly örült fantáziával kacsingattak. Sok nép jár mindenfelől nézni ezt a gyászos miasirozást Oroszország felé! — A hatóságok is. többet halásztak ki már s földelték el. Bűnhődnek a hazaárulók. Szerémmegyóből ós .a Bánáit'bói kivertük az ellenséget .és az egész Délvidéket megtisztítottuk a megbízhatatlan szerb nemzetiségit magyar állampolgároktól. Topolya, Hegyes, Bácsfeketehegy, Csantavér községeik zsúfolva vaunak a szerb-lakta vidékről internált szerb papokkal, jegyzőkkel, ügyvédjeikkel, orvosakkal, kereskedőkkel ós földművelő parasztokkal. Tilos egyiküknek is visszatérni saját, községébe, katonai felügyelet alatt tartózkodnak a Bácskában. A bácskai Kából községben szeptember 15-ón a szerb lakosság megtámadta katonáinkat és ezért a helyszínen három merénylőt katonáink aizonal agyon ii.s lőttek. A legesélyesebb rendszabályokat foganatosítják az egész Délvidéken, hogy a megbízhatatlan szerb elemeket a községekből eltávolítsák és a nyugalmat továbbra is megőrizhessék, Újvidék város főkapitánya erős kézzel és erős akarattal őrködik a nyugalom fölött, a városból minden szerb nemzetiségű egyéni, aki nem állandó újvidéki lakos kitiltott ós karhat alommal altévaliitotit. Szeptember 15-ifci .kelettel erélyes hangú hirdetményt bocsátott ki Payerle rendőrfőkapitány, melyben többek közt ezt mondja: A Jamak és Sasinci községekben történtek miatt többeket a helyszínen lőttek agyon, 2000 egyén ellen pedig Iregen most folyik a ,«/atáriális eljárás. Az Ópazua és környékén történtek miatt egy külön rögtönitélő bíróság működik. Mindezen ekekből felkérem .a józanul és bazafissan gondolkodó szerb lakosokat, hogy a megbizbatlan elemeket jelentse be hivatalomnál s ezzel segédkezzék Újvidék városának eddigi nyugalmát továbbra is megőrizni. Végezetül elrendelem, hogy mindén szerb nemzetiségű egyén, aki ne.m állandó újvidéki lakos, folyó hó libán reggel 8 óráig hagyja cl a várost; a szállásokon tartózkodók 19-éiig kötelesek eltávozni. Azokat, kiket. a jelzett idő után itt találok, karhatalommal fogom a határra kiisértetni. Önfeláldozó tisztiszolga. (Saját tudósítónktól.) Nagy idők, nagy emberek. Borzaimassága dacára is nagyszerű korunk nem sejtett erkölcsi értéket vált ki még a legegyszerűbb emberekből is. Az önfeláldozó hűségnek lélekemelő példája olvasható ki az alábbi .levélből, melyet egyik tüzértörzstisztünk felesége kapott egy barátnő jótól és mely egy megsebesült szegedi tüzértisztünkről és annak tisztiszclgájáról szói. A levélnek ez a része igy hangzik: Mi is berendeztük sebesültek számára Jolán lakását és képzeld az első sebesült Louis. (Jolán ura.) Egy éjjeli támadás alkalmával az ágyú alá került és eltört négy bordája. Rendkivüli fájdalmai vannak, nagyon féltettük is, mert vért is köpött, de hála Istennek nincsen láza s igy reméljük, hogy nem lesz tüdő-, vagy boirdahártyaigyuTadása. Oly ügyes volt a legénye, hogy mikor Louis! kihúzták az ágyú alól, elvitte egy kis házba, ahol kívüle még busz sebesült volt. Azt mondta a legény, hogy azt hitték, nem él, mert el volt ájulva. Ez azonban a morfiumtól volt, amelyet az orvos adott neki fájdalmai csillapítására. Ebből az .alélite,ágiból arra ébredt, hogy iszonyú lövöldözés van az utcán, a ház pedig tele orosz katonákkal, akik persze mindent elszedtek tőlük. De a legény oly ügyes volt, liogy a Louis aranyóráját, valamint pénzét eldugta a szalmazsákba, aztán ő maga is bekötözte .a lcezét, mintha ő is meg volna sebesülve és oda feküdt a sebesültek közé, hogy el ne vigyék Louis mellől. Mik őr ezek az oroszok elmentek, egy ujabb csapat jötit. Ezek illedelmesein ,megkérdezték, szabad-e ott főzni s még fehérneműt is adtak a mi sebesültjeinknek. Három napig voltak ebben a nem épen kellemes helyzetben. Ezalatt a János ápolta az összes sebesülteket, köztük egy nagyon, súlyosan sebesült orcsz katonát is. E bárom nap alatt nem lett volna miit enniük, ha nem segített volna rajtuk a legény leleményessége. Krumplit ásott ki és sütött nekik. Negyednap aztán a mieink elkergették az oroszokat. János felfogta a helyzet előnyös voltált, Louist^szépen a hátára vette és négy kilométerre vitte, miközben hébe-hóba letette és visszaszaladt a torniszterért, mert mindkettőt nem hinta. Ugy-e jóravaló, ügyes tett volt ez ettől az egyszerű embertől. Ehhez a levélhez csak annyit akarunk hozzáfűzni, hogy szánemdtáruominail kell beismernünk, milyen könnyelműek vagyunk, mikor békeidőben az ilyen embereket csúfondáros utódon, szinte alig merjük leírni: kutya mosóknak nevezz ük. AMIKOR A TÁBORNAGY FOG FRANCIÁT Gráf von Haeseler a németek egyik legnagyobb hirii tábornagya, 78 éves és már a 70-es háborúban is ugy hivták: a franciák réme. A múlt években nyugalomba ment a kitűnő katona, most azonban újból a franciák réme. A háború kitörése alkalmával önkéntesen csatlakozott a német sereghez. Az öreg harcos a minap maga ejtett foglyul egy ellenséges katonát. Ennek történetét egy német lap haditudósítója a következőleg mondja el: Haeseler gróf tábornagy résztvett abban a tüzérharcban, melyet a németek egy a francia katonáik által erősen megszállott falu ellen intéztek. Mikor az ellenséges hadállásokban a tüzelés megszűnt, nagyon fontosnak látszott annak megállapítása, vájjon a franciák elhagyták-e már a falut. Haeseler gróf segédtisztje kíséretében belovagolt a faluba s meggyőződött róla, hogy a franciák onnan előzőleg tényleg kitakarodtak. Mindössze egy francia gyalogost fedeztek fel az egyik udvaron, akire a tábornagy dörgő