Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-29 / 180. szám

Szegted, 1914. julius 29. DÉLMAGYAROESZÁG 3 A lelkes Szeged. Változatlanul élénk, színes képet nyújtanak a szegedi utcák a mozgósítás óta. Katonák és katonák mindenütt, boldog, aki csukaszürke mundért ölthet magára. Büszkeség és életkedv, vagyis inkább harci kedv sugárzik még a legesetlenebb baka arcán is. A lelkesedés városszerte nagy és most már nem a háborútól tartanak, hanem inkább attól, hogy hátha elmarad a háború s hiábavaló volt a nagy készülődés. Leszámolni Szerbiával, ez a gondolat él mindenek Jelkében. Földből nőnek a katonák, ugy ellepik a várost. A külső városrészben utcák során át csoportok állanak, bevonulók, indulásra készen, ki holnap miegy, ki holnapután. Kifogyhatatlanul, vég nélkül tart az özönlés. Annyi a nép, idegen vidékről valók, hogy nem kapnak már szállást. Az éjjel rendkívül sok katonatiszt jött, meg akartak szállni a szállókban, de már nem volt hely. Többen a kávéházakba mentek és ott aludtak a bársonydíványokon, meg a székeken, sőt a billiárdasztalokon is. Katonák, vagy harmincan, nem tudtak már helyet kapni, ahova beszállásolják őket, mert mások előbb jöttek, céltalanul jártak-keltek hát a városban. Végre is megállítottak egy urat és attól kértek tanácsot. A Baross-vendéglő előtt történt ez, ahol az asztalok egymás tetejébe rakva tornyosodtak a Tisza Lajos-köruti oldalon. Emberünknek az az ötlete támadt, hogy rakják szét az asztalokat a gyalogjárón és aludjanak rajtuk a katonák. Az ötletet nyomban tett követte, felállították az asztalokat és a fárad legények hajnali napsütésig boldogan horkoltak a nyílt utcán, az asztalok tetején ... Rengeteg a beszállásolt katonák száma, a báró Jósika-utcában van Iház, ahol háromszázan aludtak az éljél. A lakosság lelkesen, szívesen bánik velük, ennivalót is kapnak, ahol persze kevesebben vannak és takaróval és derékalávalóval is ellátják őket. Valami mámoros izgalom ül az egész városon. Csupa siető embereikkel van tele az utca. Az állomásokról egyre özönlenek, különösen a Szeged-állomás szállítja a tömegeket, mig a rókusi állomáson kisebb a forgalom. De azért innen is sürü rajokban jönnek az utasok, katonák, asszonyok, gyermekek, s valahány villamos-kocsi akár innen, akár a másik állomásról jön, tele van utasokkal. Rákuson különben talán a legtöbb a beszállásolt katonák száma, alig van ház a külső Kossuth Laijos-sugáruton, ahol katonák ne lennének. Délután kiállnak a kapuba és szivarozva nézik az utcát, vagy évődnek a menyecskékkel, jókedvűek, örvendezők és csöppet sem aggasztja egyiküket sem az a gondolat, hogy Pár nap múlva talán már golyózáporban nézőnek szembe a halállal... A SZEGED-ÁLLOMÁSON. Kocsik jönnek, kocsik mennek. Emberek lótmak-futnaik, katonák, civilek, asszonyok ós gyermekek állandóan áramló hullámzása az állomási épület előtt. Az eLőc&annckbam, a pénztárak előtt tiolongiáis, kiabálás, lárma, fokozott utazási láz, Sokan, lakik tegnap, tegnapelőtt érkeztek meg a szélrózsa minden irányából iá fürdőkből, száméi ypoű gy Aszúik at reklamálják. Asszonyok kezeiket (tördelik a még mindig ímeg nem érkezett holmik miatt. Fent az étteremben ember ember hátán, csupaszszáj u önkéntesek, szürke bajuszú tartalékos tisztek söröznek, boroznak, kosztolnak. Sokjukat elkísérte az asszony és három-négy gyerek is. Az asszonyok siránkoznak, sopánkodnak, a gyerékek, különösen a fiuk, csillogó szemekkel nézik a katona bácsikat. Fiatal házasok egymás nyakába borulnák, ölelkeznek és csókolóznak. Borotvált képű, egészen fiatal tartalékos huszárkadét együtt ebédel egy szép szőke hölgygyei, felesége-e, menyasszonya-e, vagy — undkanővéne, ki tudja, de minden kanál levest és mindlen falat ételt édes csókkal fűszereznek és mlajd egymásba bújnak száz meg száz ember szeme láttára. Mégis csak gyöngyélet a katonaélet igy mozgósítás idején. Irigy szemmel nézik .ezt a B. alosztályhoz tartozó népfölkelők. Künn a perronon valóságos tábori kép. Közlegények, tisztek tarka tömkelegben. A pályaudvaron magán vonatok érkeznek, vonatok indulnak úgyszólván tiz percenk int. Egyes vonatok esaik katonákat szállítanak, mennek dalolva, jókedvűen Temesvár—Versec—Báziás—Pancsova felé, közel a szerb batárhoz. Dalolva, nótázva mennek a harcba a győzelem és dicsőség felé. Mert ilyen kitűnő hangul aitu, lelkes katonák csak — győzhetnek. Sokakat a kíváncsiság hoz ki a pályaudvarra. Nőket is, férfiakat 'is. Ez utóbbiak közül nem egy mondja, ha már nem kellettem katonának, legalább gyönyörködöm a hadba indulókban. Az utóbbi években sokszor állottunk szerb szomszédaink jóvoltábol háború előtt, de 'ilyen lelkesedés, ilyen harcivágy még sohasem volt tapasztalható. Ez egyszer igazán kár volna — megbékülni. Ezt a kitűnő hangulatot kár volna ki nem aknázni és le nem számolni a nagyszenb őrjöngőkkel. Itt az idő, most vagy soha, ezt érzi, ezt mondja mindenki. Különösen a magyar legénység hajtogatja ezt. Micsoda igazi lelki öröme telnék ebben ősz királyunknak, ka látna, ha hallaná az ő hü magyarjait, akik szívesen áldoznak életet és vért .a hazáért és királyért. Vitám et samgnineni! Eégi, daliás idok megujulása! 'Csakhogy nem lóháton érkeznek a kurucok, gőzmaskia robog velük a végekre. A LOVAKAT IS VISZIK. A mozgósítás elrendelésével együtt olyan plakátok is jelenték meg, amelyek felhívták a lótartó gazdákat, hogy lovaikat kötelesek a lóavató bizottság elé állítani, mert a hadseregnek sok lóra van szüksége. A felhívás igy hangzik: A lóavatás julius 29-ikén reggel 5 órakor veszi kezdetét. A Mars-téri bizottsághoz a Eókus-városrészi. A Hunyadi-téri hízottsághoz a belváros és ujszegedi lótartó gazdák lovai vezetendőik. Felhívatnak a lótartó gazdák, hogy Lovaikat, különbeni szigorú büntetés terhe mellett a bizottság elé vezettessék. Sötétséggel fenyegeti a várost a légszeszgyár. A szegedi légszeszgyártól a város tanácsához >ma a kővetkező átirat érkezett: Tekintetes Városi Tanács! Mint azt már a tekintetes tüzoltófőparancsnokságnak és rendőrfőkapitányságnak is egyidejűleg bejelentettük, bátrak vagyunk a tekirifetes Tanácsnak is bejelenteni, hogy miután mérnökeink, valamint irodatisztviselői karunk több mint felerésze, továbbá üzemi személyzetünknek is túlnyomó része a mozgósítás következtében részben már be is vonult, részben pedig minden pillanatban várható, hogy be kell vonulniok ma és esetleg talán még a holnapi napon képesek leszünk a közvilágítást rendben ellátni, a továbbiak iránt azonban felelősséget nem vállalunk. A légszeszgyár tehát (bejelenti, ihogy ma, esetleg imég holnap el tudja látni a közvilágítást, de holnapután már legyen rá elkészülve a tanács, hogy sötétségben marad a város tudja isten meddig. Óvást kell emelnünk a közönség nevéíben a légszeszgyárnak ez ellen az átirata ellen és meg kell áll api tanunk, hogy ha azok az állapotok, amelyekkel a társaság a várost fenyegeti, egy-két nap múlva bekövetkeznek, ennek korántsem a háború, hanem csakis a légszeszgyár az oka s abból minden ódium kizárólag a társaságra hárul. Annak, ha a légszeszgyár a közvilágítás szükségleteinek eleget tenni nem tud, az igazi oka korántsem az, hogy néhány emberük bevonult és talán még néhány bevonul, hanem az, hogy a légszeszgyár minden bizonnyal nem tett eleget ama szerződéses kötelezettségének, amely szerint a vállalt két hónapra a szükséges mennyiségű szénnel magát ellátni tartozik. Hogy ez igy van, világosan levonható Bokor Pál helyettes polgármesternek az alábbi nyilatkozatából is, amelyet ma délelőtt a Délmagyar ország munkatársának tett. — A légszeszgyár átirata igazán meglepett — mondotta. Holnap délelőtt foglalkozik vele a tanács és én azt az előterjesztést fogom tenni, hogy a levelet csak addig a'határig vegyük tudomásul, ameddig azt a szerződés feltételei megengedik. Bizonyos, hogy a tanács is hibáztatható érte, hogy a légszeszgyár ilyen bejelentésekkel rukkolhat elő. Ha a tanács energikusan, ugy, amint azt a szerződés elöirjia, ellenőrizte volna a társaságot és adott esetekben élt volna a szerződésben kikötött jogaival, akkor most nem állna elő az az állapot, hogy a légszeszgyárnak ne legyen elegendő mennyiségű szene a közvilágításihoz. A légszeszgyár ugy látszik, még idejekorán észbe kapott, hogy a megváltozott vasúti áruszállítás következtében a kellő mennyiségű szénnel már nem kéVasárnap déSplőff a niagy. kir honvédkato a ZENEKARA HA^GV? TSEMYEZ. Tisztelettel Horváth Ferenc, vendéglős.