Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-10 / 57. szám

1914. március 10. DÉLMAGYARORSZÁG 5. kot alakítanak Balázszsal együtt. A darab léig fiatalabb szereplője Szabó Vili, mint csodagyerek, aki a harmadik felvonás hangversenyén szerepel. A darab első felvonása egy kávéházban, a második egy régi budai ház udvarán, a harmadik a Vigadóban játszik. Plnom és érzelmes történet az egész darab, amelynek különös értéke a muzsikája. A legjobb, amit iHuszíka valaha irt, ami nem megvetendő, ha elgondoljuk, hogy a kitűnő komponista mögött olyan sikerek vannak, mint •a Bob herceg, Arany virág és Gül Baba. lEgy csomó finom keringő, halk és érzelmes melódia, néhány briliáns kupié és pompás ritmusú induló a gyön,gyei a Nemtudomka partitúrájának. Műkedvelők a színházban. — A Protestáns Jótékony-Nőegyesiilet nagy szinházi estélye. — (Saját tudósítónktól.) Nagyszerű ifényüyel és pompával tartotta meg 'hétfőn este "agy szinházi estélyét a Protestáns Jótékony Nőegyesület. Az estély előkészületeiül hetek óta beszélt már a társaság, mert' a Műkedvelők oly nagy számban vonultak föl a színpadra, hogy alig van Szegeden uri család, mely ne lett volna valamiféle vonatkozásban már az előkészületek alatt érdekelve. Az estély erkölcsi és anyagi sikerben Párját ritkítja. Már egy hét óta ,nem lehetett földszinti helyet kapni, a páholyokról nem is beszélve, pedig a helyárak jóval magasabb áron keltek a rendesnél. A nézőtér valóban •gen sajátságos iképet mutatott: hölgyek és 11 tok teatre parée-ban jelentek meg, mint egy 'üagy bálterem ragyogó közönsége, mint ügyetlen összetartozó, fényes társaság. Még a másod- és harmadrendű helyeken is a legelőkelőbb és legjobb társaságok tagjai ültek, fö a legutolsó helyig megtelt a nézőtér, mint zsibongó, nagy méhkas, egyrészről a töfitóg nagysága és közelsége, másrészről a [ínpadon látott különös összeállit,ásu, szokatlan szépségek által megbűvölve, elejétől vé2'g a legteljesebb odaadással figyelte az keményeket és ki nem fogyott a lelkes tápokból. Az ünneprendező jótékony egyesület páratlan agilitáS'U elnöke, Nónay Dezsőné urOzony hozta össze a kitűnő műkedvelő ársaságot, ő gondolta ki a szebbnél-szebb .epeket s az ő fáradtságot nem ismerő köejességérzete tartotta ébren a közremüköe° úrhölgyek lelkesedését. A nagyszerű redmény, mely a jótékony célú intézmény 3váto jutott, bizonyára ép oly gazdag jutalaz érdemes elnökasszony fáradozásának, nt a közönség osztatlan elismerése. Az estély a honvédzenekar ünnepi nyiVenyúval kezdődött'. A szimfonikus hang^ Menyekről jól ismert zenekar Wagner RidQrcl Mesterdalnokait adta elő Fichtner Sánr Pompás dirigálása mellett. va Azután Almássy Endre szavalta el Szá1gyulának erre az alkalomra irt prolój„tta ' nagy hatás melleit, teljesen érvényre a*Va a költemény szépségeit, báliéi elsö mutatványos szám gyermekjog LVolí' melynek a cime: RózsalakodaV°nmt Sereg szebbnél-szebb, bájos baba föl a szinpadra, kis leányok, úrfiak, !S megh; táncukat. A zenekar Lohengrin akik © ^étik es meKhatódoltsággal lejtették el ü^Szi h ,tánCl,kat. A zenekar Lohengrin ba[c)'t'dulóját játszotta, mikor rózsavirágos c'bim alatt bevonult az ünnepelt gyerekpár: Nónay Tibor, a vőlegény, kézen vezetve Szigethy Putyu kisasszonyt, mint rózsamenyasszonyt. Feledhetetlen, kedves kép volt ez. A közönség nem tudott betelni a fiatalság bájának szemléletével és percekig tapsolta a szép számot, meg Bödő Nándornál, aki a gyermekek táncait betanította. A ragyogó fiatalság mozgalmas játéka után élőképek következtek. A legelső kép Versaillesbe vezet bennünket, ahol Mozart mutatja be hódolatát a szépséges királynő, Marié Antoinetfe előtt. Paredes ismert festményét láttuk itt megelevenedni olyan művészi teljességgel, annyi ízléssel és összhanggal, hogy a közönség elragadtatásának szűnni nem akaró tapssal adott kifejezést. A szereplők elhelyezkedése, a rokokó toalettek szinpompája, a nők franciásan finom arckifejezése egységes stílussá olvadt, melynek 'teljessége frappánsul hatott. Marié Antoinette személyesitője: Domokos Lászlóné egyéni kedvességgel uralta a képet, melynek minden részlete tökéletes szépségnek volt kifejezője. Stilusbeli finomságban legjobban megközelítette a rokokó divatjának apoteózisát a görög kép, mely a lantját pengető Sapp'hot mutatta be társnői körében. Ezt a képet Almássy Endréné görög istennő-szobra uralta; a szobor személyesitőjének szépsége és kiválóan plasztikus elhelyezkedése a legkellemesebb hatást keltette. Sapplhot Jezerniczky Márta személyesítette igen poétikus pózban. Egy másik kép Erzsébet angol királynő udvarát mutatta be, amint Shakespere bemutatkozásának és hódolatának tanuja. Ebben a képben kivált a 'királynő pompás csoportja. Hoyos Györgyné grófné ábrázolta Erzsébetet ritka jellemző erővel, tökéletes illúziót keltve. Udvarhölgyei: Abafy Rózsa és Várady Bözsi dr. a legméltóbb környezetet varázsolták köréje. Még két csoport volt a felsoroltakon kívül, ue ki győzné sorra szedni valamennyit? Az egyiken empire divat uralkodott, másikon a bokorugrós magyar szoknya és sujtásos pruszlik. A magyar kép természetesen megelevenedett és ropogós csárdással zárta be a fényes műsort. A képek előtt Vasadi Balog György dr. konferált szellemesen, a szünetek alatt pedig a honvédzenekar játéka kötötte le az érdeklődést. Özönével kapta a tapsot Ferenczi Frigyes, a szinház kitűnő főrendezője, aki az összes képeket valóban művészi hivatottsággal beállította és elrendezte. Különösen a gyerek-ballett zárójelenetében hatottak meglepetésszerűen a hátsó színpad fokozatosan előtűnő, rendkivül festői csoportjai. Gyönyörű képet nyújtott a roskadásig megrakott nézőtér, különösen akkor, mikor a gyerek-ballett szereplői beözönlőitek és ellepték még a középutakat is. Rengeteg taps hangzott el, érdekes, élvezetes, ritkán zajos este volt. olyan, mint egy tulszines farsangi éjszaka. A közönség sokáig emlékezetes, szép emléket vitt róla haza. rtllamos vhl'v qázcsHlárt szerezne he. tekintse meg FONVÓ SOMA modern csillárraklárát SZEGED. Kölcsey-utca 4. sz. = Gyári árak! = János bácsi gépje. — jhfa kell az éleiét adja érte. — János bácsi jóval túljár a hatvan esztendőn. ós favágó- Családi neve Schmidt és Torontáliból szakadt ide Szögedébe. Még egészen 'kicsii korában. Nem is tud már svábul egy árva kukkot sem, hanem olyan tőrőlmetszett .magyarsággal 'beszól, akárcsak künn született volna a homokon. Nagy szocialista volt ő kelme. De csak völt. Valami :isteni tüiz lobogott a szemében, mikor a szocializmus tanairól 'beszélt. Valósággal szocialista apostol volt s bár Írni-olvasni még csak hatvan esztendős fejével tanult meg, hogy szavazati joga legyen, igazi ékesszólással dicsőítette 'mindig a szocializmust, melynek nemzetközi tanai azonban nem érintették az ő svábból magyarrá lett szivét. Egyszer magyarságára vonatkozóan vallattam. Mikor megkérdeztem tőle, mit csinálna, lia veszélyben forogna a haza, hamar kész volt a válasszal: — Arra, hogy fegyvert fogják, már öreg ember vagyok. De ha egyszer megtámadná a hazámat a nímet (más ellenségét a magyarnak persze el sem tudja képzelni János bácsi), hát odaálilanék az ágyú mellé és ha elfogy az utolsó golyóbis, hadd dugjanak bete engem az ágyúba és Jöjjenek ki, elütnék én is vagy két németet. Ilyen magyar ember a Schmidt bácsi, a ki ma már nem szociálista. Kiüldözték maguk köziil az ő kenyeres pajtásai. Mert hát Jánis bácsi — van már vagy két esztendeje — gépet vett. Valóságos forradalom ütött ki erre a szegedi favágók közt. Féltették a kenyerüket a János bácsi gépjétől. Ahol tehették, kellemetlenkedtek neki. Nemcsak szóval, de ököllel is. Megverték bizony nem is egyszer a jó öreget, végül kiüldözték a szakszervezetből 'is. A koplalósoktól szökött lovat fogadni, a mellyel a gépét együk helyről a másikra huzatja. Mikor pedig megjelenik János bácsi a víztoronynál, a koplalósok körül ácsorgó nap számosok közül ritkán menekül meg ép bőrrel. Nem régiben meg éppen három foga bánta meg, amiért géppel vágja a fát. Csak a minap panaszolta el nekem ezt a barbár esetet János bácsi. Szégyelte elpanaszolni előbb, .de végül csak kitörve belőle a keserűség: — Ott mutogatták az istentelenek a kopXalós standon a kivert fogaimat. Eh un ni a Stíhmiidt foga! Könny szivárgott ki a szeméből, mig elbeszélte a dolgot. — Pedig, ha agyonütnek is, a gépemet, az én ártatlan gépemet nem hagyom. Ugy szeretem, mintha az édes gyerekem volna. Ugy szeretem, mint az életemet. Csak a magyar ipart pártolom, hogy a gépet vettem. Hát akkor minek adják a szegény emberek géplakatosságra a gyerekeiket, ha olyan nagy bünömül rójják fel, hogy megvettem ezt az én aranyos gépemet. Hát igaz, hogy •egyszer-másszor baj van vele és makrancoskodik. De akkor se benne van a hiba, hanem hogy hát rossz az olaj. Arról nem tehet a gép. Mert a gép, az finom, kitűnő munka. Nem is került ki több olyan a Pálfy-gyárból. S az öreg olyan szeretettel és rajongással besrélt még vagy egy fél óráig az ő gépéről, hogy igazán megható volt.