Délmagyarország, 1913. december (2. évfolyam, 280-303. szám)

1913-12-18 / 294. szám

1913. december 16. Föllázadt munkások meglincselték a munkaadót. — Halálos boszu a csábításért. — (Saját tudósítónktól.) Gálospetri, biiliar­megyei községnek tegnapról-uiára nagy szen­zációja akadt. A szenzáció szokatlan ós rö­videsen országos botránnyá fogja magát ki­nőni. A közönség szeme láttára megvalósul az a história, mely körül tréfás bonyodal­makkal a mindenki által ismert Éva operett épül fel. Gálospetriben nemrégiben egy belga fa­telep tart fenn irodát. A ifatermelő cég egy hónapja folytat ott rendes üzemet ós az üzem vezetője Grósz Mór agilis, fiatal kereskedő. Ötven mumkás dolgozik a telepen, irtja az erdőt. Egyszerű román munkások, akik a munkanélküliség szomorú napjaiban örül­nek, hogy élnek. Naponta (keresnek nehéz, súlyos munkával vagy két koroniát. Grósz Mór urnák, a belga faüzam gálos­petri vezetőjének megtetszett egy csinos kis román fáta, Oltean Valéria, aki apjával az üzemben alkalmazva volt. Az öreg Olteán Oiiuc még tűrte, hogy a Grósiz ur legyes­kedjék a lánya körül, annál inkább, mert ettől az anyagi helyzetének javulását remél­te. Grósz Mórnak volt szive. Hat korona nap­számot adott Olteán Onucnak. De ezt a nagy összeget nem irigyelték a többi munkások, mert tudták, hogy ezzel az öreg Olteán lá­nyának szeplőtlensége van megfizetve. Ellenben nagyon szivére ment az eset Olteán Valéria egyik udvarlójának, Nyucz Ikoreá.n nevű fiatal munkásnak, aiki kereken kijelentette: — Vagy engem szeretsz, vagy a domnule Grószt. Ha odaadtad magad, ne hívj engem vőlegényednek és ne reméld soha, hogy há­zastársammá teszlek. Erre a leány keserves1 könylhullatások között panaszolta el, hogy szivéből utálja a gazdát. Nem történt közöttük még semmi, de ha igy unszolja, kényszeríti őt Grósz Mór a bűnre, kénytelen lesz engedni. Az apja sze­gény öreg ember, odalbaza terhes család van Ha most, télviz idején kiteszik őt a nyomor­nak, kénytelen mind koldulni menni. Nyucz Ikoreán bujtogatni kezdte a mun­kásságot a domnule Grósz ellen, aki környék­szerte sötét ember hirében állott. A munkás­ság négy-öt jóemberét ellátta instrukciókkal, hogy menjenek csak nyugodtan a gazda elé s mondják meg neki, hogy hagyjon békét a leánynak, mert sztrájkba lépnek. Erre Grósz kijelentette, hogy fütyül a munkásokra ós azt fogja tenni, ami neki tetszik. A munká­sok a mult szerdán letették a munkát, abban a hiszem ben, hogy Grósz Mórnak ugy se lesz bátorsága dacolni velük — hiszen ő csaik egy üzemvezető, nem több. De bizony Grósz Mór nem engedett. Ki­jelentette, hogy ő itt nem alkalmazott, ha­nem gyáros és aki nem engedelmeskedik ne­ki, annak fel is ut, le is ut. Amikor látták a munkások, hogy nekik alaposan befűtött a munkaadó, haragra gyul­DÉIMAjGYARORaZAO ladtak és elhatározták, hogy leszámolnak a leánycsábitó üzemvezetővel, aki a kérlelhetet­len gyáros allűrjeivel lépett fel. A leszámolás órája tegnapelőtt éjjel kö­vetkezett. Nyucz Ikoreán vezetésével tizenöt munkás behatolt az irodába, Grósz Mórt ki­rántották az ágyból és össze-vissza verték, ugy annyira, hogy a szerencsétlen ember ájultan esett össze. De ez még mind nem elég. A szobában minden tárgyat hozzávág­tak, a fogasról lehúzták a ruhákat és rá­dobták ós amikor azt hitték, hogy Grósz Mór kiszenvedett, nyugodtan az ablakon keresztül eltávoztak. Közhen törtónt, hogy a lámpát is lever­5. ték a falról. A nyitott ablakon keresztül be­csapódott hideg szél elvitte a szikrákat az iratszekrényre, mely meggyulladt és igy pár pillanat alatt az egész szoba lángban állott. A tűzre figyelmesek lettek a gyártelepről messze lakó parasztok, kirohantak a telepre és még idejekorán kimentették a mindenféle ruha alá odatemetett favállalkazót, akinek igy az életét is megmentették. A szerencsétlen sorsú — és most élet­halál között küzködő — fiatalembert felszál­litották Budapestre szüleihez, akik a Damja­nich-utcában laknak. A merénylő munkások ellen a csendőr­ség széleskörű nyomozást indított. Milyennek Ígérkezik a karácsonyi vásár? (Saját tudósítónktól.) Szeged kereskedő­világa talán sohasem nézett olyan türelmet­len várakozással a karácsonyi vásár elé, mint az idei évben. Nincsetlenségről beszélő fekete hétköznapok szomorú láncolata volt ez az év és mikor igy a végefelé járunk, ugy fest a letarolt ut, mint egy vértelen harctér, ahol a tönkrement ekzisztenciák ezrei és a munkanélküliek sötét gárdája mondanak si­ralmas jeremiádokat a válság gyilkos fojt-o­gatásairól. Meghalt, semmivé lett az a sok izzó energia, ami az előző évek vállakózá­sait duzzasztotta, — hosszú évtizedeken gyűjtött, megalapozott erők merültek ki, élet­kedvtől duzzadó, dolgozni szerető ekziszten­ciák kerültek a pénzválság giHottinja alá. Ezekből a nehéz csapásokból kell, hogy valamit megtérítsen a karácsonyi, vásár, a letargiába merült gazdasági életnek kell, hogy lendületet, fölfrissítő Jökést adjon a következő hét, a krizises esztendő kárval­lottad kell, hogy valamiképen kárpótolja az ünnepelőtti forgalom. De még sem szabad ttul pesszimiszti­kusnak lenni. Mert ha a szegedi közönség összefog és itthon vásárol, — ha az uriasz­szonyok toilettszámláikat nem Budapesten, Bécsben, Párisban fizetik, helyesebben fizet­tetik ki, — honny sóit qui mai is pense — mert a férjekre gondolunk, ha Szegeden szer­zik az uj ruhákat, az ajándékbrilliánsokat, a magától menő vonatkákat, a krampuszokat, a kis emberek karácsonyi vágyait lés min­dent, mindent akár szükségletnek, akár krisztkindlinek nevezzék, — akkor mégis csak elő áll egy tekintélyes kvantumi. — De illő is, hogy két évi kinos megpróbálta­tások után karácsonykor legyen a kereske­dőnek is karácsonya. Milyennek Ígérkezik a karácsónyi vá­sár? — ez iránt intéztünk kérdést több sze­gedi kereskedőhöz. íme a beérkezett vála­szok, melyek nagyon, nagyon szomorú hely­zetet tárnak elé. Lehetőleg megszólaltattuk mindazon üzleti ágakat, melyek a karácsonyi forgalom szempontjából jelentőséggel bír­nak. 1. Abszolúte semmi nyoma annaik, hogj a karácsony hetébe közeledünk. A lehető leg­simábban Ígérkezik a karácsonyi forgalom, mert eddig még semmi kedvező szimptomá­ját s>c láttuk annak, amely a szomorú pan­gást kedvezően megváltoztathatná. Akár ki­kapcsolhatjuk a karácsonyt a forgalom szem pontjából, semmi lendület, semmi élénkség, , mely ilyenkor aktuális lehetne, nem tapasz | talbató. Nincs pénz, ezen fordul meg minden I Hihetetlen, de minden furcsasága mellett igaz, hogy egy ötven koronást nehéz kúl'vá­riajárás után tehet felváltani a kereskedők­nek. Egy ezer koronás bankónál pedig a legfurcsább megjegyzésekkel fizetnek az ap­rópénzre váltás helyett. 2. Eddig még külső színezete nincs an­nak, hogy karácsony közeledik. Teljes üzlet­telenség és pangás észlelhető minden vona­lon és semmi kilátás arra, hogy ez a feszült­ség akár rövid időre is szüneteljen. Rendelés j az akad bőven, de fizetés az már kevésbé, vagy épen nem. A legfurcsább az, hogy az • adósok bönitása kétségtelen!, sőt rendszerint mi animáljuk a rendelésekre, ha tartozása aniatt tartózkodó. E hónap elején mutatko­zott valami forgalomnak nevezhető élénkség, de nem volt állandó jellegű és inkább az | idöszakváltozással ós a szezon kezdetével van ; összefüggésben és nem speciel a karácsonyi j ünnepekkel. 3. Egyelőire csak az általános depressziót és pangást érezzük és semmi jele annak, hogy a karácsonyi vásár javulást hozna Drágább cikkeket nem igen vásárolnak, sőt a feszült pénzhelyzet mentesiti attól is az embereket, hogy az obligát karácsonyi aján­dékokat beszerezzék. 4. Beteges optimizmus kellene aboz, hogy valaki vérmes reményeket tápláljon a karácsonyi vásárral szemben, A lehető leg­rosszabb, legkétségbeejtőbb viszonyok, ab­szolút üzlettelenség, teljes pénztelenség, ez­zel lehetne talán hozzávetőleg jellemezni a helyzetet. Az eddigi jelek azt mutatják, hogy karácsony hete sem fog hozni javulást. Más években hasonló alkalmakkor élénk pezsgés, megnövekedett forgalom és a gazdasági élet­nek minden téren észlelhető lázas lüktetése BtttoroHat • W bútoráruházában szerezhetünk be és mindennemű lakásberendezési cikkeket ===== Telefonszám: 1303.==^ az újonnan megnyílt BEBIDUICS Ilii Xárász-tt.7. SZEGED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom