Délmagyarország, 1913. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1913-11-09 / 261. szám

MlfJJ. november 9. Rendkivüli közgyűlés az ügyvédi kamarában. (Saját tudósitáiiktól.) Reiniger Jakab és több ügyvéd indítványára rendkivüli közgyűlésen foglalkozott szombat délután öt órakor a szegedi ügyvédi kamara a kormány esküdtszéki reform javaslatával. A népes közgyűlésen Rósa Izsó dr. királyi tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke elnökölt. Megnyitó szavaiban elmondotta az elnök, hogy a Reiniger-iféle indítványt a kamara váliasztmáya már honorálta, amennyiben saját elhatározásából indokolt felterjesztést intézett a képviselőházhoz és az igazságügyminiszterhez. A választmány kiváló jogi szaktudással és éles elméjüséggel megirt felterjesztését maga az indítványtevő Reiniger Jakab ismerte és feltárta az esküdtszéki javaslat nagy, alapvető hibáit. A javaslat — úgymond a választmány e labor át urna — csak a nevét 'hagyja meg az esküdtszéknek, de magát az intézményt lényegében megszünteti. Sérelmezi a választmány, ihogy az igazságügy-miniszter nem küldötte meg a tervezetet az ügyvédi kamaráknak és a többi jügásztestületekneík és kéri a képviselőházat, hogy most ne tárgyalja a javaslatot. Az esküdtszéki javaslat veszedelmességeit hosszabb beszédben Balassa Ármin dr. •ismertette, aki a védelem olyan isulyos korlátozását látja a tételes intézkedésekben, hogy szükségesnek látja bizottság kiküldését ama fegyverek csoportosítására, amelyek a védelem részére megmaradnak és az állam nagy büntető hatalmával szemben a védelem közjogi állását fedik. Majd Eisner Manó dr. terjesztett elő határozati javaslatot az igazságügyminiszternek az esküd'tszéki reform parlamenti tárgyalása alkalmával tett egy nyilatkozata felett. Az igazságügyminiszter — mondja az inditványozó — olyan indokolással magyarázta azt :a tényét, ihogy véleményezésre az esküdtszéki javaslatot nem küldte meg a kamaráknak, amely súlyos sérelem a magyar ügyvédekre és szó nélkül nem hagyható. Többek hozzászólása után a közgyűlés változatlanul és egyhangúlag elfogadta -Eisner dr. következő határozati javaslatát: „Az ügyvédi kamara őszinte sajnálattal vette tudomásul az igazságügyminiszter ur8ak az esküdtszéki reformjavaslat tárgyalása alkalmával a képviselőházban tett ama kijelentését, hogy a javaslatot véleményezés céljából az ügyvédi kamaráknak azért nem küldötte meg, mert az ügyvédektől, akik a felmentéseket sóvárogják, őt, aki az igazságügyeknek és nem a felmentéseknek minisztere, világnézetiben különbségek választják el. Az ügyvédi kamara nem bocsátkozhatik ezen kínos megjegyzésnek a magyarázatába, vagy bírálatába, de azt olyannak találja, a mely a magyar ügyvédi kar egyetemének jogi és erkölcsi érzületét bántó módon illeti és egyben alkalmas is arra, hogy a magyar ügyvédség erkölcsi súlyát és hagyományos tekintélyét a társadalom széles rétegében, főként a közhatóságok és királyi biróságok előtt alászállitsa. Az ügyvédi kamara tiltakozik az igazságügyminiszter urnák ez ellen a parlamenti állásfoglalása ellen és megállapítja, hogy a miniszter ur indokolatlanul intézte ezt a támadást a magyar ügyvédi kar egyeteme ellen. Megrendeli végül a közgyűlés, hogy ez a határozat az ország összes ügyvédi kamaráival hasonló állásfoglalás céljából közöltessék. Szeless József dr. szavai után Lévay Ferenc dr. és Dózsa Imre -dr. indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy a képviselőDfXMAQYARORSZA'Q házhoz intézett feliratot a főrendiházhoz is felterjeszti, majd áttért a sajtóreformjavaslat tárgyában Balassa Ármin dr. indítványára. A kamarai választmány pártolólag terjesztette elő Balassa dr. indítványát, mely a sajtótörvényjavaslat perrendi módosítását célozza. Barta Dezső dr., Szivessy Lehel dr. a napirendről való levételt kívánták és azt az indítványt terjesztették elő, hogy írjon ifel T a kamara a képviselőházhoz, hogy vegye le a sajtórefonmot a Ház napirendjéről. Az elnök ezt az indítványt, mint elkésettet nem bocsátotta szavazás alá, mire a közgyűlés nagy szótöbbséggel napirendre tért a választmány és Balassa dr. indítványa felett, kimondván, hogy a sajtójavaslattal, miután az a kamarának ímeg nem küldetett, nem •kíván foglalkozni. Magyar városok országos nyugdíjintézete. — Irta: Antal Géza dr. országgy. képviselő. — A városi törvénynek ugy a tisztviselők helyzetére, mint a városi közigazgatásra nézve fontos intézkedései között egyike a legfontosabbnak az a rendelkezés, mellyel a városok a tisztviselők nyugdíjügyének az állami és vármegyei tisztviselőkkel való viszonosság elvei sfzerint szaibályoizásra utasíttattak, még -pedig azzal a meghagyással, hogy részint az újonnan alkotandó, részint átdolgozandó nyugdijszabályzatok már 1914. év január 1-től érvénybe léphessenek. Amily üdvös! e .rendelkezés általában1, ép oly nehézségek tornyosulnak megvalósítása elé épen azoknál a városoknál, amelyeknek eddig egyáltalán nem volt sem nyugdíjszabályzatuk, sem nyugdijalapjuk, mint szintén azoknál, amelyeknek ha nyugdijszabályzatuk volt is, nyugdijalapjuk nem elegendő a tisztviselők nyugdíjigényeinek a lakosság nagyobbmérvü megterheltetése nélkül való •biztosítására. E nehézségek feltüntetése céljából néhány adatra óhajtok hivatkozni: ez adatokat a magyar városok statisztikai évkönyvéből veszem, -bár e statisztikai évkönyv csak az 1908. évig terjedő adatokat dolgozza fel. Ujabb hiányában azonban annál jogosultabban hivatkozhatom ezekre az adatokra, mert hisz az ez idő óta lefolyt négy év alatt nagy eltolódást legfeljebb csak a tisztviselői fizetések törvénykövetelte szabályozása tekintetében okozott. A statiszták! évkönyv tanúsága szerint — Fiumét nem számítva — 137 város közül harmincnak nem volit semmi nyugdijai apja, viszont a nyugdíjalappal báró 107 város közül száznál ez a nyugdíjalap nem volt elégséges arra, hogy jöiveideilim-e a négy év előtti szükségleteket fedezze, ugy, hogy mindezeknél a v-áros házi pénztárának kellett a mutatkozó hiányt pótolná. Természetes, ihoigy a tisztviselői fizetéseik rendezése folytán egyrészről, másrészről -az állami -revideált nyugdíjtörvény humánus intézkedése következtében a nyugdíjalap jövedelmeinek elégtelensége a jövőben még nagyobb mértékben lesz nyilvánvaló és a város-ok hozzájárulásának még az -eddiginél is fokozottabb mértékben kell történnie, hogy a nyugdíjszükségletek kielégi-thetők legyenek. Az egyes városok nyugdíjalapjait tekintve, ugyanis 100.000 koronán álul volt nyugdíjalapja négy törvé-nyíhiat-ósiági j-oggal felruházott városnak, 67 rendezett tanácsú városnak, tehát a városok többségének, miig 100.000 koronánál nagyobb nyugdijalapja csak 22 törvényhatósági joggal felruházott városnak és 14 rendezett (tanácsú városnak wol't. Nem iis szólva arról, hogy vannak városok, amelyeknek nyugdíjalapja számba sem vehető csekélység. Csíkszeredáé 1501 ko-ronia, Makóé 8509 ko-ron-a, még a 100.000 korona nyugdijalappa-1 rendelkező város nyugdíjalapjának jövedelme sem elégséges arra, hogy egy nyugalomba vonuló magasabb javadalmazásn tisztviselő nyugdíját a község házipénztárának megterhelése nélkül fedezze. Am, hogy még világosabban lássuk a kérdést, ugyancsak a fenitemlitett statisztikai évkönyv nyomán jelezni óhajtom azt, hogy a házi pénztárnak évi bevételei és kiadásai is egyes rendezett tanácsú városokban óly szük keretekben mozognak, hogy azoknál a törvény követelte tisztviselői illetmények szerint való nyugdíjazás -igen könnyen az öszszes kiadás legjéletnitékenydbb tételét alkothatja. Nevezetesen 100.000 koronán aluli bevétele ós kiadása volt 15 rendezett tanácsú városnak; 100—'200.000 koronáig terjedő évi hudgetje volt 33 rendezett tanácsú városnak; 200—250 ezer koronáig terjedő évi költségvetése volt két törvényhatósági joggal felruházott és 38 rendezett tanácsú városnak, vagyis, ebben a három kategóriában összesen 88 város tartozik, tehát a városok körülöeilül kétharmadrésze, mig 500 ezer koronán felüli butgettel csak 49 város -és pedig 24 törvényhatósági joggal felruházott és 25 rendezett tanácsú rá-ros rendtelkezett. Hogy a nyugdíjjal v-aló mégterhélés jelentősége a városi háztartásokra még egy nagyon lényeges oldaliról nyerjen megvi-lágitást, kö-zlöim, — ugyancsak az említett statisztikai évkönyv nyomán, — ihogy az állami adóalap, mely után községi adópótlékok Ikívethetők, a városok felénél nem érik el a 200.000 koronát, sőt vannak városok, melyeknél az állami adóalap még 50.000 koronára sem rug. Nevezetesen 50.000 koronán alul volt ,az állami adóalap 15 r.-t. városnál, 100.000 koronán alul 19 r.-t, városnál 100—200 ezer korona egy thj. és 30 r.-t. városnál, tehát összesen 65 városnál, 200—500 ezer koronáig volt az adóalap 5 thj. ós 33 r.-t. városnál, 500.00U koronán felül pedig 21 tlhj. ós 14 r.-t. városnál. Most már ebből az összegből kb. egy harmadot le kellene ütni, mert a statisztikai évkönyvben az állami adók végösszege van kimutatva, melyben pedig imá-r az általános -jövedelmi pótadó is benne foglaltatik, holott ez utóbbi a községi adók kivetésénél alapul nem szolgálhat. Téhát a jelzett összegnek csak mintegy kétharmad része az, mely után községi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, hogy miniden ezer korona megterheiltetós ínég 100.000 korona adóalappal biró városoknál is egy százalék pótadóemelkedóst jelent, az ennél kisebb alapú városoknál pedig kettő, sőt hárem, négy százalék pótadóemelikedés járna minden bármi célra kiadott ezer korona nyomán. Ha a fenti adatokait tekintetbe vesszük, egyáltalában nem csodálhatjuk, hogy a városok túlnyomó része imég nem készítette el a törvény által követelt nyugidijszabályzatot, illetve meglévő nyu'gdijsz-abályzatát nemi módosította a törvény követelményeinek megfelelően, mertt ez a községi háztartásra oly megteriheltetóst jelenthet, mely annak egyensúlyát teljesen felbillenti. Nem szaibad figyelmen kívül hagynunk arat a körülményt sem, hogy már ia tisztviselők fizetésrendezése is egyes csékély adóalappal biró és éppen ezért nagy pótadókk-al dolgozó városokban oly törekvéseknek adott tápot, melyek a városok visszafejlesztésére irányuló akciót saüiliték és h-a ez nem v-ezet is eredményre, kétségtelen, hogy a városoknak a nyugdíj jal és pedig az állami mértékben megállapított nyugdíjjal való megterheltetóse ezeknek a törekvéseknek csak uj-abb tápot szolgáltatna. TJ-gy ezek a törekvések, mint a tisztviselők és a városi polgárság békés együttműködésének szempontja kívánatossá teszik, hogy a nyugd-ijkérdés oly módon óldassék -meg, hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házipénztárának esetről-esetre túlságosan való megterhelése nélkül legyen eszközölhető.